Kelly és Lupi olvas

Hungarian book reviews. 2011-ben indult a blogunk, mára már 1260+ könyvkritika tartalommal rendelkezünk. A blogunkon szinte minden műfajból, elsősorban ifjúsági, young adult, middle grade, new adult, romantikus, történelmi romantikus, fantasy regényekről találsz könyvajánló bejegyzéseket, interjúkat. A blog a Blogturné Klub alapító tagja 2013 óta. Célunk az olvasás népszerűsítése, őszinte könyvértékelések segítségével. Köszönjük, hogy benéztél, reméljük találsz megfelelő olvasnivalót!

2020. január 21., kedd

Tijan: Anti-Stepbrother - Vészkijárat

A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Tijan legújabb regénye, az Anti-Stepbrother - Vészkijárat, amiben a romantikus kalandok mellett a gyászfeldolgozás nehézségeiről is olvashattok. A könyvről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, egy szerencsés olvasó pedig meg is nyerheti a regényt!

Könyvmolyképző Kiadó - 2019
384 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Goodreads: 4,15
Besorolás: NA, romantikus, realista

A mostohabátyám miatt iratkoztam be erre az egyetemre.

De mi van, ha beleszeretek valakibe, aki pont az ellentéte?

Igen, kicsit naiv voltam, nehezen illeszkedtem be, és túlzottan a fantáziavilágomban éltem, de Caden Banks nagyon téved, ha azt hiszi, irányíthat.

Új család, új barátok, új élet… és új kihívások.

Minden, amiről egy egyetemista élete szól: szerelem, buli, tanulás, siker, kudarc… és az élet nehéz kérdései is: veszteség, kétség, gyász.

Nagyon szerettem volna Tijantól olvasni, mert évek óta folyton belefutok, akkora a hype körülötte a külföldi könyves blogokon. Aztán Lupi véleménye az első magyar megjelenéséről nem volt túl biztató, de voltak már máskor is véleménykülönbségek közöttünk, úgyhogy ez nem tartott vissza. Pedig kellett volna. De megbabonázott ez a borító, és ahogy elemezgettem a szerző sikerének lehetséges okait, az egyik szembeötlő elem, hogy a regényeinek szinte kivétel nélkül baromi jók a borítói, pontosan olyanok, amit azonnal leemelsz a polcról, és magadénak akarod tudni.

Egyszer beszélgettünk róla a bloggerekkel, és emlékszem egy megjegyzésre, hogy Tijan regényei az idővel egyre jobbak lettek, mint például Abbi Glinesé is, szóval ez is amellett szólt, hogy próbáljam meg.

A borító pozitívuma után még a gyors olvashatóságot tudom kiemelni, mert semmire sem kell odafigyelni olvasás közben. Nem kell gondolkodni, legfeljebb azon, hogy épp ki szólal meg és miért, mert az gyakran nem egyértelmű. És ha valaki válaszol valamire, az se mindig odavaló, bár ezt a szerző szarkazmusnak álcázza, ami vicces kéne hogy legyen, de én ezeken egyszer sem tudtam nevetni, legfeljebb felhúzni a szemöldököm, ami a regény végére a hátamon kötött ki.

Miért nem kell figyelni különösebben a regény olvasása során? Mert nincs cselekmény. Summer a főszereplő, aki most kezdi az egyetemet, amit azért választott, mert ide jár a mostohatestvére, akibe évek óta szerelmes, bár nem évek óta mostohatesók, ez csak az utóbbi két év szerencsés velejárója. Egyetlen szó magyarázat sem hangzik el, hogy mi az oka ennek a szerelemnek, azon kívül, hogy Kevin a világ legszebb pasija. Ebből rögtön lejön, mennyire sekélyes, naiv lány a főszereplő, ami rettentő rossz indítás. Megjegyzem számomra a borítón és a kíváncsiságon kívül a mostohatestvér iránti vonzódás volt a következő hívószó, ami miatt rávetettem magam a könyvre, mert érdekes szituáció ez számomra, olvastam jó sztorikat erről és azokat imádtam. De itt azonnal észrevettem, hogy a srác, Kevin, nem éppen a szerethető rosszfiú kategória, mert az első oldalon lejött, hogy egy szemétláda, aki kihasznál minden csajt, és a megcsalás az egyik lételeme. Tisztességtelenül játszik. Van ugyebár az a rosszfiú, aki falja a nőket, de legalább nem ígér nekik fűt, fát, és nem is alakít "kapcsolatot" velük, mindezt előre közli. Kevin azonban szédíti a lányokat, jár velük, majd tudatosan újat keres, azt sem bánva, ha a lány épp foglalt. Engem a végén sem győzött meg a szerző, hogy volt erre bármi pszichés magyarázat, ez nagyon gyenge próbálkozás volt.

Szóval a naivánk utánament az egyetemre, megjegyzem csodálkoztam, hogy ezt csak így minden nehézség nélkül meg tudta tenni, de lépjünk túl ezen, mint a szerző. Ám Kevin le sem szarja gyakorlatilag, viszont a fiúegylet másik nagymenője valami furcsa oknál fogva (amire rá nem jöttem soha) kedveli a lányt, és kialakul köztük egyfajta barátság, ami okán sülve főve együtt vannak, Summer bejáratos lesz a fiúegyletbe, sőt Caden szobájába is, mindezt pár nap alatt.

És ezután elindul a drámázás, a Kevin utáni sóvárgás, ami kavarodik a Caden iránti érzelmek növekedésével. Nem volt az egész felépítve, nem volt íve, én ebben egy csipet kémiát sem éreztem. Semelyik páros között sem, ami azt illeti. Tényleg erről szól az egyetemi élet? A bulik, a piálás, ja mert azt alaposan részletezte a szerző, és a kavarás, ki kivel szexel, és hát természetesen a lányoknak is lehetnek egyéjszakás igényei, mert van aki tuti erre vágyik.

Az egész lélektani teher Caden testvérével, nálam kiverte a biztosítékot. Ha valakit baj ér, beveri a fejét és agykárosodást szenved, bármi balesetből eredően, azt elfogadom. De amit a szerző ezzel a sráccal művel a hibás sisakkal, az túlment minden határon. Ilyen nincs, ez nevetséges. Épp az ellenkezőjét éri el, szívszorítónak kellene lennie, de a hiteltelenséggel tönkreteszi. Még azt is kétlem, hogy egyáltalán tájékozódott-e agykárosodás ügyben.

Az egészre felteszi a koronát a szerző Summer ájulásával, ami olyan wtf pillanat volt, amit már rég olvastam, az egész gyászfeldolgozási téma is ilyen volt különben, látszik, hogy a szerzőnek fingja sincs az egészről. Nagyon fura volt, hogy túl hosszú ideig még magában sem hozta fel, így az olvasó sem értesül a helyzetről.

Azon már csak nevetni tudtam, mennyire random módon, a könyv utolsó negyedénél egyszerre Caden is szemszöget kap. Hirtelen úgy érezte a szerző, meg kell magyaráznia, miért hagyja faképnél Summert egy idegbeteg résznél, miért hazudik neki, hogy piálni megy, miközben csak a testvérét akarja felelősségre vonni. Miért kell ehhez hazudni? Nyomatékosan, kizárólag saját szemszögből.

Külön negatív kedvencem volt Avery, Summer új barátnője az egyetemen. Bosszantó volt a maga butaságával önmagában is, de ketten együtt ilyen beszélgetéseket produkáltak:

"– Valami baj van?
– Tessék?
Avery figyelmesen nézett rám.
– Sóhajtottál. Valami baj van?
– Nem. – Legyintettem. – Csak hülyeségek járnak a fejemben.
– Mik?
– Tessék?
– Mi járt a fejedben? Mondd el nyugodtan! – Előrehajolt és rám vigyorgott."

A párbeszédek tragikusságától elképedtem, ezek a visszakérdezések és értetlenkedések jellemzőek végig, és kivétel nélkül minden szereplőre. Ha ilyen emberek vennének körül, elásnám magam. Én legalábbis utálom, ha valaki nem a kérdésre válaszol, hanem feltesz egy újabb kérdést, és ezzel volt tele a regény. Jellemzően amatőr az írás stílusa, nem értem, mi a fenét esznek ezen a szerzőn, annyira nyilvánvalóak a hibái, amitől falra másztam, az eléggé nyilvánvaló, hogy szerkesztőt nem látott.

A karakterek közül senkit sem szerettem meg, nem tudtam azonosulni velük, a problémáikkal sem. Fejlődésről meg egyáltalán nem tudok beszélni, semmi ilyesmit nem mutat a szerző. Egyedül Caden üti meg alulról a mércét, de több érzelmet mutatott a testvérével történtek miatt, mint Summer felé, és valahol ez egy romantikus könyv (is) akarna lenni, szóval érzelmileg kevéske volt a srác, legyen bármilyen kockás a hasa.

A szerelmi szál nekem lapos volt és gyenge, és a romantikus részek is kevésnek tűntek a terjedelemhez és a rubin pöttyös besoroláshoz képest. Az a pár ágyjelenet nem volt sajnos emlékezetes, végig arra gondoltam, ezeket a szavakat már annyiszor olvastam más-más könyvben, úgy tűnt, mintha összeterelte volna a szerző pár sorba, amit máshol felcsippentett.

Összességében sajnálom, de az olvasás során semmilyen érzelmet nem tudott kiváltani belőlem a szerző, és ez a legnagyobb probléma. Az egész drámázás középiskolai szintű volt, gyengén alátámasztott problémákkal. A túlértékelésnek az oka az lehet, hogy a 15-18 éve olvasótábor ilyen történeteket akar olvasni, ahol a tinidráma a jellemző, "most járunk, vagy barátok vagyunk?" téma, szappanopera szerű stílusban. Hát, vannak sokkal jobbak is ennél.

Borító: A borító mindent visz, övé az egyik pont.

Kedvenc karakter: Nem volt, de talán Diego.

Szárnyalás: Nem volt számomra élvezhető jelenet.

Mélyrepülés: Ebből viszont túl sok is.

Érzéki mérce: Én nem éreztem a kémiát a szereplők között, a szex a szokásos klisés szavakkal jellemezhető.

Értékelés:

A regényt ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ó, azok a rosszfiúk! Summert is lassacskán meghódítja az egyetem menő rosszfiúja, Caden, és hát, nem ő volt az egyetlen könyves hősnő, aki nem tudott ellenállni a rosszfiúk csábításának.

A mostani nyereményjátékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amikben egy-egy igazi rosszfiú szerepel, akiről talán kiderül, hogy nem is (olyan) rossz ;) A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beleírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

" – Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. – Dorothea erre harsányan felnevetett.

– Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.

– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen."