Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!
Agave, 2020
448 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, disztópia
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.
Amikor először meghallottam, hogy Suzanne Collins kibővíti Az éhezők viadala trilógiát egy előzménytörténettel, akkor nagyot nyeltem. Kell ez nekünk? Annyi, de annyi írónő sütötte ezt már el és a legtöbb esetben csúfos kudarc lett a végeredmény, egy nyögvenyelős, a rajongók kedvéért (és a plusz bevételért) megírt borzadály.
Így picit izgultam a történet miatt, de persze, ahogy megjelent, nekem a kezembe kellett vennem a regényt. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, azt kell, hogy mondjam, egy (számomra) tökéletesen megírt regényt kaptam, ami akár egy önálló sztoriként is megállja a helyét, anélkül, hogy az olvasónak tisztában kellene lennie, hogy mi is történt a későbbi trilógiában. Az persze már más kérdés, hogy a regény befejezése után szerintem nagy valószínűséggel érdekelni fogja a trilógia is:).
A történet a háború után 10 évvel játszódik. A Kapitólium még mindig nyögi a háború okozta károkat (ahogy persze a körzetek is). Az ember éheznek, de nemcsak a köznép, hanem a régi, jónevű családok között is akadnak olyanok, amelyek elveszítették mindenüket. Így járt a Snow család is, a szülők halála után a nagymama neveli Coriolanust és az unokatestvérét, Tigrist. Napról napra élnek, a fiú ráadásul elég nagy nyomás alatt van, hiszen iskolába jár, ahol továbbra is fenn kell tartania a látszatát, hogy jólétben élnek. Igen, ez a legfontosabb, a látszat. A Kapitóliumban ez a leglényegesebb és ezt a fiú nagyon hamar megtanulja. De ahhoz, hogy tovább tudjon tanulni és hatalomhoz jusson, pénz kell, méghozzá nem is kevés.
A Kapitólium pedig úgy dönt, hogy az Éhezők Viadala játékosai mellé mentorokat nevez ki, méghozzá az iskola diákjai közül. Aki nyer, az pedig nem kevés pénzt kap - pont annyit, amennyiből a fiú a tanulmányait tudná fedezni. Így számára még fontosabb, hogy a mentoráltja nyerjen, mint bárki másnak az osztálytársai közül.
A Viadal pedig elkezdődik...
A legelső benyomásom az volt a könyvről, hogy rettentően nyomasztó a hangulata. Nyomasztóbb, mint a trilógiáé. Egyrészt rossz volt olvasni arról is, hogy a nagynevű, anno gazdag és előkelő Snow család megmaradt tagjai mire kényszerülnek, hogy kifelé továbbra is gazdagnak mutassák magukat, de belül meg mennyire nyomorognak. Mondhatnánk, hogy persze, a körzetek többi lakója is így él, de az írónő képes volt egy olyan környezetet teremteni, hogy mindenképpen sajnálod Coriolanust (édes Istenem, mire képes voltam végre normálisan leírni a nevét:))) és a családját. A nagymama már nem beszámítható, ő valahol egy álomvilágban él, ahol még gazdagok, ahol naponta elénekli a hímnuszt, aki az imádott rózsái közül ki se jön nagyon. Tigris, a fiú unokatestvére alantasabbnál alantasabb munkákat végez el, hogy valami pénzt keressen és ne halljanak éhen. Coriolanusnak pedig egy feladata van, a tanulás, hogy minél magasabb rangba kerülhessen és visszahozhassa a Snow család hírnevét és anyagi jólétét.
De picit vonatkoztassunk el a Snow családtól. Az Éhezők Viadala. Őszintén megmondom, hogy azt mind tudjuk, hogy mi a célja és mi lesz a játékosokkal. DE - összehasonlítva az eredeti trilógia játékosaival, azt nyugodtan kijelenthetem, hogy ők királyi ellátásban részesültek onnantól kezdve, hogy kiválasztották őket, összehasonlítva ezekkel a játékosokkal. Különvonat minden jóval ellátva? Egy nagy túrót, marhavagon, amiben ellátást se kaptak. Gyönyörű, mindent kielégítő szállás? Hát persze.. az állatkert ketreceibe bezsúfolva, orvosi ellátás és étel-ital nélkül... Okos, jó tanácsokat adó felnőtt mentorok? Aha.. velük egykorú tinédzserek, akik azt se tudják, hogy mit csináljanak, van, aki még szóra se tudja bírni a mentoráltját... és így indultak neki a viadaluknak... Ugye, hogy mekkora a különbség?
Coriolanus pedig a 12. körzet (ugye látjátok, hogy melyik körzetről van szó? :) lányát kapja meg, Lucy Grayt, hogy próbálja életben tartani a játék végéig. A lányról nem akarok sokat mesélni, mert nem szeretnék spoilerezni, de ha annyit mondok, hogy simán lehetett volna az adott kor Katnisse, ha lett volna már akkor olyan háttércsapata, mint a trilógia főhősének volt, akkor nem mondok keveset. Karizmatikus, okos, az életben nagyon jól ellavirozó, harcos lány, aki nem fél semmit se bevetni az életben maradásáért.
Az írónő szerintem brilliánsan mutatta meg, hogy miből és hogyan alakult ki a későbbi Snow elnök gyűlölete Katniss iránt, hogy a későbbi parádés, kegyetlen, embertelen showműsor, az Éhezők Viadala miből is fejlődött ki. Kik és hogyan fejlesztették ki, ki adott ötleteket egy-egy elemhez. Rengeteg olyan elem van a regényben, ami megmagyaráz későbbi dolgokat, illetve előzményként feltűnik. Az Éhezők Viadala pedig brutális. Talán brutálisabb, mint a trilógiában olvasható viadalok. Az írónő nem szűkölködött ötletekben, amikor újabb és újabb halálnemeket talált ki a játékosok számára.
És Coriolanus? Már a történet elején is hatalomvágyó, vágyik vissza abba a rangba, státuszba és anyagi jólétbe, amiben anno éltek és amit most is lát más családoknál, akik a háborún nyerészkedve felkapaszkodtak. De akkor még volt benne jó, volt benne emberség és szeretet is, ami a regény végére tovatűnik és már láthatjuk a későbbi Snow elnököt. Nekem ezzel volt picike problémám. Én értem, hogy mi történt vele, és azt is, hogy ez volt valószínűleg az utolsó lökés afelé, hogy egy hatalomra vágyó, kőszívű emberré válljon, de valahogy túl hirtelen történt a változása (igen, még akkor is, ha mindent 448 oldalon keresztül nézhettük végig. ) De igaz az a mondás, hogy az embereket a körülmények teszik szörnyeteggé. Nem úgy születnek.
És a történet vége? Lezárult, nem függővéges - bár én szívem szerint olvasnám tovább, hogy mi történt a későbbiekben is Coriolanussal. De ahogy az elején is írtam, az biztos, hogy rávesz arra, hogy ha nem olvastad a trilógiát, akkor a kezedbe vedd, de ha olvastad, akkor is újra belelapozz és átnézd, hogy látsz-e valami utalást vagy újabb dolgot, ami összekapcsolódik ezzel a regénnyel.
Összességében imádtam, letenni nem tudtam. Éhezők Viadala rajongóknak kötelező darab, lányok és fiúk is nyugodtan olvashatják. Viszont a sok kegyetlen rész miatt mindenképpen 14 éven felülieknek ajánlanám. Én pedig megyek és újraolvasom a trilógiát, hogy újra bőgjek a végén.
Borító: Tökéletesen illik a történethez és a sorozat többi borítójához is
Kedvenc karakter: Fura, de nem volt ilyen. Minden karaktert kedveltem a maga módján, de kedvencem nem lett. Talán Tigris lehetett volna, ha több szerepet kap. A lány ember tudott maradni ebben a borzalmas világban is. Csak sajnos nagyon nem ismerhettük meg őt.
Szárnyalás: a (számomra) tökéletes előzménytörténet
Mélyrepülés: Ami történt a viadal után... (és itt most többet nem mondok, de úgy unblock minden)
Érzelmi mérce: bosszú, harag, fájdalom, irigység és persze van egy picike szerelem is
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“A 74. éhezők viadalán a 11. körzet női kiválasztottja és a legfiatalabb kiválasztott, 12 éves volt.”
(függőleges 2)
A blogturné további állomásai:
Június 12 - Kelly és Lupi olvas
Június 14 - Dreamworld (extra)
Június 16 - Utószó
Június 18 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
Június 20 - Hagyjatok! Olvasok!
Június 22 - Csak olvass!
Június 24 - Csak olvass! (extra)
Június 26 - Dreamworld
Június 28 - Fanni's Library
Június 30 - Könyvvilág
Július 02 - Utószó (extra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése