BEST OF 2018

Minden év végén közzétesszük az évértékelésünket, most sincs ez másképp. Először a blogos adatok: 80 új könyves értékelés került fel az év során (Lupi: 25, Kelly 53, Vendég: 2), ehhez jött néhány blogturnés extra állomás, interjú, ezekkel  immár 781 könyvről olvashattok értékelést a blogon. A látogatottságunk okés, épp elhagytuk a 2,1 milliót, köszönjük.

Lupi

Olvasott könyveim száma: 26 (a huszonhetediket most olvasom, szóval azt nem fogom ideszámolni még). Nagyon ciki, ennyire kevés könyvet még soha nem olvastam egy évben, de eléggé zűrős év áll mögöttem:(.

2018-ban körülbelül 30 könyvvel gyarapodott a könyvtáram. (sajnos most nem vezettem pontosan)

Legdrágább példány: Dan Simmons: Terror - a teljes ára 5.980.-Ft - ennél valamivel olcsóbban vettem akciósan, de az is jó sok volt:).

Legolcsóbb példány: Dan Brown: Eredet - a páromtól kaptam ajándékba:)

Aminek a legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Dan Brown: Eredet és Dan Simmons: Terror

Kelly

Olvasott könyveim száma: 55+néhány még meg nem jelent könyv. Elégedett vagyok a mennyiséggel, nekem heti egy könyv megfelel, ehhez szabadságok alatt hozzájöhet némi többlet.

2018-ban 167 könyvvel gyarapodtam, aminek nagy része blogturnés, egy része ajándék, idén sok könyvvel leptek meg a szeretteim, de bődületesen sokat rendeltem is. 2019-ben kevesebbet fogok vásárolni és igyekszem a polcomon válogatni, be is neveztem a várólista csökkentős projektbe.

Legdrágább példány: Stephen Hawking: A világegyetem dióhéjban akciósan 4.373,- volt.

Legolcsóbb példány: Az ajándékokon kívül Szilvási Lajos: Hozomány antikvár regény 570,- kemény forintért került hozzám.

Aminek legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: A bujaságtól az erényekig (csak el is kéne olvasni).

Legkevésbé tetszett könyv

Kelly: Van az úgy, hogy az év legjobban várt könyve lesz a legnagyobb csalódás. Annyira vágytam rá, és csupa jót olvastam róla, na akkorát koppantam, mint még soha. Hiába a gyönyörű borító, ez a könyv nagyon nem jött be. Tillie Cole: Ezer csók

Lupi: Jaymin Eve: A ​sárkány jele Egy könyv, aminek nagy várakozással indultam neki, minden megvolt benne, amitől jó lehetett volna, de mégsem lett az. Talán az is közrejátszott benne, hogy az írónő nem nagyon tudta eldönteni, hogy YA vagy NA könyvet akar írni.

Legrosszabb borító

Kelly: Nem volt elviselhetetlenül rossz borítóm. Csak olyanok, amiknek nem sok köze van a tartalomhoz, vagy nem eléggé figyeltek oda a kiadónál, mint a This Shattered World esetében.

Lupi: Tricia Levenseller: Daughter ​of the Pirate King – A kalózkirály lánya .Nem tudom, ki találta ki ezt a borítót, de szerintem tragikus. Annyira semmitmondó, hogy akkor se venném le a polcról, ha ez lenne az egyetlen könyv rajta. Ez a regény (bár nem volt tökéletes, de) ennél jobbat érdemelt volna.

Legnagyobb csalódás

Kelly: Friss csalódás Kass Morgan: Lázadók regénye, mely kizárólag a pénz miatt született meg, mondjon bármit a szerző.

Lupi: Ide újra Jaymin Eve: A sárkány jele tartozik.

Legnagyobb pozitív meglepetés

Kelly: Magyar szerzőhöz kötődik, eszméletlenül imádtam Eszes Rita: Rókatündér regényét.

Lupi: R. J. Hendon: Korcsok regénye. Érdekes volt, izgalmas és elgondolkodtató. Féltem picit, amikor belekezdtem a regénybe, de az egyik legnagyobb pozitív meglepetésem volt:). Imádtam!

Legjobb borító

Kelly: A Maxim Könyvkiadó borítói gyönyörűségesek, és nem is tudok ebből a csokorból választani.

Lupi: Itt kell egy magyar és egy külföldi borítót is választanom, mert még így is nagyon nehéz volt választanom. A magyar borító: Ashley Carrigan: Suttogó-​völgy , a külföldi borító pedig: Tomi Adeyemi: Vér ​és csont gyermekei regényének különleges és csodálatosan szép borítói. A versenyben még szorosan ott lihegett mögöttük Dhonielle Clayton: The ​Belles – A szépség ára  mind a két borítója.

Legjobb debütáló író 

Kelly: Karen M. McManus a nyerő, akiről nem is akartam elhinni, hogy a Lehull a lepel az első regénye.

Lupi:  Martin Kay: Eastern című, első regénye nagyot ütött nálam, alig várom a második részt:).

Legjobb világfelépítés

Kelly: Imádtam a kialakított világfelépítést, a legendákat és mítoszokat V.K. Bellone: Felvont vitorlák regényében. Remélem 2019-ben lesz folytatás!

Lupi: Holly Black: The Cruel Prince - A kegyetlen herceg , Leigh Bardugo: Six ​of Crows – Hat varjú regények közül nem tudok választani. Mind a kettő különleges világban játszódik, amiből sosem elég, még és még és még többet szeretnék tudni róluk:).

Legjobb szerelmespár

Kelly: Jamie és Wes volt a legjobban működő pár Elle Kennedy, Sarina Bowen: HIM regényéből! Nem gondoltam volna, hogy meleg pár kerül ki győztesen, de a Love is Love, legyen bármilyenek a körülmények.

Lupi: Ben és Samantha Mary Balogh: Az útitárs című regényében. Két megtört lélek, akik megérdemelték a boldogságot és egymást.

Legjobb főhős

Kelly: Flynn Cormac karaktere megnyert magának, remek harcos, helyes pasi, imádtam a történetét a This Shattered World regényben.

Lupi: -

Legjobb főhősnő

Kelly: Nagyon sok remek hősnővel találkoztam idén, nehéz kiemelni közülük egyet, de az legyen Ashley Carrigan egyik legjobban felépített nőalakja: Lady Catherine Ashby a Suttogó-völgy-ből.

Lupi: Jude - Holly Black: The Cruel Prince - A kegyetlen herceg című regényében és Zélie - Tomi Adeyemi: Vér ​és csont gyermekei című regényében. Mind a két főhősnő erős, vagány, nem tudnék közülük választani!

Legjobb szerelmi háromszög

Kelly: Azt hiszem sokáig nem tudok még lélekben elszakadni ettől a szerelmi háromszögtől, ami valójában sosem volt konkrétan az, de mégis: David - Amy - Chris  Szaszkó Gabi: Vigyázz rám regényéből.

Lupi: Sajnos nem volt ilyen. :(

Legjobb nem szerelmi kapcsolat

Kelly: Nem mondom, hogy nem szerelmi kapcsolat, egy kicsit ez is, az is, barátság, szerelem, különleges a javából: Sidonia, Tyrus, Nemezis A kárhozottból.

Lupi: Itt lesz egy magyar és egy külföldi könyv is. A magyar könyv a Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba című könyve lesz - ebben Hanna és a kis baráti társasága egyszerűen olyan csapat volt, aminek bármikor szívesen lennék én is tagja:), a külföldi pedig Mary Nichols: Találkozunk még című könyvében Sheila és Prue barátsága volt számomra különleges.

Legjobb fiú szemszög

Kelly: A legbiztosabb pont az idei értékelésben: Ian  a befutó Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Playbook regényéből. Az értékelésben is ecseteltem, ez a szerző nő létére hitelesen ír férfi szemszöget, meggyőző és nagyon szórakoztató.

Lupi: Nem volt ilyen :(.

Legjobb "PASI"

Kelly: Az a kérdés, hogy rámegyünk-e a külsőségekre, mert akkor nekem jöhet Damien Penelope Ward: A legkedvesebb szomszéd regényéből.
Lupi: Anno Rhysand túl magasra tette a lécet, idén nem tudta ezt egy férfi főhős se “megugrani”. 

Legjobb történelmi helyszín

Kelly: Nem sok valós helyszínű történelmi regényem volt idén nagy sajnálatomra, de a korabeli Budapest nagyon tetszett Szélesi Sándor: Kincsem regényében.
Lupi: Mary Nichols: Találkozunk még című könyvének helyszíne - a II. világháború véráztatta Európája.

Legjobb komoly könyv

Kelly: A témáját tekintve rendkívül komoly volt Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! regénye, abszolút meg voltam elégedve Tibi felütésével, azt tapasztaltam, ezzel a regénnyel nagyon sok olvasót levett a lábáról.

Lupi: Mary Nichols: Találkozunk még

Legjobb szórakoztató regény

Kelly: Számomra a legszórakoztatóbb regény Elle Kennedy, Sarina Bowen: HIM volt az idén. Megvolt benne a kellő humor, de komolyság is, érdekes volt az alaphelyzet és a kibontakozás is.

Lupi: Dan Brown - Eredet

Legjobb romantikus regény

Kelly: Imádtam Ashley Carrigan: Suttogó-​völgy regényét, de azt majdhogynem az ártatlan kategóriába sorolnám, ami természetesen nem von le az értékéből, de ha egy kicsit szexibb romantikusra gondolok, akkor nem szabad kihagynom Courtney Cole: Ha velem maradsz regényét, és annak szerelmeseit. Pax és Mila kettősét imádtam, és hiába ígértem meg, ennek a sorinak a többi részét csak megveszem mégis, csak hogy meglegyen.

Lupi: Magyar:Ashley Carrigan: Suttogó-​völgy , külföldi: Mary Balogh: Az útitárs


Legjobb realista regény

Kelly: Egyértelműen a legjobb realista volt az idén Kathleen Glasgow: Lány, darabokban regénye. Témájában és az írás minőségében is merész és remek.

Lupi: Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Legjobb disztópia/poszt-apokaliptikus regény

Kelly: Ezt a kategóriát is elviszi A kárhozott aminek minden sorát imádtam.

Lupi: Magyar:R. J. Hendon: Korcsok , külföldi: Dhonielle Clayton: The ​Belles – A szépség ára

Legjobb fantasy

Kelly: Ennél a kategóriánál én a klasszikus high-fantasy felé hajló könyveket helyezem előtérbe, ennek alapján kiemelkedően jó volt Rebecca Ross: A királynő felemelkedése regénye, olvassátok, nagyon jó!

Lupi: Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg

Legszebb írásmód

Kelly: Valami egészen fantasztikus volt olvasni Stacey Lee: A szerelem illata regényét, szinte áradtak a regényből az illatok, remekül meg tudta jeleníteni a szerző egy-egy illat jellemzőit. Csodás lenne, ha a szerzőtől más regényt is megjelentetnének, én nagyon megszerettem a stílusát.

Lupi: Ashley Carrigan: Suttogó-​völgy

Legjobb sorozat első rész

Kelly: Több sorozat is van, amit megszerettem, de felének a következő részében már nem is ugyanazok szerepelnek. Klasszikus értelemben vett legjobb sorozat első rész A kárhozott.

Lupi: Itt három is van, amit nagyon szerettem. Rendben van, egyet kiválasztok a legjobbnak - de a másik kettő is ugyanolyan szerelem:). 

Szóval a kiválasztott: Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg , a másik kettő pedig: Mariu Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak és Leigh Bardugo: Six ​of Crows – Hat varjú

Legjobb sorozat folytatás

Kelly: Juj, ebből is több van, és mind elég jó volt. Mégis a legjobb folytatás a Royal fiúk harmadik része, amit továbbra is imádok, sajnálom, ez több mint szerelem: Erin Watt: Cifra Palota

Lupi: Christelle Dabos: Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban

Legjobb sorozat befejezés

Kelly: Több befejezést is olvastam, külön kategória lehetne, hogy melyiknek örültem a legjobban, hogy vége lett. Viccet félretéve könnyfakasztóan remek befejező rész lett Szaszkó Gabi: Vigyázz rám regénye. Évek óta tarol nálam különböző kategóriákban ez a sorozat, érdemes olvasni, nagyon jó.

Lupi: Befejező részt nem olvastam idén.

Garantáltan újraolvasós könyv

Kelly: Képtelenség felsorolni, hogy mennyi ilyen könyv volt idén. Nem teszek  ígéreteket, mert korábban tényleg újraolvastam akár 30x is könyveket, manapság nincs időm, pedig kéne.

Lupi: Sorozatok első részei voltak idén a nagy kedvenceim, így addig, ameddig a többi részt nem olvastam, nem ígérgetek a levegőbe:)

Legprovokálóbb könyv, ami kirántott a komfortzónánkból

Kelly: Huh, hát volt ilyen, Ker Dukey: Ellopott babácskák regénye alaposan megrázott és odakent egyet-kettőt. Jó volt.

Lupi: Alma Katsu: Éhség

Legjobb middle-grade könyv - 10-14 éves korosztály

Kelly: Kiváló ötlet, remek megvalósítás, ez az, amit minden gyereknek a kezébe adnék, nemtől és kortól függetlenül: Fodor Marcsi, Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő

Lupi: Nem olvastam ilyen könyvet


Legjobb könyv – 15-21 Young Adult korosztály

Kelly: Hosszas vívódás helyett, azonnal erre esett a választásom: S.J. Kincaid: A kárhozott Kívül belül igényes, remek történet, egyedi karakterekkel és világfelépítéssel.

Lupi: Haha, ezen a kérdésen elbuktam. Mutatom miért - külföldi: Itt három is van, amit nagyon szerettem. Rendben van, egyet kiválasztok a legjobbnak - de a másik kettő is ugyanolyan szerelem:).

Szóval a kiválasztott:Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg , a másik kettő pedig: Mariu Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak és Leigh Bardugo: Six ​of Crows – Hat varjú

Magyar: Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Legjobb könyv – 19-26 New Adult korosztály

Kelly: Kevesebb NA könyvet olvastam az idén de ez a regény emlékezetes marad: Courtney Cole: Ha velem maradsz

Lupi: -


Legjobb felnőtt könyv

Kelly: Ezt a kategóriát egyértelműen megnyerte: Ker Dukey: Ellopott babácskák

Lupi: Dacre Stoker · J. D. Barker: Dracul

Legkedvesebb idézet

Kelly: "Ha megengedem magamnak, hogy szívem legyen, amely érzelmektől lobog, akkor kiteszem magam olyan erőknek és kiszámíthatatlan veszélyeknek, amelyek bármikor ellobbanthatják ezt a lángot. Ha törődöm valakivel, az azt jelenti, hogy a szó legrosszabb értelmében válok tehetetlenné az elvesztésével szemben." (S.J. Kincaid: A kárhozott)

Lupi: “Az egyetlen értékünk az életünk, ezt az egy érmét kaptuk. És arra költjük, amire akarjuk. “ (Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg)

Legjobban várt könyv 2019-re

Kelly: Én már tudom, mi lesz a kedvenc regényem jövőre! Oké, már olvastam, és egyáltalán nem beszélhetek róla. Majd ha megjelenik, jelzem, hogy na ez az! Valami konkrétabb is legyen: Imádnék valami út könyvet Sarah Dessen, Jamie McGuire, és Abbi Glines-től.

Lupi: Sokat fel tudnék sorolni, de amit nagyon várok, hogy magyarul is olvashassam, az Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara. A sorozat örök szerelem, nagyon kíváncsi vagyok a befejezésre.

Jövőre, veletek, ugyanitt!

Kass Morgan: Lázadók - The 100 #4

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kass Morgan: Lázadók című regényét, amely a The 100 sorozat negyedik része és valószínűleg tényleg az utolsó. Befejeződik az évszázadok óta sugárfertőzött Földre száműzött fiatal “bűnözők” izgalmas és fordulatokban gazdag kalandja. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018.december 10.
288 oldal
Fordította: Őri Péter
Goodreads: 3,84
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus

Évszázadokkal azután, hogy atomháború pusztított a Földön, az emberiség az újjáépítésen fáradozik. Egy hónap telt el azóta, hogy további űrkompok érkeztek a bolygóra, és újabb kolonisták csatlakoztak a százakhoz. Immár azok a fiatalok vezetik a népüket, akiket korábban bűnözőknek tartottak.

A kolonisták és a földlakók éppen az első közös ünnepüket tartják, amikor mindenki megdöbbenésére idegenek egy csoportja megtámadja őket. Sokakat megölnek, foglyokat ejtenek, és fontos raktárkészleteket visznek el. Amikor a forrófejű Bellamy és megfontolt barátnője, Clarke észreveszik, hogy elrabolták Wellst, Octaviát és Glasst, megfogadják, hogy bármi áron, de kiszabadítják őket. Ám miközben az új ellenség nyomába erednek, egyre többször veszekednek, mivel képtelenek megegyezni abban, hogyan mentsék meg a barátaikat.

Korábban írtam már a könyvsorozat első, második és harmadik részéről. Törtem a fejem, vajon mi juthatott a szerző eszébe, amivel feltétlenül ki akarta egészíteni a  sorozatot. Én arra számítottam, hogy az újonnan érkezettek sorsa bontakozik ki, vagy újabb földet érők csatlakoznak a csapathoz. Az írónő azonban teljesen mást gondolt ki. Egyszerűen csak rátett egy lapáttal az eddigiekhez, megtoldotta egy szabadulós játékkal.

A kolonisták és a földlakók együtt készülnek megülni az aratás ünnepét, kezdenek összecsiszolódni, segítenek egymásnak mindenben, és egyre inkább sikerül a tábort is kényelmesebbé tenni. Minden tökéletesnek látszik, csak Bellamy-nak  szúr szemet néhány furcsaság az erdőben, levélkupacok feltűnése és eltűnése, és idegen hangok. Clarke nem veszi komolyan, képzelődésnek tudja be, és a fiú stresszes állapotának, hiszen nemrég menekült meg a kivégzőosztag elől. 

Villámcsapásként éri őket a semmiből érkező támadás, idegenek rabolják el néhány társukat, köztük Octaviát, Glasst, Wellst és Grahamet. Elviszik a fegyvereiket, az élelmiszert, a hasznos cuccaikat. Nem kímélik az embereket, akinek nem sikerül elmenekülni és ellenáll, azt megölik. Nincs mit tenni, Bellamy és Clarke megvárják amíg elmennek, és szervezni kezdik a mentőakciót. Kell egy kis idő, míg magukhoz térnek, felmérik a helyzetet és tervet kovácsolnak. Luke, akinek a szerelmét rabolták el, természetesen elsőként csatlakozik a csapathoz, néhány önkéntes és Bellarke párosunk útnak indulnak az ismeretlen támadók nyomában.

Bellarke fan vagyok, nekem tetszett a párosuk ebben a részben is, bár nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk. Kölcsönös vádaskodás és a bizalmon ütött rések miatt távolságot kénytelenek tartani. Ahelyett, hogy összekovácsolódnának még jobban, csak a feszkó nő, viszont a regény végére ennek szöges ellentéte lesz jellemző, természetesen. Clarke továbbra is okos, logikus gondolkodású, a tárgyalást helyezi előtérbe a harc helyett, bízik az emberséges megoldásokban, de van az a pont, amikor ő is kiakad. Bellamy a korábbiakban megismert habitusával áll neki a feladatnak, ami a többiekből ellenérzést vált ki. 

Paul karaktere egyértelműen azért lett teremtve, hogy legyen kit utáni a fiatalok közül, legyen, aki ráhajt Clarke-ra, legyen aki okoskodik, majd az első csepp vérnél megfutamodik.

A cselekményszálon hatalmas lyukak tátonganak. Annyi mindenen rángattam a szemöldököm, hogy féltem, hogy fent is akad. A támadás előtti jelek csak egy idiótának nem szúrtak volna szemet. A támadás után pedig órákat vesztegettek el, pedig azonnal utánuk eredhettek volna. 

A támadók társadalma az erős koppintás miatt elég vicces, és ebből kifolyólag nekem egyáltalán nem volt félelmetes. Egyfajta agymosás jellemzi a módszert, Föld anyának mi tetszik, mi nem, majd ő megmondja, stb. Egy ilyen jellegű átneveléshez azért nem elég egy-két nap. A foglyokat együtt zárják be, nyugodtan szervezhetik a menekülést, sőt még csónakokat is hagynak a folyó mellett.

Hogyan szabadítják ki a társaikat és a többi fogvatartottat, ez izgalmas és látványos lehetne - ha nem lenne annyira alájuk rakva a megoldás a szerző által, akit szívesen megkérdeznék még pár szösszenettel kapcsolatban, például mi célból vannak életben Clarke szülei, ha egy árva, erőltetett ponton kívül semmi funkciót nem töltenek be a cselekményben?

Mit találtam mégis élvezhetőnek a regényben? Azon kívül, hogy hamar véget ért, a szokásos több szemszöges írásmód itt is kedvemre volt, mert szeretem, ha ismerem minden főbb szereplő gondolatait. Végül is tetszett, hogy az utolsó fejezetek elmesélték a boldogságukat, a kedvencek révbe érését, mint egy juharsziruppal bőven leöntött amerikai palacsinta, olyan érzés volt. Mintha ezzel kért volna bocsánatot a szerző, amit ebben a részben művelt.

Egyetlen karakter fejlődése volt említésre méltó, a vicc faktort félretéve, de az nagyon. Octavia nagyot nőtt a szememben, ehhez jelentősen hozzájárult az általa behozott GLBT szál, ami némi meglepetést okozott, de mindenképp pozitívumként éltem meg.

Még mindig szeretem a könyvsorozat alapötletét, és a szívemhez nőttek a karakterek, de összességében ez a rész már nem hozott újat. Időközben a TV sorozatot is naprakészre sikerült feltornáznom, szóval még azt hiszem sokáig részese leszek a "százaknak", mert alapból imádom a poszt-apokaliptikus világot és benne ezeket a karaktereket.

Borító: Filmes, szokásos.

Kedvenc karakter: Bellamy

Szárnyalás: A vége.

Mélyrepülés: Volt néhány.

Érzelmi mérce: Néhány csók.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

Játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány:  A keresett személy:  Egy dárda szúrta át a lábát, a szerelmének köszönheti az életét.

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné állomásai:

12.31 Kelly és Lupi olvas
01.02 Nem félünk a könyvektől
01.04 Sorok között
01.06 CBooks
01.19 Deszy könyvajánlója

Alwyn Hamilton: A szultán foglya (A sivatag lázadója #2)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Alwyn Hamilton: A szultán foglya című regényét, amely A sivatag lázadója sorozat második része. A regény a 2017-es Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fantasy and Science Fiction kategória finishébe került. Amani izgalmas, misztikummal átszőtt kalandjai folytatódnak, a lázadók tábora után megismerhetjük a szultán palotájának titkait is! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a regényből játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. december 10.
448 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 4,34
Besorolás: YA, fantasy, kaland

Hatalom. Szerelem. Árulás.

Amani, a Kékszemű Bandita több mint egy éve harcol a Lázadó Herceg mellett, és már az egész világon félik a nevét. Amikor egy váratlan támadás során elrabolják, erejétől megfosztva és szerelmétől elszakítva a szultán palotájában köt ki – ez pedig olyan hely, ahol minden sarok mögött veszély leselkedik. Intrika, gyanú és félelem érezhető a falak között, de Amani igazi sivatagi lányként hamar rálel a túlélés titkaira. Dacolva minden veszéllyel kémkedni kezd a lázadóknak, ám ahogyan egyre több időt tölt magával a szultánnal, ráadásul a múltja különös alakokban bukkan fel előtte, szívében kétségek merülnek fel, hogy vajon a jó oldalon áll-e. De ez itt még közel sem a vég, hiszen, mint tudjuk: „Az új hajnal új sivatagra köszönt.”

Ahogy az első részt is imádtam, úgy rántott magával most is a történet, újra ott lehettem gyerekkorom kedvenc meséinek helyszínein. Csak sajnálni tudom azokat, akiknek kimaradtak az életéből az Ezeregyéjszaka meséi, de sosem késő pótolni.

Amani félelmetes hírnevet szerzett magának Kékszemű Banditaként, azonban demdzsi mivolta is felkelti a figyelmet. A szultán ugyanis demdzsiket keres, gazdagon megjutalmazza azokat, akik elviszik hozzá a démon-ember kapcsolatból született lényeket. Amani arra gondol, újabb csodafegyvert kíván létrehozni Noorsham helyett, ezért mindent megtesz, hogy a fogságba esett demdzsi lányt kiszabadítsa. Nem sikerül veszteségek nélkül megúszni ezt a kalandot, ráadásul Ahmed, a Lázadó Herceg sem dicséri meg, miután gyakorlatilag engedély nélkül vágtak bele ebbe a küldetésbe. Visszatérésük után Imin és Navid esküvőjét tartják, és végre visszatér a táborba Jin is. Ez persze így kimondva egy egyszerű mondat, valójában korábban Jin elhagyta a tábort, mikor Amani élet és halál között lebegett egy gyomorlövés után. A lány joggal haragszik rá, vagyis mindkét hercegre, hiszen úgy hiszi Ahmed küldte el Jint egy küldetésre. Hirtelen menekülniük kell, mert megtámadják a tábort, Amani egy homokviharral tartja fel a támadókat, de hiába tűnik úgy, hogy előnyre tettek szert, a lányt éjjel elrabolják egy pihenőhelyen a saját sátrából.

Amani Izmánban tér magához, a szultán palotájában, ahol végre megtudja, miért van szüksége rá a szultánnak. Sokkal nagyobb fegyvert tudnak megidézni a demdzsik, a nagyhatalmú démonokat, akiket fogva ejtve a szultán hatalmas erőre tehet szert. Amani hatalmas bajban van, de szerencséjére a Szultán értékeli azt a tulajdonságát, hogy felismeri a hazugságot, ezért a palotába hivatott szövetségesekkel való tárgyalásokon a lány is részt vesz, így hasznos információkat gyűjt a hadi tervekről. Azonban a rengeteg hárembeli intrika miatt egyre nehezebb kijuttatni a híreket, és ahogy a lány egyre jobban megismeri a szultánt, a meggyőződésébe némi kétely vegyül. Hogy fog ebből kikeveredni?

Engem ez a rész is ugyanúgy elvarázsolt, de kétségtelen, hogy más elemekre helyezte a hangsúlyt a szerző. Továbbra is csodásak és részletesek a leírások,  újra ott voltam a helyszíneken és éreztem a könyvből áramló keleti hangulatot, színeket, ízeket. Most is Amani mesél, de  néhány csodás legenda E/3-ban került a történetbe. Az első részben abszolút Amani és Jin kettőse volt a központban, a közös céljaik elérése, a harcokon való átverekedésük a lázadók szempontjából.

Most viszont a lázadás hatásait is megismerhetjük, hogyan hat ez az emberek életére, mennyire bíznak a sikerükben, mit várnak egy másik szultántól. Emellett megismerhetjük az évek óta uralkodó szultánt, Ahmed és Jin apját, aki a saját apját gyilkolta meg a trónért, Amani sok időt tölt vele, így a beszélgetéseik sok múltbéli eseményre derítenek fényt. Az uralkodó meg kell hagyni, okos, logikus gondolkodású és elég meggyőző tud lenni.

A romantika sajnos nagyon kevés helyet kap a regényben, Amani és Jin alig találkoznak a könyv negyedénél, máris újra elválnak útjaik. Igaz, kárpótol néhány közös jelenet, valamint végre megtudjuk, mi volt pontosan Jin távozásának az oka, és hogyan dolgozza ezt fel Amani. Mindenesetre eddig is láttam, hogy Amani is szerez sérüléseket, ott van minden ütközet közepén, de egy haslövés túlélése nem akármi. Ráadásul most másféle sebeket is szerez, aminek ötletéhez kellett némi idő, míg feldolgoztam magamban.  Az első részben is sokat fejlődött Amani személyisége, és ebben a folytatásban még tovább finomodott, hiszen most a diplomáciai érzékét is elő kellett venni, és megfelelni a szultánnak, aki nem a patyolat lelkéről híres. Át kellett gondolnia minden mondatát, minden lépését. Persze számos csavar és előre nem látható fordulat nehezíti a helyzetét, ami többnyire nekem is meglepetést okozott.

Nagyon szerettem ebben a részben is Shazadot, annyira okos és jó stratéga, nem mellesleg a barátságuk Amanival az egyik legjobb dolog a regényben. Rajta kívül is sok szereplővel találkozunk az első részből, még halottnak hitt barát is előkerül, de vannak remek új szereplők is, közülük Sam lenyűgöző, elég annyi, hogy kiadja magát Kékszemű Banditának Amani orra előtt. Őszintén megmondom, nem kis kihívás megjegyezni és helyükön kezelni a rengeteg idegen nevet, még akkor sem, ha számomra ismerős a szövegkörnyezet. Viszont nem voltak egyformák a karakterek, jól elkülönültek egymástól.

A helyszíneket tekintve a legtöbb időt a palotában töltjük, ez nekem varázslatos volt, imádtam a rengeteg kis kertet, szökőkutakat, növényeket, a hárem rengeteg  kis csodát rejt. Persze ki kell ismerni a járást, hol biztonságos, és hol nem, kiben lehet bízni és kiben nem, na és hol lehet egy kis segítséggel falakon átkelni. A mágia erősebb volt ebben a részben, minden megfelelően el is volt magyarázva. 

A regény ritmusa lassabb az első résznél, de egy percre sem unatkoztam, hosszabb lére is eresztette a szerző,  de nekem nem voltak üresjáratok, élveztem minden mondatot. 

A levonásom kizárólag a szerelmi szál erősségének erőteljes csökkenése miatt van, én egy ya regényben sokkal többet szeretek olvasni. Igaz, hogy szikrázik a levegő Amani és Jin között, amikor együtt vannak, de ez akkor is nagyon karcsú volt. Bízom benne, hogy a harmadik részben többet kapok Jinből, mert akármennyire keveset szerepelt, természetesen imádom továbbra is.

Összességében nagyon várom a befejező részt, mert a vége eléggé függőre sikerült, kíváncsi vagyok, hogyan fejezi be a szerző a történetet, mert annyi lehetőség van még a sztoriban!

Borító: Imádom.

 

Kedvenc karakter: Amani

Szárnyalás:  Amani valódi apja.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Nagyon keveset kaptam a szerelmi szálból, jóval több is helyet kaphatott volna.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:

Sivatagi érdekességeket kaptok feladványként, minden állomáson egy-egy kérdéssel. A helyes megoldásokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 

Melyik az a sivatag, ahol a közelmúltban hó esett?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

12.29 Kelly és Lupi olvas

01.02 Deszy könyvajánlója

01.06 Dreamworld

Alma Katsu: Éhség

Alma Katsu hazánkban a Halhatatlan-trilógiával vált ismertté és idén az Agave elhozta nekünk a legújabb könyvét is, amelyben átszeljük az Atlanti-óceánt, hogy a még részben indiánok lakta amerikai kontinensen csatlakozzunk a boldogulásukat kereső Donner-társaság szekérkaravánjához és velük együtt küzdjünk meg a gonosszal…

Ha pedig Blogturné Klubbal tartotok a négy állomásos turnénkon, akkor egy példány is a tiétek lehet a könyvből az Agave Könyvek jóvoltából!

AGAVE, 2018

368 oldal

Fordította: Bosnyák Edit

Goodreads: 3,63

Besorolás: horror, történelmi fikció

"A ​gonosz láthatatlan, és mindenütt jelen van.
Ez az egyetlen magyarázat arra a sorozatos balszerencsére, amely a Donner-társaságként elhíresült szekérkaravánt sújtja, ami 1846-ban indult útnak Kaliforniába. Kifogyóban lévő készletek, kétségbeesett viták és egy kisfiú különös halála az őrület határára sodorja az elszigetelt utazókat. Annak ellenére, hogy arról ábrándoznak, hogy mi várja őket nyugaton, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és a karaván tagjai között feszülő nézeteltérések gyilkossághoz és káoszhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy képtelenek elkerülni a tragédiát… és képtelenek megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki – vagy valami – követi őket, és vadászik rájuk. Talán a gyönyörű, de elátkozott Tamsen Donner miatt (akit néhányan boszorkánynak tartanak), talán azért, mert meggondolatlanul azt az útvonalat választják, amely egy addig ismeretlen terepen vezet keresztül, vagy talán egyszerűen azért, mert elpártol tőlük a szerencse. A kilencven férfiból, nőből és gyermekből álló Donner-társaság egyenesen a western-korabeli amerikai történelem egyik legszörnyűbb és legtragikusabb kalandja felé igyekszik.
Amikor a karaván tagjai egymás után nyomtalanul eltűnnek, a túlélőket egyre inkább hatalmába keríti az érzés, hogy talán valóban valami nyugtalanító és éhes vár rájuk a hegyek között… vagy talán az a gonosz, amely testet öltött körülöttük, és kezdettől fogva bennük növekedett.
Az Éhség elegánsan ötvözi a történelmet a megmagyarázhatatlannal, és hátborzongatóan izgalmas betekintést nyújt a végletekig túlfeszített emberi természet törékenységébe."

Alma Katsu számomra nem ismeretlen, hiszen olvastam anno a Halhatatlan című könyvét, ami nagyon tetszett. Viszont itt egy picit megkavarodtam, hiszen a fülszöveget nem olvastam el (tudom, ez nagy rizikó bármilyen könyv esetében is), csak a borítóra és az írónőre figyeltem. Ennek alapján egy jó kis zombis, poszt-apokaliptikus történetre gondoltam és mekkora volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy ez minden, csak nem az:).

A regény egy valós történetet dolgoz fel, mégpedig a tragikus véget ért Donner-társaságként elnevezett pioneer szekérkaraván 1846-os útját. A telepesek egy jobb élet reményében indultak neki a Missouri állambeli Independenceből, a céljuk pedig Kalifornia volt. A csapat majdnem 90 főből állt, 23 szekérrel, de az időjárási viszontagságok, vadállatok, indiánok mellett, rengeteg rossz véletlen és még több rossz döntés vezette őket a tragikus végkifejlet felé... 

A történet sokban hasonlít a tavasszal nézett Terror című sorozathoz (azóta a könyvet is beszereztem - ezt is az AGAVE adta ki:), de még nem jutottam el addig, hogy el is olvassam). Itt és ott is hasonló tragédia felé tart a csapat, itt és ott is egy megmagyarázhatatlan erő az, ami folyamatosan likvidálja az embereket.

A karaván útja

Alma Katsu számomra nagyon jól, izgalmasan és vérfagyasztóan dolgozta fel ezt a történetet. Figyelt arra is, hogy a tragikus úton tényleg résztvevő személyekkel népesítse be a sztorit, persze néhány kitalált is helyet kapott benne. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a rengeteg szereplő és a hozzájuk tartozó nevek miatt, eleinte nagyon nehezen tudtam kivenni, hogy ki kivel van, ki hová tartozik - főleg, hogy az akkori családok nem ritkán 3-4-5 gyerekből plusz a szülőkből álltak (és akkor még a segítőket meg sem említettem:). Aztán minden letisztult, én is kiválasztottam pár szereplőt, akit nyomon követtem - szerencsére eltaláltam, hogy az írónő szerint is kik a fontosak és így már jobban haladtam én is.

Nagyon tetszett, hogy részletes bemutatást kaptunk egy akkori karavánút mindennapjairól, de csak épp annyi részletességgel, hogy ne legyen unalmas. Ezeket tarkították az egyre sűrűbben jelentkező előjelek, akár levelek formájában, akár az előttük járók elbeszéléseiből, akár legendák felelevenítéséből, amelyek még akkor is elővetítették volna a tragédiát, ha nem tudjuk, hogy mi is történt valójában (őszinte leszek, én sem tudtam erről a tragikus karavánútról, de amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem zombis regényt olvasok, akkor gyorsan utánaolvastam, hogy mi is történt azon a végzetes úton). Persze nemcsak a titokzatos lény(ek)? borzolják az idegeinket, hanem a szereplőink majdnem ennyire hátborzongató háttér története is. Nem járok messze az igazságtól, amikor volt olyan történet, ami sokkal rettenetesebb volt, jóval inkább kiborított, mint maga a fő cselekményszál. Fő cselekményszál. Nekem ezzel volt picit problémám és ráadásul rengeteg kérdés is maradt a könyv befejezése után. Én értem, hogy kellett bele egy ilyen misztikus szál, ezzel jobban eladható a regény, izgultam is miatta eleget:), de valahogy úgy éreztem, hogy az írónő egy picit belegabalyodik ebbe. Nem szeretnék ebbe most jobban belemenni, mert nem szeretnék spoilerezni, de bárkivel, aki elolvassa ezt a regényt, szívesen megbeszélem a kérdéseimet. Én egyébként úgy vagyok ezzel, hogy a regény akkor is megállt volna szerintem a maga lábán, ha ez a misztikus szál kimarad, hiszen a sok rossz véletlen összehangolódása miatt kialakult emberi gyarlóság, irigység és rosszindulat ugyanerre az útra terelte (vagy terelhette volna) ezt a karavánt. 

A regény vége pedig? Tudja mindenki a történet végét (mármint aki utánaolvasott vagy hallott róla), így nagy csattanója nincs. Bááááár, nekem azért itt is maradtak kérdéseim, például kik maradtak életben? És miért is maradtak életben (a nyilvánvalótól eltekintve)? És mi lett a "főgonosszal"?

Összességében, a hibái ellenére is imádtam a könyvet, letenni is alig bírtam, szó szerint egy ültő helyemben kiolvastam. És kinek ajánlom? Azoknak, akiknek tetszett a Terror története, akik kíváncsiak erre a tragikus sorsú karavánra és mindazoknak, akik egy kis jó borzongásra vágynak. 

Borító: Látványos nagyon, de nekem egy picit félrevezető

Kedvenc karakter: Thomas, Tamsen, Elitha, Stanton

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: az egyik-másik háttértörténet...

Érzelmi mérce: van benne szerelmi szál, de a tragikus történet tükrében nem ezen van a hangsúly, de ezen felül.. RETTEGÉS minden téren

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Blogturné extra - borítómustra
Mutatok egy pár külföldi kiadású borítót:

Angol:
Itt az első és az utolsó tetszik, a második nekem nagyon semmitmondó, a harmadik pedig nem tudom milyen ötlet alapján készült - semmivel sem utal a történetre.

Bolgár:
Tetszik, utal a történetre, figyelemfelkeltő

Német:
Ez is tetszetős, bár nem tudom, hogy ez az ősember mit keres a képen :) (értem, mire akar utalni, de na...)

Olasz:
Hát erre nehéz mit mondani.. Nekem olyan ezzel a sárga színnel, mintha valami aratás előtti búzamezőt mutatna... (ha jobban megnézem, persze látom a havas fákat, de...)

Nyereményjáték:

A Donner-társaság tragédiája nem egyedülálló. Számos vállalkozó szellemű és bátor ember tett kísérletet arra, hogy új életet kezdjen idegen tájakon vagy felfedezzen addig még ismeretlen területeket. 

Minden állomáson egy-egy híres és tragikus véget ért expedíció vezetőjének leírását olvashatjátok, a feladatotok pedig nem más, mint hogy a kitaláljátok, kire gondoltunk és a nevét beleírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az Indiana Jones ihletőjeként is emlegetik azt a férfit, aki meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizációban. Fiával és annak barátjával indultak az elveszett város megkeresésére, de sose találták meg azt. Utolsó levelében fia barátjának betegségéről számolt be, ezek voltak az utolsó hírek is az expedícióról. Bár másik fia több alkalommal kutatott utánuk, sorsuk a mai napig ismeretlen.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

12. 17. - Nem félünk a könyvektől

12. 19. - Könyv és más

12. 21. - A Szofisztikált Macska

12. 23. - Kelly & Lupi olvas