Szép Zsolt bemutatkozó regénye, a Kárpár Walzer az Osztrák-Magyar Monarchiába kalauzol el bennünket, de nem épp a megszokott módon! Egy erényes nevelőnő életveszélyes kalandjain keresztül ismerkedünk meg a korabeli Budapest sötét oldalával, és egy titokzatos renddel, akik mágia és varázslat segítségével védik meg az világot a gonosz eljövetelétől. Tartsatok velünk ebben az elképesztő kalandban és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!
Kalliopé Kiadó, 2018
651 oldal
Besorolás: történelmi fikció, fantasy, kalandregény
Osztrák-Magyar Monarchia, Budapest, 1873 ősze.
Körmöczi Zsuzsanna, a nevelőnő enged egy baráti kérésnek, hogy egy rejtélyes metronómot eljuttasson Fiumébe. Távoli rokonait kísérve nekivág a veszélytelennek tűnő útnak az Adriai-tengerhez, azonban már a vasúti szerelvényen lecsap rá a földöntúli iszonyat, és a puszta életéért kénytelen küzdeni. A metronóm ingája gyorsulni kezd az elszabadult gőzvonaton, és lassan már nem is maga a tárgy, hanem a világ sorsa a tét.
A veszélyek során nem csak ellenségekre, barátokra is lel, például egy titokzatos magyar nemesre, a Garabonciásra. A férfi ott van mindenütt, hogy pokoli keringőbe küldje a szükség szülte hétköznapi hősöket, és egy ősi rend tagjait a Kárpátok lába alatt. A könyv lapjain megelevenednek többek között a magyar hiedelemvilág lakói, a tündérek birodalma, és más földöntúli teremtmények.
Utazunk térben és időben is, hőseink eljutnak a Monarchia jó néhány szegletébe. Látjuk a fővárost, a tengerparti ékszerdobozt, Fiumét, de érintjük Pressburgot, Pécs környékét, vagy éppen a kicsiny Duna-Varsányt.
Az egyik oldalon a hősiesség és nemesség, a másikon a Gonosz lakozik, aki időtlenül szemlélődik, és csak azt lesi, mikor vét lépést a táncban az óvatlan nevelőnő – hogy ő aztán lecsaphasson a világra.
A Kárpát walzer világa nem történelemórák anyagául íródott – helyette felnőtt mesét sző, és ezzel egyedülálló világot teremt. Történetének fonala sokszor metszi a valóságot, néha azzal együtt is fut, gyakran azonban messzire eltávolodik attól.
A könyv a saga első kötete, amely a hőseivel együtt táncba viszi az olvasót is.
Borító: Tetszik, nem rossz, de lehetne egy picit figyelemfelkeltőbb, ez a regény megérdemli!
Akik ismernek, tudják, hogy a magyar történelemből ez a korszak az, ami a legkevésbé vonz, valahogy sosem érdekelt az 1800-s évek vége, 1900-s évek eleje. Akkor miért is kezdtem bele ebbe a regénybe? A fülszövege annyira megfogott, hogy úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, de belekezdek. Akkor még kis naívan nem gondoltam, hogy mibe is vágom a fejszémet! Aki nekikezd, az készüljön rá fel, hogy a könyv több, mint 650 oldal, az oldalak egyes sortávolsággal írottak, hatalmas mennyiségű olvasnivaló vár minden bátor jelentkezőre! De meg kell, hogy nyugtassak mindenkit, a könyv letehetetlen, ha belekezdesz, akkor nem fogod tudni letenni.
 |
| Körmöczi Zsuzsanna |
A történet főszereplője a vidéki nemeskisasszony, Körmöczi Zsuzsanna, aki miután elárvult, rokonaihoz kerül és ott teljesít nevelőnői és házvezetői feladatokat. Az élete békés mederben folyik, egészen addig, ameddig egy idős jóbarátja rá nem bíz egy metronómot, hogy juttassa el Fiuméba egy titokzatos férfinek. A lány eleinte hezitál, messze áll tőle mindennemű titkos feladat elvégzése, de végül a régi ismerettségük és barátságuk miatt elvállalja a feladatot. És innentől indul a kaland! De még milyen! Zsuzsanna egyik hajmeresztő helyzetből kerül a másikba, hol hús-vér emberek próbálják eltenni láb alól, hol pedig valami gonosz, sötét természetfeletti hatalom tör az életére. A szorult helyzetében, a titokzatos férfi, a metronóm címzettje siet a segítségére, aki megdöbbentő történetet mesél el neki...
A regény nagyon összetett. Időről időre kapunk egy-egy újabb élettörténetet, amelyek eleinte különállónak tűnnek, bár el kell ismerjem, hogy mintha apró novellákat olvasnék, mind tökéletes, izgalmas, érdekes, abbahagyhatatlan. Lassan derül csak ki, hogy a főszereplők - akikből egyébként nincs kevés - innen is gratulálok az írónak, hogy ennyi karaktert ennyire jól tudott "mozgatni" -bevezetői ezek a rövidebb-hosszabb fejezetek. Imádtam, ahogy megismertük a nemesek világát, hétköznapjaikat, betekintést kaptunk, hogyan is udvarol egy úriember egy fiatal hölgynek és a hölgyek ezt hogyan viszonozhatták. Részt vettünk tragikus párbajban, táncmulatságokon, bálokon. Jártunk a szegények között, láthattuk a küzdelmeiket, ahogyan a napi betevőiket próbálják megszerezni. Voltunk Budapesten, illetve akkor még csak Budán és Pesten, "láthattuk" az épülő hídakat és körutakat, luxusvonaton elutazhattunk Fiuméba (amihez egy picike érdekesség - épp egy hete jártam én is ott és sok dolog, amit az író felsorolt, ismerős volt, mert láttam én is ezeket, így még közelebb került hozzám a regény:).
Ezekkel a kitekintésekkel és külön fejezetekkel egy olyan képet festett le az író, hogy sikeresen megszerettette velem ezt a korszakot, sőt szeretnék minél többet megtudni róla.
Körülbelül a könyv felétől összeállnak a szálak, minden apróságnak, minden mondatnak jelentősége van, amelyeket régebben olvastunk. Innentől azonban kezd egyre komorabb lenni a történet, bár addig is történtek tragédiák, veszítettünk el szereplőket, de valahogy az írónak ezt sikerült tovább mélyítenie. Szép Zsolt nem félt a szereplőket megritkítani, akár a főszereplőt is olyan helyzetbe hozni, amelyre még mai szemmel nézve is elborzadva tekintenénk. Erőszak, gyilkosság, emberrablás - volt itt minden, amit csak el tudunk képzelni.
És persze meg kell említenem a természetfeletti szálat is. Én azt mondom, hogy ez a regény a természetfeletti szál nélkül is teljesen jól megáll a lábán. Az emberi gyarlóság, gonoszság, a naivítás és jóhiszeműség anélkül is egy kalandregényt tud kreálni, hogy belevennénk különleges lényeket. Ám ebben az esetben ez a szál egy picit még hozzátett, az amúgy sem unalmas történethez. Tündérek, boszorkány, lúdvérc, szukubbusz, élőhalottak, volt itt minden. Ahogy Körmöczi kisasszony, úgy én is eleinte csak pislogtam és próbáltam felvenni a fonalat, hogy mi is történik itt a háttérben, de egy idő után teljesen "megszokottá vált" és szurkoltam a hőseinknek a nyomozáshoz.
Ami nagyon tetszett, hogy a regény minden során, minden párbeszédén látszódott, hogy mekkora kutatómunkát végzett az író, hogy az adott korszak beszédstílusát, társaság etikettjét minél tökéletesebben átadja nekünk, de mindezt úgy, hogy a mai világban is teljesen érthető és olvasható legyen az egész.
A szereplők mindegyike élettel teli, néha még a mellékszereplők is kaptak majdnem teljes történetet, attól függően, hogy mennyi szerepük volt a fő szálban. Nehéz bárkit is csak feketének vagy fehérnek beskatulyázni, főleg, hogy még a gonosz szereplőknél is kaptunk olyan háttértörténetet, amelyből kiderült, hogy milyen családi tragédia révén lett azzá, aki megkeserítette a főhőseink életét.
És a regény vége? Kapunk egy lezárást - volt amelyiket szálat én is megkönnyeztem, de maradt jócskán megválaszolatlan kérdés és olyan szereplő is, akiről nem tudtunk semmi megnyugtatót. Szóval a folytatásra a lehetőség adott, de szerencsére nem körömlerágós verzióban.
Összességében egy különleges, izgalmas, természetfeletti szállal megspékelt kalandregényt olvastam a Monarchia idejéből, aminek minden sorát imádtam! És kinek ajánlom? Mindenképpen 16 éven felettieknek, hiszen az akkori kornak is megvoltak a saját borzalmai, amiből az író szemezgetett bőven. Nem kötném meg, hogy fiúknak vagy lányoknak, hiszen a kaland mindenkinek izgalmas lehet, szerelmi szál van benne (de nem ez a mérvadó), így a fiúk sem fogják feladni az első 10 oldal után.
Borító: Tetszik, nem rossz, de lehetne egy picit figyelemfelkeltőbb, ez a regény megérdemli!
Kedvenc karakter: Körmöczi Zsuzsanna, Kiss-Zombory Arnót, Iwo Wieslav, Réd-Allmáry Bernadett, Szadloncay-Szomolán Antónia
Szárnyalás: a történet, megannyi sors, megannyi történet és ahogy végül összekapcsolódik mind!
Mélyrepülés: ami Zsuzsannával történt...
Érzelmi mérce: egy ekkora történetben? Volt itt minden, szerelem, árulás, gyász, érzelmek teljes garmadája vonult fel
Értékelés:
Nyereményjáték:
A Kárpár Walzerben nem csak a mágia, de megtörtént események, létező helyszínek is fontos szerepet kaptak. Ezúttal a regényben szereplő fontos budapesti helyszíneket kell kitalálnotok és beírni a Rafflecopter megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
1866 végén Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a hazai artézi vizek és gyógyforrások kiváló kutatója a nyugati partnál artézi kút fúrásába kezdett. 1867 májusában csaknem 1200 méter mélységből 43 fokos gyógyvíz tört fel. Erre a kútra alapozva született meg a hely fürdőszigetté fejlesztésének terve. József főherceg Ybl Miklóssal az egész szigetre kiterjedő tervet készíttetett, ebből 1873-ra elkészült a gyógyfürdő, két vendéglő, több villa, a Kisszálló, a gépház és a neoreneszánsz Nagyszálló.
A blogturné további állomásai:
Május 16 - A Szofisztikált Macska
Május 18 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 20 - Kelly és Lupi olvas
Május 22 - Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése