Maxim Könyvkiadó 2017.352 oldal
Fordította: Vincze Judit Andrea
Goodreads: 3,77
Besorolás: YA, fantasy, mágikus, boszorkány
Mal világában a mágia jelent mindent. A fiú azonban „biankó”, rajta nem fog a varázslat. Egy biankót nem lehet mágiával megigézni, sem megátkozni vagy megölni, de oltalmazni sem. És mindenki fél tőlük – még maga Mal is. Így aztán elrejti valódi énjét – csupán legjobb barátja, Essie Roe, a boszorkánylány tud róla. Ám egy napon Essie felfedi a titkát, és Malt elűzik a szülőföldjéről. A lány árulása nagy csalódás számára.
Ezt követően Mal beutazza a világot ritka és törvénytelen bűvös ereklyék után kutatva. Amikor bűntársa, Boone fülébe jut a szóbeszéd egy legendás tőrről, ami képes eltulajdonítani egy boszorkány varázserejét, Mal rájön, hogy végre megtalálta a módját annak, hogyan álljon bosszút. A mesebeli tor utáni hajsza Bostonból indul és Párizson át Konstantinápolyig tart, miközben Mal rejtélyek felgöngyölítésébe kezd, a benne lakozó szörny pedig mindvégig arra vár, hogy kiszabadulhasson.
Egyszerűen imádtam újra elmerülni a Só és vihar sorozat hangulatában, A tenger boszorkánya 2016-ban a legjobb olvasásélményeim közé tartozott, nem is értem miért nem került sorra hamarabb a duológia második része A mágikus tolvaj. Egyébként ez nem folytatás, hanem előzmény történet, ebben Avery anyjának gyerekkori barátjáról van szó, Mal története ez, mely szorosan kapcsolódik Essie Roe-hoz és természetesen a Prince-szigethez.
A tenger boszorkánya számomra a gyönyörű írásmód és a mágia összefonódása volt, egy fájdalmas, egyedi szerelmi kapcsolattal a központjában. A mágikus tolvajban ehhez képest kétszeresen éreztem a mágia jelenlétét, és feleannyira sem a szerelmi kapcsolatot, mégis maradandó élményt adott. Egy nagyon szeretnivaló, egyedi karaktert hozott létre a szerző egy árva kisfiú személyében, akinek nehéz, hányattatott sorsot szánt az élet, és akinek a fiúból férfivé válását követhetjük nyomon.
Mal legjobb barátja a sziget boszorkányának a lánya, Essie. Együtt töltik minden szabadidejüket, titkos búvóhelyeken beszélik meg a világ dolgait, nagy egyetértésben, hiszen mindketten kilógnak a sorból és ez az, ami összeköti őket. Azonban egy napon Essie kideríti, hogy Malon nem fog a mágia, az apró varázslatok nem hatnak rá, és ez a ő világukban nagyon veszélyes. Mal egy biankó, ami egyrészt jó dolog, mert senki sem tudja megbabonázni, vagy átkot szórni rá, de az emberek ezt nem tűrik el, félnek tőle, mert balszerencsét hoz rájuk, hiszen az óvó mágiát is távol tartja, megszünteti a talizmánok hatását. Ha ez kiderül, kiközösítik, nem szállhat hajóra, nem lesz munkája, ha felnő. Essie megígéri, hogy sosem árulja el, aztán évek múlva, egy balszerencsés napon mégis megteszi, és Malnak el kell hagynia a szigetet, de érzi, hogy egy napon majd visszatér, és megbosszulja Essie tettét.
Az egyik remek ötlet a számtalan mágikus vonatkozásból a biankóság. A szerző világában tényleg minden, de minden mágiával, varázslattal átitatott, és természetesen az emberek is fogékonyak erre, és ezt veszik természetesnek, elfogadják és élnek a mágiával. Mégis van egy-egy kakukktojás, akiken nem fog a mágia, és nekik bizony bujkálni kell, mert akár azonnali lincselés áldozatává is válhatnak.
Mal a szigetről elkerülve Boone pártfogásába kerül, aki szinte fiaként, testvéreként tartja maga mellett, az már más kérdés, hogy tisztában van Mal adottságaival, és igyekszik is kihasználni, hiszen leginkább tolvajlásból élnek. Viszont nem akármit igyekszenek eltulajdonítani, főleg mágikus műkincsekre vadásznak, amiket megbízás alapján kutatnak fel, és haszonnal adnak tovább. Teszik ezt átutazva a világot, megfordulva számos országban, földrészen, kikötőben, és akadnak nehézségek, üldözi őket a konkurencia, mégis eddig épségben megúszták a kalandokat. Imádtam ezeket az utazásokat, a tengerek közelségét, a vonatozást, átszelve óriási távolságokat. A londoni világkiállítás is egyike a helyszíneknek, de még Budapestet is érintik, valamint Konstantinápoly az egyik fő rablási helyszín, mindenhol kapunk szép leírásokat, apró érdekességeket.
A másik amit szerettem a könyvben, az Mal dühe volt, a bosszúvágy, amit Essie iránt érzett, ez állandóan benne volt és nem csitult az évek során. Amikor a titkos mágikus tőr megszerzése lett a tét, amivel elveheti majd a lány varázserejét, teljesen felpezsegtem, hogy végre visszatér majd a szigetre és bosszút áll. Persze nem árulom el, hogy mi történt ott.
Mal karaktere tulajdonképpen egyszerű, a biankóságát úgy éli meg, mintha egy szörnyeteg lakozna benne, ami kitörésre vár. Egyszer már elárulták, és mivel Boone is tudja a titkát, folyton ezen agyal, hogy megbízhat-e benne, folyton fél, hogy szörnyeteggé válik, hogy örökre magányos marad, nem tudja felvállalni magát. Aztán lassan helyükre kerülnek a dolgok, kiderül, hogy Essie, vagy a sziget vonzza jobban, hogyan talál otthonra ebben a világban.
Az emberek ebben a regényben is csak emberek, hibáznak, hazudnak, szeretnek, elárulnak, de sosem az határoz meg bennünket, amit gondolnak rólunk. Mindenki azzá válhat, ami valójában akar lenni, de nem mindenki képes hátat fordítani mindennek. Nem mondom, hogy a megbocsátás könnyű, de vannak, akiknek ez megnyugvás.
Én nem tudtam megnyugvással letenni a regényt, teljesen más befejezést vártam, nekem sokkal több romantika kellett volna, legyen bármi is a végkifejlet. Viszont ez tipikusan az a történet és olyan stílus, amit nem tudok csak úgy elfelejteni. Mindkét regény egy különleges zugot kap a szívemben, remélem a szerző nem hagyja abba az írást, és előrukkol majd valami újabb történettel.
Köszönöm a Maxim Kiadónak az olvasás lehetőségét.
Borító: Tetszik a borító.
Kedvenc karakter: Mal
Szárnyalás: A legjobb ötlet a kis páros mágikus könyvecske, amibe ha ír az egyik fél, a könyv párjában megjelenik az üzenet.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Sajnos nincs mire felhívni a figyelmet, ez volt a legnagyobb bánatom.
Érzelmi mérce: Sajnos nincs mire felhívni a figyelmet, ez volt a legnagyobb bánatom.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése