448 oldal
Fordította: Robin Edina
Goodreads: 3,8
Besorolás: YA, fantasy
Ekhó életében minden egy csapásra megváltozott, amikor megtudta a döbbenetes igazságot: benne él a tűzmadár, a békét hozó, tündöklő teremtmény. Úgy tűnik, csak ő képes megállítani a két nép, a drakharok és az aviánok közötti viszályt. Ekhó azonban egy nagy és rettenetes erő felemelkedését érzi. Ezt a sötét hatalmat próbálja megszerezni a Sárkányherceg, hogy örökre elpusztíthassa ellenségeit.
A lány már elveszítette az otthonát és a családját. Tűzmadárként most még súlyosabb veszély fenyegeti minden lépését, mint amiket korábban az útjába vetett a sors. Ekhó minden elkövet, hogy megakadályozza a Sárkányherceget ördögi tervében. Ebben segíti Ramin, aki már évek óta olthatatlanul szerelmes Ekhóba, és a jóképű drakhar, Caius. De nem nyerhetik el mindketten a lány szívét.
Ekhó előtt bizonytalan jövő sejlik fel. Vajon képes élni a valódi természete hatalmával, vagy ez túlságosan is erősnek bizonyul számára, és porig égeti világának utolsó maradványait is?
Üdv az árny órájában!
Melissa Grey elsősorban az írásmódjával és a változatos cselekményével fogott meg az első részben, nagyon kíváncsi voltam, hogy tudja-e hozni ezt a színvonalat, vagy amolyan töltelék rész lesz ez a második. Határozottan elégedett vagyok, mert egy kicsivel még jobb is lett a második rész, mint reméltem. (Az első részt Lupi értékelte a blogon: A lány éjfélkor)
Ekhó kénytelen tudomásul venni a sorsát, ő maga a Tűzmadár, ezzel hatalmas erőre tesz szert, ugyanakkor a felelőssége is megnő, neki kell megoldani a két szemben álló faj problémáját. Csakhogy egy újabb ellenséggel kell szembenéznie, ami minden képzeletet felülmúlóan pusztít. Össze kell szednie magát, miközben ő is tart a nehézségektől, de kifelé nem mutathat félelmet. Meg kell győznie a környezetét, hogy van esélyük megmenteni az otthonukat, össze kell fogniuk, csakis így győzhetnek. A fegyverszünet fenntartása mellett ki kell deríteniük, mi ez az új sötét teremtmény, és hogyan tudják legyőzni.
Melissa Grey nekem bebizonyította, hogy nagyon tehetséges szerző. Kellemesen olvasmányos a stílusa, könnyen elképzelhetőek a leírások, és a világfelépítés is különleges, ami ebben a részben még tovább bővült. Nekem a regény ritmusa is megfelelt, nem igényeltem ennél is több harcot, jól elvoltam a karakterek érzelmi világával és a fejlődésükkel.
A szerző javára kell írnom, hogy igazán szívbemarkoló veszteségeket is meg mert jeleníteni a történetben. Már amikor azt gondoltam, hogy ennél nem lehet nagyobb a baj, akkor még rátett egy lapáttal.
A legjobban a történet érzelmi része fogott meg, mert bár izgalmas volt minden harc és imádtam Ekhó lépéseit és a csapat merész terveit, de nekem a dupla szerelmi háromszög adott emlékezetes pillanatokat. Az első részből már ismertem az Ekhó-Ramin-Caius hármas konfliktusának lehetőségét, és élveztem is minden vívódást, mert nem titok, hogy rajongok a szerelmi háromszögekért. Ebben a részben azonban újabb formáció alakult ki, méghozzá a meleg vonalon. Jasper és Dorian kibontakozó kapcsolatába nem várt harmadik lépett be, Quinn a varázsló, aki Jasper partnere volt a korábbiakban. Szikrák pattogtak a levegőben hármójuk között a feszültségtől. Nem tehettek semmit, szükségük volt a varázslóra, Jaspernek szembe kellett néznie a múltjával. Dorian egyébként nagy kedvencem a csapatból, ő elég sokat szenvedett érzelmileg az első részben, és nagyon örültem, hogy most megtalálta a reményt a boldogságra, akkor is, ha annyira különböznek Jasperrel egymástól, hogy azt zongorázni lehetne.
Az első részben Caius és Ekhó kapcsolatán volt a hangsúly, amibe most beletenyerelt Ramin. Pedig nagyon édesek együtt, érezhetően dolgozik a kémia közöttük. Nagyon szerettem minden jelenetüket, akár egy apró érintés vagy pillantás legyen is az. Drukkolok nekik, hogy a befejezésben ez a páros legyen a befutó. Ramin nem a kedvencem, ő inkább csak egy hűséges barát.
Fentebbi bonyodalmak mellett ebben a részben a többi szereplő érzelmi élete is nagyobb szerepet játszik, jobban megismerjük őket.
Borostyán például nagy feladatot kap, helyt kell állnia egy veszélyes tervben, és bizony büszke lehet magára, mert legyőzi a félelmeit és elismerik a bátorságát. Borostyán és Ekhó kapcsolata mély, szinte testvéri barátság, nála csak Ala áll közelebb Ekhóhoz. Ala veszélybe kerülésével Ekhó csaknem összeroppan, annyira közel állnak egymáshoz, mintha az anyja lenne, több is annál. Az Avián néphez való kötődését neki köszönheti.
Az első részben is remek volt a humora a szerzőnek, ha ennyi fiatal összejön és csapattá kovácsolódik, mindig akad pár vicces beszólás, élcelődés a történet során. Így volt ez ebben a részben is, a sok sötétség és nehézség mellé jól jöttek a vidámabb jelenetek, ebből most sem volt hiány, és ezt nagyon értékeltem, természetesen Jasper volt most is a fő megmondóember.
Ami még megemlítendő, az Ekhó szógyűjteménye, jó, volt benne pár fura is, de nagyon tetszettek többnyire ezek a megjegyzések. Változatos helyeken játszódott a regény, ebben a részben is volt világok közötti átjárás, nekem nagyon tetszett a helyszínek sokszínűsége, és a különféle mágia bevonása a történetbe.
Szerintem nagyon jó ötlet volt a szerzőtől a tűzmadár fényessége mellé belevinni a történetbe egy sötét és kegyetlen ellenséget, a kucedrát. Meglepetés lesz az olvasóknak az eredete, és nagy talány a harmadik részre tekintve, hogy miként tudnak hőseink szembeszállni vele. Ráadásul az író egy kis függővéggel is meglepett, bár nem a vészesen falat kaparó fajtából, de épp eléggé ahhoz, hogy már kezemben akarjam tartani a folytatást. Nagyon várós!
Fotó: Pinterest
Borító: Nagyon tetszenek a színek.
Kedvenc
karakter: Caius, Jaspis
Szárnyalás: Ekhó látomásai.
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: A ya határain belül maradnak a szerelmi jelenetek, és van egy jelentős meleg szerelmi háromszög, 15 éves kortól ajánlom.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése