Szabó Tamás: Holdvíz - Interjú a szerzővel

A Maxim Könyvkiadó debütáló magyar szerzője mutatkozik be blogturnénkon! Szabó Tamás: Holdvíz című regénye az idei Könyvhétre jelent meg. Ismerjétek meg Szentpál Zoltánt, a jómódú egyetemista fiút, akinek gyökeresen felforgatja az életét a 16 éve nem látott lánytestvére felbukkanása. Az események sodorják őket földön, vízen, levegőben, újabb és újabb kalandok felé. Tartsatok bloggereinkkel és megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt a játékunk során. 

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás
368 oldal
Goodreads: 4,5
Besorolás: kortárs, romantikus, kaland

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?  

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma? 

A Holdvíz blogturnéjának utolsó állomásán a szerzőt, Szabó Tamást interjúvoltam meg a regényéről.

Amikor elolvastam a regényed első változatát, azonnal a hatása alá kerültem! Annyira friss hangú, romantikus, nosztalgikus, egyben igazi kalandregény került a kezembe, nem tudtam letenni. Honnan jött az ötlet a regényedhez?

Örülök, hogy tetszett. Mikor a szerkesztőm elküldte a bloggerek véleményét a Holdvízről, jólestek a szavaid: „Úristen! Úgy imádtam!” A borítóra és a készülő weblapomra is felkerült idézetként. Gimnazista koromban egy Fábry show adta az ötletet a regényhez. Alföldi Róbert volt a vendég, aki arról mesélt, hogy csak felnőttként tudta meg: van egy lánytestvére. Ez elgondolkodtatott. A könyv első fele statikus, itt a téma áll a középpontban (Hogyan viszonyul egy felsőosztálybeli, elkényeztetett, magányos fiú az ölébe pottyant hugihoz?), míg a másik fele dinamikusabb, ahol a cselekmény dominál (Meg tudja-e menteni a srác a bajba került lányt?). Volt már több kéziratom is, ám beleuntam ezekbe a borús hangulatú történetekbe. Jó volt műfajt váltani, újba belekezdeni. Egy író számára nincs inspirálóbb az üres papír látványánál. A Holdvíz lett a kedvencem. Sokáig készült, többször elakadtam, és majdnem feladtam. Néha azt kívántam, bár sose kezdtem volna el… De aztán nagy nehezen befejeztem és megint a szívem csücske lett, mikor a Maxim Kiadó elfogadta.

A szerelmi szál tabu témát érint. Íróként hasonlóan bátornak tartalak, mint Zolit, a főszereplőt. Előolvasóként engem éppen ez a merészség ragadott meg a regényben. Nem tartottál a kevésbé pozitív visszajelzésektől?

Mindig is felvállaltam a véleményemet, és szívesen írtam tabutémákról. Szerintem oda kell tennie magát a szerzőnek, nem hazudhat és nem lehet gyáva, ha le akarja nyűgözni az olvasóit. Meg kell küzdeni a sikerért! Persze nem lehet mindenki ízlésének megfelelni; mindig lesznek olyanok, akikben visszatetszést kelt ez a téma, hiába csak fikció.

A zene nagyon fontos szerepet játszik a főszereplőid életében, gondolom, a regényben idézett dalok szóltak a lejátszódból írás közben is. Melyik dal volt rád a legnagyobb hatással?

Főleg Dream Theater, Depeche Mode, Bonanza Banzai, Republic és Sting számokat hallgattam akkoriban. A legnagyobb hatást a Populär: Víz Alá Merülni című nótája gyakorolta rám, és az Egy Új Élmény az Aladdinból!

A regény számos helyszínen játszódik, személyesen is jártál ezeken a helyeken? Volt olyan terület, ami kutatómunkát igényelt?

Boldog voltam, mikor munkát kaptam New Yorkban, és Floridában nyaraltam, ez inspirált. Lett volna egy aligátorjelenet az Everglades mocsárban (kvázi előtanulmány a recifei eseményekhez), de végül kihúztam. Mindig végzek kutatómunkát: fotókat, videókat készítek a helyszínekről, térképen követem nyomon a szereplők útvonalát, vagy például dokumentumfilmeket nézek az Okefenokee mocsárról, ahol a következő regényem játszódik. Brazília az egyetlen az egzotikus helyszínek közül, ahol sajnos nem jártam; az itteni fejezetekhez a net segítségét vettem igénybe. Kikértem egy főorvos ismerősöm tanácsát Zoli sérüléseivel kapcsolatban, és utánaolvastam a vércsoport öröklődésének.

A regény nagy része a 90-es években játszódik. Mi volt rád legnagyobb hatással ezekből az évekből?

Főleg az akkori zenék, filmek, a családi nyaralások. Akkoriban minden jobbnak tűnt, többet olvastak és összejártak az emberek, nem volt ennyi gagyi műsor. A házibuli akkor még házibuli volt! Nem a telefont buzeráltuk, hanem sportoltunk, és meglátogattuk a nagyszülőket. Nem a közösségi oldalakon jelöltük be a lányt, hanem odamentünk hozzá! Ha manapság az utcán megérzek egy bizonyos parfümillatot, megrohan a sok emlék: első csók, osztálybulik, sulidiszkó… Vagy gyros illatát hozza felém a szél a belvárosban, és máris Paralián sétálok a forró fövenyen, a háttérben az Olümposszal. A 90-es években „feltankoltam” szép élményekből egy életre, ami még jópár regényre elég lesz.

Mesélj a karaktereidről! Van köztük olyan, akit valós személy ihletett? Könnyű volt belemerülni a személyiségükbe?

Igen, könnyű volt. Noémi teljesen fiktív karakter. Ő egy gyönyörű, cuki, elérhetetlen, felsőkategóriás lány. Eleinte rajongó imádattal tekintettem rá, de aztán kiábrándultam belőle. Ekkor nehéz időket éltünk át a családommal, mert meghalt apu. Évekig magányos voltam, begubóztam, betegeskedtem, csalódtam a nőkben, és végül szegény Noémin „álltam bosszút”, ami meg is látszott a történeten. Egy önző, undok szereplő lett, aki bajba sodorja a családját is, és sosem értékeli mindazt, amit tesznek érte. Egy ismerősöm nevét kölcsönöztem Zolinak. Sokan azt hiszik, magamról mintáztam a férfi főszereplőt, de ez nem igaz. Inkább csak jól ismert dolgokról akartam írni, hogy hiteles legyen a narráció (úszás, jogi egyetem, stb). Őt csak csodálni lehet, mert heroikus, önfeláldozó, akire fel lehet nézni. A Harmadik részben a középkorú Zolit apámról mintáztam. Torontál és Nascimento egydimenziós negatív szereplők. A brazil maffiafőnök fogadott fia azonban már némileg árnyaltabb. Amerikában összebarátkoztam egy Adriel nevű mexikói orvossal, ő fordította le a jachtjelenet spanyol dialógusait, ezért hálából az ő nevét kölcsönöztem egy figurának. Bernadett és Francesca alakja kevéssé kidolgozott, nekik csak kis szerep jut. Judit néni viszont roppant érdekes: a nevelőanya karakterében ugyanis van egy nagy csavar! Örültem, hogy a cselekmény végén újabb „feladatot adhatok” neki.

Számomra kész időutazás volt a regény, annyi emléket, érzést idézett fel bennem a saját múltamból, hiszen a 90-es években voltam én is fiatal. Neked mi volt a kedvenc jeleneted a regényből, melyik rész áll hozzád a legközelebb?

Nincs abszolút kedvenc, inkább mindegyik nagyobb szerkezeti egységnél van egy favorit. Az elején ilyen a hagyatéki tárgyalás, mikor Zoli megtudja, hogy „örökölt” egy lánytesót. Az ezt követő fejezetek írásakor voltam a mélyponton, de érdekes módon ezek lettek talán a legjobbak az Első részből (Samantha, Balaton). A brazíliai eseményeket is szívesen olvasom vissza! Emlékszem, mikor egy téli estén a cápajelenethez értem, folyt rólam a verejték, volt vagy 200 a vérnyomásom, mert rohadtul izgultam! Amikor írok, annyira benne vagyok a sztoriban, és olyan erősen átélem, hogy az valami döbbenetes! Ez ütősebb élmény, mint a legjobb 3D mozi! Mivel vízilabdáztam, tudom, milyen az, ha lerántják az embert a víz alá, nem kap levegőt, hiába küzd… Szorítottam a főszereplőmért, de próbáltam minél hitelesebben ábrázolni fájdalmas találkozását az ötméteres tengeri ragadozóval… Azért is volt különösen izgalmas kihívás az a sok óceáni jelenet, mert magam sem tudtam, hogyan fog folytatódni a történet! Általában van tervem, vázlatom, ám a Második rész akciójeleneteit mind improvizáltam. Csak egy-két oldallal előre gondolkodtam. Ezért sem lehet kitalálni, mi fog történni. És az utolsó előtti fejezetben az idős Judit visszaemlékezése is közel áll a szívemhez. Örültem, hogy a végső csavarnak köszönhetően le tudom zárni ezt a hosszú kéziratot, ráadásul happy enddel!

Említettem, hogy a szerkesztés előtti változatot is olvashattam, ami kb. 150 oldallal volt több, mint a végleges. A szerkesztés során volt olyan jelenet, amit nehezen engedtél „kivágni”?

Egyiket sem akartam, hogy kivágják, haha! A nyitójelenet Zoli úszóversenye lett volna; rengeteget dolgoztam rajta, úgyhogy fájt, amikor a szerkesztő letörölte. Aztán volt még egy jelenet, ami sajnos szintén nem kerülhetett bele a végleges szövegbe: a főhős a szilveszteri buli után megvéd a megállóban egy lányt, akit pár bőrfejű molesztál. De ezt szerencsére fel tudom használni a következő regényemben (persze át kell majd írni a neveket). Vagyis ha úgy nézzük, máris megvan az új könyv egyik fejezete!

A borító gyönyörűre sikerült. Mennyire szólhattál bele a tervekbe?

Semennyire. Nem ez lett volna az eredeti borító, hanem egy fantáziadús, szürreális kép a kerti táncjelenetből, amit a legjobb barátom, Németh Károly készített a sztorim alapján: egy gigantikus tenyérmedencében lubickol a szerelmespár, csak a sziluettjüket látni, a Hold gyönyörűen tükröződik a vízen. Ragaszkodtam hozzá, de a kiadó nem ezt választotta. Az új borító eleinte nem tetszett, de az olvasóknak bejön a kék alapon vörös kép a víz alatt táncoló balerináról, mondván megragadja a tekintetet, és ez a lényeg.

Ez az első regényed, vagy vannak a fiók mélyén még korábbi próbálkozások?

A Holdvíz az ötödik regényem, amit befejeztem, de az első, amit sikerült kiadatni. A hosszabb prózai alkotások mellett két novellát írtam és néhány cikk jelent meg tőlem.

Mikor van időd írni?

Napközben az ötleteket gyűjtöm, a sztorikon, terveken agyalok, illetve az előző napi termést szerkesztem. Általában esténként, éjszakánként írok újat.

Van esetleg különleges írói szokásod?

Nincsen, csak áttanulmányozom az aktuális fejezet vázlatát, és nekiülök kidolgozni.

Honnan veszed az ötleteidet?

Kamaszkoromban főleg tévézés közben szállt meg az ihlet, ilyenkor mindig ment a fejemben a saját verzióm, ez sokkal izgalmasabb volt, mint a film, amit néztem. Mindig elgondolkodtam a moziban ülve, vagy más regényét olvasva, hogy én hogyan alakítanám a cselekményt. Aztán jött a zenemánia. Ez most is inspirál, a dalok közben elképzelem a releváns jelenetet, mint egy videoklipet. Egyébként a legkülönfélébb helyzetekben csókol homlokon a múzsa: súlyzózás, mosogatás, fűnyírás vagy épp bevásárlás közben. Ha nincs nálam papír, leírom a tenyeremre az ötletet, mielőtt elfelejteném.

Családban, vagy a barátok közül van, akinek megmutatod a kéziratodat?

Mikor még rövid írásaim voltak, mindig megmutattam őket a családnak, barátoknak, mert szükségem volt elismerésre, visszacsatolásra… De aztán ahogy egyre nagyobb lélegzetvételű művek kerültek ki a kezeim közül, már kevesen vették a fáradságot, hogy végigrágják magukat ezeken a többszáz oldalas szövegeken.

Van barátnőd vagy feleséged?

A barátnőm külföldi lány, így angolul kommunikálunk. Nagy rajongója a történeteimnek, a Holdvizet háromszor meséltem el neki a két év alatt, mióta ismerjük egymást! Szeretünk kirándulni mindenfelé: Szentendre, Normafa, Hűvösvölgy, Nagymaros. De még mindig jó hosszú a bakancslistánk! Szuper lenne ellátogatni az ő távoli, egzotikus hazájába!

Az íráson kívül jut időd még más hobbira is?

Imádok főzni, főleg olasz és ázsiai ételeket; szóló és basszusgitáron játszom, hétvégente pedig általában meglátogatom a tündéri kis unokahúgomat. Régen minden este megnéztem egy vígjátékot vagy egy horrort a laptopomon, de mostanában csak a saját kisfilmjeim mennek a fejemben. Alig győzöm leírni őket, haha. Nagy álmom válna valóra, ha a történeteimet megfilmesítenék! Amúgy is olyan filmszerűek.

Vannak új kihívások?

Igen. Tervezek egy horror-fantasyt. Mikor a kiadóvezetővel tárgyaltam Szegeden, Norbert azt mondta, ez most divatos műfaj, főleg ilyen jellegű, „elvágyódó” kéziratokat várnak a szerzőiktől. Már a cím is megvan: Lidércfény. Floridában játszódik – a legszebb hely, ahol valaha jártam! Az Okefenokee lápvilágban élő, őslakos indiánok nagy becsben tartják a víz felett kékes színnel derengő fényt, ami a mocsárgáz égéséből adódik… Ezt nevezik lidércfénynek. Egy kisfiú a főszereplő, aki tolószékbe kényszerült, a fivére folyton terrorizálja. Az ablakából épp rálát a mocsárra és a sejtelmes bolygófényre, ami beindítja a fantáziáját. Az ő elvágyódásai adják a cselekmény gerincét. Ide-oda ugrálunk a két világ között. A második regény egy világhírű amerikai rockbandáról szólna, de főleg a magyar származású énekes és a gyönyörű, japán basszusgitáros lány plátói, tragikus szerelmére fogok fókuszálni. És végül a harmadik egy disztópia lesz, ami egy polgárháború vízióját vetíti előre Magyarországon. Már alig várom, hogy a kiégett, gazdag professzor és a nincstelen, csinos cigánylány reménytelen szerelméről meséljek. Nem szerethetik egymást, mert kitör a háború és felbolydul körülöttük az ország. Hát ezek a terveim. Sajnos még csak a fejemben vannak.

Én nagyon remélem, hogy dolgozol újabb regényen! Elárulsz róla valamit?

Persze, már 160 oldal kész van a következő thrillerből! Ez egy régi-új regény, mert korábban írt sztorikat vettem alapul, és sok újdonságot teszek hozzájuk. Ilyet még sosem próbáltam, szóval kemény fába vágtam a fejszémet. Talán karácsonyig elkészül. A munkacíme Megváltó álom, de ez még nem végleges. Ez is könnyed tinirománcként indul, de most is koppanni fog az olvasó álla a sok hátborzongató eseménytől! Lesz itt minden: szekta, drogok, kukában talált, halálra ítélt újszülött… Mondtad, hogy időutazásként élted meg az első könyvemet, nos én főleg ezzel az új projekttel vagyok így! Valóságos időkapszula számomra, mert akárhányszor beleolvasok a már meglévő epizódokba, szinte megint ott találom magam a gimiben vagy azokban a rég bezárt szórakozóhelyeken! A cselekmény vége rettentő fordulatos, szomorú és felkavaró lesz. Készüljön mindenki az újabb érzelmi hullámvasútra! A Holdvízzel irtó magasra tettem a mércét – az utódjával sem akarok kudarcot vallani! Szóval megint az a célom, hogy a történetemmel torkon ragadjam az olvasót, és letépjem az arcát! Amolyan Stephen Kingesen, haha!

Köszönöm az interjút és további sikeres írói pályát kívánok az olvasóid nevében!

Ha megtetszett itt megrendelheted

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Egyszerű a feladat, a regény néhány helyszínének betűit kevertük össze. Írd be helyes sorrendben a város/terület/ország neveket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  atspeBdu

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

08.23 Kelly & Lupi olvas
08.25 Book Heaven
08.27 Könyv és Más
08.29 Interjú a szerzővel - Kelly & Lupi olvas