Isaac Asimov a sci-fi irodalom egyik legtermékenyebb szerzője. Több, mint 400 könyvet írt, melyek köztük az Alapítvány-trilógiát, amiért elnyerte a különleges Hugo-díjat is. Most a GABO kiadó jóvoltából Asimov Paul French álnéven írt Űrvándor-sorozatának első két részét vehetik kézbe az olvasók új fordításban.
GABO, 2019
400 oldal
Fordította: Sámi László
Goodreads: 3,69 (de ott csak az első történetet találtam meg, az összeeredményt nem tudom megmondani)
Besorolás: sci-fi, YA
Az emberiség gyarmatosította a Naprendszert, és a Föld egyre inkább a külső bolygóktól függ, miközben az aszteroidaövezet kalózai is folyamatos fenyegetést jelentenek rá. Amikor a Marsról érkezett élelmiszerek rejtélyes haláleseteket okoznak, a Tudományos Tanács legfiatalabb tagját, David Starrt küldi a Marsra, hogy felderítse a gyilkosságok indítékát, de David egy sokkal nagyobb titokra bukkan a kietlen bolygó mélyén. Útja később a kisbolygóövezetbe viszi, ahol a szülei egy kalóztámadásban életüket vesztették, ám ekkor már nem csupán néhány halálesettel kell számolnia, hanem talán a Föld sorsa is rajta múlik…
A Paul French álnéven írt ifjúsági sorozat Isaac Asimov könnyed és kalandos oldalát mutatja meg, miközben nem ad fel semmit a klasszikus science fiction tudományos igényességéből és a szerzőre jellemző sodró és világos stílusból. Az első két könyv, Az Űrvándor és Az aszteroidák kalózai most közös kiadásban, új fordításban jelenik meg.
Borító: Jaj, nekem nagyon tetszik! (bár a regényben szereplő fiú szerintem idősebb, de a borítón szereplő srác nagyon vagánynak néz ki, éppúgy, mint David)
Isaac Asimov nevét apu révén ismertem meg, aki imádta az Alapítvány könyveit. Én párszor gyerekként belelapoztam ezekbe a könyvekbe, de nem kötött le, meg apu is mondta (ő volt az, aki megszerettette velem az olvasást, így "szentírásnak" vettem minden ajánlását), hogy ezeket a könyveket ennyi idősen még nem fogom kedvelni. Igazat adtam neki, így valamiért Asimov mindig is "tiltólistán" szerepelt nálam, mint "úgyse fogod szeretni" író.
Aztán szóba került ez a könyv. Asimov.. már megint.. akkor én erre biztosan nem jelentkezem. Aztán elolvastam végül a fülszöveget, ami izgalmasnak tűnt, ráadásul benne szerepelt az "ifjúsági" kifejezés is, úgyhogy úgy döntöttem, hogy lebontom a tagadásom falait és belenézek ebbe a regénybe (illetve kettőbe:).
A regény két történetet foglal magába, mind a kettőnek a fiatal, tehetséges David Starr a főszereplője, aki frissen végzett és a Tudományos Tanács legfialatabb tagja. Két rejtélyes esetet kell felderítenie, az egyik a Marson játszódik, amin már megtelepedett az ember és farmokon élelmiszereket termesztenek a Föld lakói számára. Sajnos azonban mérgezéses halálesetek történnek és a nyomok a marsi élelmiszerekhez vezetnek. David pedig odautazik álnéven, hogy kiderítse, vajon ki áll a mérgezések hátterében.
A másik történetben pedig kalózokra vadászik, akik nagyon elszemtelenedtek és a kisbolygóövezetben már teljes lelki nyugalommal vadásznak a hajókra, fosztják ki azokat és jó esetben futni hagyják az utasokat, rosszabb esetben ki is végzik őket. David itt részben érintett is, hiszen ő is így lett árva, amikor a kalózok megtámadták a hajójukat, mindenkit megöltek, egyedül ő maradt életben, mert az édesanyja az utolsó mozdulatával betette a kisfiát egy mentőkabinba...
Őszinte leszek, meglepően kellemesen csalódtam a regényekben. A félelmem teljesen alaptalan volt, hiszen jól felépített, gördülékeny, izgalmas történeteket olvastam, ahol még véletlenül se fulladtunk bele a sok tudományos magyarázatba. Az író tökéletesen adagolta az információt, sok esetben olyan dolgokat is élvezetesen magyarázott el, amit mondjuk egy fizikaórán lazán végigaludtam volna anno :D.
 |
| Illusztráció az első történethez (Darell K Sweet) |
Ami nagyon aranyos volt, hogy állandóan szabadkozik. Szabadkozik az első regény elején, hogy eredetileg a történetet az ötvenes években írta, amikor még mindenki azt hitte, hogy a Marson vannak csatornák, így élet is lehet / lehetett ott. Aztán a regény újabb kiadásban 25 évvel később újra megjelent, amikor is kiderült már, hogy a Marson semmi jele az életnek, így a regény tényleg teljesen fikció. (és mit mondana vajon ma 2019-ben?:))))
Elnézést kér folyamatosan, hogy minden változik, új dolgokat fedeznek fel és már sok minden elavult az eredeti regényhez képest. De nem értem ezt a szabadkozást, hiszen nem tudományos értekezést írt, hanem egy sci-fi regényt. Abban pedig bármi megtörténhet.
Imádtam, ahogy a Marsról írt, hogyan élnek ott az emberek, milyen körülmények között. Milyen egy napjuk, mire kell odafigyelni, hogy dolgoznak. Igen, mondhatjuk úgyis, hogy ez nem valami izgalmas dolog, de ahogy Asimov leírta, minden egyes szavát imádtam.
Nagyon érdekes volt, ahogy a kalózos történetnél is végigvezette, hogyan élnek emberek mintegy remeteként a kisbolygókon (mert ilyet is lehet!!) és mi vezeti őket ahhoz, hogy kalóznak álljanak vagy akár őket is segítsék.
És persze a főszereplőt sem szeretném kihagyni. David Starr egy ifjúsági regény főhőse, habár a történet szerint inkább a húszas évei elején jár, ami azért már nem a YA regények jellemző korosztálya. Nekem picit fura is volt, hogy ijfúságiként van a regény felcimkézve, holott a főhős a tettei, a viselkedése és a beszéde alapján már ennél idősebb. De ez volt az egyetlen egy megakadásom az egész történetben, hiszen David minden olyan jellegzetességgel bír, ami egy kalandregény főhősének szükséges. Okos, vág az esze, mint a borotva, hajtja a kíváncsiság és a tettvágy, a leglehetetlenebb helyzetekből is ügyesen kivágja magát. Mellette bátor és jószívű, nem fél az ismeretlentől és a veszélyektől. Persze kell mellé egy társ is, itt a nagyszájú, de annál kisebb Bigmant kapja maga mellé, akinek a segítsége azért elkél a még zöldfülű újoncnak, hogy eligazodjon ebben a veszélyekkel teli világban. Bigmant sem lehet nem szeretni, hiszen a méretét gyakran a harciasságával és a nagy szájával kompenzálja. Imádtam minden megmozdulását:)))).
Összességében egy kellemes meglepetést okozó "ifjúsági" regényt olvashattam, ami meggyőzött arról, hogy nem kell félnem a sci-fitől - legalábbis Asimov regényeitől.
Én szívesen olvasnék még Davidről - sőt, akár a fiatalkori éveiről is, mert a srác érdekes és lenyűgöző, szerintem lenne ott is sok kalandja:).
És kinek ajánlom a regényt? Mindenkinek, aki szereti a sci-fit, aki szereti Asimovot, de azoknak is, akik még csak most ismerkednek a sci-fi világával, mert ez szerintem egy könnyed, izgalmas bevezető lehet, ami meghozza az olvasók kedvét ehhez a műfajhoz.
Borító: Jaj, nekem nagyon tetszik! (bár a regényben szereplő fiú szerintem idősebb, de a borítón szereplő srác nagyon vagánynak néz ki, éppúgy, mint David)
Kedvenc karakter: David Starr, Bigman
Szárnyalás: a történet gördülékeny, érdekes, izgalmas,
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: -
Nyereményjáték:
Nyereményjátékunkkal most követjük hősünket az űrbe: az értékeléseinkben egy-egy űrhajózáshoz kapcsolódó szó betűit rejtettük el. Keressétek meg a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és sorba rendezve őket írjátok be a szavakat a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A blogturné további állomásai:
12.09. Flora the Sweaterist
12.11. Kelly és Lupi olvas
12.14. Always Love a Wild Book
12.17. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése