Rusvai Mónikát eddig főként fordításai révén ismerhettük meg, idén azonban önálló regénnyel robbant be a kortárs magyar fantasy-irodalomba, mely Tündöklő címmel jelent meg a GABO Kiadó gondozásában. Ha velünk tartotok, megismerhetitek Ertholt, akivel a sárkánykígyók által rettegésben tartott vidékeken kalandozva ősi átkok és legendák nyomába eredünk, hogy tudásunkkal és bátorságunkkal megmentsük az országot a pusztító Sárkány tüzétől...Ha pedig még játszotok is a három állomáson, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányok egyikét!
GABO, 2019
424 oldal
Besorolás: fantasy
Húsz éve az utolsó szigetkirályságot elpusztította a vihar képében érkezett Sárkány. A tengerik népe az addig tiltott, ősvadonnal borított szárazföldre menekült, hogy ott építsen fel új birodalmat.
Erthol, a fiatal lovász, aki sosem ismerte a régi világot, a titokzatos Viharhozó nyomába eredve akaratlanul is részese lesz egy átkoktól sötét és féligazságokból összeálló legendának, amely hamarosan nemcsak az ő sorsát, de egész országáét is a pusztulás peremére sodorja. A válaszok a múltban rejlenek – de gyökerek híján ki tudná megmondani, mi igaz a babonákból és mi nem? A Sárkány előhírnökei, a sárkánykígyók pedig már az új világban is megjelennek, hogy beteljesítsék a régi birodalomban kimondott átkokat.
A Tündöklő egyszerre emberközeli és hősregéket idéző történet, amelynek világában, ha a természetfelettit szólítja az ember, a válaszban nincs köszönet.
Hogy miért is vágtam bele ebbe a történetbe? Egyrészt a borítója miatt.. úristen, de gyönyörű, rég láttam ennyire szépet magyar regénynél! Ezen felül még két dolog volt, ami megfogott, egyrészt, hogy magyar szerző írta - és mindig kíváncsi érdeklődéssel figyelem a hazai írók műveit, másrészt pedig a kiadótól még nem igazán sikerült rossz könyvet kifognom, így ha ők azt mondták erre a regényre, hogy jó és kiadták, akkor ide vele, hadd olvassam! :D
A történet főhőse Erthol, egy fiatal lovász, akinek az élete gyökeresen megváltozik, amikor a titokzatos Viharhozó miatt a család bajba kerül, ráadásul a neki szánt születésnapi ajándék is eltűnik. A fiú elindul, hogy megkeresse minden bajának okozóját, de szépen lassan kiderül, hogy nagyobb itt a baj, mint egy elveszett ajándék. A világukat újra az előző királyságot elpusztító Sárkány fenyegeti, az előhírnökei, a rettegett sárkánykígyók újra megjelentek és komoly veszélyt jelentenek. Babonákból nincs hiány, átkokból sem, amelyek egy része tényleg lesújt, de egy részük kivédhető lenne. Vajon Erthol és társai képesek kibogózni ezt az egyre több mindent átszövő átkokkal teli legendát? Vajon képesek megvédeni a királyságukat a Sárkánytól?
Hát ez egy nagy utazás volt. Nem mondom, hogy mindig minden tiszta volt, sok esetben vissza kellett lapoznom, hogy ki kinek a kije, az sem segített sokszor, hogy az embereknek két nevük is volt, de egy idő után letisztult minden. Ami azonnal kiderült számomra már pár fejezet után, hogy az írónő gyönyörűen ír, az új írókra jellemző rengeteg jelzővel és mind a szereplők, mind a helyszínek nagyon részletes bemutatásával, másrészt pedig, hogy imádja a lovakat. Főhősünk lovász persze, így azért valamit konyítania kellett a lovakhoz az írónak ha ilyen szakmát adott a hőse kezébe, de néhol olyan részletesre sikerült a lóápolás, lovakkal való foglalkozás, hogy ide a rozsdás bökőt, hogy a szerző a lovak szerelmese:).
 |
| Forrás: pinterest |
Fantáziából sincs hiány persze, hiszen olyan részletes világot épített fel, olyan történelemmel, olyan legendákkal és átkokkal, hogy le a kalappal előtte. A világfelépítésére egy óriási csillagos ötöst adnék, ha lehetne:). A sárkány és a sárkánykígyók pedig egy külön fejezetet érdemelnének!
Amivel viszont gondom volt, azok a szereplők. Nem, nem is a mellékszereplőkkel volt a gondom, azok számomra teljesen jól kidolgozottak voltak, hanem a főszereplővel. A regény elején szó van róla, hogy Erthol 20 éves. Ehhez képest nekem a viselkedése, a tettei nem egy ilyen korú fiút mutattak be, hanem egy jóval fiatalabbat - én végig úgy éreztem, hogy nem lehet több 12-14 évesnél. A másik pedig, hogy nem sikerült egy centire se közel kerülnie hozzám. Minden főhősnek rendelkeznie kell valamilyen plusszal, amivel elnyeri az olvasó szívét vagy legalább szimpatikus lesz neki. Ertholnak ez sajnos nem sikerült. Olvastam róla, kíváncsian követtem a kalandjait, de nem miatta, hanem a történet miatt. Golthin, az egyik mellékszereplő számomra ezerszer érdekesebb karakter volt, imádtam minden megjelenését. Erre érdemes lenne odafigyelni a következő regénynél.
Van benne egy aprócska szerelmi szál is, aranyos, édes, de pont azért, mert nekem a főhős viselkedésileg nem több 12-14 évesnél, kicsit furcsa volt ez az egész. A csók, a dobogó szív, a nagy érzelmek, meg minden.
Viszont tudjátok, hogy mi volt számomra még érdekes? Hogy nem volt kifejezett főgonosz. Mindenkinek voltak hibái, de kifejezetten olyan szereplő, akit a tűzre dobtam volna, nem volt. Itt egy rettegett dolog volt, a sárkány. Őt annyira félelmetesnek alakította a szerző, hogy nem is volt már szükség arra, hogy legyen egy emberi ellenfél is. A rettegés a sárkánytól tökéletesen átjött a lapokon keresztül.
A történetszál pedig hol érdekesebb, hol picit lazább. Az eleje nagyon izgalmasra sikerült, hiszen azzal fogott meg, azzal vett rá, hogy érdekeljen, hogy mi is van a háttérben, illetve a vége lett nagyon jó. Végigizgultam a szereplőkkel az elkerülhetetlent, azok a részek rettentő akciódúsak lettek. A közbülső részek viszont sokszor túl lazára sikerültek, néha elkalandoztam, miközben olvastam. Ott egy picit én szívem szerint szorosabbra vettem volna a cselekményt, lehet, hogy akkor 30-40 oldallal kevesebb lett volna a terjedelem, de nem csak A-ból B-be mentünk volna, hanem történt is volna valami.
És a vége? Kellemesen csalódtam, hogy a történet végleges lezárást kapott. A mai időkben, amikor már szinte senki nem ír standalone regényeket, a minimum a 3 rész, de lehet jóval több is, ez sokaknak vonzó lehet, hiszen nem kell éveket várni a folytatásokra (vagy külföldi regény esetében a fordításokra).
Összességében nem volt rossz a regény, a hibáitól eltekintve élveztem ezt a kalandot. Látszik, hogy az írónő nagy munkát fektetett bele, sokat dolgozott vele és van is tehetsége a fantasyhoz. Érzem, tudom, hogy a következő regénye még jobb lesz, úgyhogy nagyon remélem, hogy folytatja, amit elkezdett és hamarosan a kezembe vehetem a következő könyvét!
Borító: Egy szó van rá, elképesztő. Gyönyörű, figyelemfelkeltő, tökéletesen illik a történethez
Kedvenc karakter: Golthin
Szárnyalás: a világfelépítés
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Volt benne pici romantika, de nem ezen volt a fő hangsúly
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mivel a regényben központi szerepet töltenek be a sárkányok, mi is az ősi teremtmények után fogunk nyomozni. Az állomásokon olyan regények borítójából találtok részleteket, melyekben szerepelnek sárkányok, a feladatotok pedig, hogy a regény írójának nevét írjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A blogturné további állomásai:
Június 28 - Kelly és Lupi olvas
Június 30 - Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése