Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén februárban megjelenő Cameron Post rossz nevelésében egy igen erőteljes új LMBTQ-regényt üdvözölhetünk. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és ismerjétek meg ti is Cam-et! Ha pedig mellette velünk játszotok, akkor a könyv egy példánya is a tiétek lehet!
Athenaeum, 2019
440 oldal
Fordította: Todero Anna
Goodreads:4,00
Besorolás: YA, realista
Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.
Borító: Látom, hogy meglovagolja a film (és a színésznő) hírnevét, valószínűleg többen is leveszik így a polcról, de nekem még így is nagyon semmitmondó
Őszinte leszek, nem is tudom, hogy miért lettem ennyire kíváncsi erre a könyvre. Talán Chloé Grace Moretz miatt, akit nagyon kedvelek? Vagy a különleges témaválasztás miatt? Ma már nehéz erre válaszolni, de az biztos, hogy kíváncsian vágtam bele ebbe a nem túl hétköznapi történetbe.
 |
| Cameron a filmben |
A regény Cam történetét és útkeresését meséli el. 12 éves, amikor megcsókolja egy barátnőjét, de aznap tragédia is éri, a szülei autóbalesetben meghalnak. Camet a nagymamája és a nagynénje veszi pártfogásába, de nem túl sok sikerrel. A nagymami már túl öreg, beteges, a nagynéni pedig mélyen vallásos, ráadásul szerelembe esik, így Cam eléggé laza pórázon van, azon túl, hogy a nagynéni miatt kicsit mélyebben kénytelen kelletlen részt venni a városka vallási életében. Cam igazából teng-leng, szerelmes lesz (vagy legalábbis annak hiszi magát) az útjába kerülő szinte összes lányba, míg az egyik szerelmi kapcsolata balul sül el.. a kiszemelt, gyönyörű lány megijed attól, amit tesznek és feljelenti Camet. Így a lány az eléggé komoly nevű, Isteni Igéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpontba kerül azzal a céllal, hogy Istent közelebb hozzák Camhez és így kigyógyítsák a leszbikusságából...
Az első megdöbbenésem akkor történt, amikor kiderült, hogy ez a történet nem az 50-s, 60-s években játszódik, hanem a 90-s évek elején, amikor úgymond már felvilágosultak voltak az emberek és nem okozott akkora megdöbbenést az egyneműek szerelme. Igen ám, de nem egy nagyvárosban voltunk, hanem Montanaban, egy isten háta mögötti kis városkában, ahol a felnőttek szinte mindegyike nagyon vallásos és minden olyan dolog, ami a Bibliában tiltott, az számukra is megbotránkoztató volt.
Az nem derült ki a számomra, hogy Cameronnak milyen viszonya volt a szüleivel (egy-két visszaemlékezés van a történetben, akkor úgy tűnt, hogy jó viszonyt ápoltak), de az biztos, hogy a nevelőszülei nem segítettek rajta semmiben. A kislány épp a kamaszkorba lépett, amikor leginkább szüksége lett volna, hogy mellette legyen valaki, aki szereti, akiben megbízhat, aki segít neki és aki útmutatást ad. De kapott egy tehetetlen nagymamát és egy még tehetetlenebb nagynénit. Látni rajtuk, hogy próbálnak jó "szülők" lenni, de a nagyi már túl öreg, Ruthnak meg sosem volt gyereke - úgy is mondhatnám, hogy az egyház volt a családja. Így szinte előre borítékolható, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.
A történet rettentő lassú, erre készüljön fel mindenki. Az írónő kalandozik mindenfelé, csak a fő szálat kerüli, ahogy csak tudja. Rengeteg mindent megismerünk Cameron révén, a kislány elmeséli az egész városka történetét, szokásait, a barátnői életét, sorsát, mire a könyv végére érünk, szinte a fél várost régi ismerősként üdvözölhetjük. A regény feléig szinte semmi nem történik azon kívül, hogy Cameron álmodozik, vágyakozik, elcsattan egy-két puszi, sőt csók is, aztán új szerelem, új vágyakozás, eltelik egy nyár, egy ősz, és még mindig csak vártam a nagy katarzist.
A fülszöveg alapján úgyanis valahol azt vártam, hogy gyors bevezető utána Cam bekerül ebbe az átnevelő táborba, ahol vagy kegyetlen módon vagy szépen, de próbálnak vele valamit kezdeni. A lány pedig habitusától függően vagy megtörik vagy a végsőkig harcol. De úgy látszik, hogy az írónő is teljesen más vonalon haladt és én is:).
A tábor számomra, külső szemlélődőnek egyáltalán nem volt annyira borzalmas, persze az egyik nevelő, Lydia kivételével, hiszen Cameronnak azon felül, hogy el volt zárva, voltak megkötések, hogy mit csinálhat és mit nem, hasonló dolgokat kellett megtennie, mint otthon a rettentően vallásos Ruth nénikéje mellett.
A tábor nekem úgy tűnt - ahogy Cameron is felismerte egy ponton, hogy létrejött, mert "szükség" volt rá, jó pénzt lehetett vele keresni, de igazán senki nem tudta, hogy mit kell csinálni, mivel lehet "kigyógyítani" a melegeket, így csak próbálkoztak - aminek persze meg is lett az eredménye - a nagy semmi és a tudatlanságuk miatt egy várhatóan bekövetkezett tragédia.
Lydia azért egy külön bekezdést érdemel. Ő volt az, aki igazán hátborzongatóvá tette az átnevelő tábort. Ő volt az, aki addig kérdezett, ameddig mindent be nem vallottál neki, talán még azt is, amit el sem követtél, és aki ezután természetesen nem feloldozott, hanem jól megbüntetett. Ő volt a mumusa ennek az egész történetnek szerintem.
 |
| Adam, Cameron és Jane a filmben |
Cameron, bár ő volt a főhősnő, számomra nem volt se jó, se rossz figura, nem tudott az egész regény során közel kerülni hozzám. Egy fiatal tini útmutatás nélkül, kicsit butácska, sodródik mindennel, befolyásolható. Érdekes volt viszont látni, hogy hogyan alakul ki a "szerelembe vagyok szerelmes" viselkedésű kislányból az, a már a lebukástól sem tartó, csak hadd legyek együtt a szerelmemmel tini, aki igazából vergődött a konvencionális béklyók között. Főleg azt volt brutális olvasni, hogy amíg a kisvároskában szó szerint kirekesztés járt a melegeknek (és akkor még finom voltam), addig a nem túl messze lévő nagyvárosban Cameron leszbikus barátnője vígan szórakozott és járt együtt lányokkal, a büntetés legkisebb esélye nélkül.
Viszont ha már a szereplőknél tartunk, pont a táborban találtam meg azt a két személyt, akit sikerült megkedvelnem. Jane Fondát, aki bár mozgássérült, de a tipikusan a jég hátán is megélő fiatal lány, aki képes ebbe a táborba és Cameron életébe egy kis színt vinni. És ugyanígy itt van Adam, a közös barátjuk is, aki jó pár vidám percet okozott a főhősnőnknek és mellette állt, ahol csak lehetett.
A történet vége pedig? Akár spoiler, akár nem, én elmondom, hogy nekem megnyugvó (vagy napokig tartó elgondolkodtató) lezárását nem hozott. Olyan volt, mint egy sorozat első részének a vége, ami után kell várni pár hónapot, amire az ember már kellően ideges és izgul, kíváncsi és bármit megadna, hogy láthassa / olvashassa a folytatást.
Csak azzal a különbséggel, hogy itt nem kerültek a szereplők annyira közel hozzám, hogy körömlerágva izgasson, hogy mi is történt velük. (bár tippem van rá, hogy mi lehetett a folytatás).
Ami érdekes volt, hogy egy mellékszál hozott legjobban izgalomba, egy tragikus földformáló esemény, a Quake-tó kialakulása a Yellowstone Nemzeti Parkban, ami majdnem 30 ember halálát okozta és a történet szerint Cameron szüleinek életét is jelentős módon befolyásolta.
Összességében nem rossz a könyv, de nekem nem hozta azt, amit elvártam tőle. Érdekes bemutatása a 90-s évekbeli amerikai vidéki kisvárosoknak, az ott élő embereknek és a gondolkodásmódjuknak. És persze egy fiatal lány életének, aki épp felfedezi a nemi hovatartozását és, hogy ez mekkora felzúdulást okoz. A filmet azért még biztosan megnézem, kíváncsi vagyok, hogy hozzátesz-e még valamit ehhez a történethez - illetve Chloé képes-e megszerettetni velem végül Cameron figuráját.
Borító: Látom, hogy meglovagolja a film (és a színésznő) hírnevét, valószínűleg többen is leveszik így a polcról, de nekem még így is nagyon semmitmondó
Kedvenc karakter: Jane Fonda, Adam
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: hogy a kilencvenes években még ilyen megtörténhetett...
Érzelmi mérce: bánat, gyász, szerelem, vágyódás
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megveheted!
Nyereményjáték:
Cam életében és önmaga megismerésében meghatározó szerepet játszanak a filmek. A VHS-korszak korlátai mára eltűntek, így ha Cam ma lenne fiatal, sokkal több lehetősége adódna a különböző LMBTQ-témájú filmek megtekintésére. Minden állomáson találtok egy olyan filmből kivágott képet, ami ezt a témát dolgozza fel. A feladat egyszerű, ismerjétek fel, hogy melyik filmben látható a kép és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A blogturné további állomásai:
Február 17 - Könyv és más
Február 19 - Nem félünk a könyvektől
Február 21 - Ambivalentina
Február 23 - Hagyjatok! Olvasok!
Február 25 - Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése