Kártyán nyert szerelemmel búcsúzik Madeline Hunter Fairbourne-kvartett sorozatától a Blogturné Klub négy bloggere. Kövesd őket turnéjuk során, s ha jó lesz a lapjárás, tiéd lehet a General Press Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv egyikét.
312 oldal
Fordította: Fügedi Tímea
Goodreads:
Besorolás: történelmi romantikus
Amikor Lady Lydia Thorntont megzsarolják egy régebbi kézirata félreérthető tartalma miatt, a nőnek minden követ meg kell mozgatnia, hogy visszaszerezze a meggondolatlan írást. Hiszen senki sem hinné el, hogy a befolyásos Southwaite grófjának húgaként nem a franciáknak készített részletes listát az angol partoknál gyülekező hadiflottáról. A lady szorongatott helyzetében belemegy egy fogadásba az arrogáns Penthurst hercegével. Bátran kockáztat, hiszen a pókerasztalnál eddig még mindig neki kedvezett a lapjárás.
Penthurst igazi kalandorként ismerte meg Lydiát – ám még ő is meglepődik, amikor a nő felkeresi, hogy tízezer font ellenében kockára tegye az ártatlanságát. A ladyt pedig a legrosszabbkor hagyja cserben a szerencséje. Lydiának immár nemcsak az egyre telhetetlenebb zsarolójával kell szembenéznie, hanem egy herceggel is, aki semmitől sem riad vissza, hogy behajtsa a nyereményét…
A sorozatból eddig csak a második részt olvastam, Lady Cassandra meghódítása címmel. Ám ez egyáltalán nem okozott problémát, gyakorlatilag önállóan is olvashatók a részek, minden kötet más-más főszereplőt kap. Régebben rengeteg
történelmi romantikust olvastam, és a mai napig imádok kirándulást tenni ebbe a műfajba. Madeline Hunterben egy magával ragadó szerzőt ismertem meg, akinek ebben a sorozatban a nőalakjai rendkívül modernek a korukhoz képest, önállóságra törekednek, ugyanakkor hatalmas a szívük, egyáltalán nem lehetetlen meghódítani őket, végül mindegyikük révbe ér.
A Fairbourne-kvartett sorozatban a főúri társaság hölgytagjait helyezi a középpontba, akiknek elvileg nem más az életcélja, mintsem a lehető legszerencsésebb házasságot kössék meg. Mit is takar ez? A kérő legyen szintén nemes ember, lehetőleg előkelőbb rangú, mint a menyasszonyjelölt. Legyen megfelelő jövedelme, birtoka, esetleg tisztsége, és nem jön rosszul, ha még jóképű is. A házasság megkötése után viszont elvárható, hogy a feleség tegye a dolgát, vezesse a háztartást és mindenben engedelmeskedjen a férjének, aki innentől ura és parancsolója. Megszűnik az önállóság, még az a kevés szabad akarat is, amit addig esetleg megengedett a család a fiatal főúri hölgyeknek. A sorozatunk hősnői azonban ennél sokkal többet akarnak: kivívni és megtartani a szabadságukat.
Lady Lydiának esze ágában sincs férjhez menni, sokkal inkább vágyik utazgatni, megismerni a világot, ám ebben a háborús időszakban ezt nem teheti meg. Szerencsés a kártyajátékokban, a nyereményét azonban most utazás helyett inkább jótékonykodásra használja, persze titokban, mert ezt sem teheti teljes nyugalommal egy társaságbeli hölgy, legalábbis nem akármilyen jótékony célra. Lydiának mégsem ez a legnagyobb titka, sajnálatos módon azért került bajba, mert korábban írt egy regényszerűséget, melyben elég részletesen beszámol az angol hadiflottáról. Egy zsarolóhoz kerül az iromány, és innen nincs megállás, fejezetről fejezetre egyre nagyobb slamasztikába keveredik, melyből csak egy kényszerházasság húzhatja ki, nem mással, mint a cseppet sem szimpatikus Penthurst herceggel. Lydia szemében ő eleve hátránnyal indulna a kegyeiért, hiszen ő ölte meg egy párbaj során a lány első szerelmét. A herceg erről mit sem sejt, de amikor Lydia kompromittálódik, igazi hős lovagként, gondolkodás nélkül a segítségére siet. Pedig tulajdonképpen már korábban elnyerte a lánytól egy meggondolatlan fogadás alkalmával a szüzességét, épp csak a behajtásra nem került még sor.
A Fairbourne-kvartett sorozatban a főúri társaság hölgytagjait helyezi a középpontba, akiknek elvileg nem más az életcélja, mintsem a lehető legszerencsésebb házasságot kössék meg. Mit is takar ez? A kérő legyen szintén nemes ember, lehetőleg előkelőbb rangú, mint a menyasszonyjelölt. Legyen megfelelő jövedelme, birtoka, esetleg tisztsége, és nem jön rosszul, ha még jóképű is. A házasság megkötése után viszont elvárható, hogy a feleség tegye a dolgát, vezesse a háztartást és mindenben engedelmeskedjen a férjének, aki innentől ura és parancsolója. Megszűnik az önállóság, még az a kevés szabad akarat is, amit addig esetleg megengedett a család a fiatal főúri hölgyeknek. A sorozatunk hősnői azonban ennél sokkal többet akarnak: kivívni és megtartani a szabadságukat.Lady Lydiának esze ágában sincs férjhez menni, sokkal inkább vágyik utazgatni, megismerni a világot, ám ebben a háborús időszakban ezt nem teheti meg. Szerencsés a kártyajátékokban, a nyereményét azonban most utazás helyett inkább jótékonykodásra használja, persze titokban, mert ezt sem teheti teljes nyugalommal egy társaságbeli hölgy, legalábbis nem akármilyen jótékony célra. Lydiának mégsem ez a legnagyobb titka, sajnálatos módon azért került bajba, mert korábban írt egy regényszerűséget, melyben elég részletesen beszámol az angol hadiflottáról. Egy zsarolóhoz kerül az iromány, és innen nincs megállás, fejezetről fejezetre egyre nagyobb slamasztikába keveredik, melyből csak egy kényszerházasság húzhatja ki, nem mással, mint a cseppet sem szimpatikus Penthurst herceggel. Lydia szemében ő eleve hátránnyal indulna a kegyeiért, hiszen ő ölte meg egy párbaj során a lány első szerelmét. A herceg erről mit sem sejt, de amikor Lydia kompromittálódik, igazi hős lovagként, gondolkodás nélkül a segítségére siet. Pedig tulajdonképpen már korábban elnyerte a lánytól egy meggondolatlan fogadás alkalmával a szüzességét, épp csak a behajtásra nem került még sor.
Kicsit a vártnál lassabb folyású volt a történet, de élveztem minden pillanatát. Személy szerint nagyon szeretem a hosszabb idő alatt kialakuló szerelmeket, ezt meg is kaptam ebben a történetben.
Lydia feminista karaktere gyakran csapott össze a herceg erős jellemével, élveztem ezeket a pengeváltásokat. Ez a lány azért a kora ellenére mégiscsak éretlen érzelmileg, egy kis tini vágyódást leszámítva nem volt komoly tapasztalata a férfiakkal kapcsolatban. A szerző szépen íveli a kapcsolatát a férjével, lépésről lépésre végigmennek a bizalomépítés lépcsőfokain. Mindkettejüknek megvoltak a belső vívódásai, természetesen Lydia tudja, hogy nem okozhat botrányt, ebben a társadalomban ezt mindenképp el kell kerülni, főleg azután, hogy egy herceg felesége lett. Penthurst pedig tisztázni akarja a korábbi párbaj körülményeit, nagyon is fontos neki a barátai véleménye, és egyre inkább szeretné, ha Lydia is tudná az igazat. Nekem tetszett, ahogy mindenki tudott valamit a másikról, amit az nem sejtett, és a szerző remekül szórakoztatva csavargatta a szálakat.
Két mellékszereplő is emlékezetes, nagyon megkedveltem Rosalyn nénit, imádom az ilyen jellegű csipkelődéseket, amiket Lydiával lerendeztek, még akkor is, ha ők ezt annyira nem élvezték... Szórakoztatóak ezek a párbeszédek, még több is elfért volna. A másik jelentősebb mellékszereplő Lydia szobalánya, Sarah, akivel gyerekkoruk óta együtt vannak, és nekem nagyon tetszett ez a ragaszkodás, nem hagyta magától elvenni a megszokott szobalány/barátnőt, amikor a helyzete ezt kívánta volna. Persze felbukkantak a sorozat korábbi szereplői is, jó volt róluk is hallani.
Nem hiányozhat a megfelelően utálható zsaroló karakter sem, a társadalmi ranglétrán felkapaszkodni kívánó testvérével együtt, sajnos nem kaptak elég büntetést szerintem.
A szerelmi jelenetek egészen meglepőek voltak, jó értelemben persze. Egy tapasztalt pasi vezeti be a fiatal hölgyet a házasélet örömeibe, mindez kellemesen izgalmas köntösbe bujtatva.
Összességében szerettem ezt a könnyed sztorit, a szerencsejáték izgalmát, érdekes volt, hogy bizonyos mértékig elfogadta a társaság ezt a szenvedélyt egy hölgytől is. Érdekes tétek keringhettek akkoriban, de Lydia szüzessége mindent vitt volna, ha kiderül.
Csak ajánlani tudom a szerzőt, jó színvonalú, szórakoztató regényeket ír, amelyek remek kikapcsolódást nyújtanak az esténkénti pihentető olvasgatásra, vagy egy kis hétvégi lazulásra.
Lydia feminista karaktere gyakran csapott össze a herceg erős jellemével, élveztem ezeket a pengeváltásokat. Ez a lány azért a kora ellenére mégiscsak éretlen érzelmileg, egy kis tini vágyódást leszámítva nem volt komoly tapasztalata a férfiakkal kapcsolatban. A szerző szépen íveli a kapcsolatát a férjével, lépésről lépésre végigmennek a bizalomépítés lépcsőfokain. Mindkettejüknek megvoltak a belső vívódásai, természetesen Lydia tudja, hogy nem okozhat botrányt, ebben a társadalomban ezt mindenképp el kell kerülni, főleg azután, hogy egy herceg felesége lett. Penthurst pedig tisztázni akarja a korábbi párbaj körülményeit, nagyon is fontos neki a barátai véleménye, és egyre inkább szeretné, ha Lydia is tudná az igazat. Nekem tetszett, ahogy mindenki tudott valamit a másikról, amit az nem sejtett, és a szerző remekül szórakoztatva csavargatta a szálakat.
Két mellékszereplő is emlékezetes, nagyon megkedveltem Rosalyn nénit, imádom az ilyen jellegű csipkelődéseket, amiket Lydiával lerendeztek, még akkor is, ha ők ezt annyira nem élvezték... Szórakoztatóak ezek a párbeszédek, még több is elfért volna. A másik jelentősebb mellékszereplő Lydia szobalánya, Sarah, akivel gyerekkoruk óta együtt vannak, és nekem nagyon tetszett ez a ragaszkodás, nem hagyta magától elvenni a megszokott szobalány/barátnőt, amikor a helyzete ezt kívánta volna. Persze felbukkantak a sorozat korábbi szereplői is, jó volt róluk is hallani.
Nem hiányozhat a megfelelően utálható zsaroló karakter sem, a társadalmi ranglétrán felkapaszkodni kívánó testvérével együtt, sajnos nem kaptak elég büntetést szerintem.
A szerelmi jelenetek egészen meglepőek voltak, jó értelemben persze. Egy tapasztalt pasi vezeti be a fiatal hölgyet a házasélet örömeibe, mindez kellemesen izgalmas köntösbe bujtatva.
Összességében szerettem ezt a könnyed sztorit, a szerencsejáték izgalmát, érdekes volt, hogy bizonyos mértékig elfogadta a társaság ezt a szenvedélyt egy hölgytől is. Érdekes tétek keringhettek akkoriban, de Lydia szüzessége mindent vitt volna, ha kiderül.
Csak ajánlani tudom a szerzőt, jó színvonalú, szórakoztató regényeket ír, amelyek remek kikapcsolódást nyújtanak az esténkénti pihentető olvasgatásra, vagy egy kis hétvégi lazulásra.
Borító: A sorozatban ez a legjobb.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: Lydia jótékonykodása, ez nemes dolog volt a részéről.
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Lassan építkező szerelem alakul a szívekben és ezzel arányos a páros szexuális élete is, ami egyre inkább kibontakozik és még némi meglepetést is tartogat.
Érzéki mérce: Lassan építkező szerelem alakul a szívekben és ezzel arányos a páros szexuális élete is, ami egyre inkább kibontakozik és még némi meglepetést is tartogat.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
Nyereményjáték
Kártyázzunk! A blogturné minden állomásán egy-egy ismert kártyajáték rövid leírása lesz található. A ti feladatotok az, hogy a leírás alapján kitaláljátok a kártyajáték nevét és beírjátok azt a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány: Versenyszerűen is űzhető kártyajáték. A whist nevű játékból alakult ki a 20. század elején. Négy játékos játssza egy pakli francia kártyával, jokerek nélkül. A két-két szemben ülő játékos alkot egy-egy párt, a két pár egymás ellen küzd. A játék célja minél több ütés elvállalása és megszerzése. Egy ütés úgy keletkezik, hogy valaki hív egy tetszőleges lapot, a többieknek pedig sorban (az óra járásával egyező sorrendben) ugyanilyen színű lapot kell tenni (akinek van). Aki a legmagasabb ugyanolyan színű lapot teszi, az viszi el az ütést. Ha valaki nem tud a hívott lappal azonos színűt tenni, akkor tetszőleges lapot tehet.
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
09.27 - Betonka szerint a világ…
09.29 - Kelly és Lupi olvas
10.01 - Dreamworld
10.03 - Könyvvilág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése