A General Press Kiadó újabb letehetetlen Anders de La Motte regényt hozott el a magyar olvasók számára a Pokoli tél által.
Az íróvá avanzsált svéd exrendőr hamisítatlanul skandináv hangulatú krimijében ezúttal egy harminc évvel ezelőtti tragédiát és egy friss, balesetnek tűnő bűnügyet göngyölítünk fel a főszereplőnk, Laura segítségével. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
General Press, 2019
400 oldal
Fordította: Dobosi Beáta
Goodreads: 3,89
Besorolás: krimi, thriller
Laura fél a tűztől. Egyetlen égő gyertya elegendő ahhoz, hogy a lelki szemei előtt lángba boruljon a szoba, ahol tartózkodik. A rettegés tizenöt éves kora óta tart, amikor a barátaival majdnem bennégett a nagynénje üdülőtelepének a tánctermében. A végzetes téli éjszaka örökre megváltoztatja a fiatalok és családjuk sorsát, nem mindenkinek sikerül ugyanis kimenekülnie: Laura legjobb barátnője életét veszti a tűzben.
Amikor harminc évvel később, a nagynénje halála után Laura megörökli az üdülőtelepet, visszatér a dél-svédországi kisvárosba. A helyi lakosok azonban egyáltalán nem örülnek a sikeres stockholmi üzletasszony érkezésének, ami felszakítja a tragédia okozta régi sebeket. Nemsokára gyanús tűzesetek történnek a környéken, Laura pedig furcsa körülményekre bukkan a nagynénje halálával kapcsolatban. Lehet, hogy az asszony megtudott valamit, amit nem lett volna szabad? Valamit, ami új megvilágításba helyezi azt a harminc évvel korábbi borzalmas éjszakát. Valamit, ami talán az ő biztonságát is veszélyezteti. Vajon szembe mer-e nézni Laura a több évtizedes rettegéssel és azzal, ami annál is félelmetesebb: az igazsággal?
A skandináv krimikkel nem olyan régen ismerkedtem meg, bár hosszas rábeszélés előzte meg, hogy beleolvassak egybe is, hiszen a kollégáim mind imádják őket, így lassan, de biztosan meghozták a kedvemet hozzájuk.
Többször is voltam Skandináviában, legtöbbször télen, így akármennyire is gonoszul hangzik, de a hosszú téli éjszakákban el tudom képzelni, hogy az írók ilyen izgalmas, gyakran vérszomjas, még gyakrabban nekem picit beteges sztorikat kreálnak.
Ez a történet is Skandináviában, méghozzá Dél-Svédországban játszódik, de kitalált helyszíneken (ezt az írónő a regény elején a tudomásunkra hozza).
Egy tóparton, csodálatos környezetben van egy üdülőparadicsom, ahol minden télen és nyáron együtt nyaral 5 fiatal. Szerelmek szövődnek, barátságok kötődnek, szakítások történnek, de ami a legborzalmasabb, az egyik téli vakáció alkalmával leég az egyik pavilon és az egyik lány az életét veszti a tűzben. A többiekre is természetesen hatással vannak a történtek, a fiatalok szétszélednek, elvesztik egymás nyomát.
Az öt fiatalt Hedda néni mintegy tyúkanyóként terelgeti, van akinek a rokona, de a legtöbb gyerekre csak vigyáz. Az övé az üdülőkomplexum és ő is ugyanúgy beleroppan a tragédiába.
A történet úgy indul, hogy Hedda néni elhalálozik. Laura, az egyik fiatal örökli meg az üdülőt, ő az egyedüli örökös, így visszatér 30 évvel később a tragédia helyszínére. A nő azt hiszi, hogy egyszerű dolga lesz, temetés, aztán eladja az ingatlant és örökre elfelejti ezt az egészet. Persze a helyszínre érve egyre több olyan dolog történik, ami egyrészt azt mutatja, hogy Hedda néni lehet, hogy nem véletlen baleset áldozata lett, másrészt az üdülő körül is egyre több gyanús dolog történik. Tűzesetek, fenyegetések és ezek még csak a jéghegy csúcsai...
Igazán ami nekem nagyon tetszett, hogy két részre oszlik a történet. Az egyik felében a jelenről olvashatunk, ahogy Laura próbál rájönni, hogy kinek is adja el az üdülőt, ki fenyegeti és vajon mi történhetett Hedda nénivel, a másik felében pedig megismerhetjük az öt fiatal utolsó közös "telelését" egészen a tragédia megtörténtéig. Nem is tudom, hogy melyik az érdekesebb, hiszen a telelésben megismerhetjük a szereplőket, a konfliktus kialakulásának az okát, de még inkább izgalmas lesz, hogy mi is történhetett azon a 30 évvel ezelőtti éjszakán, vajon a jó embert csukták be és büntették meg?
A másik pedig most játszódik, ahol épp ugyanannyi kérdés és rejtély marad, mint 30 évvel ezelőtt. Ami izgalmas, hogy az egyik fejezet a múltban, a másik a jelenben játszódik és persze mindig akkor szakad meg, amikor a legizgalmasabb, így ha nem is lenne izgalmas a következő fejezet (de persze mindig az:), akkor is olvasnád tovább, hogy megtudd a folytatását az előzőnek.
A szereplők közül igazán Laura fogott meg - ő a főszereplő. Egy bátor, belevaló nő, aki attól függetlenül, hogy mekkora tragédia érte, képes visszamenni a helyszínre, bemenni a házba, ott is aludni és a régi kacatok között feleleveníteni a múltat. Nem riad akkor sem vissza, ha fenyegetik, ha olyan nyomokra bukkan, amelyek tudomásában én egy percet nem maradtam volna ott az üdülőtelepen. Nem csak a pénz hajtja, hanem próbálja a megfelelő félnek eladni az örökségét. A többiek, bár jól felépített karakterekről beszélünk, meg sem közelítették számomra a főhősnőt.
És a helyszín? Úristen, gyönyörű lehetett és gyerekként mennyire élveztem volna egy ilyen helyen tölteni a nyarakat és a teleket is. Nyáron a tóban fürödni, kinn sütögetni, kóborolni a hegyek között, télen pedig a hatalmas hóban kalandozni, esténként pedig a kandalló mellett beszélgetni vagy simán "bandázni". És ez a hely még romjaiban is gyönyörű, bár azért eléggé félelmetes, főleg, a megismert emlékek tudatában.
A történet pedig... izgalmas egy percig nem áll le. Újabb és újabb rejtélyek kerülnek napvilágra, ahogy Laura próbál rájönni, hogy mi vagy ki áll Hedda néni halála mögött és ki érdemelné meg jobban az üdülőt. Persze mindezt a skandináv tél hóviharában, hamar sötétedő és ezáltal még félelmetesebb helyszínein. És a csattanó? Az elég nagyot ütött, bár engem egy picit zavart, hogy egy nagyon híres másik skandináv krimi csattanójára emlékeztetett (direkt nem írom le a címét, mert akkor rájöttök a csattanóra is:). De így is elég ütős befejezése lett a regénynek.
Összességében egy új kedvenc írót avattam, imádtam a regényt az elejétől a végéig. Gyönyörű, de párszor félelmetes helyszínek, egy nagyon talpraesett főhősnő és izgalmak, titkok, rejtélyek és borzalmak a regény befejezéséig - ezek jellemzik a Pokoli telet.
Én pedig a belső borítón láttam, hogy létezik Pokoli nyár és Pokoli ősz is, így azt hiszem, ha lesz egy kis szabadidőm, akkor beszerzem ezeket a regényeket is és elolvasom őket!
Borító: Imádom, gyönyörű, látványos!
Kedvenc karakter: Laura, Hedda néni
Szárnyalás: a helyszín és a csavar
Mélyrepülés: ami történt...
Érzelmi mérce: volt itt minden, pici szerelem, árulás, gyűlölet...
Értékelés:
Nyereményjáték:
A könyvben kulcsszerepet játszó tűzeset Luca-napon történik, így a játékban ezúttal Luca-napi babonáknak járunk utána. Minden állomáson találtok egy leírást, nektek pedig meg kell írnotok, hogy milyen célja volt ennek a szokásnak, mit próbáltak elkerülni vele vagy éppen megjósolni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Ha a nap első látogatója férfi, akkor…
A blogturné további állomásai:
December 13 - A Szofisztikált Macska
December 16 - Kelly és Lupi olvas
December 19 - Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése