Rácz-Stefán Tibor idén ősszel újabb könyvvel jelentkezik: Élni akarok címmel. Tőle már jól megszokottan előkerülnek nehéz témák, élvezhetjük a popkultúra utalásokat és természetesen a romantikus szívűek egy újabb párosért szoríthatnak. De figyelem - nem garantáljuk, hogy ezúttal szárazon maradnak a szemek!
Egy jó csomag zsepivel felszerelkezve a Blogturné Klub csapata is elindult, hogy megismerje Lilla és Noel történetét. Tartsatok velünk, és ha ügyesek vagytok, a könyv 3 példányának egyike is a Tiétek lehet a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.
256 oldal
Besorolás: YA, romantikus, betegség
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!
Fortepex. Ez a gyógyszer az, ami gyakorlatilag egyfajta kegyes halált engedélyez a használójának a rák végső stádiumában. Természetesen ez a szerző találmánya, a való életben nincs ilyen. Ha az orvos felírja ezt, az azt jelenti, semmilyen gyógymód nem segít, már nincs esély hangyányi javulásra sem. Viszont ha ezt beszeded, átmenetileg, néhány hétig jól leszel, rendbe teheted a dolgaid, együtt lehetsz a szeretteiddel, és nemcsak a betegágyból válthatsz velük pár szót. A lassú, hónapokig tartó vegetálás helyett kapsz pár hetet, amikor még élheted az életed, kihúzhatsz pár tételt a bakancslistádról. És az sem mindegy, hogyan búcsúzol el, hónapokig tartó fájdalmas szenvedést hagysz magad után, vagy csak pár nap morfiumos lebegést kell végigasszisztálni a szeretteidnek.
Lilla pont ebben a helyzetben van, már hosszú évek óta küzd a betegségével, és az utolsó műtét sem hozott jó eredményt. Sőt, a szervezetét menthetetlenül behálózták az áttétek, még ha senki sem akarja kimondani, akkor is tudja ezt, tudomásul vette, hogy itt a vég. Lilla most lett 18 éves, így kérheti a Fortepexet az orvosától, de hogyan fogja fogadni a döntését az apja, aki a feleségét is elvesztette tíz évvel ezelőtt?
Ezzel a felütéssel indul a regény, amire már nagyon kíváncsi voltam, hisz bloggertárs szerzőről van szó, és sejtettem, hogy ez a történet rázós témájú lesz. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon a saját életében használná-e ezt a szert, ha megtehetné? Én azonnal igent mondanék rá, és ez máris egy közös vonást eredményezett a főhőssel, aki mellesleg el is viszi a hátán a történetet. Nagyon erős, felelősségteljes, intelligens lányt ismertem meg benne, aki úgy akarja itthagyni ezt a a világot, hogy megpróbálja rendezni a dolgait, például kibékíteni a nővérét az apjukkal.
Nehéz a családtagoknak, kegyetlenül nehéz. Tibi szerintem remekül megjelenítette a tépelődéseket, a ki nem mondott szavak okozta feszültségeket, majd sikeresen feloldotta ezeket a komoly beszélgetésekkel, amik végül leomlasztották a falakat. Lilla apja különösen érdekelt, mint szülőt, őt közel éreztem magamhoz, meg voltam elégedve a változásával, amivel végül elfogadta Lilla döntését.
Imádtam a könyv szerkezetét. A jelenben vagyunk, de vannak visszaemlékezős részek, amik egészen 8 évvel korábbról indulnak és egyre közelebb az időben a jelenhez zárkóznak fel. Ezekből megismerhettem a betegség kialakulását, a folyamatos nehézségeket, a család, barátok hozzáállását. Sok apróságnak tűnő dolog merül fel ezekben a fejezetekben, amik szorosan kötődnek a végjáték bakancslistájával, amik nagyon is fontos tételek. Lilla azt szeretné, ha az életére visszaemlékező szerettei nem egy kórházi ágyra emlékeznének, hanem vidámságra, a csillogó szemű Lillára, aki végül megvalósítja néhány vágyát.
Noel egy aranyos színfoltja volt a regénynek, jó lenne, ha a valóságban is lennének ilyen srácok.
Lilla próbált vele kapcsolatban nagyon erős lenni és nem beleszeretni, de ezt nem lehet csak úgy eldönteni. Tetszett a mód, ahogy a szerző megoldotta kettejük búcsúzását.
Nekem egy elég fontos jelenet volt kérdéses ahhoz, hogy csak úgy túllépjek rajta. Lilla első otthon töltött éjszakája alatt felébred és kinyitja az ablakot. November végén vagyunk, hideg, késő éjjel. Épp egy üstökös húz el a feje fölött. Nos, nem vagyok csillagász (de az akartam lenni), amit erről tudok az merőben más. Az üstökösök baromi messze vannak, így nagyon lassan haladnak az égbolton, és ezzel együtt igen kicsinek is látszanak, igazából szabad szemmel amúgy is csak néhány. A Halley-üstökös viszonylag nagyobb, de az 1986-ban volt itt utoljára és kb 75 évente jár földközelben. Nincs akkora fénye, hogy bevilágítsa az éjszakát, legalábbis annyira, hogy Noel a szomszéd házból tökéletes fotót készítsen. De engedjünk meg ennyi írói szabadságot!
Mostanában szinte divatosnak mondható ez a téma, rengeteg a veszteségfeldolgozás, elengedés, halálos betegség köré épülő regény. Tibi könyvén azonban éreztem a személyes érintettséget, a téma iránti tiszteletet, átjött, hogy utánanézett a tényeknek, valamint rengeteg szép gondolattal örvendeztetett meg. Örültem a magyar környezetnek, értékeltem, hogy a betegség nem lett túlmagyarázva, érthető volt minden orvosi, kórházi utalás. A karakterekkel kapcsolatban nem volt problémám, kimondottan tetszett Lilla nővérének, Edinának leszbikussága, és ahogy végül felvállalta önmagát.
Összességében örülök, hogy elolvashattam, a regény megállja a helyét. Ajánlom azoknak, akik elkísérnének egy fiatal lányt az utolsó heteiben, és nem bánják, ha ehhez el kell fogyasztaniuk pár zsebkendőt.
Borító: Nagyon szép
Kedvenc karakter: Lilla
Szárnyalás: Noel levele
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Mégiscsak meglesz az az első csók.
Érzéki mérce: Mégiscsak meglesz az az első csók.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
Nyereményjáték
Mostani játékunkban nosztalgiára invitálunk titeket. A szerző régebbi könyveiből hoztunk nektek egy csokorra való idézetet, a feladat pedig egyszerű és logikus: fejtsétek meg, az egyes állomásokon olvasható részletek Rácz-Stefán Tibor melyik művéből származnak, és írjátok be a címeket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Feladvány:
– Megmutatom, hogy hol lakom.
– El akarsz csábítani? – kérdem hetykén.
– Azt szeretnéd? – Szerintem fogalma sincs arról, hogy éppen flörtöl velem.
a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai
09.23 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas
09.24 - EXTRA - Hagyjatok! Olvasok!
09.25 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!
09.26 - EXTRA - Deszy könyvajánlója
09.27 - Értékelés - Deszy könyvajánlója
09.28 - Értékelés - Könyv és Más
09.29 - Értékelés - Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése