384 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, fantasy, kaland
Lázadás. Szenvedély. Végzet. A felkelők nagy részét elfogták, a Lázadó Herceg meghalt. Legalábbis ezt hiszik, akik látták a kivégzését. Azonban Amani és szabadon maradt társai tudják, hogy nem ez az igazság, és minden nehézség ellenére elhatározzák, hogy kiszabadítják foglyul ejtett társaikat, még ha ahhoz át is kell jutniuk egy halálos tűzfalon, valamint olyasvalaki segítségét kell kérniük, aki hosszú-hosszú ideig bezárva élte az életét – és nem ok nélkül. Ha ez sikerül nekik, megpróbáltatásaiknak még nem érhet végük, hiszen dzsinnek, emberek, demdzsik és más különös lények hadán át meg kell vívniuk utolsó csatájukat, mely során meg kell ölniük a szultánt és csatlósait, hogy új hajnal köszönthessen a sivatagra. Amani, Jinnel az oldalán, minden akadályon átjut, ám amikor egy fülledt, forró éjszakán kimondják a bűvös szavakat – „mindent neked adok, ami vagyok; mindenem a tiéd” –, még nem tudják, mennyire végzetes is lehet a szenvedély, mely nap mint nap lángra gyújtja őket egymás iránt.
Mindig nagyon szomorúvá tesz, ha befejeződik egy kedvenc sorozat és nekem el kell engednem a szereplőket. Nem lesz több várakozás a következő részre, vajon hogy alakul a lázadás kimenetele, merre halad Amani a társaival. És a nagy kérdés a romantikus lelkűeknek, lesz e valaha egy pár a demdzsi lányból és a külhoni hercegből?
Ezt a sorozatot nagyon szerettem, mert megvolt benne minden, ami egy jó fantasy sorozathoz kell az én ízlésemnek. Különleges a világfelépítés, a kedvenc gyerekkori arab/perzsa mesevilágból merítve, dzsinnekkel, sivataggal, homokviharokkal, nem tudom hányszor fogom még leírni, mennyire imádom ezt. 2017-ben indult az első rész magyarul, és nagy dicséret illeti a kiadót, hogy évente megkaptuk a folytatásokat, nem kellett többet várnunk.
Engem ugyan már az első rész is elvarázsolt, a második még magasabbra tette a lécet, bemutatta a szultán oldalát is, alaposan összekuszálva a szálakat. Nagy várakozással kezdtem a befejező részbe, vajon elnyeri-e a szabadságot ez a lázadó nép, élükön az oly kedves karakterekkel, megérik-e az új hajnal eljövetelét.
Itt az ideje, hogy a legendák valóra váljanak, hiszen a felkelőknek nagy szükségük van rá, hogy megszerezzék és a maguk oldalára állítsák az ősi hatalmakat. Amaniéknak elsőszámú feladata, hogy kiszabadítsák a fogságba esett barátaikat, a Lázadó Herceget, Shazadot, Delilat és a többieket. Együtt tudják majd összefogni a lázadó csoportokat egységes haderővé. Csakhogy a város mágikus tűzfallal van körülvéve, befelé szabad az út, kifelé minden hamuvá ég, aki megpróbál átkelni, elpusztul. A zsarnok szultán pedig minden eddiginél nagyobb erejű pusztításra készül, a mágiát és az ősi erőket kényszerítve.
Én újra belevesztem ebbe a világba. A szerző ugyanolyan remek stílusban írta meg a befejezést is, nekem is homokszemek futkároztak a bőrömön, éreztem a hőséget és a süvítő szelet az alakváltók hátán repülve. Fantasztikus utazás volt újra átélni ezt a hangulatot, még akkor is, ha gyakran éreztem a szereplők fájdalmát is. Az írónő most is Amani hangján mesél, közbeiktatva néhány E/3-as szemszögű mesét/legendát, amiből volt, amit erősen megkönnyeztem.
A befejező rész címe abszolút értelmet nyer. Az egész sorozat Amanira épül, hogyan lesz ebből a kissé önző fiatal lányból egy egész nemzet hőse, aki többé már nem csak saját magára gondol, mindenki más megmentése előbbrevaló. Akár az életét is áldozná a barátaiért, az ügyükért, és ez hatalmas karakterfejlődés volt a három részen keresztül. Amani lépésről lépésre fedezte fel, ki is ő valójában, igazából mekkora hatalma van. Korábban is bátor volt és nagyon erős, és alaposan fejlődött a diplomáciai és stratégiai érzéke is, de most olyan döntéseket kellett meghoznia, ami felnőtt, meglett harcosoknak is iszonyú nehéz lenne. A Kékszemű Bandita nem maradt egy ismeretlen hős, felnőtt a kihíváshoz és messzemenően bizonyította a rátermettségét, végül kiérdemelte a társai és a nép elismerését. Mindez nem történhetett meg áldozatok nélkül. Ebben a nehéz küzdelemben áldozatokat is kellett hozni, és én nem tudtam könnyek nélkül figyelni az eseményeket. Olyan barátok váltak hőssé, akiket nagyon nehéz volt elengedni, legyenek bármilyenek is a körülmények. Egyikük sem halt meg hiába, de ez nagyon de nagyon sovány vigasz. Talán a kelleténél jobban kötődtem a szereplőkhöz, de így legalább nem fognak feledésbe merülni, emlékezni fogok rájuk.
Az egész befejező rész egy hatalmas küzdelem volt, ahol nem volt megállás, nem volt egy unalmas perc sem. Végig feszes volt a cselekmény, és szó szerint nem tudtam elképzelni, hova nőhet még a feszültség. Egyetlen csendesebb pillanat volt, a nagy ütközet előtti éjszaka, na ott aztán egészen másfajta feszültségek keletkeztek, amire szerintem minden Jin rajongó várt, köztük én is. Annyira hiányoltam ezt az előző részből, hogy még le is vontam a pontszámból. Nem kellett volna, mert akkor is, és most is így volt tökéletes.
Jin. Mit mondjak? Perfekt. Nem hibázott, egyszer sem. Annyira hős volt végig, és az a bizonyos szúrás őt is meglepte, ahogy minden jelen lévőt. Egyszerűen hatalmas wtf pillanat volt, amikor rájöttek mi miért történik éppen.
Minden magyarázatot kapott, a legendák, a titkok, és nem mondhatok mást, imádom a szerzőt az utolsó fejezetért. Szeretem, ahogy lezárta az egészet, felölelve egy hosszabb időszakot, elárulva pár dolgot, de szinte érintőlegesen, mégis megnyugtatóan.
Különleges ez a sorozat, nagyon megéri elolvasni, ha még nem tetted, remélem ez a bejegyzés meghozta a kedved!
Köszönöm ezt a befejező részt és az egész sorozatot a magyar kiadónak, a Maxim csapatának.
Képek: Pinterest
A kedvenc idézetem:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú a tengerről, aki beleszeretett egy sivatagi lányba.
A fiú már akkor tudta, hogy a lány veszélyes, amikor meglátta őt egy elhagyatott, poros sivatagi városban egy fegyverrel a kezében, a saját életével mit sem törődve. Csupa tűz és puskapor volt, az ujja pedig mindig a ravaszon volt.
Akkor már sejtette, hogy bajban van, amikor ugyanaz az ujj az ő bőrébe vésett történeteken simított át, mit sem sejtve arról, hogy benne magában mennyi erő is rejlik. Vagy arról, hogy rá, a fiúra milyen hatással volt. Akkor lett biztos benne, amikor másnap reggel arra kelt fel, hogy a lány nincs mellette, és boldog lett, amiért oka van utánaeredni.
Tudta akkor is, amikor a lány magával vitte az egész sivatagon át, és ő nem ellenkezett, mert tudta, ha elveszítené őt, darabokra hasadna. Tudta akkor is, amikor tényleg elveszítette a lányt, és az egész világot fel akarta dúlni őt kutatva.
De néha elgondolkozott, hogy vajon a tenger fia és a sivatag leánya túlélhetik-e együtt. Attól félt, a lány megégeti őt, vagy ő süllyeszti el a lányt. Egészen addig voltak ilyen gondolatai, amíg végül inkább nem küzdött az érzések ellen, és lángra gyúlt a lányért."
A fiú már akkor tudta, hogy a lány veszélyes, amikor meglátta őt egy elhagyatott, poros sivatagi városban egy fegyverrel a kezében, a saját életével mit sem törődve. Csupa tűz és puskapor volt, az ujja pedig mindig a ravaszon volt.
Akkor már sejtette, hogy bajban van, amikor ugyanaz az ujj az ő bőrébe vésett történeteken simított át, mit sem sejtve arról, hogy benne magában mennyi erő is rejlik. Vagy arról, hogy rá, a fiúra milyen hatással volt. Akkor lett biztos benne, amikor másnap reggel arra kelt fel, hogy a lány nincs mellette, és boldog lett, amiért oka van utánaeredni.
Tudta akkor is, amikor a lány magával vitte az egész sivatagon át, és ő nem ellenkezett, mert tudta, ha elveszítené őt, darabokra hasadna. Tudta akkor is, amikor tényleg elveszítette a lányt, és az egész világot fel akarta dúlni őt kutatva.
De néha elgondolkozott, hogy vajon a tenger fia és a sivatag leánya túlélhetik-e együtt. Attól félt, a lány megégeti őt, vagy ő süllyeszti el a lányt. Egészen addig voltak ilyen gondolatai, amíg végül inkább nem küzdött az érzések ellen, és lángra gyúlt a lányért."
Borító: Gyönyörű, ahogy az egész sorozaté.
Kedvenc
karakter: Amani, Jin
Szárnyalás: A csata előtti éjszaka, mi más! És a következmény!
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi
mérce: Végre a romantika is helyet kap, persze jó lett volna ennél is több ilyen jelenet, imádtam Jin és Amani kettősét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése