544 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,36
Besorolás: YA, fantasy
Az álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…
Laini Taylor nevével nem most találkoztam először, hiszen a Füst és csont leánya pár évvel ezelőtt engem levett a lábamról, imádtam. Számítottam arra, hogy ez a nő újra el fog kápráztatni, és meg is kaptam, amit vártam tőle. Egy varázslattal teli fantasy világot ismerhettem meg, egy csodálatos történetet istenivadékokkal, mitikus teremtményekkel, és egy kétszáz éve elfeledett város titkaival.
A regény főszereplője Lazlo Strange, egy árva fiú, akit először a szerzetesek vettek magukhoz, majd segédkönyvtáros lett a Zoszmai Nagykönyvtárban, ahol húsz éves koráig éjjel-nappal a könyveket bújta. Ez a fiatalember csak úgy szívta magába a történeteket, meséket, mondákat, különösen a titokzatos Könny városának a története vonzotta. Valami történt ott a múltban, valami félelmetes, amiről alig maradt fenn írásos emlék, mintha szándékosan felejtődne el a történelme. Lazlo megtanulta még a nyelvjárást is, és minden vágya, hogy egyszer eljusson Könnybe, hogy a saját szemével lássa a várost és megfejthesse a rejtélyeit.
Egy napon megnyílik előtte a lehetőség, egy különleges csapathoz csatlakozhat, akik Könnybe igyekeznek, magának a városnak a megbízásából, ahol igencsak elkeseredett a lakosság, külső segítségre van szükségük. A válogatott tudósokból és mesterekből álló társaság a helyszínen szembesül a problémával, egy hatalmas monstrum lebeg a város felett, különleges kék fémből készült, és csaknem teljesen árnyékot vet rájuk, ellehetetlenítve az életet. Valaha hatalmas istenek lakták, és a 200 éves gonosz és kegyetlen elnyomásuk után immár 15 éve sikerült elpusztítani őket, de a kék fém szörnyeteg kifogott az emberek tudásán, nem tudják lerombolni.
A regény a maga 544 oldalával nem egy rövid olvasmány, ehhez a hosszúsághoz én megfelelőnek éreztem az alig 80-90 oldalnyi bevezetést, ami alatt a fentiek történtek, megismertem Lazlo gyerekkorát, hogyan lett ő Könny megszállottja, és milyen úton-módon jutott el a városba.
Ezen a ponton kell figyelmeztetnem a kedves olvasókat, hogy enyhe spoileres rész következik, de ennyi kell, hogy kedvet kapjatok a regényhez. A város felett lebegő szeráf alakú citadella ugyanis nem lakatlan, a 15 évvel ezelőtti pusztítás nem ölt meg minden istent, azoknak öt ivadéka megmenekült. Minja, aki 6 éves volt a nagy mészárlás idején, el tudott bújtatni két karonülő és két totyogó gyermeket, így menekültek meg, és cseperedtek fel a város fölötti citadella belsejében.
Különböző isteni tehetségekkel bírnak, Minja magához tudja kötni a szellemeket, és rávenni őket különböző dolgokra, mint a házimunka és effélék. Minja az egyetlen, aki testileg nem fejlődött tovább, megrekedt a 6 éves kinézetében, a többiek 16-17 évesek. Rubin a tüzet uralja, Veréb növényeket növeszt, Ádáz, az egyetlen fiú köztük, ő a vizet uralja, és a legkülönlegesebb, Szárája, övé az álmok birodalma. Minden éjjel száz lepke árad ki belőle, leszállnak a városba, és általuk letapogatja az emberek gondolatait, információt gyűjt, de irányítani is tudja az álmaikat.
Nagy az izgalom az istenivadékok között, amikor az idegenek megérkeznek, hiszen köztük van az istenölő Eril-Fén is, akitől rettegnek. Nem egyszerű megérteni ezt az embert, de lassan kiderül minden a múltjából, és a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, az olvasó megérti a legfurcsább dolgait is. A legjobb módja kipuhatolni a szándékukat Szárája módszere, ám Eril-Fén a városon kívül alszik, ahová nem ér el a varázslat. Lazlo álma jóval ígéretesebb és meglepőbb, arra senki sem számíthatott, hogy a fiút az istenek előtti boldog időkbe repíti az álma, ahol meglátja őt, amire eddig még sosem volt példa, és valami különleges kapocs alakul ki közöttük.
Egy gondolat az álmokról: szerencsés vagyok, gyakran álmodom, szinte minden éjjel, és csak ritkán álmodom hülyeséget, általában történetek születnek a fejemben, némi hozzávalóval a való életből. Egyszerűen imádtam már a gondolatát is ennek a "belemegyek az álmodba" dolognak. Ez nem egy új ötlet, de a részleteket is megismerve, mégis unikumnak hat, és hosszú ideje a legromantikusabb regényrészleteket adta számomra Szárája álomjárása Lazlo álmaiban.
Ez a regény gyönyörű, a szerző hangja egyedi és különleges, igazi mesélő, aki hosszan elnyújtva, minden részletet aprólékosan körülírva avat bele a történetbe. Van akit ez zavarhat, de ez egy olyan regény, ami igényli ezt a részletességet, mert egy csodálatosan új világot hozott létre, amihez kell a magyarázat, az elmélkedés. A mitológia, amit felépített a szerző, páratlan, és ezt csodáltam benne a legjobban. A város története kegyetlen, megrázó, a benne lakó emberek megtörtek, de ugyanakkor erősek is, teljesen érthetőek az érzéseik, a reakcióik. Izgalmas volt olvasni a istenek 200 évvel ezelőtti eljövetelét, az emberek városának leigázását, és a hatalmas citadella mágneses alapú rögzítését a sarokkövekkel, amik pont a földiek legfontosabb épületeit pusztította el. Teljesen letaglózott, amit az istenekről megtudtam, ez döbbenetes része a regénynek és magyarázatot ad bizonyos szereplők tetteinek megértéséhez.
A félistenek ötletét imádtam, a képességeik részben adják magukat, részben különlegesek, tetszett, hogy teljesen más habitusúak, hiába együtt nőttek fel, más-más karakterek, az önzőtől az empatikusig széles a skála. A szellemek megkötése és befolyásolása kettős érzelmeket váltott ki belőlem, ahogy ők is gyötrődtek ezen, bár leginkább elfogadták, kényszerű és szükséges, ugyanakkor nagyon bizarr és embertelen is. A regény végét figyelembe véve, még nagyobb e téren a zűrzavar. Ezek a szellemek ugyanis nem testtelen árnyak, hanem valamiféle fizikailag újraépített testek, akikbe beleköltöznek az elhunytak lelkei. Mint valami újjászületés, így tudtam értelmezni magamban. Voltak ilyen "szellem" szereplők, akik konkrétan fontos szerepet játszottak, hozzátettek a cselekményhez, mégis bennem ellenérzést váltott ki a megkötésük, ez egy furcsa, "szükséges rossz" érzést keltett bennem, mert gyakorlatilag rabszolgaságról van szó. Előfordult, hogy kínozták ezeket a szerencsétleneket, mivel nincs saját akaratuk, azt tesznek velük, amit csak akarnak, egyedül a szemük árulkodik arról, valójában mit éreznek és ez brutális. Ráadásul nem volt emlékezetes tiltakozás az istenivadékok részéről.
Minja az, aki megköti őket és ez annyira megerőltető számára, hogy a teste megállt a növekedésben, és szellemileg is negatívan hat, szó szerint egy kis pszichopata a kislány. Ő az egyetlen karakter, akit nem tudtam elfogadni, pedig ő volt a csapat megmentője a múltban, és ezt egyetlen pillanatra sem engedi nekik elfelejteni. Ő a vezető közöttük, a többiek tartanak tőle.
A regény egyik húzóeleme természetesen a romantikus szál. Nagyon jól van megírva, ez igaz, az érzelmek ébredezésétől kezdve nekem valóságosnak és elfogadhatónak tűnt ez a kapcsolat. Szárája jelen tud lenni Lazlo álmaiban, alakíthatja, sőt végül egyedül itt érzi biztonságban magát és ezáltal nagyon közel kerülnek egymáshoz. A kapcsolat egyre erősebb közöttük, az ártatlanság ezzel együtt megmarad, hiszen csak az álomban érintkeznek, ez annyira különlegesen gyönyörű.
A regény mégis összességében értékelendő, a szerelmi szál önmagában nem lenne képes elvinni a hátán a történetet. A könyv egyébként óriási sikereket ért el, a Goodreadsen közel 50 ezer értékelést kapott, számos díjat nyert, 2018-ban Printz elismerést is. Miért vontam le mégis egy fél pillangót? Lassan tudtam olvasni, olyankor, amikor előre tudtam, hogy nem kell ötpercenként megszakítanom az olvasást. Mégis túlírtnak éreztem időnként. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a túlírtságot alaposan csökkenthette volna a szerző a "földi" karakterek visszafogásával, akik közül néhány felejthető lehetne. A másik nyomós okom a befejezés. Idegileg tönkretett, egyáltalán nem számítottam erre, pedig ...
A regény rendelkezik prológussal, amit érdemes figyelmesen olvasni, mert később értelmet nyer, és a bőrszín is nagy szerepet játszik, ott is, ahol rá se gondolnánk. Én örültem volna, ha olvashattam volna előtte egy ilyesmi értékelést, nagy segítség lett volna bizonyos részleteknél.
Nagyon ajánlom ezt a történetet minden fantasy rajongónak, akik igazán különleges történetre vágynak, álmokkal és istenekkel. Én már nagyon várom a folytatást, ami egyben a sorozat befejezése is, A rémálmok múzsája.
A képek a Pinterestről származnak.
A képek a Pinterestről származnak.
Borító: Nagyon tetszik, szerintem felveszi a versenyt az eredetivel.
Kedvenc
karakter: Lazlo
Szárnyalás: A spiritusz ötlete.
Mélyrepülés: Nem volt következetes a nevek fordítása, vagy eredetiben hagyása, vagy fonetikussá tétele.
Mélyrepülés: Nem volt következetes a nevek fordítása, vagy eredetiben hagyása, vagy fonetikussá tétele.
Érzelmi
mérce: Az érzelmek áradnak, csodálatosan, de vannak megrázó részek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése