Jason Segel és Kirsten Miller közös sci-fijében egy igazán különleges világot
tárnak elénk, ahol akárkik lehetünk, mégis különösen nagy veszély leselkedik
ránk. A regényt magyarul a Maxim Kiadó hozza el az olvasóknak, mostani
turnénkban pedig hat bloggerünk segítségével közelebbről is megismerheted a
történetet. Ha pedig velünk játszol, egy példány is a tiéd lehet a könyvből!
Maxim Kiadó, 2020
Oldalszám: 352
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,66
Besorolás: YA, sci-fi, fantasy
Másvilág szinte észrevétlenül ejt csapdába. Olyan élvezetekben részesít,
amelyekben nem lehet részünk a való életben, vagy mert nem megengedettek,
tiltottak, vagy azért, mert nincs merszünk a kipróbálásukhoz. Aki egyszer
ebbe belekóstolt, soha többé nem akar lemondani róla. Itt nincsenek
korlátok, megszorítások. A játékba belépő valamennyi érzékszervét
elárasztják az addig elvetendő ingerek: lát, hall, tapint, szagol és ízlel.
Itt nincsenek törvények, megszegni való szabályok. Ezért ejt rabul és tesz
megszállottá a Másvilág nevű virtuális valóság. És aki egyszer megízleli,
nem akarja majd abbahagyni, mert ez egy tökéletes világ! A tizennyolc éves
Simon azonban rájön, hogy egyeseknek valójában ez a vég. Mikor a Másvilág
rabul ejti a számára kedves lányt, Katet, rögtön elhatározza, hogy
megpróbálja megmenteni őt. De közben olyan titkok tárulnak fel előtte,
amelyeken már az emberiség sorsa is múlhat. Vajon Simon képes lesz
kiszabadítani barátnőjét? És mit tehet, hogy megállítsa a katasztrófát?
Ez egy nagyon izgalmas könyv volt! Hasonlított a Ready Player One-ra, amit oly sokan említenek ezzel a regénnyel kapcsolatban? Részben igen, részben nem. Sokan azt mondják, hogy a Ready Player One az Éhezők viadalával kombinálva. Hát, szerintem inkább a Ready Player One a Westworlddel keverve:).
Talán már említettem, hogy én is sokat "lógok" a számítógépes játékok világában, játszom MMO RPG-vel is, amiben a történet nagy része játszódik. Bár az fele ennyire sem véres, de erre majd egy picit később térnék ki. Ezért nagyon kíváncsi voltam a történetre, ami annyira beszippantott magába, hogy szinte le se tettem, olyan gyorsan olvastam ki.
A történet szerint Simon - egy gazdag család nem túl sok szeretetet, de annál több pénzt kapó fia bekerül azon kevés bétázók közé (ők, akik először próbálhatják ki az új játékokat, cserébe a játék közben fellelhető hibákról tájékoztatják a készítőket), akik kipróbálhatják az új játékot, az Otherworldot. Ez egy MMO játék, ahol mindenki olyan életet él, amilyet csak akar, harcolhat, ölhet, vadászhat, lehet jó vagy rosszfiú, a lehetőségek végtelenek... Simon nemcsak azért akar játszani, mert ez valami új, hanem azért is, mert itt találkozhat a barátnőjével, Kattel, akivel szinte együtt nőttek fel, de a lány valamiért újabban szóba sem áll vele. A való világban azonban Kat balesetet szenved, az orvosok szerint sosem épül fel, bár az agya teljesen ép maradt. Így ugyanattól a cégtől, aki az Otherworldöt kifejlesztette, kap egy VR headsetet, amivel kapcsolódhat egy olyan virtuális világhoz, amiben újra mozoghat és élhet. Simon minden nap látogatja a barátnőjét, de egyik nap Kat sikoltozva, segítséget kérve kis időre feléled. Bár az orvosok szerint Simon csak képzelődik, de a fiú úgy érzi, hogy valami nagyon nincs rendben és ő maga is rácsatlakozik erre a világra, hogy megmentse a lányt, akit szeret...
Őszinte leszek, Simon minden volt a történet elején, csak szimpatikus nem. Kicsit zakkant srác, akivel nem foglalkozik senki, szabadjára van engedve, pénze van, de se felügyeletet, se szeretetet nem kap. Körülbelül így is viselkedik, az elején inkább én is megrángattam volna, mintsem szurkoltam volna neki bármiért is. De onnantól ahogy a lány segítségére sietett, óriási változáson ment keresztül. Ettől függetlenül számomra ez az egész, a karakteralkotás a regény leggyengébb része. Simon az E/1 mesélő, aránylag sok mindent megtudunk róla, tényleg sokat változik, de mégsem tudtam közel érezni magamhoz. Szegény Kat még ennyit se kapott, néhány mondata volt, de leginkább ott maradt a "megmentendő királylány" kategóriában. Pedig benne éreztem elég sok potenciált.
A többi szereplővel se kaptunk többet, a két kedvencem mégis két mellékszereplő lett, Carole és Gorog, akik bár elég kevés háttértörténettel rendelkeztek, de valahogy sokkal élőbbek voltak, mint a főszereplőnk.
Viszont a történet az nagyon megfogott. Egyrészt fentebb írtam, hogy magam is játékos vagyok (azért persze nem vagyok olyan hardcore, mint mondjuk a párom:))), ezért ez a világ aránylag közel állt hozzám. Rettenetesen tetszett, hogy az Otherworld mennyire kidolgozott volt, nemcsak egy kis ízelítőt kaptunk belőle, hanem ott voltunk, részt vehettünk a játékban, megismerhettük a szereplőit, a világát.
Imádtam a dinamizmusát, hiszen Simonnak mind a való világban, mind a virtuális világban versenyt kellett futnia az idővel, hogy megtalálja Katet és megmentse. Időről időre váltottunk a két világ között, ami pont arra volt jó, hogy megmutassa, mennyire nehéz otthagyni a virtuális világot, ha már nagyon belefeledkezünk. De ott a való világ, ami mindig visszavár minket és gyakran nehezebb ott helytállni, mint egy játékban, bármennyire nyakatekert vagy halálos is...
Ami viszont kevésbé tetszett, az a játék véres része. A legtöbb játékban igen, ölni kell - hiszen megtámadnak, védekezni kell vagy van egy főgonosz, akitől meg kell szabadítani az adott világot. De ez és itt... még nekem is néha sok volt. Ez a játék eléggé félresiklott, ahogy a főhőseink is rájöttek egy idő után erre, ahol a szereplők egymást írtják, esetleg még meg is eszik az elesetteket...
Amiért viszont jobban párhuzamot vontam a Westworlddel, mint az Éhezők viadalával, azok az öntudatra ébredt NPC-k. A Westworld sorozatban ugyanez történt, csak robotokkal. Itt digitálisan kreált lényekről van szó, akik szeretnék vissza a saját világukat, szeretnék magukat megvédeni a "látogató" játékosoktól. Nagyon érdekes témát vetett fel ezzel a regény és nagyon kíváncsi leszek rá, hogy a folytatásban mit fog ezzel a szállal kezdeni az írópáros.
És a regény vége? Természetesen függővég, hiszen ez egy trilógia első, bevezető része. Én először azt hittem, hogy ez egy standalone regény, de manapság ugye már elég ritkák ezek. Én speciel még egy 100 oldalt beletéve a regénybe, tudtam volna egy értelmes befejezést kreálni neki, de így kíváncsian várom, hogy mit tudnak még két kötetben elmesélni a szerzők. És nagyon remélem, hogy a színvonal, a pergő ritmus marad, maximum a karakterek kapnak egy picivel több életet:).
Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, nekem tetszik nagyon!
Kedvenc karakter: Gorog, Carole
Szárnyalás: a kidolgozott játékvilág
Mélyrepülés: amit a Cég tett...
Érzelmi mérce: van benne szerelmi szál, hiszen a főhőst, Simont, Kat iránti szerelme indítja
Ha megtetszett,
ITT
megveheted!
Nyereményjáték:
Az Otherworldben nagyon fontos szerepet kap a virtuális valóság, hiszen
szereplőinknek egy játékban kell túlélniük. Ezért a mostani játékunkban olyan
regényekből olvashattok idézeteket, amelyekben szintén megjelenik a virtuális
valóság. A feladatotok csupán annyi lesz, hogy felismerjétek, mely regényekből
származnak az egyes blogokon található idézetek, a helyes megoldást pedig
beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A
nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Muszasi egy rónin volt, tanítók és érzelmi kötelékek nélkül, aki nem
tudott hibázni, és hatvan párbajt vívott anélkül, hogy akár egyszer is
veszített volna, miközben egyetlen fitying nélkül kóborolt az ősi
japán vidéken. Muszasi aszkéta volt, aki felülemelkedett a félelmen és
a vágyakon, közömbös volt a nők iránt, a pénz iránt, még a túlélés
iránt is.”
A blogturné további állomásai:
Szeptember 20 -
Utószó
Szeptember 22 -
Nem félünk a könyvektől
Szeptember 24 -
Könyv és más
Szeptember 26 -
Hagyjatok! Olvasok!
Szeptember 28 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 30 - Pandalány
olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése