Katie Fforde: Szerelmes levelek

Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből.

Libri Kiadó, 2019

512 oldal

Fordította: Berki Judit

Goodreads:3,68

Besorolás: romantikus, realista, chick-lit

Laura Horsley élete nagy lehetősége előtt áll. Egy fatális véletlen folytán találkozhat olvasmányai hősével, a híresen tehetséges és híresen magányos íróval, aki ráadásul szemtelenül jóképű is. Az álmodozó Laura reménytelen szerelemmel a szívében és kétségek között őrlődve készül a randevúra, aminek nem kis tétje van. Ki kell rángatnia a remeteként bezárkózott írót otthonából, hogy legyen díszvendége egy fesztiválnak, amihez az írónak se kedve, se energiája. Így Laurának mindent be kell vetni a nemes cél érdekében. De vajon elég-e ez a „minden”, és mit is takar pontosan? Kettőjük párharcából ki kerülhet ki győztesen?

Katie Fforde tizennégy bestseller írója, a romantikus női irodalom egyik új csillaga, akinek regényei több országban vezetik a sikerlistát. A Hív Amszterdam és a Száz boldog esküvőm írónőjének új könyve garantáltan humoros és romantikus olvasmány.

Katie Fforde nevével többször is találkoztam már, de mindig a megboldogult Ulpius kiadó égisze alatt, ami számomra semmi jót nem jelentett, így soha nem mertem a kezembe venni. De aztán a Libri felkarolta - ez már egy pici bizakodásra adott okot, ráadásul a fülszöveg is tetszetős volt, így azt mondtam, egy életem, egy halálom, de megnézem, hogy mit tud az írónő.

A történet szerint Laura egy kis könyvesboltban dolgozik. Hatalmas könyvmoly, szinte olyan könyv, vagy szerző nincs is, amiről ne lenne véleménye. Sajnos a kis boltot be kellett zárni, esélye nincs a nagy könyváruházakkal szemben, így Laura munka nélkül marad. A bolt zárópartiján azonban megismerkedik egy nagyon híres ügynökkel, aki egy rövid társalgás után munkát ajánl a lánynak, egy könyvfesztivál megszervezése lenne a dolga. Ez nem is lenne nagyon bonyolult, hiszen hasonlókat már szervezett Laura, de a fesztivál sztárjának egy híres írót, Dermot Flynnt szeretnének felkérni, aki amellett, hogy hatalmas bestseller író, évek óta nem vállal el egy nyilvános fellépést sem...

És ugye kitaláljátok, hogy kinek a feladata a sztár meghívása? Természetesen Lauráé:).

Maga az ötlet nagyon tetszett. Mindig is érdekelt a könyves világ, egy könyvfesztivál megszervezése és a hozzá tartozó rengeteg tennivaló. Ezzel nem is volt gond, kaptunk elég információt, hogyan nézik át a kéziratokat, mi alapján választanak ki írókat, nagyon élveztem az írói kurzust - bár abból picit többet is el tudtam volna viselni:) és magát a könyvfesztivált is. Ezzel nem is volt semmi probléma. 

A gondom csupán a főhősnővel volt. Lauráról sok mindent nem tudunk, csupán annyit, hogy okos, könyvmoly, (valószínűleg) jó nő és természetesen a legjobb barátja meleg (ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen regényekben:). De ennyi. Nincs múltja, jelene, csak úgy lézeng a világban. Egy nagyon pici betekintést kapunk a családjába - oké, ilyen szülőket én se emlegetnék sokat:), de nekem több kellett volna hozzá, hogy megkedveljem. A blogger ismerőseim sokat morogtak azon, hogy rengeteget lamentált a hölgy és sokat szenvedett. Én azt mondom, hogy inkább semmi tapasztalata nem volt a férfiakkal és nem igazán tudta kezelni a kialakult helyzetet. Amit még el is fogadtam volna, de itt jött a másik problémám - a könyv hossza. Édes jó Istenem. 520 oldal, értitek? Egy chick-lit történetre. Én azt mondom, hogy ezt a regényt simán meg lehetett volna írni 300 oldalban is, akkor se veszített volna vele semmit a drága olvasó.

Ami viszont pozitívum, mert olyan is van ám:). Az egyik a helyszínek egyike: Írország. Ahogy már valószínűleg tudjátok, az egyik kedvenc helyem, egyszerűen nem tudok betelni vele. És ráadásul ez a helyszín számomra teljesen meglepetés volt, hiszen egy szó nem esett a fülszövegben sem róla, hogy a történet egy része ott fog játszódni. Imádtam. A helyieket, a kocsmát, a vendéglátást és hogyan is mondta Laura párszor? "az ír vadembereket". :D És itt el is jutunk a másik kedvencemhez, Dermonthoz, a "hirtelen haragú, nehezen kezelhető, kibírhatatlan, egoista ír vademberhez". (Laurát idézem ismét:).

Egyrészt nagyon együtt tudtam vele érezni, bár sosem voltam író, de láttam jó pár bestseller írót, hogy milyen őrültekháza veszi őket körül és mekkora a nyomás rajtuk, hogy a következő regényük ugyanolyan jó, sőt talán még jobb legyen, mint az előző. Teljes mértékben megértettem, hogy miért kerülte az embereket és miért volt alkotói válságban is. Másrészt viszont hozzá kapcsolódtak a regény szerintem legjobb jelenetei. Ahogy megjelent azon a bizonyos vacsorán, ahogy eltévedt és üvöltve kérte számon Laurán, hogy segítsen neki eljutni a helyszínre, ahogy az első találkozáskor bánt a lánnyal. Egyszerűen imádtam. Ő volt a könyv főszereplője számomra:).

És a regény befejezése? Chick-litről beszélünk, tehát el lehet képzelni, hogy mi lesz a vége, de én a kitalálhatósága mellett is nagyon élveztem a történet befejezését. Néha kell ilyen is:) (csak ne lett volna ilyen iszonyú hosszan taglalva ez a lávsztori... :).

Összességében ajánlom azoknak a hölgyeknek (és uraknak is bocsánat:), akik szeretik a romantikus regényeket, szeretik Írországot, a könyves világot és kibírják, hogy mindezt több, mint 500 oldalon keresztül adagolja be nekik az írónő:).

Borító: Nem rossz, de semmi köze a történethez...

Kedvenc karakter: Dermot

Szárnyalás: a vacsora, és Dermot megérkezése a vacsorára

Mélyrepülés: a regény hosszúsága

Érzelmi mérce: szerelem, féltékenység

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 25 -  Deszy könyvajánlója

Március 26 - Betonka szerint a világ...

Március 27 - Szembetűnő

Március 28 - Olvasónapló

Március 29 - Könyvvilág

Március 30 - Kelly és Lupi olvas

Március 31 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Benina: Mindig és Soha (A túlélés szabályai #1)

Könyvmolyképző Kiadó 2017.
424 oldal
Goodreads: 4,32
Besorolás: NA, romantikus thriller

Te ​talpra tudnál állni a legnagyobb szörnyűségek után?

Faith Morgan mindent elveszített.

Két hét pokol után a tanúvédelmi programba kerül. Nem térhet vissza az otthonába, többé nem láthatja a legjobb barátnőjét, elvették az álmait, hitét megváltozott a kinézete, és elvesztette még a nevét is.

Faith többé nem létezik, Honey lépett a helyére.

Vajon rábízhatja magát az ügynökre? Biztonságban lesz az új otthonában? Okos dolog-e közel engedni magához a kisváros egyik legnagyobb szívtipróját?

Brayden Holmes mindent maga mögött hagyott.

Kétszer segített nagybeteg öccsén, de végül mindkettejük talpa alól kicsúszott a talaj. Zach depresszióba süllyedt, Bray pedig bulit bulira halmozott, hogy azt érezze, él. Elmenekült a családja közeléből, és egyetlen ember van, akinek a kedvéért hajlandó hazatérni: az öccse.

Ki az a titokzatos lány, aki nemcsak a kisfiút, hanem Brayt is vonzza, mint a mágnes? Miért olyan ellenséges? Miért olyan óvatos? Honnan származnak a sebhelyei?

Faith szeretné meghúzni magát, Bray viszont szeretné megérteni őt.

Egyikük sem tud szabadulni a másik hatása alól – és talán nem is akarnak.

Csakhogy Faith vészterhes múltjával nem könnyű szembenézni.

Vajon mit bír ki a szerelmük? És mit tehetnek, ha a kisvárosban felbukkan a legnagyobb ellenség?

Egy erős lány és egy különleges fiú története. Merülj el benne!

Benina munkásságát az "ősidők" óta követem, még a blogos korszaktól kezdve, szépen kirajzolódik előttem a fejlődése. Annak idején hatalmas élmény volt a KMK első magyar YA szerzős könyvbemutatója, ahol a Twilight lázból serkent írópalánták léptek elő valódi szerzőkké. A Bíborhajú sorozat örök kedvencem marad, és később nagyon tetszett a Megsebzett szabadság és a Rekviem a szivárványodért is. Ez utóbbi kettő egy-egy sorozat első része, és őszintén szólva a 2017. év végi megjelenések kapcsán mindenféle folytatásra számítottam, de semmiképp nem arra, hogy újabb sorozatindító kötet jelenik meg Beninától. Sajnos úgy alakult, hogy a könyv blogturnéján nem tudtam részt venni, aztán sokáig tologattam az olvasást, de idén úgy döntöttem, hogy visszafogom a blogturnékat és elolvasom a régebbi könyveimet is, de legalábbis egyet-egyet, mert ez már nem állapot, hogy például egy Beninát kihagyjak időhiány miatt.

Tehát új regény, új sorozat, új műfaj.

Tulajdonképpen nagyon szeretem a hasonló témájú történeteket, amiben a főhősnek menekülnie kell valami/valaki elől, és tanúvédelmi programban, vagy akár csak magától, de új környezetben új identitást kell kialakítania.  Így azonnal behúzott a történet, amikor Faith és a bátyja Josiah menekülésébe csöppentem, ez egyből magasra tette bennem a feszültséget. A maffia elől elbújni nehéz vállalkozás, nem véletlenül kerül a képbe az FBI, egyik ügynökük saját maga veszi kézbe a szervezést, miután úgy tűnik, valaki folyamatosan feldobja őket. Így kerül Faith egy álmos kisvárosba, mivel bátyja hosszútávra kórházba kerül, kénytelen elfogadni Crayne ügynök segítségét, és kialakítani egy új életet. Crayne edzőtermet nyit, ez a családi vállalkozás lesz az álcájuk, a lány pedig külsőleg teljesen átváltozva érkezik a városba, mint a leánya.

Hogy miért is kerültek összetűzésbe az alvilággal, hogyan tartották őket fogva két hétig, és milyen válogatott kínzásokban részesültek, az a köztes visszaemlékezésekből derül ki, lassan csepegtetve a fejezetek folyamán. Tetszett a regény szerkezete, az, hogy kisebb adagokban történik a múlt felelevenítése, valahogy folyamatossá tette, sőt egyre erősítette a gyűlöletem Russo és társaival szemben.  Faith meséli a fejezetek többségét, időnként azonban beleláthatunk Bray fejébe is, aki a történet másik főszereplője. Az edzőteremben Faithnek saját kis terme van, ahol egyedül edzhet, itt ismerkedik meg a félénk, betegesnek tűnő kisfiúval, aki egyedül csak őt fogadja el edzőjének, ráadásul a kissrác, Zach otthonában kéne az órákat tartania, ami eléggé kívül esik a lány komfortzónáján. Bray épphogy hazatért az öccse jobbulása hírére, máris érzi, egyre féltékenyebb a lányra, aki vidámságot és kitartást tud csalni a kissrácba. Ugyanakkor sorra fedezi fel Faith sebeit, sebezhetőségét, titkait, és amit főképp nem ért; az ellenállhatatlan vonzódását a lányhoz.

Mi az, ami igazán tetszett a regényben? Imádom Benina "hangját", a nála megszokott választékos szóhasználatot, a gyönyörűen megfogalmazott mondatait. Szeretem a szenvedéllyel teli, érzelmes jelenetek leírásait,  ízléses, kellően szexi. Valódiak a párbeszédek, értelmes mondanivalóval, sosem találkoztam "töltelék" szöveggel. Élvezetes olvasni, gördülékeny a szöveg, csak úgy pörögnek az oldalak. Nem titok, hogy imádom a váltott szemszöget, bár Faith fejezetei többségben vannak, de Bray is kap lehetőséget.

Tetszett az egész történet pszichológiai része. Ha lehet így fogalmazni, érzékletesen és minden részletre kiterjedően adta át a szerző a fogvatartás és a kínzás hatásait a testvérekre, ezeknek a következményeit a személyiségükre, a kapcsolataikra. Ahogy ezután reagálnak a világ minden rezdülésére, az valami őrület. Kettejük kapcsolata még szorosabb és érzékenyebb lett.

Tetszett a romantikus szál is, megfelelő volt a kémia közöttük, Bray a kezdetektől levette,  hogy különlegesen kell bánnia ezzel a lánnyal. Imádtam, ahogy egy bizonyos pontos még a szekrényajtó Crayne-re is rátámadt, hogy védje a lány érdekeit. Ugyanakkor nem voltam maximálisan elégedett Bray karakterével. Nem éreztem eléggé kibontva a rosszfiúságát, valahogy már csak a jó oldala mutatkozik meg, és az öccsével kapcsolatos érzelmei is mélyebben érinthettek volna meg, ha több visszaemlékezést kapok.

Faith viszont nem is lehetett volna jobb karakterileg, benne minden megvan, amit vártam, képes küzdeni, egy-egy mentális megingás abszolút elfogadható, a körülmények ismeretében érthető is. Erős lány, tette a dolgát, szerettem benne, hogy nem volt egy szem nyavalygása sem, érzelmei viszont annál több.

Volt a regényben több részlet is, amivel nem értettem egyet, mert biztosan tudom, hogy a valóságban máshogy van, de végül is ezek nem vontak le jelentősen az olvasásélményből.

A fejezetcímekkel való játék nagyon tetszett, a Faith/Soha és Bray/Mindig kezdetű címek ötlete ügyes gondolat és remek gondolatok születtek, érdemes odafigyelni.

Amivel viszont egy húron pendülök Beninával, az a szabadság tisztelete. Nem tudom elviselni, ha valakinek indokolatlanul, önkényesen korlátozzák a szabadságát, akár fizikailag, akár szellemileg. 

Nekem ez a mondanivaló a legfontosabb, persze cuki a szerelmi szál, meg a beteg kisöcsi gyógyulása, mégis ez fog megmaradni bennem. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan folytatódik majd a regény, ki lesz a középpontban.

A regényt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

Borító: Mivel Benina saját rajza, nem lehetne ellene kifogásom, de én személy szerint nem szeretem a rajzolt borítókat.

Kedvenc karakter: Faith

Szárnyalás: Josiah-t imádtam, főleg a végén, még ha erőltetettnek tűnt is az a félreértős fordulat.

Mélyrepülés:  -


Érzelmi mérce: Néhány grafikus leírás szerepel a kínzásokról. Érzelmileg megterhelő.

Értékelés: 

Marisha Pessl: Örök ébredés

Az Örök ébredésben öt fiatal kerül különleges helyre és helyzetbe: életük legfontosabb döntését kell meghozniuk ahhoz, hogy tovább lépjenek. Tarts a Blogturné klubbal és megtudhatod, minket mennyire szippantott be Marisha Pessl által feladott rejtély. S ha a bloggerekkel játszol, tiéd lehet a Libri Kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyike.

Libri, 2019

384 oldal

Fordította: Weisz Böbe

Goodreads: 3,79

Besorolás: fantasy, fikció, misztikus

Valamikor ​régen, a Darrow-Harker Gimnáziumban, Beatrice Hartley és az öt legjobb barátja voltak a népszerűek, az irigyeltek. Amikor azonban Jim – a kreatív géniusz és Beatrice szerelme – tragikus körülmények között életét veszti, egy csapásra minden megváltozik. 

Egy évvel az érettségi után a barátok visszatérnek Wincroftba, a tengerparti házba, ahol korábban annyi éven át osztották meg egymással a titkaikat: megbeszélték, épp kibe szerelmesek, hogyan akarják megváltani a világot…

Beatrice reméli, hogy végre választ kap a Jim halálával kapcsolatos gyötrő kérdéseire, ugyanis azt gyanítja, hogy a többiek jóval többet tudnak annál, mint amit elárultak. 

Ám a kínos viccelődésekkel és nyomasztó hallgatásokkal teli este lassan vánszorog, és a lány egyre inkább úgy érzi, hogy sosem fogja megtudni, valójában mi is történt.

Ahogy az éjszakát lassan felváltja a hajnal, vihar tör ki, és egy rejtélyes férfi kopogtat be hozzájuk. Kedélyesen közli velük a lehetetlent: számukra megakadt az idő, egy szilánkon függ, amelyet csak úgy lehet eltávolítani, ha a korábbi barátok meghozzák életük legnehezebb döntését. 

Beatrice-nek ez az utolsó esélye arra, hogy kiderítse az igazságot… és életben maradjon.

Ezzel elkezdődik az örök ébredés.

Már a fülszövege felkeltette a figyelmemet ennek a könyvnek, de úristen! Ez valami eszméletlenül izgalmas és hátborzongató történet volt!

Van egy hat fős baráti társaság, akik a középiskolában sülve-főve együtt voltak. Az egyikük, a főhősnő, Beatrice szerelme, Jim sajnos az életét veszti - és ez a baráti társaságra is hatással van, már semmi nem olyan, mint előtte volt. El is veszítik egymást szem elöl, azonban egy évvel a történtek után újra összejönnek, ám ez a kis társaság már egyáltalán nem az, mint akik voltak a középiskolában. Este bulizni mennek, felöntenek a garatra és ittasan majdnem frontálisan ütköznek hazafelé egy teherautóval. Ez kijózanítja őket, de hazaérvén, a viharos éjszaka közepén egy férfi kopogtat be hozzájuk. Őrzőként mutatkozik be és elmondja a kis csapatnak, hogy igazából a "majdnem karambol" be is következett, ők elviekben mindannyian halottak. Viszont egy ember megmenekülhet a halál torkából, ha mindannyian arra az egy emberre szavaznak. Addig az idő megáll és nem halad tovább, ameddig nem döntenek.

Igen, ebben a pontban engem ez a történet picit a "Végső állomás a halál" című filmre emlékeztetett, csak azzal a különbséggel, hogy ott mindenkiért eljött a kaszás, itt viszont egy ember megmenekülhet. Innentől lett izgalmas a történet, hiszen 5 különböző emberről beszélünk, akik már jó egy éve nem látták egymást. Sokat változtak, már nem a régi kis baráti társaság. Így hogy döntsenek? Túl tudnak-e jutni az önös érdekeiken? 

Miután persze túljutnak az első sokkon, megpróbálják kijátszani az Őrzőt, de ez nem ilyen egyszerű. A napok újra és újra elölről kezdődnek, nem tudnak továbbjutni, ahogy a könyv hátoldalán is leírja Beatrice:

ITT RAGADOK ÖRÖKRE.

ITT. AZ ÖRÖK ÉBREDÉSBEN. AHOL SOSEM FOGOK FELNŐNI.

SOSEM LESZ CSALÁDOM.

SOSEM LESZEK SZERELMES.

KEGYEGŐ ÓRA LETTEM EGY IDŐTLEN VILÁGBAN.

Egy idő után a saját nyomoruk mellett szóba kerül Jim és a halálának furcsa körülményei. Úgy döntenek, hogy ha már itt ragadtak ebben a "mindennapugyanaz" világban, akkor megpróbálják kideríteni, hogy mi is történt a sráccal. Ami aztán meglepő eredménnyel zárul...

Azt hiszem már így is épp eleget árultam el a történetből, de egyszerűen annyira magával ragadott, hogy napokig tudnék beszélni róla. Az írónő egy lassan beinduló, hétköznapibb kezdetű történetből egy olyan misztikus regényt kreált, ami jó pár napig a fejemben maradt és az idei év egyik nagy kedvencévé vált.

Nagyon tetszett, ahogy Marisha Pessl a karaktereket kialakította - hiszen egy elég színes társaságot ismerhettünk meg és ahogy bemutatta, hogy kire hogyan hatott ez az egész. Volt, aki őrjöngött, volt, aki menekülőre fogta, volt aki feladta, volt, aki megpróbálta kijátszani az Őrzőt, de olyan is akadt, aki ki akarta használni, hogy bármit megtehet, úgysincs következménye. Ugyanígy volt egy jelenet, ami szintén megmutatta, hogy egy problémát hogyan próbálnak megoldani - először barátságosan, aztán erőszakosan, aztán még erőszakosabban és a végén kezdtek el gondolkodni, hogy másképp is meg lehetne ezt az egészet oldani. 

Élveztem, hogy mindenkinek volt egy kis titka, amire csak szép lassan derült fény és amelyek mind-mind fontos szerepet játszottak a fiú halálában. Az is érdekes volt, hogy egy idő után már nem számoltuk a napokat, nem tudtuk, hogy hányszor kezdődik újra a nap, lehetett ez egy hét, egy hónap, de akár több év is. Ugyanúgy belesüllyedtünk ebbe az időtlenségbe, mint a szereplőink. 

És ha már misztikum. Miért ne merüljünk el benne mélyebben? Jött az időhurok, az időutazás - oké, én itt egy picit elveszítettem a fonalat a "feketelábú sziú szőnyeg" résznél:), de ezzel együtt egy zseniálisan felépített történetről beszélünk, ami annyira akciódús lett, hogy szívesen megnézném filmvásznon is.

Közben persze megismerhettük végül az összerakott mozaikokból Jimet, a "szuperfiút", aki kívülről maga volt a csoda, mindenhez értett, elragadó volt, mindenkit magához vonzott, de közben ő is titkokat rejtegetett és Beatrice révén azt is megtudtuk, hogy azért barátként is volt jó pár negatívuma...

És a történet vége? Igazából egy lezárást kapunk (hogy ki menekül meg vagy végül egyáltalán megmenekül-e valaki, azt nem árulom el, olvassátok el a könyvet:), de én szívem szerint nem így oldottam volna meg. De nem én vagyok az írónő és így is eléggé szívszorító és még a könyv lerakása után is hosszú órákig elgondolkodtató lett a befejezés (amit így is imádtam). 

Összességében az idei év egyik nagy kedvencét olvashattam, amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, aki szereti a misztikus thrillereket. Néhol vicces, néhol megrázó, de az biztos, hogy senki, aki elolvassa a könyvet, nem fog szó nélkül elmenni a történet mellett. Én pedig az írónő hatalmas rajongója lettem. 

Borító: Tetszik nagyon, figyelemfelkeltő, látványos

Kedvenc karakter: Martha

Szárnyalás: az érdekes, izgalmas, hátborzongató történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Barátság, szerelem, önfeláldozás - sok mindenről szól ez a könyv (és nincs benne egyáltalán + 18 karikás rész)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Időhurokról rengeteg egyéb alkotás is készült. Mi most filmeket keresünk, amelyekben szintén ez volt a téma. Minden állomáson találtok képet egy filmből, ahol hasonló motívumok szerepelnek, mint az Örök ébredésben. Megfejtésként a filmcímeket várjuk a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 22 - Olvasónapló

Március 24 - Könyv és más

Március 26 -  Hagyjatok! Olvasok!

Március 28 -  Kelly és Lupi olvas

Miklósi Ádám: A kutya

Bár rengeteg minden változott az emberek életében az elmúlt évszázadokban, van néhány dolog, ami szerencsére örök: mint például az, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A Libri Kiadó csodaszép, gazdagon illusztrált új albumából sok mindent megtudhatunk négylábú társaink történetéről, sajátosságairól, illetve a különböző fajták egyedi jellemzőiről. Tarts a Blogturné Klub bloggereivel négy állomáson át, és legyél te a szerencsés, aki megnyeri a kiadó által felajánlott egy példányt!

Libri, 2019

224 oldal

Besorolás: ismeretterjesztő

„A kutyákról szóló könyvek egy része még ma is régi hiedelmekkel van teli, egy másikrészük ugyanakkor tudományos kísérletekkel igyekszik bizonyítani, hogy a kutyákszőrös gyerekek. A kutya című, átfogó kézikönyv természetesnek veszi a kutyaetológiaeredményeit, egyúttal mellőzi a sokszor fárasztó tudományos hátteret. Melegen ajánlomminden kutyabarát olvasónak.” 

Csányi Vilmos

Gyönyörű fotókkal illusztrált, információban gazdag enciklopédia. 

– Evolúció és ökológia 

– Anatómia és élettan 

– Viselkedés és társas kapcsolatok 

– Érzékelés, gondolkodás és személyiség 

– Kutyák és emberek 

– Kutyafajták tudástára

Miklósi Ádám akadémikus az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének vezetője, illetve a tanszéken működő Családi Kutya Program társalapítója és vezetője.

Én még az a korosztály vagyok, aki a Szinák-Veress könyveken nőtt fel és vette meg az összes, szinte mindig ugyanarról szóló és mindig ugyanazokkal a képekkel illusztrált kutyás "szakkönyveket". Bár ma már jót mosolygunk a legtöbb fejezeten, de akkoriban ezek voltak a "bibliák". Gyerekként a világomat a KUTYA jelentette. Mindent megvettem és elolvastam, amiben a KUTYA szó szerepelt, hatalmas könyvtáram lett az évek hosszú során. Sajnos ma már kutyám sincs - még nem tettem le róla, hogy újra legyen, de egyelőre az életvitelembe nem fér bele egy kutya tartása :( és a könyvtáramat is nagy részben elajándékoztam már. Ettől függetlenül a kutyák iránti szeretetem örök és ha látok egy érdekesebb szakkönyvet, még mindig elkap a kíváncsiság és a gyűjtőszellem:).

Ez a könyv pedig pont ilyen, amit szerintem érdemes minden kutyabarátnak beszereznie. Átfogó információt ad a kutyákról, épp annyira, hogy még befogadható mennyiségű legyen, de ne is csak egy szép, színes képekkel teli lapozgatható képeskönyvről beszéljünk. 

A könyv több részre oszlik. 

Az első rész az evolúcióról szól, amiben a kutyák vadon élő rokonait ismerhetjük meg, az evolúció lépcsőfokait és, hogy hogyan alakultak ki a mai kutyafajták. Ez az a téma, amihez szinte mindenki hozzá tud szólni, így ez inkább egy felelevenítés volt, mintsem újdonság. Ettől függetlenül találtam benne érdekességet, mint például az a mára már egyértelmű tény, hogy a kutya legközelebbi vadon élő rokona a szürke farkas. (nem, sem az aranysakál, sem a prérifarkas nem tartozik ide).

A következő rész az anatómia, ami talán sok embernek picit száraz lesz, pedig szintén érdemes átolvasni, hiszen rengeteg új információt kaphat a laikus kutyaszerető ember. A szerző nagyon odafigyelt rá, hogy ahol lehetett fotókkal, rajzos illusztrációkkal és érdekes példákkal színesítse ez a meglehetősen tananyagszagú fejezetet. Érdekesség lehet a színek, mintázatok, szőrtípusok helyes elnevezése, sőt, akár az öröklődésről szóló rövid rész is. Van egy külön rész a kutya táplálkozásáról is, itt kíváncsian vártam, hogy a szerző állást foglal-e a tápok kontra BARF (nyersetetés)vitában, de diplomatikus módon kikerülte az állásfoglalást:).

A száraz részt egy érdekesebb rész követi, a viselkedés és társas kapcsolatok. Ez az, amit "mindenki tud, bárhol hozzá tud szólni a témához", csak kérdés az, hogy mennyire jól? Manapság rengeteg könyv és tévéműsor foglalkozik ezzel a témával, sokszor teljesen egymásnak ellentmondó információkkal, úgyhogy nehéz eligazodni, hogy mi a helyes. A könyv szerintem teljesen jól megtalálta a középutat, tisztán, lényegretörően magyaráz és itt látszik, hogy a könyv szerzői etológusok és nagyon sokat foglalkoztak ezzel a témával. 

A következő fejezet is nagyjából ehhez kapcsolódik, az érzékeléshez, gondolkodáshoz  és személyiséghez. Lehet-e rangsorolni, hogy melyik kutya a legokosabb? Hogyan tanulnak a kutyák? Hasonlítanak-e tényleg a kutyák a gazdáikra? 

És ezzel el is érkeztünk a kutyák és az emberek fejezethez. Itt is látszik - de amúgy az egész könyvön, hogy a szerzők már egy új, modern szakértői gárdához tartoznak, akik odafigyelnek a kutyákra, kutyákkal élnek együtt és az életüket tették fel arra, hogy minél jobban megismerjék az ember legjobb barátját. Felelős állattartóként külön részt kaptak a kutyamenhelyek, a tenyésztési szélsőségek miatti egészségügyi problémák, de ugyanígy a viselkedési problémák és a "külvárosi legendák is", amelyek az emberek jó részénél berögzültek és eszerint tartják, nevelik a kutyáikat mind a mai napig. 

Nagyon tetszett a kutyák jövője rész is, hogy mennyire van létjogosultsága a fajtáknak, illetve milyen új fajták jöhetnek létre?

Amit egyedül kihagytam volna belőle, az a végén lévő fajta felsorolás. Nem tudom mi alapján lettek összeszedve a fajták, de számomra sok fontos fajta kimaradt, így ez inkább nekem egy töltelékrésznek tűnik.

Összességében nagyon tetszett a könyv, jól összeszedett, érdekes, informatív kiadvány, amit minden kutyabarát polcán el tudnék képzelni. 

Borító: Egyszerű, de lényegretörő. Nekem picit furcsa, ez a vegyes kötés, mert picit olyan érzésem van, mintha a védőborító lemaradt volna róla.

Szárnyalás: a modern információk

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A könyvben sok információt találunk a különböző kutyafajtákról, így mi is egy ehhez kapcsolódó játékkal készültünk. Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon található képek alapján az adott fajtát, és nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Március 25 - Könyv és más

Március 27 - Kelly és Lupi olvas

Március 29 - Szembetűnő

Március 31 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Anna Todd: After - Miután (After #1)

Gabo Kiadó 2019. (Movie tie-in) március 20.
504 oldal
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Goodreads: 3,75
Besorolás: NA, romantikus

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de MIUTÁN találkoztak, minden megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.

Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.

Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.

Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. A fiú újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.

Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?

Talán azért, mert ez szerelem?

A Miután és én elég nehezen találtunk egymásra, pedig megvettem az első kiadást még 2015. júliusában, de felkerült a polcomra a többi olvasatlan regény mellé. Lupi is olvasta, nem tetszett neki különösebben, így jóformán le is mondtam róla. Amíg meg nem láttam tavaly év végén a film első trailerét.

Basszus. Basszus. Basszus. Nekem ezt a filmet meg kell néznem! Akkor viszont el is kell előtte olvasnom! Így aztán belevágtam, és egyáltalán nem csalódtam, mert szerintem ezt a történetet a helyén kell kezelni, nem kell megváltania a világot, elég, ha szórakoztató.

Adva van egy fiatal szerző, Anna Todd, aki mellesleg One Direction rajongó, gondol egy merészet, kölcsönveszi Harry figuráját egy szerelmi történethez, amit a Wattpad közönsége imád, követ, és hatalmas olvasótáborra tesz szert. Itt jön az első előítélet, ami távol tartott a könyvtől, minek olvassak én el egy Harry Stylesról szóló történetet? Nem tudtam, hogy nem is róla szól! Eredetileg a neve volt ugyanaz, de itt szó sincs együttesről, meg semmi zenélős témáról. Végül a print megjelenéskor már a nevek is meg lettek változtatva, Harryből Hardin lett, a többi fiú neveinek is csak a kezdőbetűje maradt ugyanaz.

A másik előítéletem a rengeteg rossz vélemény miatt volt, pedig nem kellett volna, mert már többször is bebizonyosodott, hogy némely könyv kapcsán szembe tudok menni a közízléssel, nem is kicsit.

A fülszöveg elég jól el is mondja az alaphelyzetet, az ártatlan, naiv 18 éves Tessát mágnesként vonzza a másodéves, punk kinézetű, bunkó, ámde nagyon helyes Hardin. Pedig elvileg kapcsolata van, ráadásul évek óta, a nála egy picit fiatalabb Noah-val, akivel szépen eltervezték az életüket. Ez a kapcsolat nagyon szűzies, eddig csak ártatlan csókolózás történt közöttük, és Tessa nem is érez különösebb szenvedélyt, hogy esetleg ennél tovább mehetnének. Hardin egyébként a történet során nem egyszer kérdőjelezi meg Noah férfiasságát, sőt egyáltalán a heteróságát, és ebben bizony egyet is értettem vele, Noah tényleg egy kissé fatökű gyerek, a jeleneteket olvasva tényleg kiábrándító a habitusa. Ez éles ellentétben áll Hardin kisugárzásával, ami olyan szenvedélyes, hogy Tessának eláll a szava, és minden negatív körülmény ellenére napról napra jobban beleszeret.

Több dolog is sikeressé tehette ezt a könyvet az olvasók körében, és most lépjünk túl a One Direction-ön. Itt van Tessa, akit ugyan marhára lehet szidni, mint anno Bellát, de miért is? Mert  naiv, semmi tapasztalata nincs azzal kapcsolatban, hogy ne bízzon meg azonnal akárkiben. De én azt is gondolom, hogy igazából minden hölgyolvasó a helyébe szeretne kerülni és megmutatni, hogy ő hogyan csinálná a lány helyében. Hogyan szelídítené meg ezt a rosszfiút, hogyan változtatná meg, és mennyire szívesen bújna vele ágyba! Csak őszintén lányok...

Pedig Tessa változik, fejlődik, és bizony sokszor kiáll magáért, az anyjával (aki egy irányításmániás perszóna) szembeni viszonyában különösen nagy a változás, de Hardint is egyre többször helyreteszi, nem hagyja, hogy parancsolgasson neki. Jó, a könyv végének az ismeretében nem mondhatok Hardinra egyetlen jó szót sem, de valljuk meg, az ő kis (mű??) könnycseppjei és a lassan csepegtetett gyerekkori emlékei hatással lettek volna ránk is. De mégis mondok rá jót, nagyon szerettem Hardint összességében is, mert piszok jól össze volt rakva a személyisége karakterileg, most tényleg eltekintve a rohadék viselkedésétől és tetteitől, mint főszereplő, szerintem nagyon jó és emlékezetes. És amire ki akarok lyukadni, soha nem kényszerítette semmire Tessát. Mindig is a lány döntött, hogy mit enged meg és mit nem, az ő ébredező érzékisége alakította, hogy meddig mennek el. Ez egyébként egy nagyon jól megírt erotikus eseménysor, őszintén szólva, szerintem abszolút elfogadható, hogy egy fiatal felnőtt pár ezeket a lépéseket teszi meg a szexuális életükben, kb ilyen sorrendben. Manapság éppenséggel örülhet egy lány, ha az ágyban így bánnak vele, és nem csak megkefélni akarják, tisztelet a kivételnek. Maguk a szexjelenetek forrók, süt a lapokról a szenvedély, nagyon jól működik a kémia közöttük, és minden körülmény ellenére ők ketten egyre közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag és lelkileg egyaránt. Nem tudom egyébként, sokaknak miért van baja azzal, hogy szűz a lány a történetben. Talán 18 évesen ez még nem a gáz kategória, abszolút hihető volt Tessa körülményeinek ismeretében, és nekem tetszett, hogy ez a tény mennyire megmozgatta Hardin és a többi srác fantáziáját. Ez külön izgalmat vitt a történetbe, fontos része volt.

Meg kell említenem, hogy nagyon tetszett a baráti társaság is, mindenki egyedi volt a maga nemében, különcök, de hitelesek. Természetesen én is Mollyt utáltam a legjobban, a rohadt kis kurvát megrángattam volna egy kicsit. Nem akarok mindenkire külön kitérni, de Zed volt még akire nagyon kíváncsi vagyok a többi részben, hogyan alakul a sorsa, illetve igaz-e, hogy nem olyan jó ő, mint amilyennek látszik.

Érdekes volt Hardin itteni családja, nekem Tessa beilleszkedése közéjük túl gyors és sima volt, csak arra tudok gondolni, hogy Hardin a Tessa előtti időkben tényleg kibírhatatlan lehetett, és minden apróságért hálásak, amit a lány kedvéért tesz meg, még ha az csak annyi is, hogy jelen van a társaságukban.

A cselekmény addiktív, mindig történik valami, ami miatt nem tudod letenni, egyrészt érzed, hogy valami van a levegőben, a háttérben, ami valóban tényleg csak a végén derül ki. A másik a szexuális feszültség folyamata, az olvasó szíve együtt rezeg  a főszereplőkével, a szerző szépen és kulturáltan, a mai fiatalos nyelvezetnek megfelelő fogalmazással írja le ezeket a jeleneteket.

Összességében  csak gratulálni tudok a szerzőnek, hogy debütálóként összehozott egy ilyen sikeres sztorit. Oké, tele van klisékkel, de rendkívül jól szórakoztam rajta, van humora az írónőnek, többször is hangosan felnevettem a sok marhaságon, főleg Hardin beszólásain. Persze hozzáteszem, hogy én is elítélem és borzasztó gyerekesnek tartom a "poént", de a szívem mélyén nagyon drukkolok Hardinnak, hogy kikeveredjen a slamasztikából. 

Szeretem a regényekben a popkult utalásokat, de csak addig a szintig, amíg nem viszik túlzásba, és ez ebben a regényben teljesen rendben volt. Mivel a főszereplőknek közös órájuk az egyetemen az angol irodalom, előkerülnek a klasszikus angol romantikus művek, amik nekem is a kedvenceim, imádtam ezeket a részeket, ahogy az órákon vitatkoztak, de jók voltak a zenei utalások is, ki ne szeretné például a Fray-t?

Őrjítő a függővég, és arra késztet, hogy azonnal elolvassam az összes további részt. De ezt csak akkor fogom megtenni, ha megjelenik a Before is magyarul, nagyon kíváncsi vagyok Hardin hangjára.

Addig is nagyon várom a filmet, amiről minden fellelhetőt elolvastam, és bizony lesznek meglepetések a könyvhöz képest, például a vége sem egészen úgy alakul. Felcsigáztam a kíváncsiságod? Muszáj a castingról annyit mondanom, hogy végtelenül örülök, hogy nem egy Harry Styles féle tenyérbemászóan bájgúnár srácot választottak Hardin szerepére. Hero Fiennes-Tiffin tökéletes választás, tud lenni nagyon helyes gödröcskés arcú szívtipró és tud kegyetlenül rideg képet is mutatni.

Miért örülök különösen, hogy megjelent a movie tie-in változat? Mert így néz ki az eredeti könyvem, egyetlen olvasás után, pedig nagyon vigyázok a könyveimre, szinte új állapotban vannak egy-két olvasás után is. De már meg is szereztem az újat! Egyébként az új kiadás extra tartalmat ígér, ami nem más, mint egy plusz fejezet az utolsó jelenetükről Hardin szemszögéből. Nos, ha eddig nem derült volna ki, nagyon ajánlom a regényt minden romantikus lelkű, kikapcsolódni vágyónak, akik azért  remélhetőleg nem veszik túl komolyan a drámahegyeket.

Képek többségében a Pinterestről származnak.

Borító: A filmes borító mindent visz.

 

Kedvenc karakter: Hardin

Szárnyalás: Hardin kedvenc helye és az ott történt minden egyes pillanat.

Mélyrepülés:  (Simone Elkeles vajon mit gondolna a könyvről?)

Érzéki mérce:  16-os karika, igazán érzéki jeleneteket kapunk!

Értékelés:

 

Lucy Strange: A világítótorony legendája

Lucy Strange különleges regényét egy angol kislányról, aki a világítótorony mellett lakik és részese lesz egy legendának, a Manó Könyvek hozta el magyarul. A Blogturné klub bloggerei bemutatják nektek, mi történik Petrával és családjával a második világháború kezdeti éveiben.

Tartsatok velünk a turné folyamán, hogy megismerjétek a Kősziklák titkát, s ha szerencsétek van a játék során a Kiadó jóvoltából felajánlott regényt is megnyerhetitek.

Manó Könyvek, 2019

336 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Goodreads: 4,44

Besorolás: történelmi fikció

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.

Egy másik értékelésemben már írtam, hogy mennyire érdekelnek a II. világháborús történetek, de nem a csaták, hanem az, hogy a hétköznapi emberek hogyan is élték meg ezt a borzalmas időszakot.

Így nem volt kérdés, hogy ez a könyv is felkerül az olvasási listámra.

A történet 1939-ben kezdődik, a háború kitörésekor. Petra és családja eleinte nem sok mindent érzékel a háborúból, hiszen Angliában, annak is egy tengerparti kis falujában élik mindennapjaikat. Az apuka a helyi világítótorony őre, így fontos feladat hárul rá, figyelni a hajókat, az esetleges ellenséges mozgást és segíteni a saját haderejüket. 

Aztán egy szép napon a helyzet rosszabbodik. Az édesanyjuk német származású, így először a helyiek veszik a szájukra, majd - mivel veszélyt jelenthet az emberekre - deportálják. Így Petra ott marad a nővérével és az édesapjukkal hármasban. De azzal, hogy a német származásúakat és persze mindenki mást is, aki olyan országhoz tartozik, amelyik Hitler oldalára állt - elvittek, a helyzet nem javul. Szabotőrök jelennek meg a faluban, akik hol a telefonvonalakat vágják el, hol másképp próbálnak segíteni a németeknek. Petra nekiáll nyomozni, de vajon rájön-e, hogy ki a szabotőr és persze ki fog hinni egy kislánynak?

Amennyire furcsán indult a történet - hiszen Petra hatalmas képzelőerővel van megáldva, így a könyv eleje a helyi legendával kezdődik (amit egyébként nagyon szerettem), illetve azzal, hogy a kislány a helyi rosszhírű homokpadtól retteg, azt gondolván, hogy egy mesebeli szörny él a víz alatt és az süllyeszti el a hajókat, - annyira gyorsan beszippantott az egész és egészen a befejezésig nem eresztett.

Maga a helyszín csodálatos, hiszen egy tengerparti faluról van szó, a főhőseink pedig egy világítótorony gazdái, ami önmagában is egy varázslatos hely, hiszen ki ne álmodozott volna, amikor a nyaralása vagy egy kirándulás közben belebotlott egy világítótoronyba, hogy milyen jó lenne itt élni? És akkor még nem is meséltem a titkos átjáróról vagy a csempészek barlangjáról, ami a toronytól nem messze volt és még különlegesebbé tette az egész környezetet. Imádtam azt az idilli életet, amit Petráék éltek, amíg ki nem tört a háború.

Utána viszont baj, baj hátán érkezett. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, elég az, amit a legelején írtam, hogy az anyukát deportálják a német származása miatt. De ez csak a kezdet! Lesznek ennél még rosszabb dolgok is...

Borzalmas volt olvasni, hogy a lakosok mennyire hamar kimutatták a foguk fehérjét és addigi kedves szomszédok, a barátok milyen gyorsan átváltottak idegengyűlölővé még úgy is, hogy az édesanyát fiatalkora óta ismerték és tudták, hogy a légynek sem tudna ártani. Hogy a háborútól való félelem hogyan volt képes megváltoztatni az embereket - és nem a legjobbat hozta ki belőlük.

Azt viszont nagyon szerettem, hogy a foghíjas kis család mennyire összetartott - a testvérek szeretete pedig egyszerűen imádnivaló volt. Persze Petra körül forog a történet, ő a főhősünk és mindent meg is tesz azért, hogy magára vonja a figyelmet. Én pedig kíváncsian követtem a történetét, mert számomra nagyon érdekes és egyedi volt egy gyermek szemszögéből látni a háborút - még akkor is, ha szerencsére ezt a részt a háborúnak csak a szele érte el. Érdekes volt olvasni arról is, hogy milyen feladatai voltak egy tengerparti településnek a háborúban és újat is megtudhattam a Dinamó hadműveletről, melynek keretében rengeteg szövetséges katonát menekítettek ki és nemcsak hadihajók, hanem civil halászhajók, jachtok, bárkák is részt vettek ebben a küldetésben.

A történet pedig ahogy fentebb is írtam, elég lassan indul be, de aztán felpörögnek az események és a végén kifejezetten izgalmas lesz a regény - mintha egy felnőtteknek szóló kémregényt olvastam volna. (még úgy is, hogy nagyjából kitaláltam már a történet felénél, hogy ki lehet a szabotőr és be is jött a tippem:). 

Összességében egy nagyon jól megírt, izgalmas, néhol szívszorító regényt olvashattam, amit nyugodt szívvel ajánlok fiatalabbaknak és idősebbeknek is, fiúknak és lányoknak is. Bár a helyszín csak kitalált, de az írónő olyan részletességgel építette fel a helyszínt, olyan jól megírt karakterekkel népesítette be a regényét, hogy a könyv befejezése után automatikusan rákerestem a helyszínre - reménykedve, hogy tényleg létezik ez a hely:). És igen, ha lesz egy kis szabadidőm, akkor az írónő többi regényét is sorra fogom venni!

Borító: Nekem nagyon tetszik, figyelemfelkeltő és nagyon szép

Kedvenc karakter: Petra, Magda, Rémes Joe

Szárnyalás: a család összetartó ereje

Mélyrepülés: ahogy a helyiek bántak a német származásúakkal

Érzelmi mérce: szívszorító jelenetek vannak benne bőven

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Petra története a második világháború idején játszódik. Nagyon sok ifjúsági regény dolgozta fel a 20. század ezen éveit. Ezek közül mutatunk minden állomáson 1-1 könyvborítót megfejtésnek az adott regény szerzőjét és címét kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai: 

Március 10 -  Könyv és más

Március 12 - Olvasónapló

Március 14 - Zakkant olvas

Március 16 - Könyvvilág

Március 18 - Szofisztikált Macska

Március 20 -  Kelly és Lupi olvas

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai természetkedvelők körében, de főleg a felnőttkori munkái révén. A Park kiadó viszont bemutatja a híres természettudós fiatalkori éveit, amikor még az ismeretlen szigeteken és területeken segítette az állatkertek munkáit különlegesebbnél különlegesebb állatok begyűjtésével és az ott lakók életének bemutatásával. 

Tartsatok a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik bemutatják ezt az izgalmas kalandot, ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Park Kiadó, 2019

376 oldal

Fordította: Makovecz Benjamin

Goodreads: 4,32

Besorolás: memoár

1954-ben ​az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát. 

Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató. 

A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.

Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata. 

Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.

Gyerek voltam még, amikor először láttam Sir David Attenborough természetfilmjeit. Annyira újak voltak, annyira érdekesek, hogy nem elégedtem meg a tévében látott filmekkel, hanem meg kellett vennem videókazettán, sőt könyv formájában is. Azóta persze már számtalan természettudós készített jobbnál-jobb filmeket, de sosem fogom elfelejteni, amikor Az Élet erőpróbái sorozatában először láttam, ahogy a kardszárnyú delfinek Patagónia partjainál vadásztak a fókákra. Már akkor tudtam, hogy ez az ember valami különlegeset nyújt, valahogy másképp mutatja be az állatok világát, mint amit addig láttam.

Így amikor a Park Kiadó felajánlotta ezt a könyvet, szinte azonnal lecsaptam rá, egyrészt nosztalgiából, másrészt pedig mert kíváncsi voltam, hogy milyen fiatalkori történeteket oszt meg velük a népszerű természettudós.

Az 50-s években picit másképp működtek a dolgok, mint most. Sok minden ismeretlen volt még, a legtöbb földrészen az átlagemberek számára még több volt a fehér folt, mint az ismert terület. Az állatkertekben is jórészt az ismert állatokat lehetett látni és ismeretterjesztő film sem volt olyan sok, mint manapság. 

A fiatal David Attenborough azonban gondolt egy nagyot. Mi lenne, ha különleges és ismeretlen állatokat hoznának a londoni állatkertnek és ezt filmre is vennék? Az állatkert is jól járna, a BBC is és persze az ifjú természettudós is. Az engedélyt megkapta, így egy kisebb csapat élén nekiindult az ismeretlennek, hogy minél több egzotikus állatot gyűjtsön be. Hogy ez mennyire emberséges vagy sem, az állatok érdekeit mennyire tartották szem előtt, az már más kérdés - bár a könyvben jó pár példát kapunk arra, hogy David hány állatot hagyott ott és engedett szabadon, amikor kiderült, hogy hiába lenne rá kereslet, hiába ölnének érte az állatkertek, de még a hazautat sem élné túl az állat, annyira különlegesek az igényei. Szerencsére manapság már nem léteznek befogóutak, az állatkertek egymás között cserélve vagy maguk által tenyésztve tartják fenn az állatseregletüket. De ez az 50-s években még csak álom volt.

David Attenborough pedig nekivágott először Guyanának, majd Indonéziának végül pedig Paraguaynak, hogy minél több különlegesebb állattal gyarapítsa a londoni állatkert gyűjteményét. Ezek az utak még ma sem lennének könnyed vállalkozások, hiszen behatolni a dél-amerikai dzsungelbe még a mai napig kemény féladat, de ifjú tudósunk nem adta fel, bár sokszor történtek velük olyan dolgok, amelyeket átélve a legtöbbünk sírva fordult volna haza. Persze David nemcsak az állatokkal foglalkozott, nemcsak a begyűjtésük volt a cél, hanem a helyiek kultúráját is amennyire csak lehetett megörökítette, hogy minél többen megismerhessék ezeket az eldugott helyen élő törzseket és népcsoportokat. 

Amit nagyon szerettem, az egyrészt David állatszeretete, ami a sorok közül is kitűnik. Minden állathoz úgy nyúlt, úgy foglalkozott vele, hogy amennyire csak lehet, a körülményekhez képest jól érezze magát. Amit fentebb is írtam, arra is odafigyelt, hogy ne harácsoljanak, ha az állat nagyon különleges bánásmódot igényelt volna, azt inkább szabadon engedte. A másik, ami szintén felkeltette a figyelmemet, az a humora, a túlélési képessége és a nyitottsága. Még a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálta magát és a sajátos humorával kommentált mindent. A nyitottsága pedig sok helyzetből mentette ki őket. 

A könyv további két különlegessége, hogy rengeteg - bár jórészt fekete-fehér - fotó színesíti a történeket, ami sokat segít a helyszín, az állatok vagy az adott helyzet elképzelésében. A másik pedig a természettudós írói vénája. Picit attól féltem, hogy unalmas lesz a könyv, felsorolások, tények alapján kapunk információt arról, hogy mit is vittek véghez a begyűjtő út során, de szerencsére tévedtem, mert az elképzelésemhez képest egy humoros, izgalmas, különleges regényt kaptam, nagyon szerethető emberekkel és állatokkal. 

Összességében bárkinek szívesen ajánlom ezt a könyvet, aki szereti David Attenborought, a filmjeit, aki kíváncsi, hogy az 50-s években hogyan próbáltak állatokat szerezni és megörökíteni a számunkra akkor még ismeretlen világokat. Őszinte leszek, a könyv méretétől függetlenül (mert nem egy zsebkönyv, arra készüljetek fel:), mindenhová cipeltem magammal, letenni alig bírtam és a szememben még nagyobbra nőtt a természettudós, mert amit ők akkor ott véghezvittek, az több volt, mint egyszerű állatbefogás. Hőstett volt a javából. 

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a könyv tartalmára, emellett figyelemfelkeltő is

Kedvenc karakter: David Attenborough, Charlie az orángután, Benjamin, a medvebocs

Szárnyalás: az izgalmas kalandok

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 

Nyereményjáték:

David Attenborough ebben a könyvében állatkerti gyűjtőútra indul. Leleményes módon nagyon sok állatot be tudnak fogni, de van néhány, amelyik kifogott rajtuk. Ezen állatok közül mutatunk be négyet. A képek és a leírások alapján találjátok ki az állat nevét és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (a névnél elfogadjuk a magyar, illetve a latin elnevezést is).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A világ legnagyobb gyíkja az Indonéz szigetvilág lakója. Csúcsragadozó, természetes ellensége nincs, a harapása bármilyen prédára nézve végzetes - először azt hitték, hogy a kórokozó baktérium öli meg az áldozatot, de az újabb kutatások szerint méregmirigy található a szájukban.

Különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre, azaz hím nélkül is képes a nőstény alkalmanként utódoknak életet adni.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 15 - Nem félünk a könyvektől

Március 19 - Kelly &Lupi olvas

Március 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Március 22 - Szembetűnő