Madeline Hunter: Kártyán nyert szerelem - Fairbourne-kvartett #4

Kártyán nyert szerelemmel búcsúzik Madeline Hunter Fairbourne-kvartett sorozatától a Blogturné Klub négy bloggere. Kövesd őket turnéjuk során, s ha jó lesz a lapjárás, tiéd lehet a General Press Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv egyikét.

Kiadó: General Press, 2019
312 oldal
Fordította: Fügedi Tímea
Goodreads:
Besorolás: történelmi romantikus

Amikor Lady Lydia Thorntont megzsarolják egy régebbi kézirata félreérthető tartalma miatt, a nőnek minden követ meg kell mozgatnia, hogy visszaszerezze a meggondolatlan írást. Hiszen senki sem hinné el, hogy a befolyásos Southwaite grófjának húgaként nem a franciáknak készített részletes listát az angol partoknál gyülekező hadiflottáról. A lady szorongatott helyzetében belemegy egy fogadásba az arrogáns Penthurst hercegével. Bátran kockáztat, hiszen a pókerasztalnál eddig még mindig neki kedvezett a lapjárás.

Penthurst igazi kalandorként ismerte meg Lydiát – ám még ő is meglepődik, amikor a nő felkeresi, hogy tízezer font ellenében kockára tegye az ártatlanságát. A ladyt pedig a legrosszabbkor hagyja cserben a szerencséje. Lydiának immár nemcsak az egyre telhetetlenebb zsarolójával kell szembenéznie, hanem egy herceggel is, aki semmitől sem riad vissza, hogy behajtsa a nyereményét…

A sorozatból eddig csak a második részt olvastam, Lady Cassandra meghódítása címmel. Ám ez egyáltalán nem okozott problémát, gyakorlatilag önállóan is olvashatók a részek, minden kötet más-más főszereplőt kap. Régebben rengeteg történelmi romantikust olvastam, és a mai napig imádok  kirándulást tenni ebbe a műfajba. Madeline Hunterben egy magával ragadó szerzőt ismertem meg, akinek ebben a sorozatban a nőalakjai rendkívül modernek a korukhoz képest, önállóságra törekednek, ugyanakkor hatalmas a szívük, egyáltalán nem lehetetlen meghódítani őket, végül mindegyikük révbe ér.

A Fairbourne-kvartett sorozatban a főúri társaság hölgytagjait helyezi a középpontba, akiknek elvileg  nem más az életcélja, mintsem  a lehető legszerencsésebb házasságot kössék meg. Mit is takar ez? A kérő legyen szintén nemes ember, lehetőleg előkelőbb rangú, mint a menyasszonyjelölt. Legyen megfelelő jövedelme, birtoka, esetleg tisztsége, és nem jön rosszul, ha még jóképű is. A házasság megkötése után viszont elvárható, hogy a feleség tegye a dolgát, vezesse a háztartást és mindenben engedelmeskedjen a férjének, aki innentől ura és parancsolója. Megszűnik az önállóság, még az a kevés szabad akarat is, amit addig esetleg megengedett a család a fiatal főúri hölgyeknek. A sorozatunk hősnői azonban ennél sokkal többet akarnak: kivívni és megtartani a szabadságukat.

Lady Lydiának esze ágában sincs férjhez menni, sokkal inkább vágyik utazgatni, megismerni a világot, ám ebben a háborús időszakban ezt nem teheti meg. Szerencsés a kártyajátékokban, a nyereményét azonban most utazás helyett inkább jótékonykodásra használja, persze titokban, mert ezt sem teheti teljes nyugalommal egy társaságbeli hölgy, legalábbis nem akármilyen jótékony célra. Lydiának mégsem ez a legnagyobb titka, sajnálatos módon azért került bajba, mert korábban írt egy regényszerűséget, melyben elég részletesen beszámol az angol hadiflottáról. Egy zsarolóhoz kerül az iromány, és innen nincs megállás, fejezetről fejezetre egyre nagyobb slamasztikába keveredik, melyből csak egy kényszerházasság húzhatja ki, nem mással, mint a cseppet sem szimpatikus Penthurst herceggel. Lydia szemében ő eleve hátránnyal indulna a kegyeiért, hiszen ő ölte meg egy párbaj során a lány első szerelmét. A herceg  erről mit sem sejt, de amikor Lydia kompromittálódik, igazi hős lovagként, gondolkodás nélkül a segítségére siet. Pedig tulajdonképpen már korábban elnyerte a lánytól egy  meggondolatlan fogadás alkalmával a szüzességét, épp csak a behajtásra nem került még sor. 

Kicsit a vártnál lassabb folyású volt a történet, de élveztem minden pillanatát. Személy szerint nagyon szeretem a hosszabb idő alatt kialakuló szerelmeket, ezt meg is kaptam ebben a történetben.
Lydia feminista karaktere gyakran csapott össze a herceg erős jellemével, élveztem ezeket a pengeváltásokat. Ez a lány azért a kora ellenére mégiscsak éretlen érzelmileg, egy kis tini vágyódást leszámítva nem volt komoly tapasztalata a férfiakkal kapcsolatban. A szerző szépen íveli a kapcsolatát a férjével, lépésről lépésre végigmennek a bizalomépítés lépcsőfokain. Mindkettejüknek megvoltak a belső vívódásai, természetesen Lydia tudja, hogy nem okozhat botrányt, ebben a társadalomban ezt mindenképp el kell kerülni, főleg azután, hogy egy herceg felesége lett. Penthurst pedig tisztázni akarja a korábbi párbaj körülményeit, nagyon is fontos neki a barátai véleménye, és egyre inkább szeretné, ha Lydia is tudná az igazat. Nekem tetszett, ahogy mindenki tudott valamit a másikról, amit az nem sejtett, és a szerző remekül szórakoztatva csavargatta a szálakat.
Két mellékszereplő is emlékezetes, nagyon megkedveltem Rosalyn nénit, imádom az ilyen jellegű  csipkelődéseket, amiket Lydiával lerendeztek, még akkor is, ha ők ezt annyira nem élvezték... Szórakoztatóak ezek a párbeszédek, még több is elfért volna. A másik jelentősebb mellékszereplő Lydia szobalánya, Sarah, akivel gyerekkoruk óta együtt vannak,  és nekem nagyon tetszett ez a ragaszkodás, nem hagyta magától elvenni a megszokott szobalány/barátnőt, amikor a helyzete ezt kívánta volna. Persze felbukkantak a sorozat korábbi szereplői is, jó volt róluk is hallani.
Nem hiányozhat a megfelelően utálható zsaroló karakter sem, a társadalmi ranglétrán felkapaszkodni kívánó testvérével együtt, sajnos nem kaptak elég büntetést szerintem.

A szerelmi jelenetek egészen meglepőek voltak, jó értelemben persze. Egy tapasztalt pasi vezeti be a fiatal hölgyet a házasélet örömeibe, mindez kellemesen izgalmas köntösbe bujtatva.
Összességében szerettem ezt a könnyed sztorit, a szerencsejáték izgalmát, érdekes volt, hogy bizonyos mértékig elfogadta a társaság ezt a szenvedélyt egy hölgytől is. Érdekes tétek keringhettek akkoriban, de Lydia szüzessége mindent vitt volna, ha kiderül.

Csak ajánlani tudom a szerzőt, jó színvonalú, szórakoztató regényeket ír, amelyek remek kikapcsolódást nyújtanak az esténkénti pihentető olvasgatásra, vagy egy kis hétvégi lazulásra.

Borító: A sorozatban ez a legjobb.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Lydia jótékonykodása, ez nemes dolog volt a részéről.

Mélyrepülés:  -


Érzéki mérce: Lassan építkező szerelem alakul a szívekben és ezzel arányos a páros szexuális élete is, ami egyre inkább kibontakozik és még némi meglepetést is tartogat.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Kártyázzunk! A blogturné minden állomásán egy-egy ismert kártyajáték rövid leírása lesz található. A ti feladatotok az, hogy a leírás alapján kitaláljátok a kártyajáték nevét és beírjátok azt a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:  Versenyszerűen is űzhető kártyajáték. A whist nevű játékból alakult ki a 20. század elején. Négy játékos játssza egy pakli francia kártyával, jokerek nélkül. A két-két szemben ülő játékos alkot egy-egy párt, a két pár egymás ellen küzd. A játék célja minél több ütés elvállalása és megszerzése. Egy ütés úgy keletkezik, hogy valaki hív egy tetszőleges lapot, a többieknek pedig sorban (az óra járásával egyező sorrendben) ugyanilyen színű lapot kell tenni (akinek van). Aki a legmagasabb ugyanolyan színű lapot teszi, az viszi el az ütést. Ha valaki nem tud a hívott lappal azonos színűt tenni, akkor tetszőleges lapot tehet.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09.27 - Betonka szerint a világ…
09.29 - Kelly és Lupi olvas
10.01 - Dreamworld
10.03 - Könyvvilág

Renáta W. Müller: A védelmező

Mogul Kiadó
500 oldal
Besorolás: maffia, kaland, romantikus

Egy ​régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Raven Bertone sem tehetett róla, hogy az Egyesült Államok keleti partjának legbefolyásosabb maffia dinasztiájába született. Amikor egy rivális család bosszúszomjas tagjai az életére törnek, azt is meg kell tanulnia, hogy a szülők és nagyszülők hibáiért gyakran a gyerekek fizetik meg az árat…

Raven egy dologra megesküszik magában: soha, de soha nem kezd olyan férfival, akinek a leghalványabb köze is van az alvilághoz. Francba a sármos, szexi rosszfiúkkal. Éljenek a szende, szolid könyvmolyok!

De a fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket, így amikor a lány életébe erotikus forgószélként berobban az egyetem sármos drogkereskedője, Rafe Harlan, Raven megadja magát a kísértésnek. A férfi nem csak a bizalmát, a szívét is elnyeri, majd mikor azt apró darabokra töri, szétválnak útjaik. De nem örökre…

Évekkel később, amikor a maffia újra Raven életére tör, és menekülnie kell, a sors fintora, hogy pont annak a kezébe kerül a biztonsága, aki egyszer már darabokra morzsolta a szívét, és a sárba taposta a bizalmát.

Még év elején olvastam a regényt kézirat formájában, aztán ott és akkor nem jött össze a regény kiadása, de örömmel láttam később, hogy végül a Mogul Kiadónál megjelent, meg is rendeltem a könyvet pár hete és a szabadságom alatt végre sikerült újraolvasnom a végleges formát.

Imádtam a szerző stílusát. Azonnal bevont a történetbe az indító akciójelenettel, és a figyelmemet fenn tudta tartani egészen a regény végéig. A történet felépítése nagyon tetszett, váltakozik a jelen és a múlt, szépen megmagyarázva az előzményeket. A jelenből indulunk, majd a regény legfontosabb eseményéhez tér vissza a szerző, a két főszereplő 8 évvel korábbi találkozásához, a konfliktus kezdetéhez. Itt ért egy meglepetés, ugyanis cirka 40 oldal után derült ki, hogy váltott szemszögű a regény, Raven után Rafe is szót kap, és ezután a történet végéig felváltva mesélnek. A szerző rendkívül hitelesen szólaltatta meg a férfi főszereplőt, abszolút elkülönült a hangja, és jól bánt a további férfi karakterekkel is, leesett állal olvastam a pasikra jellemző gondolatokat, mondatokat, cselekedeteket. Raven remek hősnő, kitűnően lehet vele azonosulni, szimpatikus, szerethető, de aki igazán elviszi a hátán a regényt, az Rafe. A szívdöglesztő megjelenése mellett a múltja, a dadogása (amit helyesen nem vitt túlzásba a szerző) a hibái ellenére is azonnali rajongást váltott ki belőlem, és rettentően drukkoltam, hogy tisztázzák a helyzetet, és legyenek végre boldogok Ravennel. Őrületes érzelmeket váltott ki belőlem ez a pasi, nem tagadom.

Nagyon szerettem még a védelmező csapat többi tagját is, jellegzetes karakterek voltak és remekül tették a dolgukat. Rafe mellett ugyan nem rúghatott labdába más férfi, de azért én imádtam, amikor megizzasztották őt, főleg a két macsó unokatesó. 

Egy hangyányit keveselltem a leírásokat, de aztán rájöttem, hogy nincs szükség bővebben ecsetelni bármit is, pontosan előttem voltak így is a karakterek és ebben a regényben az érzelmek az elsődlegesek. Mindkét oldal, a férfi és a női lélek vívódásai is hitelesek, az érzések valóságosak, tökéletesen bele tudtam élni magam a szituációkba. Hihetetlenül sokat dobott a regényen a szerző remek humora, amit elsősorban Rafe fejezeteibe épített bele, nálam nem csak mosolygást, hanem hangos nevetést váltott ki több alkalommal. Rafe karaktere remekül sikerült, az olvasók odalesznek érte, megérdemelten. Alapítanom kéne egy Rafe rajongói klubbot?

A cselekményszál szépen ívelt, mindig jöttek az újabb fordulatok, a sok szexjelenet (amik forrók, de a jó ízlés határain belüliek) és az érzelmek áradása mellett nem elhanyagolható a körítés sem. Igazi akciójeleneteknek is részese lehettem, ezek profi hangzásúak, hihetőek. A fejezetek végén gyakran találkoztam  izgalmas horgokkal, ami a regény végén csúcsosodik ki egy ügyes függővégben, nem éppen falat kaparó jelleggel, de ott van benne a folytatás lehetősége.

Mostanában egyre több maffiás regény jelenik meg, úgy is mondhatom, trendi a téma és én falom is ezeket a könyveket, mégsem mondhatom, hogy a téma szakértője lennék.  Mindenesetre merész vállalkozás maffiás témájú könyvbe kezdeni, ráadásul pont a leghíresebb Cosa Nostra maffiával a központban. Nyilván a női olvasókat nem az érdekli ebben a történetben, hogy mennyire hihető – mert a valóság elég távol áll a történettől -  hanem  megelégszenek ezzel, mint háttérvilág és inkább  koncentrálnak a lehengerlő főhősre. Őszintén szólva nekem nem is hiányzott, hogy még véresebb vagy erőszakosabb jeleneteket olvassak.

A szöveg fiatalos, lendületes, élveztem a remek dialógusokat. Kifejezetten tetszettek a pengeváltások, főleg Rafe és Raven unokatestvérei között, igazán szórakoztatóak voltak.

Van egy dolog azonban, ami nem hagy nyugodni. Az egész konfliktus a szerelmesek között egy félreértésen alapul, Rafe azt hiszi, hogy Raven megcsalta, ezért a szépen megtervezett első éjszakájukon durva vele, részegen teszi magáévá a valójában még szűz lányt. Csak én vagyok az egyetlen, aki beleköt ebbe: miután kijózanodott másnap a srác, semmi apró jelét nem vette észre, hogy Raven szűz volt? Igaz, hogy eljött a tett színhelyéről, és nyilván nem nézett vissza az ágyra sem, és csak másnap zuhanyozott le, de nem tudom elképzelni, hogy legalább akkor ne vette volna észre milyen is a dákója.

Megnyert magának a szerző,  biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még Renáta W. Müller regényt, lehetőleg minél hamarabb. 

Borító: Nem mondom, hogy nem tetszik, de....

 

Kedvenc karakter: Rafe

Szárnyalás: Imádtam az első találkozásukat.

Mélyrepülés:  Ó, azt az álombéli jelenetet beszívtam!

Érzelmi mérce:  Nem kevés megpróbáltatás éri a főszereplőket, amit éppen megfelelő mennyiségű szexjelenet oldoz fel.

Értékelés:

 

Read-a-thon - 2019 - avagy olvasni életre halálra

Évek óta élvezettel olvasok mások read-a-thon próbálkozásairól, leginkább Nancy és Szandi bejegyzésein mulattam jókat. De külföldi blogokon is rendszeresen megjelenik ilyen-olyan akció, különféle apropók kapcsán. Az enyémen a lényeg az, hogy kiderítsem, meghatározott időintervallum alatt mennyit tudok olvasni. Leginkább az egy hét a jellemző, de ezt sem úgy kell elképzelni, hogy 24 órából 18-at olvas az ember és néhány órát alszik, hanem teszi a megszokott dolgait, de a szabad idejében az olvasásra koncentrál. Mindig el is határoztam, majd jövőre én is megpróbálom. Most eljött az ideje, végre szabadságon vagyok, és belevetem magam az olvasásba.

Irigylem azokat, akik olyan tudatosan képesek kiválasztani az olvasmányaikat és betartani szépen a sorrendet, de én nem vagyok ilyen, szóval nem terveztem előre, legalábbis pontosan nem, hogy miket fogok olvasni. De nagyjából megvannak a jelöltek és mind  elég hosszúak, úgyhogy nem tudom fogom-e bírni, vagy kénytelen leszek rövidebbeket is közbeiktatni. Az viszont kézenfekvő, hogy naponta leírom, mit és mennyit sikerült olvasni.

1. nap 08.26 Hétfő

Rögtön sikerült is befejeznem egy vasárnap megkezdett olvasmányt. Mivel ez előolvasás státuszban van, nem tudom pontosan, mennyi lesz a végleges oldalszám,  de kb 400 oldal, ezt onnan tudom, hogy megnéztem az angol kiadás oldalszámát és nagyjából egyezni szokott. Ebből kb 100-at olvastam el kezdő lökésnek még vasárnap. A könyv Alexandra Christo: To Kill a Kingdom, aminek fogalmam sincs, mi lesz a magyar címe, talán A királyság elpusztítása és a Könyvmolyképző Kiadónál fog megjelenni ősszel.

Természetesen úgy éreztem, alig tudtam olvasni! A délelőttöm elment egy munkám befejezésével, és gyakorlatilag csak délután tudtam belemélyedni a történetbe, többszöri megszakításokkal, - vacsora, saját hajfestés, telefonálgatások, délután még egy kis játék is belefért, elvégre szabin vagyok - így este fél 10-re sikerült befejeznem. Szerintem elég jó tempóban haladtam vele, nagyon olvastatta magát, hiszen az egyik kedvenc témám, a szirének és a kalózok csapnak össze ebben a történetben, ami standalone, bár az írónő nem zárkózott el 100%-ig, hogy nem lesz soha folytatás, de a lényeg, hogy ez egy lezárt regény. Imádtam. Nem szándékozom most elmesélni, de ősszel fogok vele blogturnézni, és tőlem a legmagasabb pontszámot fogja kapni. Volt benne minden jóféle, hercegnő és herceg, akik két ellentétes világban élnek és egymásra vadásznak - naná, hogy "enemies-to-lovers" lassú égésű románc, és harc, fogak, csápok, gonosz uralkodók, szóval el voltam ájulva.

Mérleg: kb. 300 oldal. 1 befejezett könyv.

2. nap 08.27 Kedd

A mai napom nem volt túl sikeres. Délelőtt anyukámat vittem ide-oda, be is vásároltunk, na meg nem is keltem korán, szóval végül fél kettőkor tudtam leülni olvasni, méghozzá Cassandra Clare: Éjfél kisasszonyát, amit megfogadtam, hogy csak akkor kezdek el, amikor teljes a Gonosz fortélyok sorozat. Itt van ez a 680 oldal tömény imádatom, és évek óta várja, hogy elolvassam. De mivel tudom, hogy Cassy mennyire imádja a függővégeket, gondoltam kicseszek vele és egyben olvasom el. Úgy döntöttem, az első és második részt most elolvasom a kihívásom keretében, és mivel biztosan jön idén ősszel a harmadik rész, így nem sokat fogok falat vakarva várni rá. Sikerült így este fél 11-ig 230 oldalt olvasnom, mert persze még egyszer el kellett mennem itthonról egy halaszthatatlan ügy miatt (félek egyedül a kocsimosóban és a bátyám most ért rá velem jönni). Plusz egy kis törődés a lányokkal, vacsora, stb. Szóval mára ennyi jutott, de ez viszont minőségi, lassabban haladós, minden mondatot értelmezős és kiélvezős olvasás volt, igazából így szeretek olvasni.

Mérleg: 231 oldal.

3. nap 08.28 Szerda

Kezdtem vérvétellel a napot, majd délelőtt összeraktam a holnapi blogturnés posztomat, majd ebédgyártás, utána EKG-ra vittem a lányom a sportlövész orvosihoz, ha már kimozdultam, vásároltam is egyet. Mindezek után, fél négy körül ültem le olvasni, amit hellyel közzel este 11-ig folytattam is. Ma nem voltam elégedett megint, mert későn tudtam nekiállni, többre számítottam, mint kerek 200 oldal. Holnap viszont előreláthatólag nem kell mennem sehová és csak némi főzés fog eltántorítani az Éjfél kisasszony befejezésétől. Imádom a könyvet! Minden egyes sora tagadhatatlanul Cassie-s, imádom az érzelmeket, amit kivált belőlem Jules, Emma és Mark. Utóbbi tündéres beszédéért odavagyok, annyira szórakoztató!

Mérleg: 200 oldal.

4. nap 08.29 Csütörtök

Olvasás szempontjából csalódott vagyok, hiszen ma is csak fél négykor tudtam leülni, hogy folytassam az Éjfél kisasszonyt. Igaz, hogy nem kellett elmennem itthonról, mégis sok elintéznivalóm volt, különféle házimunkák és főzés. Viszont ezután este 11-re befejeztem a könyvet, ami nagy elégedettséggel töltött el. Nagyon tetszett, és azonnal akarom a folytatást, pedig gondolkodtam rajta, hogy esetleg közbeiktatok valami mást, de nem, jöhet holnap az Árnyak ura. Mondtam már, hogy Los Angelesben akarok élni?

Mérleg: 250 oldal. 2. befejezett könyv

5. nap 08.30 Péntek

Hihetetlen, hogy ez már az ötödik napom. Kezdem látni az egész kihívás buktatóit, és hogy mit kell legközelebb máshogy csinálnom, de ezt majd vasárnap este összegzem. Tény, hogy délelőtt csak egy röpke órát olvashattam, mert igaz, hogy nem kellett elmennem itthonról, de megint volt házimunkám, főzés is, és egyéb szösszenetek. Viszont délután alaposan belehúztam az Árnyak urába, ami két hét különbséggel vette fel a fonalat az előző rész befejezése után. Továbbra is imádom a történetet, nagyon izgalmas és fordulatos, viszont továbbra sem vagyok hajlandó lóhalálában olvasni. Van, hogy többször is elolvasok egy-egy részletet, annyira tetszik. Holnap sajnos el is kell mennem itthonról, de remélem, hogy jelentősen tovább tudok haladni, esetleg be is fejezni a hátralévő majdnem 400 oldalt.

Mérleg: 306 oldal.

6. nap 08.31 Szombat

Igaz, hogy nem mentem el mégsem itthonról, ennek ellenére csak délután ötkor kezdtem olvasni, egyszerűen elment megint a napom, muszáj megcsinálnom dolgokat, mert hétfőtől megyek vissza a balettba ugrálni. 204 oldal fért bele a mai napomba, tehát holnap fogom befejezni a könyvet, legyen az bármilyen izgalmas és letehetetlen. Holnapra egy gyors vásárlást tervezek és némi főzést, este pedig összegzem a tapasztalatokat.

Mérleg: 204 oldal

7. nap 09.01 Vasárnap

A vásárlás elmaradt, inkább a mélyhűtőből főztem, ezért délelőtt is tudtam olvasni, majd szinte egész délután is. Sikerült befejeznem az Árnyak urát, a maradék 190 oldalával, és kis pihi után elkezdtem Renáta W. Müllertől A védelmező című regényét. 263 oldalnál hagytam abba, ami szinte pontosan a fele a történetnek. Imádom ezt a regényt, hamarosan írok majd róla és elárulom, miért olyan különleges a számomra.  A záró nap eredményével nagyon elégedett vagyok.

Mérleg: 453 oldal. 3. befejezett könyv

A kihívás végére érkeztem, és igazából nagyon érdekes tapasztalat volt. Pár dolgot biztosan másképp fogok csinálni legközelebb. Először is jobban fel kell készülnöm az időbeosztást illetően. Ha el kell mennem itthonról, az időben nagyon sok kiesés, tehát erről gondoskodni kell előre, például a vásárlást a minimumra kell szorítani. A másik a főzés. Mivel itthon volt hellyel közzel mindkét lányom, iskolaszünet, stb, tehát rám hárult a napi etetés, és ezt sokkal jobban is megszervezhettem volna. Legközelebb készételekkel fogom teletömni a mélyhűtőt, meg előre főzök.  Zavart a meleg is, pont kánikula volt egész héten, amit nem bírok egyáltalán. Ráadásul most újítják fel mellettünk a buszvégállomást, ezért reggel 7-től volt olyan, hogy este 10-ig dolgoztak munkagépekkel, ami rendkívül zavaró volt. Ráadásképp át kellett élnem a játékfüggőségem hátrányait, amit itt a végén bevallok, volt olyan nap, amikor 3 órát is játszottam, de másfelet mindig. Szóval nem véletlen, hogy oldalszámban nem haladtam egetverően sokat. De mivel a szabadsághoz nekem a játék is kell, mert rendkívül szórakoztat, megengedtem magamnak ezt a kilengést. Mégis meg vagyok elégedve, mert végeztem három és fél könyvvel, amiből kettő 700 oldal körüli volt, ami átlagos könyvet véve kettőnek számít. A regényekkel is elégedett voltam, mindet imádtam, nem volt egyetlen oldal sem nyögvenyelős vagy unalmas.

Jövőre is biztosan megcsinálom a kihívást, csak sokkal jobban felkészülök. Van kedvetek majd csatlakozni?

Végösszesen: kb 3,5 könyv és 2044 oldal.