A Vér és csont gyermekei bombaként robbant be a YA könyvek piacára. Nem csak gyönyörű borítója, hanem egyedi, afrikai kultúrára építő világa is magával ragadta a fantasyrajongókat. Nem véletlen, hogy több, mint 48.000 értékelés mellett jelenleg is 4,2 fölötti a tetszési indexe Goodreadsen, és a nem rég elindult idei Goodreads Choice Awards egyik esélyese.
November 5-től a Blogturné Klub is elindul, hogy megismerje a Vér és csont gyermekeit. Ha ügyesek vagytok, ti is megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott három példány egyikét.
Maxim Kiadó, 2018
464 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 4,27
Besorolás: YA, fantasy
Megölték az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Ideje felkelnünk.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Egy gonosz király megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától, és a népét a reménytől. Zélie-nek most lett egy esélye, hogy visszahozza a mágiát, és visszavágjon a monarchiának. Egy szökevény királylány segítségével ki kell cseleznie és le kell hagynia a trónörököst, akinek eltökélt szándéka, hogy írmagját is kiirtja a varázslatnak. Orisa félelmetes hely, ahol hómándrucok portyáznak, és bosszúálló szellemek lapulnak a vizekben, ám a legnagyobb veszély talán maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze a hatalmát – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
És ismét egy olyan könyv, ami belopta magát a szívembe. Jesszusom, hogy én mennyit hallottam erről a könyvről és mennyire kíváncsi voltam rá!
Afrika mindig is a szívem csücske volt és marad is, kétszer is sikerült járnom ezen a földrészen és szinte azonnal beleszerettem.
Bevallom őszintén nem sűrűn olvastam olyan könyvet, amiben szinte csak színesbőrűek szerepeltek és ami Afrikában (vagy legalábbis annak egy fantasy verziójában) játszódott, de nagyon élveztem ezt az utazást. Eleinte nagyon nehéz volt hozzászoknom, hogy mindenki sötétbőrű, hogy olyan nyelven beszélnek, amit még akkor sem értek meg, ha nagyon-nagyon próbálok:). Nem is gondoltam, hogy Afrika lesz a helyszín, de a városok, a helyszínek mind-mind arra mutattak - legalábbis pár betűs eltéréssel létező városokra, helyszínekre utaltak.
Az írónő pedig valami álomszépen írta le a helyszíneket, imádtam a sivatagban mászkálni, a dzsungelben, a vízre épült városban és persze a palotában is.
Bár a történet maga nem erre hajaz, de néha úgy éreztem magam, mint Lara Croft, ereklyéket kerestünk és a nyomunkban pedig ott loholt végig az ellenség. Persze ezek az ereklyék itt más célokra kellettek, mint amire az ismert kincsvadásznak, de az érzés hasonló volt:).
 |
| Nailah és Zélie - forrás: Pinterest |
És a szereplők. Az írónő nem vitt túl nagy bonyolultságot a kapcsolatokba, a történet elején a "jó" oldalon volt egy testvérpár Zélie és Tzain, a "rossz" oldalon pedig Amari és Inan. Nem kellett hozzá túl sok gondolkodás, hogy rájöjjünk, hogy ezek négyen úgyis előbb-utóbb összejönnek és lám, nem is lett nagyon másként. Tzain és Amari nem is vitt túl nagy színt számomra a történetbe - bár el kell ismernem, hogy Amarit azért nagyon megkedveltem és átéreztem a helyzetét: a hercegnőét, aki végre a talpára áll és rájön, hogy amit eddig a világának hitt, az egy romlott és beteg hely, de Zélie és Inan!
Úristen, Zélie az egyik legerősebb főhősnő, akiről olvastam, bár az is igaz, hogy az egyik legönfejűbb is. A történet legelején, amit véghezvitt, azért leginkább én is megcsapkodtam volna, mint a bátyja:), még akkor is ha elég nemes volt az a tett. De egy öngyilkossággal ért fel és egy percig nem gondolkodott azon, hogy a családja, a szerettei veszélybe kerülnek azért, mert ő nemes lovag(nőt) játszik! De utána a kitartása, az ereje egyszerűen elképzelhetetlenül szerethetővé tették.
Inan pedig tökéletes párja volt / lesz / lenne (a megfelelő behelyettesítendő - hogy ne spoilerezzek el mindent:). Az apjának tökéletesen megfelelni vágyó herceg, akit eddig elvakított az, amit igaznak hitt. Egészen addig, ameddig meg nem ismerkedik Zélievel és a bátyjával. Ami és ahogyan kibontakozik Zélie és Inan között - az első találkozásuk, az első gyűlöletteljes pillantás, majd a harcuk, majd ahogy szépen lassan megismerkednek egymással - sok író tanulhatna Tomi Adeyemitől, hogy hogy kell izgalmasan kialakítani egy kapcsolatot!
És nem szeretném persze kihagyni a különleges állatokat sem, amelyek ezen a földön élnek és amelyeket hátasként és harci állatokként tartanak, a napmacskákat, a hómándrucokat. Ezek az én elképzelésem szerint hatalmasra nőtt leopárdok és oroszlánok, amelyeknek szarvuk van és óriási kardszerű fogak teszik őket még rémisztőbbé. Ilyen hátasa van Zélienek és Tzainnak is, akit/amit Nailahnak hívnak. Imádtam ezt a hatalmas ragadozót, amilyen gyengéden bánt a gazdáival, de amilyen vérszomjas volt, ha fenyegették őket. (az már csak hab volt a tortán, hogy bizonyos helyzetekben pedig makacs volt, mint egy öszvér és rettegve utasított el dolgokat:)))).
A történet pedig bár lassan indul be - kell egy kis idő, mire ráhangolódsz, hiszen nagyon sok mindennel kell megismerkedned - az emberekkel, a történelmükkel, a nyelvükkel, a kasztokkal, minden mással - de aztán elindul a kaland és csak kapkodni fogod a fejed, annyi minden történik! Az pedig kifejezetten jót tett szerintem a regénynek, hogy a főhősök mind saját szemszöget és fejezeteket kaptak, így többféle betekintést is kaphattunk a világukba.
Összességében - bár nem rövid a könyv és a függővégét eltekintve szinte biztos, hogy lesz folytatása - nagyon élveztem ezt a történetet és kíváncsian várom a folytatást! Nyugodt szívvel merem ajánlani mind fiúknak, mind lányoknak, hiszen van benne izgalom, kaland, szerelem (bár az a legkevesebb:), mindenki megtalálja a magának való részeket:).
Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, imádom!
Kedvenc karakter: Zélie, Inan, Nailah, Amari
Szárnyalás: a helyszín, a történet!
Mélyrepülés: nem találtam semmit, ha valamibe nagyon bele szeretnék kötni, az a fordítás néhol... csak annyit mondok "szájamat"
Érzelmi mérce: Alakul valami, alakul - de hát mit is várhatunk, ha van két fiatal lány és két fiatal fiú? :) (egyelőre minden marad a YA keretei között)
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk megint a térképek körül forog. Bizonyára tudjátok - és majd látjátok is a könyvben -, hogy a Vér és csont gyermekei is megkapta a maga térképét.
Ezt a térképet 12 darabra osztottuk, és az egyes darabokat elrejtettük a turné 7 állomáson, egy-egy szóra linkelve. A feladat egyszerű: a Rafflecopter dobozban találtok 3 kérdést, a térképdarabok alapján ezeket kell megválaszolni.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
November 05 - Deszy könyvajánlója
November 07 - Sorok között blog
November 09 - Olvasónapló
November 11 - Dreamworld
November 14 - Kelly és Lupi olvas
November 15 - Always Love a Wild Book
November 17 - Nem félünk a könyvektől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése