A Túlélők Klubjának újabb tagja mutatkozik be főszereplőként Mary Balogh történelmi romantikus sorozatának 3. részében. Az útitárs című könyvben Sir Benedict Harper és Samantha McKay találnak egymásra és szórakoztatják az olvasót.
General Press, 2018
280 oldal
Fordította:
Goodreads: 3,9
Besorolás: történelmi romantikus
A napóleoni háborúkat követően Sir Benedict Harper nehezen tudja újrakezdeni az életét, és mind a lelkének, mind a testének szüksége lenne arra, hogy valaki begyógyítsa a sebeit. Nem is sejti, hogy a segítség egy gyönyörű, ám sok megpróbáltatást elszenvedő asszony képében érkezik majd. Miután Samantha McKay megözvegyül, zsarnoki apósa és sógornője igencsak megkeserítik az életét. Egészen addig, amíg egy napon a vágyálma, hogy önálló életet élhessen, a Walesben megörökölt ház révén a beteljesedés ígéretével nem kecsegtet. Noha Ben és Samantha meglehetősen veszélyes körülmények között ismerkednek meg, hamarosan mindketten vonzódni kezdenek a másikhoz. Az asszony kész arra, hogy kövesse azt az utat, amelyet a végzet jelölt ki számára, Ben pedig úriemberként ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje őt a sorsfordító utazásra. De mégis mit adhat egymásnak ez a két sebzett lelkű ember? Lehet egyáltalán közös jövőjük? Elképzelhető, hogy a válaszra épp egymás karjában találnak rá?
Mary Balogh a Túlélők Klubjának legújabb kötetében, a vágyakozás és a beteljesülés megindító regényében egy reményekkel teli özvegy és egy új életre vágyó katona sorsának összefonódását tárja elénk.
Őszinte leszek ismét. Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy az előző részeket nem olvastam, de a bloggertársaim biztosítottak róla, hogy semmi gond nem lesz, élvezhető így is a regény. És teljes mértékben igazuk is lett, így nyugodtan merem ajánlani a könyvet azoknak is, akik nem olvasták az előző részeket - de egyre figyelni kell: ha ezt a részt olvastad, érdekelni fog a többiek története is és el akarod majd olvasni azokat is:).
A regény mind a két főszereplője nemesi státuszuk mellett is elég hányatott sorsú. Bent a napóleoni háborúk tették tönkre, bár életben maradt, de járni alig tud. Hiába van birtoka, de azt az öccse és családja "birtokolja", a férfi pedig jóindulatból nem teszi ki őket.
Samantha pedig szinte gyerekként ment férjhez, elvakította az egyenruha és a tulajdonosa. Nem vette azonban észre, hogy a férje sármja nemcsak őt, hanem minden más nőt is magához vonz, így a házasságuk minden volt, csak boldog nem. A háború Samantha férjét is megnyomorította, majd évekig tartó ápolás után végül a férfi elhalálozott, magára és a borzalmas rokonaira hagyva a fiatal feleségét.
Ben és Samantha egy véletlen folytán találkoznak és ez a találkozó először nem hoz semmi jót, azon kívül, hogy jól összevesznek. De olvastunk / láttunk már ilyet nem egyszer:), az ilyen nagy ellentétek sokszor nagy szerelmeket hozhatnak.
Természetesen, ahogy ez már csak lenni szokott, a boldogság nem jön könnyen, ezt a főszereplőink is megtapasztalják, mielőtt végül egymáséi lehetnek (bocsánat, ez nem spoiler, nem kell túl sok gondolkodás ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt csak boldog befejezés lehet:).
Ami a legszomorúbb volt a történetben mégis, az a nők sorsa. Anno a barátnőimmel sokat beszélgettünk arról, hogy vajon melyik korban lehetne legjobb nőnek lenni és van olyan barátnőm, aki ezt a korszakot választaná, de én erre is nagy NEMET mondanék. Egy nőnek itt sem volt semmi joga, csak kötelességei - engedelmeskedni először az apjának, aztán a férjének. Ha pedig ezekkel nem is lett volna gondja, ott voltak azok a társadalmi szokások és elvárások, amelyek végleg gúzsba kötötték a fiatal lányokat. Értem én, hogy a legtöbb a jó hírűket, ártatlanságukat védte, de azért nem egy kiverné a biztosítékot a mai nők között (ahogy én is csak a fejemet csóváltam).
A kiszolgáltatottság pedig nemcsak érzelmileg értendő. Itt volt Samantha.. a férje meghalt, a fiatal nő rokonsága valahová a ködbe veszett, a férje családja pedig megtűrt páriaként bánt volna vele, még akkor is, ha elfogadja a feltételeiket. Saját bevétel nélkül pedig mit kezdhet egy fiatal nő? Belegondolni se merek.
Azért voltak ennél szerethetőbb részek is, például a walesi kis falu, ahol Samantha otthonra lelt, egyszerűen imádnivaló volt. Ott szívesen éltem volna én is. Szerethető lakosok, gyönyörű táj és még jó pár meglepetés övezte a kis települést.
A két főhős közti kapcsolat pedig nagyon szépen, lassan alakult. Mind a ketten - bár vonzódtak egymáshoz már a történet elejétől fogva - először nem akarták maguknak sem beismerni, hogy szükségük van a másikra. Imádtam, ahogy Samantha volt a szókimondóbb - pedig ez abban a korban nagy szó volt:), bármilyen témáról is volt szó. Mondjuk az is biztos, hogy számomra azért voltak furcsa szituációk, amit nem nagyon tudnék elképzelni az adott korban, de hiszek az írónőnek - biztos megtörténhetett ilyen.
Összességében szerettem a történetet, bár nagy csavarok nem voltak benne, de azért élveztem minden sorát. Néha kell ilyen romantikus történet is, hogy az emberek ne veszítsék el teljesen a hitüket a szerelemben.
:)
Borító: Nem túl különleges, a külföldi borítók közül láttam jobbakat
Őszinte leszek ismét. Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy az előző részeket nem olvastam, de a bloggertársaim biztosítottak róla, hogy semmi gond nem lesz, élvezhető így is a regény. És teljes mértékben igazuk is lett, így nyugodtan merem ajánlani a könyvet azoknak is, akik nem olvasták az előző részeket - de egyre figyelni kell: ha ezt a részt olvastad, érdekelni fog a többiek története is és el akarod majd olvasni azokat is:).
A regény mind a két főszereplője nemesi státuszuk mellett is elég hányatott sorsú. Bent a napóleoni háborúk tették tönkre, bár életben maradt, de járni alig tud. Hiába van birtoka, de azt az öccse és családja "birtokolja", a férfi pedig jóindulatból nem teszi ki őket.
Samantha pedig szinte gyerekként ment férjhez, elvakította az egyenruha és a tulajdonosa. Nem vette azonban észre, hogy a férje sármja nemcsak őt, hanem minden más nőt is magához vonz, így a házasságuk minden volt, csak boldog nem. A háború Samantha férjét is megnyomorította, majd évekig tartó ápolás után végül a férfi elhalálozott, magára és a borzalmas rokonaira hagyva a fiatal feleségét.
Természetesen, ahogy ez már csak lenni szokott, a boldogság nem jön könnyen, ezt a főszereplőink is megtapasztalják, mielőtt végül egymáséi lehetnek (bocsánat, ez nem spoiler, nem kell túl sok gondolkodás ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt csak boldog befejezés lehet:).
Ami a legszomorúbb volt a történetben mégis, az a nők sorsa. Anno a barátnőimmel sokat beszélgettünk arról, hogy vajon melyik korban lehetne legjobb nőnek lenni és van olyan barátnőm, aki ezt a korszakot választaná, de én erre is nagy NEMET mondanék. Egy nőnek itt sem volt semmi joga, csak kötelességei - engedelmeskedni először az apjának, aztán a férjének. Ha pedig ezekkel nem is lett volna gondja, ott voltak azok a társadalmi szokások és elvárások, amelyek végleg gúzsba kötötték a fiatal lányokat. Értem én, hogy a legtöbb a jó hírűket, ártatlanságukat védte, de azért nem egy kiverné a biztosítékot a mai nők között (ahogy én is csak a fejemet csóváltam).
A kiszolgáltatottság pedig nemcsak érzelmileg értendő. Itt volt Samantha.. a férje meghalt, a fiatal nő rokonsága valahová a ködbe veszett, a férje családja pedig megtűrt páriaként bánt volna vele, még akkor is, ha elfogadja a feltételeiket. Saját bevétel nélkül pedig mit kezdhet egy fiatal nő? Belegondolni se merek.
Azért voltak ennél szerethetőbb részek is, például a walesi kis falu, ahol Samantha otthonra lelt, egyszerűen imádnivaló volt. Ott szívesen éltem volna én is. Szerethető lakosok, gyönyörű táj és még jó pár meglepetés övezte a kis települést.
A két főhős közti kapcsolat pedig nagyon szépen, lassan alakult. Mind a ketten - bár vonzódtak egymáshoz már a történet elejétől fogva - először nem akarták maguknak sem beismerni, hogy szükségük van a másikra. Imádtam, ahogy Samantha volt a szókimondóbb - pedig ez abban a korban nagy szó volt:), bármilyen témáról is volt szó. Mondjuk az is biztos, hogy számomra azért voltak furcsa szituációk, amit nem nagyon tudnék elképzelni az adott korban, de hiszek az írónőnek - biztos megtörténhetett ilyen.
Összességében szerettem a történetet, bár nagy csavarok nem voltak benne, de azért élveztem minden sorát. Néha kell ilyen romantikus történet is, hogy az emberek ne veszítsék el teljesen a hitüket a szerelemben.
:)
Borító: Nem túl különleges, a külföldi borítók közül láttam jobbakat
Kedvenc karakter: Borzas kutya:) és természetesen Samantha és Ben
Szárnyalás: a történet és Wales
Mélyrepülés: ahogy Samanthával bántak a történet elején
Érzelmi mérce: romantikus történet, úgyhogy szerelem van benne bőven és +18 karikás részek is ;)
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mary Balogh történelmi romantikus műfajban sok olvasó szívét hódította már meg. Játékkal ismertetjük meg veletek korábban magyarul megjelent történeteit. Fülszövegekből találtok részleteket a turné állomásain. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található Mary Balogh könyv címét. A játék végén a General Press Könyvkiadó felajánlásának köszönhetően egy példányt sorsolunk ki Mary Balogh Az útitárs c.könyvből.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
“Báli szezon lévén, az előkelőségek estélyeken flörtölnek egymással, így az egykori pár sem kerülheti el a találkozást.”
A blogturné további állomásai:
Október 27 - Betonka szerint a világ…
Október 29 - Kristina blogja
Október 31 - Kelly és Lupi olvas
November 2 - Dreamworld
November 4 - Insane Life
