David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai természetkedvelők körében, de főleg a felnőttkori munkái révén. A Park kiadó viszont bemutatja a híres természettudós fiatalkori éveit, amikor még az ismeretlen szigeteken és területeken segítette az állatkertek munkáit különlegesebbnél különlegesebb állatok begyűjtésével és az ott lakók életének bemutatásával.
Tartsatok a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik bemutatják ezt az izgalmas kalandot, ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!
Park Kiadó, 2019
376 oldal
Fordította: Makovecz Benjamin
Goodreads: 4,32
Besorolás: memoár
1954-ben az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát.
Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató.
A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.
Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata.
Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.
Gyerek voltam még, amikor először láttam Sir David Attenborough természetfilmjeit. Annyira újak voltak, annyira érdekesek, hogy nem elégedtem meg a tévében látott filmekkel, hanem meg kellett vennem videókazettán, sőt könyv formájában is. Azóta persze már számtalan természettudós készített jobbnál-jobb filmeket, de sosem fogom elfelejteni, amikor Az Élet erőpróbái sorozatában először láttam, ahogy a kardszárnyú delfinek Patagónia partjainál vadásztak a fókákra. Már akkor tudtam, hogy ez az ember valami különlegeset nyújt, valahogy másképp mutatja be az állatok világát, mint amit addig láttam.
Így amikor a Park Kiadó felajánlotta ezt a könyvet, szinte azonnal lecsaptam rá, egyrészt nosztalgiából, másrészt pedig mert kíváncsi voltam, hogy milyen fiatalkori történeteket oszt meg velük a népszerű természettudós.
Az 50-s években picit másképp működtek a dolgok, mint most. Sok minden ismeretlen volt még, a legtöbb földrészen az átlagemberek számára még több volt a fehér folt, mint az ismert terület. Az állatkertekben is jórészt az ismert állatokat lehetett látni és ismeretterjesztő film sem volt olyan sok, mint manapság.
A fiatal David Attenborough azonban gondolt egy nagyot. Mi lenne, ha különleges és ismeretlen állatokat hoznának a londoni állatkertnek és ezt filmre is vennék? Az állatkert is jól járna, a BBC is és persze az ifjú természettudós is. Az engedélyt megkapta, így egy kisebb csapat élén nekiindult az ismeretlennek, hogy minél több egzotikus állatot gyűjtsön be. Hogy ez mennyire emberséges vagy sem, az állatok érdekeit mennyire tartották szem előtt, az már más kérdés - bár a könyvben jó pár példát kapunk arra, hogy David hány állatot hagyott ott és engedett szabadon, amikor kiderült, hogy hiába lenne rá kereslet, hiába ölnének érte az állatkertek, de még a hazautat sem élné túl az állat, annyira különlegesek az igényei. Szerencsére manapság már nem léteznek befogóutak, az állatkertek egymás között cserélve vagy maguk által tenyésztve tartják fenn az állatseregletüket. De ez az 50-s években még csak álom volt.
David Attenborough pedig nekivágott először Guyanának, majd Indonéziának végül pedig Paraguaynak, hogy minél több különlegesebb állattal gyarapítsa a londoni állatkert gyűjteményét. Ezek az utak még ma sem lennének könnyed vállalkozások, hiszen behatolni a dél-amerikai dzsungelbe még a mai napig kemény féladat, de ifjú tudósunk nem adta fel, bár sokszor történtek velük olyan dolgok, amelyeket átélve a legtöbbünk sírva fordult volna haza. Persze David nemcsak az állatokkal foglalkozott, nemcsak a begyűjtésük volt a cél, hanem a helyiek kultúráját is amennyire csak lehetett megörökítette, hogy minél többen megismerhessék ezeket az eldugott helyen élő törzseket és népcsoportokat.
Amit nagyon szerettem, az egyrészt David állatszeretete, ami a sorok közül is kitűnik. Minden állathoz úgy nyúlt, úgy foglalkozott vele, hogy amennyire csak lehet, a körülményekhez képest jól érezze magát. Amit fentebb is írtam, arra is odafigyelt, hogy ne harácsoljanak, ha az állat nagyon különleges bánásmódot igényelt volna, azt inkább szabadon engedte. A másik, ami szintén felkeltette a figyelmemet, az a humora, a túlélési képessége és a nyitottsága. Még a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálta magát és a sajátos humorával kommentált mindent. A nyitottsága pedig sok helyzetből mentette ki őket.
A könyv további két különlegessége, hogy rengeteg - bár jórészt fekete-fehér - fotó színesíti a történeket, ami sokat segít a helyszín, az állatok vagy az adott helyzet elképzelésében. A másik pedig a természettudós írói vénája. Picit attól féltem, hogy unalmas lesz a könyv, felsorolások, tények alapján kapunk információt arról, hogy mit is vittek véghez a begyűjtő út során, de szerencsére tévedtem, mert az elképzelésemhez képest egy humoros, izgalmas, különleges regényt kaptam, nagyon szerethető emberekkel és állatokkal.
Összességében bárkinek szívesen ajánlom ezt a könyvet, aki szereti David Attenborought, a filmjeit, aki kíváncsi, hogy az 50-s években hogyan próbáltak állatokat szerezni és megörökíteni a számunkra akkor még ismeretlen világokat. Őszinte leszek, a könyv méretétől függetlenül (mert nem egy zsebkönyv, arra készüljetek fel:), mindenhová cipeltem magammal, letenni alig bírtam és a szememben még nagyobbra nőtt a természettudós, mert amit ők akkor ott véghezvittek, az több volt, mint egyszerű állatbefogás. Hőstett volt a javából.
Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a könyv tartalmára, emellett figyelemfelkeltő is
Kedvenc karakter: David Attenborough, Charlie az orángután, Benjamin, a medvebocs
Szárnyalás: az izgalmas kalandok
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: -
Értékelés:
Nyereményjáték:
David Attenborough ebben a könyvében állatkerti gyűjtőútra indul. Leleményes módon nagyon sok állatot be tudnak fogni, de van néhány, amelyik kifogott rajtuk. Ezen állatok közül mutatunk be négyet. A képek és a leírások alapján találjátok ki az állat nevét és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (a névnél elfogadjuk a magyar, illetve a latin elnevezést is).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A világ legnagyobb gyíkja az Indonéz szigetvilág lakója. Csúcsragadozó, természetes ellensége nincs, a harapása bármilyen prédára nézve végzetes - először azt hitték, hogy a kórokozó baktérium öli meg az áldozatot, de az újabb kutatások szerint méregmirigy található a szájukban.
Különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre, azaz hím nélkül is képes a nőstény alkalmanként utódoknak életet adni.
A blogturné további állomásai:
Március 15 - Nem félünk a könyvektől
Március 19 - Kelly &Lupi olvas
Március 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Március 22 - Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése