448 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, fantasy, sárkányok
„Mindenek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."
Asha, az uralkodó leánya a nagy Firgaard birodalom legrettegettebb sárkányölője. Az emberek tisztelik, de tartanak is tőle. Ő az iskari – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné őt a végzetétől: az apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának. A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával és elkerülni a sivár jövőt. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgaard legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.
Nem is kezdődhetett volna jobban ez az évem, mint ezzel a különlegesen jó regénnyel, imádom, ha a szerző egy teljesen új világot varázsol elém. Élveztem az első oldaltól az utolsóig, vérbeli fantasy élményt kaptam, ráadásul sárkányokkal, akikkel már elég régóta nem találkoztam az olvasmányaimban.
Először a borítóra térnék ki, ami valami álomszép. Tavaly nyár végén jártam a kiadóban és épp akkor mesélték a munkatársak, hogy ilyesmi ennél a könyvnél fordult elő először, hogy külön jogdíja volt a képnek és külön a tőrnek. Az aranyló csillámmal meghintve tökéletes, igazi ékessége a polcomnak.
A világfelépítés alaposan kidolgozott, és nem egyszerre zúdítja a szerző az olvasóra, hanem finoman adagolt lépésekben. A fejezetek között egy-egy mesét/történetet olvashattam, ami különböző funkciókat is betöltött, és a segítségükkel megismerhettem a háttérvilágot egészen a kezdetektől.
Az Ősisten két társat teremtett magának, egy ifjút, aki vidám volt, ha nevetett megszűntek a háborúk, ha énekelt meggyógyultak a betegek, Namsarának nevezte el. A világ egyensúlyban tartása érdekében megteremtett egy leányt is, aki harcos volt, semmi sem menekülhetett előle, az emberek féltek tőle, hiszen pusztulást és halált hozott. Iskarinak nevezte el, és a lány az első pillanattól kezdve olyan akart lenni, mint a bátyja, a Namsara, de az Ősisten nem engedte. Amikor teremtőjére támadt, az megátkozta, elvette a halhatatlanságát és a sivatagba száműzte, ahol meg is halt.
Mostanra a Sárkánykirály uralkodik a Firgaard birodalmon, ahol Asha a király lánya, és benne tovább él az ősi legenda, iskariként éli a napjait, sárkányokat öl, egyre nagyobb düh kíséri útjain, hiszen tíz éves korában megégette egy sárkány, a legősibb közülük, aki aztán felégette a várost is. Asha azóta törleszti az adósságát az emberek felé. annyi sárkányt öl meg, amennyit csak lehetséges. Közeledik a születésnapja, és férjhez kell mennie Jarekhez, a hadsereg parancsnokához, hacsak el nem hozza a legősibb sárkány szívét, akkor az apja felbontja a jegyességet.
Nekem nagyon tetszett Asha karaktere, vele nagyon szép fejlődési ívet tudott kialakítani a szerző. Az egy dolog, hogy a lány kiváló harcos, egész életében képezte magát a harcra, fizikailag képes szembeszállni egy sárkánnyal is. Viszont lelkileg igencsak terhelt, hiszen úgy tudja, az ő lelkén szárad több ezer városlakó élete, miután tíz évvel ezelőtt szembeszállt Kozuval, aki a városon állt bosszút, őt magát pedig megégette. Megviselte édesanyja halála is, aki mesemondó volt, kiskorában állandóan a régi történeteket adta át neki, pedig ez tilos volt. Ugyanis a történetekkel elő lehet csalogatni a sárkányokat. A lány pedig ezt ki is használta, és ettől lelkiismeret furdalása lett, nem így kellene legyőzni a sárkányokat. A királyságban fennálló törvények szigorúak, egy korábban legyőzött népcsoport rabszolgasorban él, ők nem nézhetnek, nem szólhatnak magasabb rangúakra, Asha pont egy ilyen fiúval kerül kapcsolatba, akivel kölcsönösen segítenek egymáson. Nem minden nehézség nélkül alakul át Asha gondolkodása, de egyre több jel utal arra, hogy valamit eltitkoltak előle. Az emberek kegyetlennek és szívtelennek tartják, de ez nem igaz, Safire nagyon közel áll hozzá, segíti őt és Torwint is többször megmenti. A szerző nem állította be Asha karakterét sérthetetlennek, sőt, kifejezetten elcsúfította a sebhelyekkel, így volt igazán valóságos és sokkal jobban szerethető.
Imádtam a lassú égésű romantikát. Ez olyan világ, ahol csak gondolni lehet dolgokra, de már az is bűn. A vonzalom kialakul, de abszolút tiltott, és minden apróság miatt rezeg a léc. Asha még sosem volt szerelmes, furcsa ez az érzés, főleg, hogy anyja halála után a szeretet nem sűrűn talált rá. Torwinnak nagyon szurkoltam, hogy a nagy társadalmi különbség ellenére összejöjjenek, cuki volt a srác, segítőkész, gondoskodó, tisztában volt a helyzetével, de bátran kiállt az elvei mellett, akár a halál árnyékában is.
Megannyi mellékszereplőt vonultat fel a regény, vannak hősök és gonoszak, szövetségesek és ellenségek. Kiemelkedik Dax, Asha bátyja, aki igazi meglepetéseket okoz az olvasóknak, kicsit más, mint amilyennek beállítják. Safirét már említettem, neki a származása is igen kacifántos. Persze az utálható karakterek sem hiányoznak, élükön Jarekkel, aki egy igazi genyóláda. Róla ez már az elejétől kiderül, de akad olyan szereplő is, aki báránybőrbe bújt farkasnak felel meg.
A cselekmény számomra fordulatos volt, de nem minden volt meglepetés. Néhány dolgot kitaláltam, párat viszont nem, így végig izgalmas maradt, és mivel imádtam a hátteret és a karaktereket, nem unatkoztam egy percig sem. Érdekes volt az ősi vallás, az emberek félelmei, nagyon jó ötlet volt Asha álmaiba fűzni a számára előírt utat/útmutatót. A királysággal kapcsolatban pedig alapvető, hogy előjönnek az utódlási bonyodalmak, árulással, intrikákkal.
A szerző nem kíméli az olvasót, vannak a történetnek elég erőszakos elemei, nem tündérmesére kell számítani. Nagyon tetszett a regény felépítése, a cselekmény közé beépített mesék egytől egyig érdekesek voltak, adagolták az olvasó számára a háttértörténetet. A sárkányok világát érdekesen alakította a szerző, őket a mesék éltették, feltöltődtek belőlük, részben ezért is tiltott a mesélés. Ugyanakkor később kiderült, hogy ők is tudnak információt közvetíteni az őket meghallgatók felé. Intelligensek, kötődnek azokhoz, akik lovasaik lesznek, alig várom, hogy a következő részben még többet szerepeljenek.
Összességében csak felsőfokban tudok a könyvről beszélni, mert egyetlen hibája a némi kiszámíthatóság, de ezt ellensúlyozzák a sárkányok... A befejezés lezárt is meg nem is, ahogy néztem a következő rész Dax és Roa története lesz, remélem azért Asha és Torwin is szerepelnek majd.
Borító: Már január elején esélyesnek tartom az év borítója díjra.
Kedvenc
karakter: Asha,Torwin
Szárnyalás: Árnyék
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Tiltott szerelem - ennek megfelelően örültem minden apróságnak, amúgy minden a ya keretein belül marad.
Nyereményjáték:
Asha a birodalom legrettegettebb sárkányölője, egyik bestiát a másik után vadássza le; mostani blogturnénkon, hozzá hasonlóan belőletek is vadász válik. Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy híres sárkánnyal, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogyan hívják az adott sárkányt.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
a Rafflecopter giveaway
Állomások listája:
01/10 Kelly és Lupi olvas
01/12 Könyv és Más
01/15 Dreamworld
01/21 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése