Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!
Tilos az Á Könyvek, 2020
272 oldal
Goodreads: 4,67
Goodreads: 4,67
Besorolás: disztópia, YA
Budapest, valamikor a 2050-es években.
Az ország, ahogy az egész világ, a bekövetkezett klímakatasztrófa okozta kihívásokkal küzd. A szerencsésebbek a belső kerületekben élvezik az állam által biztosított jólétet. Viszont akik a peremkerületekben élnek, nem sok jóra számíthatnak. Az állam szigorú szabályait mindenkinek be kell tartania, és ami a legfontosabb, a fennálló rendet nem szabad megkérdőjelezni.
Dani, a magának való fiú és osztálytársa, Anikó abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumába járhatnak. Mindketten kilógnak a sorból egy kicsit, így nem véletlen, ha hamar megtalálják a közös hangot. A kamaszok félénk barátkozását és a kibontakozó szerelmét azonban félbeszakítja egy újabb katasztrófa, aminek következtében a fiatalok elszakadnak egymástól és az egész addigi életük fenekestül felfordul.
Vajon sikerül Daninak Anikó nyomára bukkanni, és ha igen, képesek lesznek együtt megbirkózni a rájuk váró kihívásokkal? Mit kezdenek az új információkkal, amik alapjaiban rengetik meg a világukról alkotott elképzeléseiket?
Globális felmelegedés... szárazság... egyre melegebb nyarak.. locsolási korlátozások... vízhiány... Ezek nem is annyira ismeretlen szavak, ugye? Bár az utolsó szó, a vízhiány jelen pillanatban még nem élő probléma és a folyóink, tavaink víze is használható ivásra (természetesen megfelelő tisztítás után), de összességében ez így mind egy mindannyiunkat fenyegető jövőkép.
Rojik Tamás pedig ezen a szálon indult el, amikor a disztópiáját megírta. Ami rettentően tetszett, hogy ez a negatív jövőkép Magyarországon játszódik, így nem kellett sokat gondolkodnom a helyszíneken, hogy mi hol van, minden ismerős, a legtöbb helyen már jártam. Ez így még jobban szíven üt, hiszen eddig hasonló történeteket mind a távoli jövőbe tettek, általában Amerikába, ezáltal nem is nagyon éltem bele magam a történetbe, csak kellően borzongtam, majd letettem a könyvet és megnyugodva néztem körül, hogy Magyarországon vagyok, ilyen itt nem történhet meg.
Dehogynem!!
 |
| Forrás |
A regény 2050-ben játszódik, ami nem is annyira a távoli jövő, ugye? A technikánk nagyon fejlett - haha, tényleg itt fogunk tartani 2050-ben? Nem lenne rossz, bár mindig a Vissza a jövőben film lebeg a szemem előtt, hogy ott mit gondoltak, hogy 2015-ben hol fogunk már járni:). Na mindegy, térjünk vissza regényhez. A technológia talán még nem fog ott tartani, ahol a könyvben tart, de a klimatikus viszonyok simán lehetnek ezek figyelmeztető előrejelzések. A hőmérséklet egyre magasabb, a vízeink ihatatlanok, napi kvóta van beállítva a vízhasználathoz. Aki ezt megszegi, az büntetést fizet. A normális, organikus élelmiszerek megfizethetetlenek az átlagember számára, a többség energiaszeleteken él.
Ebben a közegben él Dani és Anikó, iskolába járnak, a megszokott tinédzserproblémákkal küzdenek külön-külön, de mégis valami összeköti őket - az pedig a képregény. Dani nagyon jól rajzol, ügyesen talál ki történeteket, Anikó pedig élettel tölti meg őket, ahogy kiszínezi a képeket. Ez a közös hobbi összehozza őket, de a tinirománc közepette beüt a ménykű, a víz elfogy, kijárási tilalom lép életbe, kitör az anarchia, a két fiatal pedig az ország két végében van, távol egymástól. Dani úgy dönt, hogy elmegy és megkeresi a szerelmét, de ez nem is annyira egyszerű dolog a bandák, fosztogatók, katonák között, vízhiánnyal küzdve.
Én személy szerint nagyon szeretem, ha egy férfi ír meg egy disztópiát. Tapasztalatom szerint képszerűbben, izgalmasabban mesélnek, mintha nők írnák meg ugyanezt (persze vannak kivételek, de azok erősítik a szabályt ugyebár:). Itt is ez a helyzet. A történet annyira izgalmas lett, hogy szinte egy ültőhelyemben kiolvastam a könyvet, letenni nem tudtam, mert mindig kellett még egy részt olvasnom:). A cselekmény gördülékeny volt, izgalmas, mindig volt valami, ami miatt izgulhattunk a főhőseinkért. Mintha egy akciófilmet néztem volna, vagy egy mostani, posztapokaliptikus Playstation játékban vettem volna részt. Az író nem félt attól, hogy egy-két karaktert bántson vagy eltegyen láb alól és kissé véresebbé tegye a történetet. Ezzel nem is volt gondom.
Ami a problémám volt, azt már más férfi írónál is megjegyeztem, hogy nem tudnak mit kezdeni a szerelmi szállal és nem tudnak elég életet adni a szereplőknek. Értem ez alatt, hogy bár a történet lekötött, imádtam minden mondatát, de nem tudtam egyik szereplőt se megszeretni. Nem voltak olyan momentumok, amelyek közelebb hozták volna őket, példának felhozom, hogy Daninál még vissza tudok egy-egy jelenetet idézni, ami érdekesebb, izgalmasabb volt, de Anikónál kb semmit. Illetve ott van a szerelm szál, ami számomra teljesen hiteltelen volt. Daninak Anikó az első szerelme, a lánynak is Dani, tudom, az ilyen szerelem általában esetlen, édes és sok esetben próbálkozások sorozata és igen, azt is láttam, hogy Dani nem egy egyszerű eset, tehát ez nem egy könnyű szerelmi szál, csak valahogy nem tudtam őket közel érezni magamhoz és nem éreztem azt a kémiát köztük, ami miatt a fiú nyakába szedi a fél országot, hogy eljusson Anikóhoz.
Azt viszont szerettem, hogy két átlagos tinédzsert kaptunk, nem volt egyik sem az "iskola szépe" vagy a "vágyálmaink férfija", pont olyanok voltak, mint Te vagy én vagy bármelyikünk.
A másik problémám - de ez inkább csak megjegyzés, hogy, bár sokat morgunk a trilógiákon, hogy minek húzni-nyúzni egy regényt három kötetben, de itt és most el tudtam volna viselni, ha ez nem egy egyedülálló regény, hanem van folytatása. Rengeteg kérdésem maradt a végére, amire nem igazán kaptam választ. Ezeket itt és most nem teszem fel, mert erősen spoilerezné a történetet, amit nem akarok.
Összességében viszont az apró hibáktól eltekintve egy meglepően jó regényt olvashattam, ami a nem túl távoli jövőben lévő Magyarországon zajlik és olyan viszonyokat mutat be, amelyek sajnos valósággá válhatnak, ha nem figyelünk oda a figyelmeztető jelekre. Ajánlom fiúknak és lányoknak is, mert az izgalmas történetvezetés mindenkit le fog kötni, azt biztosan állítom.
Borító: Nagyon jó lett! Figyelemfelkeltő, látványos
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: az izgalmas történetvezetés és egy bekövetkezhető jövőkép bemutatása
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: van szerelmi szál benne, de minden a YA keretein belül
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
“A klímaváltozás a méhek és a dongók életére is kedvezőtlenül hat. A _______ éghajlati ingadozások a növények virágzását kiszámíthatatlanná teszik, amihez a méhek és dongók csak nehezen tudnak alkalmazkodni.” (Mi a hiányzó szó?)
A blogturné további állomásai:
Július 13 - Könyvvilág
Július 15 - Kelly és Lupi olvas
Július 17 - Sorok között
Július 19 - Hagyjatok! Olvasok!
Július 21 - Veronika's Reader Feeder
Július 23 - Könyv és más
Július 25 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Július 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése