Alma Katsu hazánkban a Halhatatlan-trilógiával vált ismertté és idén az Agave elhozta nekünk a legújabb könyvét is, amelyben átszeljük az Atlanti-óceánt, hogy a még részben indiánok lakta amerikai kontinensen csatlakozzunk a boldogulásukat kereső Donner-társaság szekérkaravánjához és velük együtt küzdjünk meg a gonosszal…
Ha pedig Blogturné Klubbal tartotok a négy állomásos turnénkon, akkor egy példány is a tiétek lehet a könyvből az Agave Könyvek jóvoltából!
AGAVE, 2018
368 oldal
Fordította: Bosnyák Edit
Goodreads: 3,63
Besorolás: horror, történelmi fikció
"A gonosz láthatatlan, és mindenütt jelen van.
Ez az egyetlen magyarázat arra a sorozatos balszerencsére, amely a Donner-társaságként elhíresült szekérkaravánt sújtja, ami 1846-ban indult útnak Kaliforniába. Kifogyóban lévő készletek, kétségbeesett viták és egy kisfiú különös halála az őrület határára sodorja az elszigetelt utazókat. Annak ellenére, hogy arról ábrándoznak, hogy mi várja őket nyugaton, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és a karaván tagjai között feszülő nézeteltérések gyilkossághoz és káoszhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy képtelenek elkerülni a tragédiát… és képtelenek megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki – vagy valami – követi őket, és vadászik rájuk. Talán a gyönyörű, de elátkozott Tamsen Donner miatt (akit néhányan boszorkánynak tartanak), talán azért, mert meggondolatlanul azt az útvonalat választják, amely egy addig ismeretlen terepen vezet keresztül, vagy talán egyszerűen azért, mert elpártol tőlük a szerencse. A kilencven férfiból, nőből és gyermekből álló Donner-társaság egyenesen a western-korabeli amerikai történelem egyik legszörnyűbb és legtragikusabb kalandja felé igyekszik.
Amikor a karaván tagjai egymás után nyomtalanul eltűnnek, a túlélőket egyre inkább hatalmába keríti az érzés, hogy talán valóban valami nyugtalanító és éhes vár rájuk a hegyek között… vagy talán az a gonosz, amely testet öltött körülöttük, és kezdettől fogva bennük növekedett.
Az Éhség elegánsan ötvözi a történelmet a megmagyarázhatatlannal, és hátborzongatóan izgalmas betekintést nyújt a végletekig túlfeszített emberi természet törékenységébe."
Borító: Látványos nagyon, de nekem egy picit félrevezetőEz az egyetlen magyarázat arra a sorozatos balszerencsére, amely a Donner-társaságként elhíresült szekérkaravánt sújtja, ami 1846-ban indult útnak Kaliforniába. Kifogyóban lévő készletek, kétségbeesett viták és egy kisfiú különös halála az őrület határára sodorja az elszigetelt utazókat. Annak ellenére, hogy arról ábrándoznak, hogy mi várja őket nyugaton, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és a karaván tagjai között feszülő nézeteltérések gyilkossághoz és káoszhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy képtelenek elkerülni a tragédiát… és képtelenek megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki – vagy valami – követi őket, és vadászik rájuk. Talán a gyönyörű, de elátkozott Tamsen Donner miatt (akit néhányan boszorkánynak tartanak), talán azért, mert meggondolatlanul azt az útvonalat választják, amely egy addig ismeretlen terepen vezet keresztül, vagy talán egyszerűen azért, mert elpártol tőlük a szerencse. A kilencven férfiból, nőből és gyermekből álló Donner-társaság egyenesen a western-korabeli amerikai történelem egyik legszörnyűbb és legtragikusabb kalandja felé igyekszik.
Amikor a karaván tagjai egymás után nyomtalanul eltűnnek, a túlélőket egyre inkább hatalmába keríti az érzés, hogy talán valóban valami nyugtalanító és éhes vár rájuk a hegyek között… vagy talán az a gonosz, amely testet öltött körülöttük, és kezdettől fogva bennük növekedett.
Az Éhség elegánsan ötvözi a történelmet a megmagyarázhatatlannal, és hátborzongatóan izgalmas betekintést nyújt a végletekig túlfeszített emberi természet törékenységébe."
Alma Katsu számomra nem ismeretlen, hiszen olvastam anno a Halhatatlan című könyvét, ami nagyon tetszett. Viszont itt egy picit megkavarodtam, hiszen a fülszöveget nem olvastam el (tudom, ez nagy rizikó bármilyen könyv esetében is), csak a borítóra és az írónőre figyeltem. Ennek alapján egy jó kis zombis, poszt-apokaliptikus történetre gondoltam és mekkora volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy ez minden, csak nem az:).
A regény egy valós történetet dolgoz fel, mégpedig a tragikus véget ért Donner-társaságként elnevezett pioneer szekérkaraván 1846-os útját. A telepesek egy jobb élet reményében indultak neki a Missouri állambeli Independenceből, a céljuk pedig Kalifornia volt. A csapat majdnem 90 főből állt, 23 szekérrel, de az időjárási viszontagságok, vadállatok, indiánok mellett, rengeteg rossz véletlen és még több rossz döntés vezette őket a tragikus végkifejlet felé...
A történet sokban hasonlít a tavasszal nézett Terror című sorozathoz (azóta a könyvet is beszereztem - ezt is az AGAVE adta ki:), de még nem jutottam el addig, hogy el is olvassam). Itt és ott is hasonló tragédia felé tart a csapat, itt és ott is egy megmagyarázhatatlan erő az, ami folyamatosan likvidálja az embereket.
 |
| A karaván útja |
Alma Katsu számomra nagyon jól, izgalmasan és vérfagyasztóan dolgozta fel ezt a történetet. Figyelt arra is, hogy a tragikus úton tényleg résztvevő személyekkel népesítse be a sztorit, persze néhány kitalált is helyet kapott benne. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a rengeteg szereplő és a hozzájuk tartozó nevek miatt, eleinte nagyon nehezen tudtam kivenni, hogy ki kivel van, ki hová tartozik - főleg, hogy az akkori családok nem ritkán 3-4-5 gyerekből plusz a szülőkből álltak (és akkor még a segítőket meg sem említettem:). Aztán minden letisztult, én is kiválasztottam pár szereplőt, akit nyomon követtem - szerencsére eltaláltam, hogy az írónő szerint is kik a fontosak és így már jobban haladtam én is.
Nagyon tetszett, hogy részletes bemutatást kaptunk egy akkori karavánút mindennapjairól, de csak épp annyi részletességgel, hogy ne legyen unalmas. Ezeket tarkították az egyre sűrűbben jelentkező előjelek, akár levelek formájában, akár az előttük járók elbeszéléseiből, akár legendák felelevenítéséből, amelyek még akkor is elővetítették volna a tragédiát, ha nem tudjuk, hogy mi is történt valójában (őszinte leszek, én sem tudtam erről a tragikus karavánútról, de amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem zombis regényt olvasok, akkor gyorsan utánaolvastam, hogy mi is történt azon a végzetes úton). Persze nemcsak a titokzatos lény(ek)? borzolják az idegeinket, hanem a szereplőink majdnem ennyire hátborzongató háttér története is. Nem járok messze az igazságtól, amikor volt olyan történet, ami sokkal rettenetesebb volt, jóval inkább kiborított, mint maga a fő cselekményszál. Fő cselekményszál. Nekem ezzel volt picit problémám és ráadásul rengeteg kérdés is maradt a könyv befejezése után. Én értem, hogy kellett bele egy ilyen misztikus szál, ezzel jobban eladható a regény, izgultam is miatta eleget:), de valahogy úgy éreztem, hogy az írónő egy picit belegabalyodik ebbe. Nem szeretnék ebbe most jobban belemenni, mert nem szeretnék spoilerezni, de bárkivel, aki elolvassa ezt a regényt, szívesen megbeszélem a kérdéseimet. Én egyébként úgy vagyok ezzel, hogy a regény akkor is megállt volna szerintem a maga lábán, ha ez a misztikus szál kimarad, hiszen a sok rossz véletlen összehangolódása miatt kialakult emberi gyarlóság, irigység és rosszindulat ugyanerre az útra terelte (vagy terelhette volna) ezt a karavánt.
A regény vége pedig? Tudja mindenki a történet végét (mármint aki utánaolvasott vagy hallott róla), így nagy csattanója nincs. Bááááár, nekem azért itt is maradtak kérdéseim, például kik maradtak életben? És miért is maradtak életben (a nyilvánvalótól eltekintve)? És mi lett a "főgonosszal"?
Összességében, a hibái ellenére is imádtam a könyvet, letenni is alig bírtam, szó szerint egy ültő helyemben kiolvastam. És kinek ajánlom? Azoknak, akiknek tetszett a Terror története, akik kíváncsiak erre a tragikus sorsú karavánra és mindazoknak, akik egy kis jó borzongásra vágynak.
Kedvenc karakter: Thomas, Tamsen, Elitha, Stanton
Szárnyalás: az izgalmas történet
Mélyrepülés: az egyik-másik háttértörténet...
Érzelmi mérce: van benne szerelmi szál, de a tragikus történet tükrében nem ezen van a hangsúly, de ezen felül.. RETTEGÉS minden téren
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megveheted!
Blogturné extra - borítómustra
Mutatok egy pár külföldi kiadású borítót:
Angol:
Itt az első és az utolsó tetszik, a második nekem nagyon semmitmondó, a harmadik pedig nem tudom milyen ötlet alapján készült - semmivel sem utal a történetre.
Bolgár:
Tetszik, utal a történetre, figyelemfelkeltő
Német:
Ez is tetszetős, bár nem tudom, hogy ez az ősember mit keres a képen :) (értem, mire akar utalni, de na...)
Olasz:
Hát erre nehéz mit mondani.. Nekem olyan ezzel a sárga színnel, mintha valami aratás előtti búzamezőt mutatna... (ha jobban megnézem, persze látom a havas fákat, de...)
Nyereményjáték:
A Donner-társaság tragédiája nem egyedülálló. Számos vállalkozó szellemű és bátor ember tett kísérletet arra, hogy új életet kezdjen idegen tájakon vagy felfedezzen addig még ismeretlen területeket.
Minden állomáson egy-egy híres és tragikus véget ért expedíció vezetőjének leírását olvashatjátok, a feladatotok pedig nem más, mint hogy a kitaláljátok, kire gondoltunk és a nevét beleírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az Indiana Jones ihletőjeként is emlegetik azt a férfit, aki meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizációban. Fiával és annak barátjával indultak az elveszett város megkeresésére, de sose találták meg azt. Utolsó levelében fia barátjának betegségéről számolt be, ezek voltak az utolsó hírek is az expedícióról. Bár másik fia több alkalommal kutatott utánuk, sorsuk a mai napig ismeretlen.
A blogturné további állomásai:
12. 17. - Nem félünk a könyvektől
12. 19. - Könyv és más
12. 21. - A Szofisztikált Macska
12. 23. - Kelly & Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése