Renáta W. Müller: A védelmező

Mogul Kiadó
500 oldal
Besorolás: maffia, kaland, romantikus

Egy ​régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Raven Bertone sem tehetett róla, hogy az Egyesült Államok keleti partjának legbefolyásosabb maffia dinasztiájába született. Amikor egy rivális család bosszúszomjas tagjai az életére törnek, azt is meg kell tanulnia, hogy a szülők és nagyszülők hibáiért gyakran a gyerekek fizetik meg az árat…

Raven egy dologra megesküszik magában: soha, de soha nem kezd olyan férfival, akinek a leghalványabb köze is van az alvilághoz. Francba a sármos, szexi rosszfiúkkal. Éljenek a szende, szolid könyvmolyok!

De a fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket, így amikor a lány életébe erotikus forgószélként berobban az egyetem sármos drogkereskedője, Rafe Harlan, Raven megadja magát a kísértésnek. A férfi nem csak a bizalmát, a szívét is elnyeri, majd mikor azt apró darabokra töri, szétválnak útjaik. De nem örökre…

Évekkel később, amikor a maffia újra Raven életére tör, és menekülnie kell, a sors fintora, hogy pont annak a kezébe kerül a biztonsága, aki egyszer már darabokra morzsolta a szívét, és a sárba taposta a bizalmát.

Még év elején olvastam a regényt kézirat formájában, aztán ott és akkor nem jött össze a regény kiadása, de örömmel láttam később, hogy végül a Mogul Kiadónál megjelent, meg is rendeltem a könyvet pár hete és a szabadságom alatt végre sikerült újraolvasnom a végleges formát.

Imádtam a szerző stílusát. Azonnal bevont a történetbe az indító akciójelenettel, és a figyelmemet fenn tudta tartani egészen a regény végéig. A történet felépítése nagyon tetszett, váltakozik a jelen és a múlt, szépen megmagyarázva az előzményeket. A jelenből indulunk, majd a regény legfontosabb eseményéhez tér vissza a szerző, a két főszereplő 8 évvel korábbi találkozásához, a konfliktus kezdetéhez. Itt ért egy meglepetés, ugyanis cirka 40 oldal után derült ki, hogy váltott szemszögű a regény, Raven után Rafe is szót kap, és ezután a történet végéig felváltva mesélnek. A szerző rendkívül hitelesen szólaltatta meg a férfi főszereplőt, abszolút elkülönült a hangja, és jól bánt a további férfi karakterekkel is, leesett állal olvastam a pasikra jellemző gondolatokat, mondatokat, cselekedeteket. Raven remek hősnő, kitűnően lehet vele azonosulni, szimpatikus, szerethető, de aki igazán elviszi a hátán a regényt, az Rafe. A szívdöglesztő megjelenése mellett a múltja, a dadogása (amit helyesen nem vitt túlzásba a szerző) a hibái ellenére is azonnali rajongást váltott ki belőlem, és rettentően drukkoltam, hogy tisztázzák a helyzetet, és legyenek végre boldogok Ravennel. Őrületes érzelmeket váltott ki belőlem ez a pasi, nem tagadom.

Nagyon szerettem még a védelmező csapat többi tagját is, jellegzetes karakterek voltak és remekül tették a dolgukat. Rafe mellett ugyan nem rúghatott labdába más férfi, de azért én imádtam, amikor megizzasztották őt, főleg a két macsó unokatesó. 

Egy hangyányit keveselltem a leírásokat, de aztán rájöttem, hogy nincs szükség bővebben ecsetelni bármit is, pontosan előttem voltak így is a karakterek és ebben a regényben az érzelmek az elsődlegesek. Mindkét oldal, a férfi és a női lélek vívódásai is hitelesek, az érzések valóságosak, tökéletesen bele tudtam élni magam a szituációkba. Hihetetlenül sokat dobott a regényen a szerző remek humora, amit elsősorban Rafe fejezeteibe épített bele, nálam nem csak mosolygást, hanem hangos nevetést váltott ki több alkalommal. Rafe karaktere remekül sikerült, az olvasók odalesznek érte, megérdemelten. Alapítanom kéne egy Rafe rajongói klubbot?

A cselekményszál szépen ívelt, mindig jöttek az újabb fordulatok, a sok szexjelenet (amik forrók, de a jó ízlés határain belüliek) és az érzelmek áradása mellett nem elhanyagolható a körítés sem. Igazi akciójeleneteknek is részese lehettem, ezek profi hangzásúak, hihetőek. A fejezetek végén gyakran találkoztam  izgalmas horgokkal, ami a regény végén csúcsosodik ki egy ügyes függővégben, nem éppen falat kaparó jelleggel, de ott van benne a folytatás lehetősége.

Mostanában egyre több maffiás regény jelenik meg, úgy is mondhatom, trendi a téma és én falom is ezeket a könyveket, mégsem mondhatom, hogy a téma szakértője lennék.  Mindenesetre merész vállalkozás maffiás témájú könyvbe kezdeni, ráadásul pont a leghíresebb Cosa Nostra maffiával a központban. Nyilván a női olvasókat nem az érdekli ebben a történetben, hogy mennyire hihető – mert a valóság elég távol áll a történettől -  hanem  megelégszenek ezzel, mint háttérvilág és inkább  koncentrálnak a lehengerlő főhősre. Őszintén szólva nekem nem is hiányzott, hogy még véresebb vagy erőszakosabb jeleneteket olvassak.

A szöveg fiatalos, lendületes, élveztem a remek dialógusokat. Kifejezetten tetszettek a pengeváltások, főleg Rafe és Raven unokatestvérei között, igazán szórakoztatóak voltak.

Van egy dolog azonban, ami nem hagy nyugodni. Az egész konfliktus a szerelmesek között egy félreértésen alapul, Rafe azt hiszi, hogy Raven megcsalta, ezért a szépen megtervezett első éjszakájukon durva vele, részegen teszi magáévá a valójában még szűz lányt. Csak én vagyok az egyetlen, aki beleköt ebbe: miután kijózanodott másnap a srác, semmi apró jelét nem vette észre, hogy Raven szűz volt? Igaz, hogy eljött a tett színhelyéről, és nyilván nem nézett vissza az ágyra sem, és csak másnap zuhanyozott le, de nem tudom elképzelni, hogy legalább akkor ne vette volna észre milyen is a dákója.

Megnyert magának a szerző,  biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még Renáta W. Müller regényt, lehetőleg minél hamarabb. 

Borító: Nem mondom, hogy nem tetszik, de....

 

Kedvenc karakter: Rafe

Szárnyalás: Imádtam az első találkozásukat.

Mélyrepülés:  Ó, azt az álombéli jelenetet beszívtam!

Érzelmi mérce:  Nem kevés megpróbáltatás éri a főszereplőket, amit éppen megfelelő mennyiségű szexjelenet oldoz fel.

Értékelés: