Szabó Tamás: Holdvíz

A Maxim Könyvkiadó debütáló magyar szerzője mutatkozik be blogturnénkon! Szabó Tamás: Holdvíz című regénye az idei Könyvhétre jelent meg. Ismerjétek meg Szentpál Zoltánt, a jómódú egyetemista fiút, akinek gyökeresen felforgatja az életét a 16 éve nem látott lánytestvére felbukkanása. Az események sodorják őket földön, vízen, levegőben, újabb és újabb kalandok felé. Tartsatok bloggereinkkel és megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt a játékunk során. 

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás
368 oldal
Goodreads: 4,5
Besorolás: kortárs, romantikus, kaland

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?  

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma? 

Szabó Tamás regényét még kézirat formájában olvastam először valamikor 2017 év vége felé, és azonnal a hatása alá kerültem, számomra a letehetetlen kategóriába került. Szerencsére a kiadó igent mondott és elkezdődött a kiadás folyamata. Ami a szerzőnek iszonyú hosszú idő, az a kiadóban teljesen normális, másfél év múlva megjelenhetett a szerkesztett regény. Ez egy igazi sikertörténet, Tamásnak valóra válhatott egy álma, megismerhetik az olvasók az első regényét, és nem is akármilyen kiadásban, hiszen a fiatalok körében az egyik legnépszerűbb kiadói sorozat, a  Dream válogatás regényei között jelenhetett meg.

Nem ismerem a szerzőt személyesen, mégis úgy éreztem, egy régi barátom, aki nekem írta a regényét! Talán azért alakult ki egy mélyebb kötődésem a történet iránt, mert szinte minden oldalon találtam valami közös pontot, emléket, zenét, helyszínt, ami vonzott, mint a mágnes. 1993-ban kezdődik lényegében a történet, Zoli 19 éves (én pár évvel idősebb voltam akkor, de ez elhanyagolható különbség), és több, mint húsz év múlva, 2016-ban záródik, vagyis majdnem napjainkban.

Zoli meséli a történetet E/1-ben, az ő gondolataiba láthatunk bele, az ő érzéseit élhetjük át, és én ezt imádtam. Eleve olyan kevés regény íródik fiú szemszögből, valóságos felüdülés olvasni, és így még inkább hiteles. Nincs olyan olvasó, aki ne szeretné meg Zoli bátor, őszinte személyiségét, a benne tomboló mély szenvedélyt pedig átérezzük, megértjük, elfogadjuk.

Zoli első éves a jogi egyetemen, épp abbahagyta a versenyszerű úszást, ami rettentően fárasztotta már az utóbbi időben, de az OB 200 vegyes megnyerésével szép pontot tett a karrierje csúcsára. Kap egy hivatalos levelet, melyben hagyatéki tárgyalásra hívják, el is indul egyedül, nem akarja az elfoglalt bankár anyját felzaklatni a hírrel, hogy meghalt a volt férje, akitől 17 éve elvált már. Csakhogy óriási trauma éri a közjegyzőnél, megtudja, hogy van egy másik örökös is, a testvére, egy 16 éves lány, Noémi. Ő nincs jelen a tárgyaláson, nem érte el a hivatalos levél, és hiába próbálják azonnal megkeresni, úgy tűnik nyoma veszett. Zoli anyja végre elmondhatja a fiának, hogy az apja, Torontál sakkban tartotta őt, nehogy bárkinek bármit is eláruljon a KGB-s, III/III-as ügynöki múltjáról, nem beszélve a fizikai bántalmazásokról. Ennek Noémi látta volna kárát, akit még 1976-ban, pár hónaposan elrabolt, és külföldre vitt, mintegy túsznak a hallgatásért. Zoli kitartóan kutatja a lányt, és amikor rátalál, az valami lehengerlő találkozás. Noémi gyönyörű lány, nyílt szívű, temperamentumos, bár először megszeppen, de aztán pillanatok alatt kibontakozik, csodás volt olvasni az egymásra találásukat Zolival és az anyukájával. Természetesen hozzájuk költözik a budai villába, és Zoli élete óriási fordulatot vesz, az addigi csendes, nyugodt, anya-fia szimbiózis kapcsolathoz képest elkezdődik egy eseménydús kaland, aminek Noémi  a mozgatórugója.

És itt lép a regénybe az egyik tabu téma, amit olyan ügyesen kikerül a fülszöveg, ugyanis Zoli hosszú vívódás után beismeri saját magának, hogy többet érez Noémi iránt, mint testvéri szeretet. Ha zavar ez a téma, görgess egy kicsit tovább! Ők nem együtt nőttek fel, így nem alakulhatott ki közöttük averzió, ami az együtt élő családtagok között általános - szexuális vonatkozásban - az együtt felcseperedők nem éreznek vonzódást egymás iránt, el sem tudják képzelni ezt.  Olvastam már testvérszerelemről többször is, de ilyet még nem, amikor szinte felnőttként találkoznak, és ez nagyon érdekes élmény volt. Szegény srác próbálja elterelni a vágyait, de mit sem segít, más lányok helyébe is csak Noémit képzeli. Zoli érzelmei mélyek és visszafordíthatatlanok, ráadásul Noémi is ugyanezt érzi, nem létezik más feloldozás, pár hónappal később egymáséi lesznek. Nem tagadom, odavagyok a tiltott szerelmekért, és ezeket az érzelmi viharokat imádtam olvasni, a szerző nagyon érzékletesen adta vissza a kétségbeesést, a feszültséget és utána a megkönnyebbülést, majd megint a bűntudatot.

Sajnos szó sem lehet arról, hogy elmeséljem az egész sztorit, mert igazából innen indul be a történet kalandosabb része! Elég annyit mondani Noémiről Zoli szavaival: Ő egy hedonista életművész... Nem sokáig bír egy helyben maradni, életeleme az utazás, az emberek megismerése, a tánc, a világ felfedezése. Jó pár hónapra távol kerülnek egymástól - amit a környezetük szinte ünnepel, hiszen így vége a bűnös viszonynak - de aztán érkezik a kétségbeesett telefon Noémitől, mentsék meg, mert óriási bajba került - a világ másik felén. De itt most már tényleg leállítom magam.

Éljenek a 90-es évek! Imádtam minden kisebb nagyobb utalást, ami visszavitt engem az akkori emlékeimhez. Rengeteg popkult utalás van a regényben, éppen annyi, ami még elviselhető, de mivel mind-mind kedves nekem, nem szólhatok egy szót sem. A tv-s műsorok: Van benne valami, Twin Peaks, Szomszédok, Macskafogó, hogy csak néhányat említsek. De ennél van fontosabb is, a ZENÉK!  Én nem gondoltam volna, hogy valakire olyan hatással volt a Populär: Víz alá merülni szövege, mint rám! Abban az időben, sőt a mai napig is egyfajta himnuszomnak tekintem. Annyira illik ehhez a történethez, jobb főcímdalt nem is lehetne találni.

A mai fiatalabb olvasóknak evidens lenne minden probléma esetén a mobiljukhoz, a nethez fordulni, milyen távolinak tűnik, hogy a 90-es években Zoliéknak a világtérképet kellett elővenni, hogy megnézzék, hol is van Recife.

A szerelmi szál tabu témája mellett más is van, ami nem sok regényben fordul elő, mégpedig a Noémit fogva tartó maffiafőnök szexuális aberráltsága. Ez a rész gyomorforgató, olvasóként letaglózva vártam a helyzet megoldását.

Fordulatokban nincs hiány, mert a fentieket követően még jó néhány csavar lát napvilágot, közben évek telnek el, de egy valami nem változik, és ez Zoli szerelme Noémi iránt. Lehet, hogy azt gondoljátok, elfogult vagyok a történet iránt, nyilván nem mindenki fogja meglátni benne azokat a dolgokat, amiért nekem nagyon tetszik, de például ez is ilyen. Gyönyörű gondolat a szerző részéről: Igen, vannak akik csak egyszer szeretnek igazán. Hiába megy szét a kapcsolat, hiába lesz új társ, az már nem olyan, az már nem az igazi. Sokat lehet tenni az összecsiszolódásért, de legbelül amit érzel, az csak a tiéd, azt senki sem láthatja. És ezek a rejtett érzelmek bizony időnként előjönnek, bármilyen mélyre próbáltad elásni.

Nem állítanám be ezt a regényt egy testvérszerelem drámának, mert sokkal több annál. Inkább egy kalandregény, ami akár igaz is lehetne. Ez a történet felültetett engem egy robogó vonatra, és csak ámulva lestem ki az ablakán, Budapest, New York, Dél-Amerika, Róma, Spanyol tengerpart, rohantunk Noémi után, időnként megpihenünk, de sosem kerül háttérbe Zoli iránta érzett lángolása.

Muszáj megemlítenem így a vége felé, hogy aki megszerette Zolit, és szurkolt neki végig a történet során, nem volt elvesztegetett remény...

Egy nagyon tehetséges szerzőt ismertem meg, aki remekül felépítette ezt a regényt, a karakterei nem hibátlanok, de épp ezért hitelesek. Izgalmasak voltak a helyszínek, éreztem, hogy saját tapasztalat, vagy alapos kutatómunka volt a háttérben. A kornak megfelelő volt a nyelvezet, itt-ott pár jogi szakszóval, de minden pontosan meg lett magyarázva, érthető, gördülékeny szöveget olvashattam. Ott volt az írásban végig a szerző humora, a nyelvek iránti szeretete. Mennyi szójáték!  Főleg a végén nyernek értelmet az utalások, például a regény címe is, ami egy gyönyörű kapcsolódás.

De a legfőbb dolog: az érzelmek áradása. Ez a lényege egy regénynek, ha ilyen érzelmeket tud kiváltani az olvasóból, akkor megérte megírni, a szerzője jó úton jár. Ez a pasi megtette, rálépett arra a bizonyos útra, jöhet a következő regény.

Borító: Gyönyörű és élőben még szebb.

 

Kedvenc karakter: Zoli

Szárnyalás: Nekem a balatoni nyaralás volt a kedvencem.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Érzelmi hullámvasútra készüljetek!

Értékelés:

Ha megtetszett itt megrendelheted

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Egyszerű a feladat, a regény néhány helyszínének betűit kevertük össze. Írd be helyes sorrendben a város/terület/ország neveket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  ieRcef - ziríaalB

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

08.23 Kelly & Lupi olvas
08.25 Book Heaven
08.27 Könyv és Más
08.29 Interjú a szerzővel - Kelly & Lupi olvas