Hercz Júlia: Arany és Ónix

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, az Arany és Ónix tavaly év végén jelent meg Hercz Júlia tollából a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A fantasy és a történelmi romantikus műfaj elemei keverednek a történetben, Asarella és Dhelward kalandjait ismerhetjük meg benne. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, tartsatok ismét a blogturné tagjaival, és játsszatok.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december
376 oldal
Goodreads: 3,25
Besorolás: fantasy, történelmi romantikus
 

Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?

Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át. Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja. Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta. De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra? Szüksége van egy kísérőre. Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét. Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet? Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz… 

A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül. 

Azért választottam be ezt a könyvet az olvasnivalóim közé, mert figyelemmel kísérem az Aranymosást, sok nyertes regényt olvastam innen az évek  során. Egyébként is szeretem a történelmi romantikusokat, a fantasyt meg még jobban, szóval izgatottan vártam mi sül ki ennek a két zsánernek a találkozásából. A fülszöveg szerint legalábbis erre számítottam, hiszen hangsúlyozott a 19. századi angliai háttér, mellette a két főszereplő kapcsolódása a mágiához.

Nem tudok mással kezdeni az értékelésben, mint a szerző stílusával. Már az első oldalakon is furcsállottam  bizonyos szófordulatokat, jelzőket, ami inkább meghökkentett, mintsem tetszett volna, és ez a regény végéig megmaradt bennem. Pedig az átlagnál jobb a fogalmazáskészség, gördülékenyek a mondatok, és érthető a szöveg is. Mégis pl: "Az ablak vért könnyezett." vagy a férfi főszereplő huszonvalahányszor emlegetett olvadt csokoládéhangja, és még pár hasonló szösszenet  számomra egy erőltetett líraiságot mutatott. Nem akartam ennyiszer olvasni a furcsa jelzőket az illatokról, hangokról, végül úgy éreztem, normális hangok már nem is törhetnek elő a szereplőkből, és szinte már magam is éreztem az átható levendulaillatot a saját szobámban.

Ami viszont nagyon tetszett, az  E/3 írásmód, váltott szemszöggel. Élveztem, ahogy a fejezet végén meglibbentette a szerző a jól elhelyezett horgokat, és a következő fejezetben a másik fél szemszögéből folytatódott a sztori. Így mindkettejük gondolatait megismerhettem, bár egyik karakterhez sem kerültem igazán közel. 

De rátérek inkább a kialakított világra, ami valójában tetszett, bár nagyon keveset ismertem meg belőle, alig pár részletet. A FOKA (Fekete Opál Különleges Alakulat) tagjainak kötelessége megvédeni a világunkat a Fátyol résein át ideérkező külvilágiaktól. Hatan vannak, egytől egyig külvilágiak, és mindegyikük rendelkezik különleges képességgel, mágiával. Sajnos a regény terjedelméhez képest keveset szerepeltek, inkább csak az utolsó fejezetekben találkozhattam velük bővebben. Szerettem volna jóval többet megtudni róluk, mert érdekesek voltak az időnkénti felbukkanásuk alapján, és nem lenne hátrány a saját világaikról is hallani. Egyikük maga a főszereplő, Dhelward, aki holdvérű, és 10 éve él a mi világunkban, de nagyon szeretne hazajutni, erre most lenne lehetősége Asarella segítségével, aki meg tudja nyitni a világokat elválasztó Fátyolt. Épp Asarella is segítségre szorul, hogy megtalálja eddig halottnak hitt rokonát, Esthert, akivel jó barátnők is voltak, amíg Asarella el nem bújt a világ elől, az életét féltve. Ő az utolsó acrif, benne megvan a képesség rést nyitni a világok között, ezért afféle egyességet köt Askam earljével, aki cserébe segít megtalálni Esthert. Ám ebben az időben nem rohangálhatnak hajadonok egy úriemberrel az oldalukon csak úgy, ezért névleges házasságot kötnek. Ez elég nehéz döntés, ugyanis a lány fél a külvilágiaktól, hiszen a szüleit is ők ölték meg, ez gyanakvást is szül benne. Dhelward meg holdvérűként utálja a gondolatát is, hogy embernővel kapcsolja össze az életét. Bár.... a vérére eszméletlenül vágyik. És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem hiszem el, hogy ennél jobb ötlet nem merült fel a szerzőben. Nekem ez a pont csalódás volt, hiszen Dhelwardról sütött a vámpír jelleg, bár ezt tagadja (a lányban is felmerült), mégis külsőségekben, meg a vér utáni vágy indokán sajnos erre emlékeztet. Hiába teszi hozzá a szerző, hogy mágiával átitatott vérre vágyik, mivel a lánynak az van, nekem ez már egy lejárt felütés.

Nem véletlenül emlegeti a fülszöveg a történelmi romantikát. A korabeli angliai háttér számomra működött, jól beleillesztette a szerző az eseményeket, tetszettek a helyszínek, a díszletek, úgy általában minden leírás. Sok olvasónak szíve csücske London, a Temze, a híres parkok, jó volt ezeken a helyszíneken járni. 

A romantika a két főszereplő között hosszú és viszontagságos ívet írt le. A kezdeti ellenségességet lassan feloldotta a kényszerű közelség, de ezt valójában sok tényező gátolta. Asarella bizalmatlansága sokáig kitartott, hiába vette észre magán, hogy egyre jobban vágyik a férfi ölelésére. Sikerült minden alkalommal megmagyarázni saját magának, hogy a férfi úgysem akarja őt, úgyhogy gyakorlatilag a végére már egy kitörni készülő vulkánhoz hasonlított.

"Figyelte Dhelwardot, ahogy feszengve hol leül, hol feláll, és neki az jutott eszébe, vajon milyen lehet egy férfit karolni, és hagyni, hogy maga alá temesse?" Asarella képessége ráadásul virágnyelven fogalmazva ugyan, de gyakorlatilag a szexuális életétől is függ, minél előbb lovagot kell szereznie, aki biztosítja a kielégülését, ami a feltöltődésével egyenlő. Hát ez nekem fura volt így, ám mondhatom, hogy ez a pont tényleg eredetiségre utal.

A holdvérű egyszer már megégette magát a szerelemben, úgyhogy nem kíván újra ebbe a csapdába besétálni, pláne nem egy embernővel. Később persze egyre inkább eluralkodik rajta is a fizikai vágy, majdnem ezzel egyenes arányban nő benne a felelősség és védelmező ösztön is, nem mellesleg rájön a lány további értékeire is, leszámítva a vérét, mert azzal rögtön tisztában volt. A sok elfojtott szenvedély végül beteljesül, de arra nem számítottam, milyen körülmények között.

Csalódás volt a regény vége, egy zagyva összetűzés, olyan fordulattal, ami egyáltalán nem hatott rám, ráadásul közvetlenül utána egy olyan jelenettel, amire egyesek az elejétől vártak, de engem ez sem hatott meg, legfeljebb pislogtam párat, ahogy az epilógusra is inkább borítsunk fátylat.

Voltak ígéretes részei a regénynek, szívesen olvasnám a folytatását, amennyiben a fantasy szál lenne erősebb és a romantika kevésbé szenvelgős. Most viszont hiányérzettel csuktam be a könyvet, úgy érzem, mintha kihúzott jelenetek egész sora várja valahol, hogy valaki elolvassa őket. Talán legközelebb.

Borító: Tetszik a színvilága.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A FOKA tagjai.

Mélyrepülés: A Büszkeség és balítélet említése.

Érzéki mérce: Nem voltam elájulva.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

NYEREMÉNYJÁTÉK

Az Arany és Ónix az Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, így a nyereményjátékunkban is erre fogunk koncentrálni. Minden állomáson egy olyan szerzőről fogtok találni képet, akinek a könyve az Aranymosás keretében jelent meg. 

A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a szerző nevét várjuk. Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
Állomások
 
01.18. Könyvvilág
01.20. Fanni’s Library
01.22. Sorok Között
01.24. Dreamworld
01.26. Kelly és Lupi olvas

Erin Watt: When It's Real - Igazán szerelem

A Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg a Royal fiúk megalkotóinak új regénye, a When it's Real. Egy átlagos lány és egy fiatal popsztár szerelméről szól a regény, amely nagy érdeklődést váltott ki a Blogturné Klub számos bloggeréből. Kövesd az állomásokat és a játékunk során megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december
448 oldal
Fordította: Moldova Júlia
Goodreads: 4,03
Besorolás: YA, romantikus, realista

„A nagy szerelem tisztítótűz. Az összes hülyeséged a lángok martalékává lesz, és jobb emberré válsz általa.”

Rendes körülmények között ez a fiú és ez a lány még csak össze sem futna.

A srác neve Oakley Ford. A tinik bálványa, menő popsztár, híres filmsztárok csemetéje, akiért lányok milliói bolondulnak… és megrögzött rosszfiú. Az ember azt gondolná, hogy az élete kész diadalmenet, de a magánélete széthullóban, a dalszerzésben elhagyja az ihlet, a bulvársajtó a botrányaitól hangos. Oakley menedzsmentje úgy dönt, hogy közbelépnek. Az eredmény: teljes imázsváltás, és egy állandó barátnő, akit azért szerződtetnek, hogy megmutassák a rajongóknak, vége a balhés időszaknak.

A lány neve Vaughn Bennett. Tizenhét éves, csupaszív, gondoskodó testvér, részmunkaidőben pincérnőként dolgozik. Maga a megtestesült hétköznapiság. Normál körülmények között soha nem vállalná el a feladatot, de a családja megélhetési gondokkal küzd, így nem sok választása marad.

A pénzért cserébe, amit öccsei tanulmányaira fordíthat, Vaughn elviseli a fura hollywoodi partikat és a gondosan kitalált Twitter-üzeneteket. Az orruknál fogva vezeti a lesifotósokat és a rajongókat. Néha talán már önmagát is.

Mert amikor a hétköznapi szabályok érvényüket vesztik, nem tudni, mit diktál az ember szíve…

Elbűvölő és üdítő szerelmi történet, elgondolkodtató üzenettel.

Vesd bele magad!

Ismerve a szerzőket a Royal fiúk sorozatból, magasra tettem a lécet magamban, és egy vicces, szórakoztató történetet vártam, ami kikapcsol, és főképp feledteti az előző olvasmányomat, ami csalódást okozott. Az elvárásaimnak teljes mértékben megfelelt a regény, több szempontból is.

Jogosan felróható ugyan, hogy szakállas klisékre épül a sztori, hiszen a kiemelten szomszédlány-stílusúnak kezelt és valójában is átlagos, 17 éves lányt összehoznak egy majdnem 20 éves, de már évek óta világsztár sráccal, hogy eljátsszák a szerelmespárt a világ felé, a kedvező imidzs miatt. Ugyanis Oakley Ford már egy ideje nem adott ki új lemezt, új hangzásra vágyik, de az aktuális sztárproducer nem akar vele dolgozni, mert komolytalannak tartja. A jó sajtó érdekében tehát álbarátnőre van szükség, egy hétköznapi lányra, ugyanis az előző próbálkozás, egy szintén sztár leányzó nem jött be, mert a lány végül valósággá akarta tenni a kapcsolatot és Oakley kirúgta.

Ez tehát az alapszituáció és a többi gyakorlatilag kitalálható a cselekmény szempontjából, de nekem  akkor is kedvenc lett!

Mi tette mégis különlegessé a sztorit? Imádtam bekukkantani a kulisszák mögé! Bevallom, rajongó típus  vagyok és instán nagyon sok kedvencemet követem, imádok bepillantani az életükbe, megismerni őket a képeiken, megnyilatkozásaikon keresztül, ám csakis szigorúan távolról. Eszembe nem jutna az utcán követni és szelfizéssel zaklatni bárkit is.  Tudnék mesélni, mennyi sztárból ábrándultam ki, vagy épp váltak még szimpatikusabbá az utóbbi évek során. Korábban, az internet kora előtt csakis  az újságokból vagy a tévéműsorokból lehetett felcsippenteni híreket a sztárvilágból, kevesebb is volt a sztár, nagyobb volt a titokzatosság. Most meg még az amerikai elnök is twitterezik, bár én ezt a platformot már végképp nem tudom követni, nincs annyi időm. Szóval nagyon tetszett, hogy a regénynek szerves része a közösségi média, és hiába vannak ennek árnyoldalai is, igenis tudomásul kell venni, hogy a fiatalok (is) innen szerzik az infókat, és most mindenki mindent azonnal tudni akar és reagálni is akar rá. Ám azzal is érdekes volt szembesülni, - bár ezt általában tudják az emberek -, hogy mennyi hazugságot el lehet hitetni a rajongókkal, egész szakmai teamek foglalkoznak a sajtó kiszolgálásával, ami gyakran egyenlő a  kamuzással. Mert nem mindegy, hogy X filmnek mennyivel nagyobb lesz a bevétele, ha a főszereplő párocskát a filmezés során összeboronálják, jaj de aranyosak meg minden. Aztán szép csendben kiszeretnek egymásból a promózós időszak végén.

Nagyon tetszett a regényben a zenei producerek szerepének hangsúlya. Ez pontosan így van az életben is, ahogy Mr. Kinggel akart Oakley együtt dolgozni, éppen úgy versenyeznek az igazi sztárok is a menő producerekért. Abszolút igaz, hogy kell időnként változtatni a stíluson, a rajongók nagy része várja is a megújulást. Eszméletlen változást tud hozni egy új hangzásvilágú lemez, Madonnától kezdve Justin Bieberig ezer példa van erre. Nekem a kedvenc producereim bebizonyították ezt, Dr. Dree, Timbaland, William Orbit, Babyface, Pharell Williams, és persze a mai menő DJ-k, majdnem mind egyben zenei producerek is.

Félretéve a showbizniszt, volt azért itt más mondanivaló is. A főszereplőnk, akit innentől a "lány"-nak fogok említeni, sajnos két évvel korábban elveszítette a szüleit, akik főleg adósságot hagytak a gyerekeikre. A nővére az egyetlen kereső a családban, így a lány korábban befejezte a középsulit, és az egyetem előtti szabad évben próbál besegíteni a háztartásba pincérkedéssel. Legnagyobb gondjuk az iker öccseik taníttatása, amire spórolni kéne. Ebben a helyzetben más is igent mondott volna az ajánlatra, miszerint egy évig színlelnie kell, hogy ő Oakley barátnője. Nekem nagyon szimpatikus volt a karaktere az első pillanattól, jól meg is ismerhettem a váltott szemszög segítségével, egyedül a nevét utáltam, aminek utána is néztem, hogy kelta eredetű és kicsit jelent, ezzel együtt abszolút fiúnév, és általában vezetéknév. Szóval a szülők furaságához adhatunk egy plusz pontot ezért a névért. Nem ijedt meg a helyzettől, jól odamondogatott a srácnak, aki először meghökkent a stílusán, aztán pont ezt az őszinte, szarkasztikus hangot szerette meg a lányban, persze külsőre is tetszik neki, pláne, hogy szinte alig sminkel és nem cicababának öltözik állandóan. A lány azért elég sokat lelkizett magában, miután bonyolódott a sztori az exével, de szerencsére fokozatosan rájött illetve rávezették, hogy gondja van a gyászfeldolgozással, és az önértékeléssel is. Egyébként épp van egy 17 éves lányom, aki szintén sokat morfondírozik azon, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz, és én minden alkalommal elmondom neki, hogy van még pár éve eldönteni. Nem kell egy 17 évesnek elhivatottnak lennie, nem kötelező. Az élet hosszú és annyi minden történik, nehogy már mások elvárásainak kelljen megfelelni még ebben is. Tetszett még ebben a lányban, hogy nem hagyta magát megváltoztatni, ragaszkodott a külsejéhez, a ruháihoz, a belső moráljához, fontos volt, hogy önmaga maradhasson, és ez nagyon be is jött minden téren.

A szerelmi szálat imádtam, szépen lassan építkezett és a kezdeti mufurc párbeszédekből igazi barátság alakult ki, ami persze hogy szerelemmé alakult. Azok az apró pillantások, véletlen érintések! Tetszett, ahogy Oak változott, az első bunkó megnyilvánulása után még alakított párat, aztán szépen fejlődött a személyisége, és tényleg jót tett neki ez a kapcsolat. Megvolt az oka a viselkedésének, és ez a saját szemszög miatt az olvasó felé hamar ki is derül. Azért valljuk be, óriási érzés lehet többezer ember előtt zenélni a színpadon, érezni a feléd áramló energiákat, ugyanakkor nem mehetsz végig álcázás nélkül a nyílt utcán, mert öt perc alatt szétszednek a rajongók, pusztán szeretetből. Mindez nehéz súlyként telepedik ezekre a sztárokra, és nagyon oda kell figyelniük minden apróságra, ha hibáznak, megkövezik őket, ha mindent szabályt betartanak, egy idő után unalmasak és kiégettek lesznek. Mit mondjak, a kedvencem lett ez a srác, sokat segített ebben, hogy valós személyt képzeltem a helyébe, aki hasonlóan korán kezdte, igaz zenekari tagként, de a népszerűség súlya ugyanaz.  Luke Hemmings énekes gitáros volt a lelki szemeim előtt, akinek a barátnője, Sierra, pont olyan bullyingnek van kitéve, mint a könyvben Vaughn. Szétszedik a rajongók, szóval ez náluk épp aktuális a jelenség.  

Filmszerűen pörgött a fejemben a cselekmény, így nem volt nehéz elképzelnem, hogy valós színészeket lássak magam előtt, annyira adta magát  Oakley szüleire a híres színész házaspár Alec Baldwin és Kim Basinger, ők  abszolút illettek a szerepre. (Tudom, hogy már elváltak, de a könyvben is.)

A szerzőpáros nekem ismét bebizonyította, hogy remekül dolgoznak együtt, sokat nevettem a vicces részeken, az érzelmek pedig megdobogtatták a szívem, és voltak bizony elérzékenyülős részek is. Fontos volt nekem, hogy Oak és az anyja között kibontakozott valami, amire építeni lehet a jövőben, nincsenek elveszve egymás számára. Jelentős mondanivaló volt a regényben a szülő-gyerek kapcsolat, és a testvérek egymásra figyelése, a család fontossága.

W-t sajnáltam egy picit, mert ordított a karakteréről hogy na én vagyok akit utálhattok, olvasók, ide lőjetek. De nem ő az egyetlen negatív szereplő, Oakley zenésztársa, Luke is kellően utálható volt, sőt, inkább undorító féregnek titulálnám. Viszont az összes többi mellékszereplő szépen megformált, a lány nővére és a testőr közötti románc meg a szívem csücske lett. 

A párbeszédek élvezetesek, külön imádtam a twitter üzeneteket, amit egymásnak írtak, a kitaláltakat és a valósakat is, meg jókat röhögtem a rajongók beszólásain is, annyira jellemzőek voltak.

A végkimenetel és az előtte lévő fordulat is borítékolható, de nem bántam, mert az egész regény kedves, vicces, aranyos volt, biztos elő fogom még venni, és szívből ajánlom minden korosztálynak 15 fölött, igazából nem is értem, hogy miért nem vörös pöttyös lett, szerintem semmi sem indokolja a rubin besorolást, talán több olvasóhoz is eljuthatna.

Fotók: Timbaland-Google, Luke-Instagram, Alec Baldwin és Kim Basinger-Google

Borító: A sziporkázó csillag, mint a sztárság szimbóluma,  tetszik.

Kedvenc karakter: Vaughn, Oakley

Szárnyalás: Paisley és Ty bimbózó kapcsolata jó mellékszál volt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A korosztálynak megfelelő volt a szerelmi szál és annak kimenetele. Szóval édes, cuki, romantikus szerelmi jeleneteket olvashatsz!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A kötet főhőse, Oakley Ford egy fiatal popsztár, akiért milliók rajonganak.A mostani játékunk során fiatal popsztárok képeit láthatjátok majd, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott sztár nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.12. - Sorok Között értékelés
01.14. - Fanni's Library
01.16. - Sorok Között extra állomás
01.18. - Csak olvass!
01.20. - Readinspo
01.22. - Deszy könyvajánlója
01.23. - Dreamworld extra állomás
01.24. - Kelly & Lupi olvas
01.26. - Pandalány olvas
01.28. - Veronika's Reader Feeder

Tijan: Anti-Stepbrother - Vészkijárat

A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Tijan legújabb regénye, az Anti-Stepbrother - Vészkijárat,  amiben a romantikus kalandok mellett a gyászfeldolgozás nehézségeiről is olvashattok. A könyvről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, egy szerencsés olvasó pedig meg is nyerheti a regényt!

Könyvmolyképző Kiadó - 2019
384 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Goodreads: 4,15
Besorolás: NA, romantikus, realista

A mostohabátyám miatt iratkoztam be erre az egyetemre.

De mi van, ha beleszeretek valakibe, aki pont az ellentéte?

Igen, kicsit naiv voltam, nehezen illeszkedtem be, és túlzottan a fantáziavilágomban éltem, de Caden Banks nagyon téved, ha azt hiszi, irányíthat.

Új család, új barátok, új élet… és új kihívások.

Minden, amiről egy egyetemista élete szól: szerelem, buli, tanulás, siker, kudarc… és az élet nehéz kérdései is: veszteség, kétség, gyász.

Nagyon szerettem volna Tijantól olvasni, mert évek óta folyton belefutok, akkora a hype körülötte a külföldi könyves blogokon. Aztán Lupi véleménye az első magyar megjelenéséről nem volt túl biztató, de voltak már máskor is véleménykülönbségek közöttünk, úgyhogy ez nem tartott vissza. Pedig kellett volna. De megbabonázott ez a borító, és ahogy elemezgettem a szerző sikerének lehetséges okait, az egyik szembeötlő elem, hogy a regényeinek szinte kivétel nélkül baromi jók a borítói, pontosan olyanok, amit azonnal leemelsz a polcról, és magadénak akarod tudni.

Egyszer beszélgettünk róla a bloggerekkel, és emlékszem egy megjegyzésre, hogy Tijan regényei az idővel egyre jobbak lettek, mint például Abbi Glinesé is, szóval ez is amellett szólt, hogy próbáljam meg.

A borító pozitívuma után még a gyors olvashatóságot tudom kiemelni, mert semmire sem kell odafigyelni olvasás közben. Nem kell gondolkodni, legfeljebb azon, hogy épp ki szólal meg és miért, mert az gyakran nem egyértelmű. És ha valaki válaszol valamire, az se mindig odavaló, bár ezt a szerző szarkazmusnak álcázza, ami vicces kéne hogy legyen, de én ezeken egyszer sem tudtam nevetni, legfeljebb felhúzni a szemöldököm, ami a regény végére a hátamon kötött ki.

Miért nem kell figyelni különösebben a regény olvasása során? Mert nincs cselekmény. Summer a főszereplő, aki most kezdi az egyetemet, amit azért választott, mert ide jár a mostohatestvére, akibe évek óta szerelmes, bár nem évek óta mostohatesók, ez csak az utóbbi két év szerencsés velejárója. Egyetlen szó magyarázat sem hangzik el, hogy mi az oka ennek a szerelemnek, azon kívül, hogy Kevin a világ legszebb pasija. Ebből rögtön lejön, mennyire sekélyes, naiv lány a főszereplő, ami rettentő rossz indítás. Megjegyzem számomra a borítón és a kíváncsiságon kívül a mostohatestvér iránti vonzódás volt a következő hívószó, ami miatt rávetettem magam a könyvre, mert érdekes szituáció ez számomra, olvastam jó sztorikat erről és azokat imádtam. De itt azonnal észrevettem, hogy a srác, Kevin, nem éppen a szerethető rosszfiú kategória, mert az első oldalon lejött, hogy egy szemétláda, aki kihasznál minden csajt, és a megcsalás az egyik lételeme. Tisztességtelenül játszik. Van ugyebár az a rosszfiú, aki falja a nőket, de legalább nem ígér nekik fűt, fát, és nem is alakít "kapcsolatot" velük, mindezt előre közli. Kevin azonban szédíti a lányokat, jár velük, majd tudatosan újat keres, azt sem bánva, ha a lány épp foglalt. Engem a végén sem győzött meg a szerző, hogy volt erre bármi pszichés magyarázat, ez nagyon gyenge próbálkozás volt.

Szóval a naivánk utánament az egyetemre, megjegyzem csodálkoztam, hogy ezt csak így minden nehézség nélkül meg tudta tenni, de lépjünk túl ezen, mint a szerző. Ám Kevin le sem szarja gyakorlatilag, viszont a fiúegylet másik nagymenője valami furcsa oknál fogva (amire rá nem jöttem soha) kedveli a lányt, és kialakul köztük egyfajta barátság, ami okán sülve főve együtt vannak, Summer bejáratos lesz a fiúegyletbe, sőt Caden szobájába is, mindezt pár nap alatt.

És ezután elindul a drámázás, a Kevin utáni sóvárgás, ami kavarodik a Caden iránti érzelmek növekedésével. Nem volt az egész felépítve, nem volt íve, én ebben egy csipet kémiát sem éreztem. Semelyik páros között sem, ami azt illeti. Tényleg erről szól az egyetemi élet? A bulik, a piálás, ja mert azt alaposan részletezte a szerző, és a kavarás, ki kivel szexel, és hát természetesen a lányoknak is lehetnek egyéjszakás igényei, mert van aki tuti erre vágyik.

Az egész lélektani teher Caden testvérével, nálam kiverte a biztosítékot. Ha valakit baj ér, beveri a fejét és agykárosodást szenved, bármi balesetből eredően, azt elfogadom. De amit a szerző ezzel a sráccal művel a hibás sisakkal, az túlment minden határon. Ilyen nincs, ez nevetséges. Épp az ellenkezőjét éri el, szívszorítónak kellene lennie, de a hiteltelenséggel tönkreteszi. Még azt is kétlem, hogy egyáltalán tájékozódott-e agykárosodás ügyben.

Az egészre felteszi a koronát a szerző Summer ájulásával, ami olyan wtf pillanat volt, amit már rég olvastam, az egész gyászfeldolgozási téma is ilyen volt különben, látszik, hogy a szerzőnek fingja sincs az egészről. Nagyon fura volt, hogy túl hosszú ideig még magában sem hozta fel, így az olvasó sem értesül a helyzetről.

Azon már csak nevetni tudtam, mennyire random módon, a könyv utolsó negyedénél egyszerre Caden is szemszöget kap. Hirtelen úgy érezte a szerző, meg kell magyaráznia, miért hagyja faképnél Summert egy idegbeteg résznél, miért hazudik neki, hogy piálni megy, miközben csak a testvérét akarja felelősségre vonni. Miért kell ehhez hazudni? Nyomatékosan, kizárólag saját szemszögből.

Külön negatív kedvencem volt Avery, Summer új barátnője az egyetemen. Bosszantó volt a maga butaságával önmagában is, de ketten együtt ilyen beszélgetéseket produkáltak:

"– Valami baj van?
– Tessék?
Avery figyelmesen nézett rám.
– Sóhajtottál. Valami baj van?
– Nem. – Legyintettem. – Csak hülyeségek járnak a fejemben.
– Mik?
– Tessék?
– Mi járt a fejedben? Mondd el nyugodtan! – Előrehajolt és rám vigyorgott."

A párbeszédek tragikusságától elképedtem, ezek a visszakérdezések és értetlenkedések jellemzőek végig, és kivétel nélkül minden szereplőre.  Ha ilyen emberek vennének körül, elásnám magam. Én legalábbis utálom, ha valaki nem a kérdésre válaszol, hanem feltesz egy újabb kérdést, és ezzel volt tele a regény. Jellemzően amatőr az írás stílusa, nem értem, mi a fenét esznek ezen a szerzőn, annyira nyilvánvalóak a hibái, amitől falra másztam, az eléggé nyilvánvaló, hogy szerkesztőt nem látott.

A karakterek közül senkit sem szerettem meg, nem tudtam azonosulni velük, a problémáikkal sem. Fejlődésről meg egyáltalán nem tudok beszélni, semmi ilyesmit nem mutat a szerző. Egyedül Caden üti meg alulról a mércét, de több érzelmet mutatott a testvérével történtek miatt, mint Summer felé, és valahol ez egy romantikus könyv (is) akarna lenni, szóval érzelmileg kevéske volt a srác, legyen bármilyen kockás a hasa. 

A szerelmi szál nekem lapos volt és gyenge, és a romantikus részek is kevésnek tűntek a terjedelemhez és a rubin pöttyös besoroláshoz képest. Az a pár ágyjelenet nem volt sajnos emlékezetes, végig arra gondoltam, ezeket a szavakat már annyiszor olvastam más-más könyvben, úgy tűnt, mintha összeterelte volna a szerző pár sorba, amit máshol felcsippentett.

Összességében sajnálom, de az olvasás során semmilyen érzelmet nem tudott kiváltani belőlem a szerző, és ez a legnagyobb probléma. Az egész drámázás középiskolai szintű volt, gyengén alátámasztott problémákkal. A túlértékelésnek az oka az lehet, hogy a 15-18 éve olvasótábor ilyen történeteket akar olvasni, ahol a tinidráma a jellemző, "most járunk, vagy barátok vagyunk?" téma, szappanopera szerű stílusban. Hát, vannak sokkal jobbak is ennél.

Borító:  A borító mindent visz, övé az egyik pont.

Kedvenc karakter: Nem volt, de talán Diego.

Szárnyalás: Nem volt számomra élvezhető jelenet.

Mélyrepülés:  Ebből viszont túl sok is.

Érzéki mérce:  Én nem éreztem a kémiát a szereplők között, a szex a szokásos klisés szavakkal jellemezhető.

Értékelés:

A regényt ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ó, azok a rosszfiúk! Summert is lassacskán meghódítja az egyetem menő rosszfiúja, Caden, és hát, nem ő volt az egyetlen könyves hősnő, aki nem tudott ellenállni a rosszfiúk csábításának.

A mostani nyereményjátékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amikben egy-egy igazi rosszfiú szerepel, akiről talán kiderül, hogy nem is (olyan) rossz ;) A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beleírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

" – Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. – Dorothea erre harsányan felnevetett.

– Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.

– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.13. - Sorok Között
01.15. - Deszy Könyvajánlója
01.17. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
01.19. - Hagyjatok! Olvasok!
01.21. - Kelly & Lupi olvas
01.23. - Insane Life

On Sai: Álruhában (Vágymágusok #1)

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk On Sai legújabb történetét, a Vágymágusok első részét, mely az Álruhában címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Szépvölgyi Rianna grófkisasszony izgalmakkal teli kalandját, melyben férfiként kell helytállnia, miután egy katonai toborzás során összecserélik ikertestvérével, Roannal.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Vágymágusok világát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Könyvmolyképző, 2019

300 oldal

Besorolás: YA, fantasy

Lehet barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.

Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.

Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?

Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.

Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Ez tipikusan az a regény, amibe akkor se lapoznék bele a borítója alapján, ha utánam dobnák. Egy ok volt, amiért belevágtam a történetbe, az pedig az írónő személye. On Sai számomra a humort, az izgalmas, jól megírt történeteket jelenti, amelyekben még sosem csalódtam. 

A történet főhőse Rianna, a Szépvölgyi család grófkisasszonya, aki sok minden más tulajdonsága mellett, egy szipoly. A szipolyok a mágusok női megfelelői, akik képesek a természettel kommunikálni és őket együttműködésre bírni, sőt a szexből, a vágyból is erőt merítenek. Ám ez a hatalom tiltott, a szipolyoktól rettegnek és üldözik őket. Hogy a lány biztonságban legyen, szerepet cserél a csendes, zenével foglaltoskodó öccsével, így Rianna lesz Roan és Roan pedig Rianna. Ez a szerep egy jó darabig be is válik, hiszen a csonka családban (az édesanyjuk meghalt, az édesapjuk pedig elég furcsa szerzet) kell egy erős kéz és ezt a szerepet Rianna tölti be. Ám egy napon megjelenik egy kapitány, Ras, aki a kegyetlen uralkodójuk számára gyűjti be a mágiával rendelkező fiúkat. Rianna pedig véletlenül belekerül a sorozásba és az öccse helyett viszik magukkal. 

És innentől indul a móka. Rianna, az álruha ellenére is egy grófkisasszony, aki a másik nemről nem sokat tud. Ezek után bekerül egy férfiakból álló csapatba, annak minden előnyével, de inkább hátrányával együtt. A lány mindezt gyakran megbotránkozással, de még inkább humorral próbálja elütni. Egyszerűen nem tudtam hangos nevetés nélkül túljutni azon, ahogy Rianna kommentálta az átélteket, ami gyakran egy grófkisasszony szemének abszolút nem volt való. Ráadásként nőként nem tud néha nem tágra nyílt szemekkel nézni a félmeztelen, gyakran jól kidolgozott férfi testekre, így hamar elterjed róla, hogy férfi létére a férfiakat szereti. Ez még több bonyodalmat okoz a számára. És akkor arról még nem is meséltem, hogy a női mágia "picit" másképp működik a férfi mágiához képest, amit elég nehéz elrejteni a mágusok csapatában. 

Persze a bonyodalom se kerüli el Riannát, hiszen ott van Lidérc, akit részben miatta soroztak be a csapatba, így enyhén szólva is utálja a lányt, de mellette nem tud nélküle sem meglenni. A fiú hol fenyegeti, hol pedig teljesen ráutalja magát, így a lány mellett mi sem jövünk rá eleinte, hogy mit is akar (Lidérc se persze, mert ő aztán végképp nem érti, hogy ő, aki annyi szépasszonnyal hált már, miért is vonzódik egy férfitársához :)))).

Azért van persze kevés izgalom emellett is (pedig már a fentiek is épp elég zűrt okoznak:), valaki többször is a kis csapat életére tör és a sok mágustanonc között, Riannára vár a feladat, hogy megoldja a rejtélyt.

A humor mellett ami nagyon tetszett, az a mágia kidolgozása volt. Ahogy a szipolyok a természeti elemekkel tudtak kommunikálni - sőt az élettelen dolgokkal is, mint például egy vár, az valami mesteri volt. Mellette persze a szexuális vágy is ugyanolyan erős mágiát képes okozni - ami ebben a regényben rettentő humoros helyzeteket okozott - főleg a férfiakat, a szexet nem ismerő, naív Rianna esetében. 

Rianna pedig egy számomra nagyon szerethető, talpraesett főhősnő volt. Az, hogy nem egy anyámasszonykatonája, az már ott meglátszott, hogy a félkegyelmű apja és egy vár és az uradalom elvezetésére abszolút alkalmatlan öccse helyett egy grófságot volt képes kordában tartani.

De ahogy ellavírozott a férfiak világában, ahogy megúszta az összes, "most megbizonyosodunk arról, hogy mindenki férfi-e" vizsgálatot, ahogy kivágta magát a leglehetetlenebb helyzetekből is, azt sok női főhős megirigylhetné és eltanulhatná tőle. Persze nem volt szuperhős, neki is voltak hibái, ő is okozott elég sok kalamajkát és sokszor azért külső segítséggel tudott csak kimászni a bajból. De akkor is. Rianna bekerült a kedvenceim közé. Ő és Lidérc olyan párost alkotnak, ahol már alig várom, hogy a fiú rájöjjön, hogy a "Roan" lány, méghozzá egy szipoly és a sok-sok akadály után egymásra találjanak végleg. Mert, hogy összevalóak, az idáig világít:).

Összességében egy nagyon jól megírt, humoros, néhol pajzán, néhol pedig izgalmas YA történetet olvashattam és elmondhatom, hogy innentől On Sai könyvei akár újságpapírba is lehetnek bekötve, nem fogok kétkedni benne, hogy jók:).

A regényt pedig ajánlom fiúknak és lányoknak is, mind a két nem megtalálja benne a neki tetsző részeket, én pedig alig várom a folytatást, hiszen az írónő természetesen függővéggel zárta az első részt:))).

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Borító: Szerintem ha nem kommentálom az lesz a legjobb mindenkinek :)

Kedvenc karakter: Rianna / Roan, Lidérc

Szárnyalás: a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: hát, volt egy pár forró jelenet, de minden persze a YA keretein belül maradva

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során olyan, Riannához hasonló lányokat, nőket keresünk, akik a másik nem uralta területeken úgy próbálnak meg érvényesülni, hogy férfinak álcázzák magukat.

Minden állomáson találtok egy képet az adott álruhás hölgyről, nektek pedig azt kell kitalálnotok, mi az illető álneve (ha nincs/nem derül ki, a rendes nevét írjátok). Fontos: csak és kizárólag álnévre vagyunk kíváncsiak!

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 05 - Dreamworld

Január 07 - Dreamworld - Idézetek

Január 09 - Könyv és más

Január 11 - Könyvvilág

Január 13 - Hagyjatok! Olvasok!

Január 15 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Január 17 - Kelly és Lupi olvas

Laini Taylor: A rémálmok múzsája - A különös álmodozó #2

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás 2019.
528 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,47
Besorolás: Fantasy, YA

Szárája hatéves kora óta uralta Könny lakosainak álmait a Rémálmok Múzsájaként. Eddig azt gondolta, hogy már ismer minden szörnyűséget, így többé semmi sem lepheti meg. Ám amikor lezuhant a citadellából, rájött, hogy tévedett. Sem ő, sem szerelme, a jóképű, álmodozó idegen, Lazlo sem lehetett már ugyanaz, mint előtte: egyikük istenné, másikuk szellemmé lett, és így kellett szembenézniük Minja fenyegetésével, aki véres bosszút tervez az alattuk elterülő város lakói ellen. Lazlo lehetetlen döntésre kényszerül – mentse meg a nőt, akit szeret, vagy mindenki mást? –, miközben Szárája reménytelenebbnek érzi magát, mint eddig valaha. És ez még nem minden, ugyanis hirtelen egy új ellenséggel is meg kell küzdeniük, valamint rá kell jönniük, honnan jöttek az istenek, és miért. Mindeközben, ahogy az elfeledett ajtókat kinyitják, új világok tárulnak fel.

Őszintén hálás vagyok  a Maxim Könyvkiadónak, hogy megjelentette magyarul Laini Taylor Strange the Dreamer duológiáját. Egészen különleges helyet foglal el a lelkemben ez a két regény, sosem fogom elfelejteni a számomra oly kedvessé vált szereplőket és a történetüket. Az első részről készült értékelés ITT olvasható.

A legegyszerűbben fogalmazva ez a duológia a szeretetről szól, erről az érzésről, amelyet annyi, de annyi formában tudnak kifejezni a világ teremtményei. Legyen szó szerelemről, vagy testvéri szeretetről, vagy szülő-gyermek kapcsolatról, ebben a történetben a szerző felvonultatja ennek az érzésnek minden árnyalatát. Mert befolyásolhatja ezt az érzést a gyász, az öröm, a bánat, a távolság, de ha az érzés tiszta és önzetlen, akkor a birtokában akár csodákra is képesek vagyunk. 

A szerző stílusa utánozhatatlan. Annyira részletgazdagon ír, hogy gond nélkül elképzelhettem mindent, a szobák falán elhelyezkedő apró díszítésektől kezdve a léghajók repkedését a portálokon át. Gyönyörű mondatokkal fogalmaz, minden sorral egyre csak elmerülök a világában, nem is szerettem megszakítani az olvasást, érdemes ráérős időben elővenni.  A világteremtés meg egyenesen a kisujjában van ennek a nőnek, az első részben megismerteken túl újabb helyszínek tárultak elém, térben és időben is újabb utazásokra vitt. Már a Füst és csont leánya  kapcsán is éreztem, hogy ő egy olyan szerző, aki nekem ír, az én ízlésemnek megfelelően építi fel a cselekményt, a karakterei pedig sokrétűek, egyediek és nagyon szerethetőek. Mivel nagyon rég olvastam Karou történetét, mindenképp újra elő fogom venni, mert voltak dolgok, amik nem hagynak nyugodni a két világ közötti kapcsolat lehetősége miatt.

Hatalmas fantáziával rendelkezik Laini, és ez a mitológia kialakításában már bebizonyosodott az első részben, de itt is lenyűgözött a szerző az újabb előzménytörténetek kapcsolódásával, a múlt és a jelen összefonódásával. Minden kiderült a végén, természetesen az is, hogy miért felejtették el a város igazi nevét, mi történt valójában itt 200 évvel ezelőtt. 

Ha valaki nem olvasta az első részt akkor itt most spoilerveszély áll fenn! De lehetetlen úgy írni erről a regényről, hogy nem említek semmit a korábbi eseményekről.

Merthogy ott maradt abba a történet, hogy Szárája lezuhant a citadelláról és visszavonhatatlanul elhagyta a lelke a testét, amit fizikai valójában éppen most ölelhette magához Lazlo először és utoljára. Mivel azonban a második résznek épp Szárája, a rémálmok múzsája a főszereplője, talán nem akkora titok, hogy mégis sikerül szellemalakban köztük maradnia, kizárólag Minja segítségével, aki a többi szellemhez hasonlóan magához tudta kötni. Bár időnként nem ér a lába a földhöz, de a külseje ugyanolyan, mintha élne, hozzá lehet érni, mindent meg tud tenni, amit élőként is, viszont el tud tűnni, hogy máshol bukkanjon fel, vagy épp változtatni tud a külsején. A képessége is változott, ehhez idő is kellett, hogy kitapasztalja miben más. Mivel Minjához van kötve, a kislány befolyásolhatja az akaratát, elnémíthatja, megdermesztheti, vagy megtesz az utasítására dolgokat, amiket magától nem tenne. Ez a rész kiborított rendesen, mert Minja nagyon dühös, hiszen visszatért Könnybe az Istenölő is, szó szerint el akarja pusztítani Eril-Fén városát a benne élő emberekkel együtt. Szárájának meg kell fejtenie Minja titkát,  és a csapatnak a szeráfban rejlő egyéb furcsaságokra is magyarázatot kell találnia.

Párhuzamosan fut egy előzménytörténet is, Kora és Nova egy távoli világban élnek, eladósorban lévő nővérek ők, ahol a nők dolga a munka, gyerekszülés és a hallgatás. Nincs más reményük kitörni ebből a kilátástalan helyzetből, mint várni a mezárthokra, akik időnként a léghajójukon elviszik magukkal a tehetséggel megáldott egyéneket. Mindketten azok, de csak Korát viszik magukkal, elszakítva egymástól a testvéreket, akiknek ezután nem áll másból az életük, mintsem vágyakozni arra, hogy újra találkozhassanak. Szívbemarkoló a fájdalmuk, és a küzdelmük, amin átmennek több emberöltőn át, végül kapcsolódnak a jelen eseményeihez. Nekem ez fontos része volt a regénynek, többször is megsirattam a testvéri szeretetük erősségét és a szabadságvágyukat.

Egyébként az egész könyve ez volt jellemző, torokszorító érzéssel olvastam, de imádtam minden sorát. Próbáltam lassan haladni, ami adódik is a lassan hömpölygő cselekmény révén, épp ezért nem is ajánlom azoknak, akik a gyors ütemű könyvekre vágynak. Ez a regény a fantasyk esszenciája, nekem kimondottan jutalomfalatnak számít.  Ki akartam élvezni minden érzést, amit kivált belőlem ez a regény, legyen az fájó vagy örömteli, el akartam gondolkodni a mondanivalóján. Gombóccal a torkomban aggódtam a szereplőkért, akik a szívemhez nőttek, a régiekért éppúgy, mint az újakért. Kora és Nova mellett még rengetegen kapcsolódtak a sztorihoz, illetve a régieket sikerült jobban megismerni. Például Minját, akit az első részben egyáltalán nem kedveltem, de most annyi minden kiderült róla, szinte elképzelhetetlen, hogy hat évesen min kellett keresztül mennie. Mindenki változik és fejlődik a regény során, és a végén megláthattam, hogy ennek a kislánynak is más lesz az élete. Meg kell említenem, hogy a történet az első részhez hasonlóan nem egy szerelmes lányregény. Bár nagyon fontos része most is Lazlo és Szárája szerelme, ennél sokkal többet ad, megmutatja az egész keretet, és ezt nem rózsaszín szemüvegen keresztül láttatja. A múlt, benne az istenekkel és tetteikkel, nagyon megrendítő. Az egész gyereknevelde léte értelmet nyer, és komoly etikai kérdéseket feszeget, ami a való világban is előfordulhat, leszámítva a szuperképességeket.

A történet lezárásával elégedett vagyok, ugyanis pont annyira hagyta nyitva a szerző, hogy kívánjam a folytatást, de megelégszem, ha egy új sorozattal jelentkezik, ahol találkozhatok még ezekkel a szereplőkkel is, de a felépített mitológiát mindenképp szeretném újra élvezni. 

Boldog vagyok, hogy ezzel a regénnyel kezdtem az évet, bár most úgy érzem, nem is lesz olyan, ami megugorja ennek a színvonalát. Nekem életre szólóélményt nyújtott ez a duológia, a legfontosabb könyveim polcára kerül.

Képek: Pinteres, BlackbirdArt

Borító: Gyönyörű, és a végén értelmet nyer, mi is ez valójában.

 

Kedvenc karakter: Szárája, Lazlo

Szárnyalás: Kora és Nova - Szárája álomidézésében.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Megterhelő néhány ponton, de a szeretet és a szerelem megfelelően balanszírozza a keményebb jeleneteket.

Értékelés:

Ha megtetszett itt megrendelheted

BELEOLVASÓ

BEST OF 2019

Kelly: 2019 zűrös év volt a számomra, és nem éppen az olvasás volt a központi témám. Ráadásul más szórakozást is felfedeztem, ami elég sok időmet felemészti. Szeretem ezeket a más jellegű kihívásokat, de ahogy mindig, az év végi összegzésnél megint rájöttem, mennyire fontosak az olvasmányaim, és szeretnék 2020-ban többet olvasni, mint 2019-ben.

Kezdjük a blogos adatokkal:

109 bejegyzés született, ami 105 könyves értékelés, 2 interjú, 1 readathon és 1 blogszülinapos posztból áll. Így már 880 könyvről olvashattok a blogon!

2019-ben Lupi sokkal aktívabb volt, 73 értékelést adott, míg én csak 32 könyves posztot írtam. Nagyon örülök, hogy Lupinál elmúlt az olvasási válság, idén szeretnék felzárkózni én is!

Lupi

Olvasott könyveim száma: 73

2019-ban körülbelül 25 könyvvel gyarapodott a könyvtáram. (ebbe nem vettem bele a turnés könyveket)

Legdrágább példány: Timmy Ralfe: Ridgeback Revealed - 6.000.-Ft körül volt az ára

Legolcsóbb példány: Dan Brown: Az elveszett jelkép - a páromtól kaptam ajándékba:)

Aminek a legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Timmy Ralfe: Ridgeback Revealed

Kelly

Olvasott könyveim száma: 50 megkezdett könyvből 47-et fejeztem be.

2019-ban 64 könyvvel gyarapodott a könyvtáram.

Legdrágább példány: Idén visszafogtam a saját vásárlásokat, ráadásul nem is tartottam számon az összegeket, de valószínűleg a keménykötéses Cassandra Clare regények voltak a legdrágábbak.

Legolcsóbb példány: Sajnos idén nem vezettem számszerűen a beszerzéseket.

Aminek a legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Legendary

Legkevésbé tetszett könyv

Kelly: Nicole Williams: Clash - Csattanás regénye egyáltalán nem tetszett. Emlékszem, még az első részre, a balettos lány és a rosszfiú szerelme reményteljes indulás volt, de ez a második rész elvette a kedvem a sorozattól, így le is tettem a harmadik rész olvasásáról. Még blogbejegyzést sem írtam róla.

Lupi: Kristy Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm - nagyon szerettem volna szeretni a könyvet, az alapötlet nagyon jó volt, de valami nagyon félrement… rettentően hiányzott egy szerkesztő, aki legalább a történet negyedét kihúzza és feszesebbé teszi a regényt. A történet sava-borsa elveszett a sok rózsaszín rész között.

Legrosszabb borító

Kelly: Kelly Oram: Cinder és Ella borítója nem igazán adja vissza a történetet, pedig az tetszett.

Lupi: Rainbow Rowell: Szív küldi. Igen, igazodik az írónő többi könyvéhez, de engem, ha nem ismerem az írónőt és kedvelem a regényeit, soha az életben rá nem venne ez a borító, hogy levegyem a polcról

Legnagyobb csalódás

Kelly: A legnehezebb szívvel írom le ezt, hogy Jamie McGuire új sorozatában mekkorát csalódtam. Mintha nem is ő írta volna. Erről sem írtam mérgemben bejegyzést. Egyetlen pozitívum néhány Maddox srác feltűnése volt, de a regényt nem tudom ajánlani.

Lupi: Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm - egy nagyon jó történet nagyon félrecsúszott feldolgozása.

Legnagyobb pozitív meglepetés

Kelly: Kicsit tartottam Penelope Bloom fogadtatásától, mind a magam nevében, mind az olvasóközönség részéről, és hát volt is kalamajka belőle. Itt is csak azt tudom mondani, amit az értékelésekben is írtam, nem szabad olvasás nélkül ítélkezni. Nem mindig azt kapod, amit a borító/fülszöveg sugall.

Lupi: Itt kettőt is választanék:

Magyar szerző: Szép Zsolt: Kárpát Walzer - kicsit féltem, hiszen magyar író, bemutatkozó regény, 651 oldal, de a félelmem teljesen alaptalan volt. Egy különleges, izgalmas, természetfeletti szállal megspékelt kalandregényt olvashattunk a Monarchia idejéből.

Külföldi szerző: Isaac Asimov: Az Űrvándor / Az aszterodiák kalózai - ahogy az értékelésemben is írtam, egészen idáig rettegtem Asimov könyveitől, mert ő eddig számomra a “keményvonalas” sci-fi írót jelentette, de ez a két története bebizonyította, hogy nem kell a regényeitől félnem, érdekesen, gördülékenyen ír és olyan élvezetesen magyaráz, hogy még engem is le tudott kötni a tudományos részekkel is. 

Legjobb borító

Kelly: Az első helyen végzett: Natalie C. Parker: Seafire - Lángoló tenger. Szorosan mögötte  Stephanie Garber: Legendary borítója.
Lupi: Itt egyet nem tudok sajnos választani, annyi jó borítót láttam idén. Bár az idén olvasott Sarah J. Maas regények mindegyik borítója tökéletes szerintem, de most megpróbálom őket kihagyni és ezen felül választani.
Magyar borítóként Rusvai Mónika: Tündöklő regényének a borítója szerintem mindent visz. Külföldi borítóként pedig Anni Taylor: Végzetes játék és Isaac Asimov: Az Űrvándor / Az aszteroidák kalózai könyveinek borítója tetszett a legjobban.

Legjobb debütáló író

Kelly: Magyar szerzőt emelnék ki: Szabó Tamás Holdvíz regénye volt az idei legjobb regény debütáló szerzőtől.

Lupi: Magyar szerző: Szép Zsolt, külföldi szerző: Delia Owens

Legjobb világfelépítés

Kelly: Nagyon-nagyon nehéz választás, mert egy tucatot is kiemelhetnék. Mégis Laini Taylor: A különös álmodozó világa nyert, ahol nagyon különleges a világfelépítés, imádtam az istenek/félistenek/emberek világát, Könny városát, az álmokban való találkozásokat, a szereplőket. Már a kezemben a folytatás, hamarosan kezdem.

Lupi: Sarah J. Maas még mindig magasan vezeti ezt a listát, az Üvegtrón sorozatával (itt most a Tower of Dawn - A hajnal tornyát olvastam) és a Tüskék és rózsák udvara sorozatával (itt most A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvarát és a Fagy és csillagfény udvarát olvastam). De szorosan a nyomában halad Holly Black is A levegő népe sorozatával (itt a The Wicked King - A gonosz királyt olvastam). Azt hiszem őket egy jó darabig nehéz lesz nálam bárkinek is letaszítania:).

Legjobb szerelmespár

Kelly: Nekem az idénre jutott a Gonosz fortélyok sorozat első két része (és hamarosan olvasom a befejezést is) és nem tudok mást választani, mint Juliant és Emmát. Imádom a tiltott szerelmeket, és ez a kapcsolat nagyon betalált az ízlésembe.
Lupi: Tuudom, unjátok már, de Rhys és Feyre szerelme örök a számomra... De most jött egy másik szerelmespár is, akik nem fantasy lények, hanem hús-vér személyek, ők Jack és Rodel - Leylah Attar: A Serengeti köde című regényéből. Imádtam a vallomásaikat, a köztük lévő kémiát és a lassan kialakuló szerelmüket.

Legjobb főhős

Kelly:  Rafe Harlan volt a kedvencem Renáta W. Müller: A védelmező regényéből. Imádtam a pasit, a kitartását, a rátermettségét, még a piciny hibáit is. Hetekig vele álmodtam.

Lupi: David Starr, Isaac Asimov: Az Űrvándor / Az aszteroidák kalózai regényéből. Okos, ügyes, kíváncsi, talpraesett, bátor és jószívű - minden megvan benne, ami egy kalandregény főhősének csak kell.

Legjobb főhősnő

Kelly:  Caledonia volt a legjobb, pedig sok jelentős hősnőm volt az idén. Natalie C. Parker teremtette meg a karakterét a Seafire - Lángoló tenger regényben. Az egész legénység csupa elszánt, kemény csajból áll, persze a kapitány lett a kedvencem. Még mindig érzem a feminista kisugárzást ebből a regényből.
Lupi: Hát ez kemény dió lesz, mert jó főhősnőből több volt idén, mint jó főhősből. Rengeteg olyan könyvet olvastam, amelyek erős, kitartó, okos, minden túlélő nőkről szóltak. 
Ha fantasy regényekről beszélek, akkor ott van természetesen Feyre:)) és Jude a The Wicked Kingből, de idén jóval több realista regényt olvastam, így azok főhősnői viszik igazán a prímet. Nehéz volt választani közülük, de megpróbálok egyet megnevezni: Kya Clark, Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek című regényének főhősnője. Nem volt szuperhősnő, nem mentett meg a háborúban ezreket, de mégis óriási hatást gyakorolt rám. Egy fiatal lány, akit az anyja és az apja a vadonban hagyott és aki ott túlélt és felnőtt. Kíváncsi volt és okos, megtanulta kihasználni az adottságait és valami elképesztő tudással gazdagodott. Ettől függetlenül a magány kihatott a viselkedésére, befolyásolta sok döntésben, amelyek nem mindig a legjobb eredményt hozták. Számomra egy valódi hús-vér hősnő.

Legjobb szerelmi háromszög

Kelly: Igazi klasszikus szerelmi háromszögem nem volt, pedig szeretem a témát. Érdekes volt viszont John Marrs: The One - A tökéletes pár regényében kialakuló meleg kapcsolat, ami két addig hetero pasi között alakult ki, az egyiküknek volt állandó kapcsolata is.
Lupi: -

Legjobb nem szerelmi kapcsolat 

Kelly: Nagyon tetszett Benina: Mindig és Soha regényében a testvéri kapcsolat. Faith és Josiah borzalmas dolgokat éltek át, de mindig ott voltak egymásnak, még ha nem is voltak fizikailag közel.
Lupi: Dion és Góbi kapcsolata, Dion Leonard: Találkozás Góbival című könyvében. Ahogy a kiskutya kiválasztotta Diont és ahogy Dion küzdött azért, hogy együtt lehessenek, gyönyörű példája a kutya - gazda különleges kapcsolatának. 
 
Legjobb fiú szemszög 

Kelly: Martinez dumáját nem könnyű elfelejteni az El Diablo regényből. M. Robinson remekül  meg tudta szólaltatni ezt a két lábon járó ördögöt.
Lupi: Elliott szemszöge, Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa című regényében

Legjobb "PASI"

Kelly: Most hadd legyen egy kicsit piszkos a fantáziám! Pierce Whitfield erőteljes hatással volt rám Helena Hunting: Piszkosul akarlak regényében.
Lupi: Rhysand - ő nehéz lesz bárkinek is letaszítania nálam a trónról:)

Legjobb történelmi helyszín

Kelly:  Idén pár történelmi romantikust olvastam újra, plusz egy magyart is, Jókai Mór: Egy az Isten regénye tele volt jobbnál jobb helyszínekkel, nekem mégis Róma volt a kedvencem.
Lupi: Itt kettő is lenne - magyar szerző regényében: Szép Zsolt - Kárpát Walzer című regényében a Monarchia különböző színhelyei, ahol a legjobban Fiumét imádtam, külföldi írónál pedig: Mark Sullivan: A skarlát ég alatt című könyvében, a II. világháború alatt Milánó és Olaszország.

Legjobb komoly könyv

Kelly: Sarah Dessen: Lock & Key, a család jelentőségéről.
Lupi: Mark Sullivan: A skarlát ég alatt című regénye.

Legjobb szórakoztató regény

Kelly: Két regényt is végigkacarásztam, Penelope Bloom: Bekapnám, és Megnyalnám.

Lupi: Marisha Pessl: Örök ébredés

Legjobb romantikus regény

 

Kelly: Stephanie Garber: Legendary, nekem az itt szereplő romantikus szál volt idén a legszebb Tella és Dante között.

Lupi: Leylah Attar: A Serengeti köde

Legjobb realista regény

Kelly: Cat Crowley: Szavak kékben, veszteségfeldolgozás karöltve az antikvárium-könyvesbolt megmentésével, némi szerelemmel.

Lupi: Jodi Picoult: Életszikra

Legjobb disztópia/poszt-apokaliptikus regény

Kelly: Egész évben nem olvastam egy disztópiát sem. Ez most engem is meglepett.

Lupi: Charlie Higson: Felnőttek nélkül (The Enemy #1)

Legjobb fantasy

Kelly: Ez a kategóriát egy tucat könyvvel tölthetném meg, jaj de nehéz választani! Jó, legyen Natalie C. Parker: Seafire - Lángoló tenger
Lupi: Ez számomra a legnehezebb kategória… így legyen három, ami nagyon tetszett - nem lesz benne túl sok új:)
Holly Black: The Wicked King - A gonosz király
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara
Emily R. King: A századik királyné

Legjobb krimi:
 

Kelly: Nem nagyon olvasok krimit, de ami ide leginkább illik, az John Marrs: The One - A tökéletes pár. (Sorozatgyilkos is volt benne)
Lupi: Itt kettő is van, nem tudok választani - Jane Harper: A természet ereje és Anders de la Motte: Pokoli tél 

 

Legszebb írásmód

Kelly: Laini Taylor: A különös álmodozó holtversenyben Stephanie Garber: Legendary regényével.

Lupi: Kettő is van, egy magyar és egy külföldi

Magyar: Szép Zsolt: Kárpát Walzer című regénye, külföldi: Leylah Attar: A Serengeti köde

Legjobb sorozat első rész

Kelly:  11 sorozatba kezdtem bele, a legjobb első rész Cassandra Clare: Éjfél kisasszony regénye.
Lupi: Emily R. King: A századik királyné (The Hundredth Queen #1)

Legjobb sorozat folytatás

Kelly: Stephanie Garber: Legendary, jobb is volt egy hajszállal, mint az első rész, főleg Dante miatt.

Lupi: Holly Black: The Wicked King - A gonosz király (A levegő népe #2)

Legjobb sorozat befejezés

Kelly: Alwyn Hamilton: A vég hősnője. Ez volt az év utolsó könyve is, valóságos korona az éves olvasmányaimra.

Lupi: Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara #3)

Garantáltan újraolvasós könyv

Kelly: Laini Taylor: A különös álmodozó Épp át is lapozom, mert 2020 első könyve a folytatás lesz.

Lupi: Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruins - Szárnyak és pusztulás udvara (és úgy unblock az egész trilógia)

Legprovokálóbb könyv, ami kirántott a komfortzónánkból

Kelly: M. Robinson: El Diablo, nagyon tetszett minden negatív előrejelzés ellenére.

Lupi: - 

Legjobb middle-grade könyv - 10-14 éves korosztály

Kelly: Katherine Applegate: Kívánságfa Szívből ajánlom, felnőtteknek is.

Lupi: -

  Legjobb könyv – 15-21 Young Adult korosztály

Kelly: Sarah Dessen: Lock & Key - Kulcsra zárt szív Ha YA, akkor Sarah Dessen, garantáltan az élen végez, imádom a regényeit.

Lupi: Holly Black: The Wicked King - A gonosz király (A levegő népe #2)

Legjobb könyv – 19-26 New Adult korosztály

Kelly:  Szaszkó Gabriella: Kora február. Annára talán már nem annyira jellemző a korosztály, de Joshra igen, a felnőttkor küszöbén játszódó történet emlékezetes marad számomra, és várom a folytatást, a Késő márciust.

Lupi: Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara #3)

Legjobb felnőtt könyv

Kelly: Szabó Tamás: Holdvíz Bár több korosztályon átívelő a történet, nekem idén  lehengerlő olvasásélményt adott ez a regény.

Lupi: Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Legkedvesebb idézet

Kelly: “Mit jelent a család? Ők azok, akik maguknak követelnek. Jóban, rosszban, részben vagy teljesen, ők azok, akik megjelennek, akik, bármi történjék is, veled maradnak. Nemcsak a vérszerinti kötelékről, az azonos kromoszómákról szól, hanem valami kiterjedtebbről, nagyobbról. Corának igaza volt: több családunk is lehet az évek folyamán. A család, ahonnan származunk, a család, amit mi hozunk létre, és mindazok az emberek, akikkel ezalatt találkozunk: barátok, szerelmek, néha talán idegenek is. Egyikük sem tökéletes, de ezt nem is várhatjuk el tőlük. Egy embert sem tehetünk a világunk középpontjává. Helyette el kell fogadni mindenkitől azt, amit nyújtani tud nekünk, hogy aztán abból építsük fel a saját világunkat.” (Sarah Dessen: Lock & Key)

Lupi: “Azt mondják, az ember ereje a csapások idején mutatkozik meg.”  (Leylah Attar: A Serengeti köde)

Legjobban várt könyv 2019-re

Kelly: Nagyon várom a megkezdett sorozataim következő részeit, legjobban a Caraval sorozat befejezését, a Finale-t.

Lupi: Magyarul legjobban több sorozat folytatását is várom, mint A levegő népe, a Hat varjú, Válogatott ifjak, de amit viszont angolul nagyon-nagyon szeretnék a kezemben látni, az Jus Accardo: Transcendent című könyve, ami a Denazen sorozat negyedik része és jövőre jelenik meg.

2020-ban is várunk benneteket!