Amy Harmon: Csak a szél tudja

 

A Homokból és hamuból című nagysikerű történelmi regény után a Libri Könyvkiadó most újabb Amy Harmon kötetet hoz el a magyar olvasóknak. Ez alkalommal a szerző csodálatos, időutazós romantikus regénye kerülhet fel a magyar polcokra, amely a gyönyörű Írországba repít el bennünket. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Libri Könyvkiadó, 2020

564 oldal

Fordította: Getto Katalin, Horváth Viktor

Goodreads: 4,31

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

Időutazás? Írország? Romantikus történet? Ide vele! Írország számomra hatalmas szerelem, főleg, amióta ott jártam és belekóstolhattam az ottani életbe, hallgathattam valódi ír beszédet, megkóstolhattam az ételeiket és láthattam a "zöld ezer árnyalatát", amiről többek között a sziget a nevét kapta. 

Az időutazós történetek pedig az Outlander óta nagy szerelmeim, bár Diana Gabaldon elég magasra tette a mércét, hogy azt bármilyen hasonló témájú könyv "megugorja" vagy legalábbis elérje a szintjét. Amy Harmon azonban megpróbálta.... és azt mondhatom, hogy sikerült hasonló jó történetet papírra vetnie.

Anne nagyon pici kislányként elveszíti a szüleit, így a nagypapája, Eoin neveli fel, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az unokáját megismertesse Írországgal, azzal a gyönyörű szigettel, ahonnan származnak. A halála után egy kérése marad, Anne vigye el a hamvait Írországba, egy adott városba és a város melletti tóba szórja szét. Az unoka eleget is tesz a kérésének, de a tavon köd támad, rálőnek és mire újra eszméletre kel, már nem 2001-ben, hanem 1921-ben találja magát. A város ismerős, de minden más teljesen ismeretlen a számára. Illetve egy ember még ismerős... Eoin, aki abban az időben még kisfiú és frissen veszítette el az ír lázadásban a szüleit. Anne rettentően hasonlít Eoin eltűnt anyukájára és ez mindenkinek feltűnik, többek között a megmentőjének, az orvos Thomasnak is, aki a kisfiú családjának a legjobb barátja és titkon szerelmes volt az édesanyába... Anne nem meri elárulni, hogy ő nem az eltűnt asszony, így a család befogadja.

Vajon meddig lehet a titkot megtartani? Egyáltalán elárulhatja-e és ha igen, akkor kinek, hogy egyrészt a jövőből érkezett és kristálytisztán tudja, hogy mi fog történni a közeljövőben? Közel engedheti magához Thomast, akibe titkon beleszeret? Van visszaút a saját életébe vagy egyáltalán vissza szeretne menni? 

Lough Gill tó - forrás

Rengeteg kérdés merül fel, amire csak a regény elolvasása adja meg a választ. Őszinte leszek, én az elején picit elvesztem. Méghozzá a történelmi részekben. Az írónő nagyon részletesen - Thomas naplóbejegyzései alapján - meséli el nekünk az 1920-s évek ír történelmét. Én sok mindent nem tudtam róla, csak nagy vázlatokban, hogy mi is történt akkoriban. Amy Harmon viszont egy történelemkönyv részletességével tárja elénk, amit csak picit könnyít meg, hogy naplóbejegyzésként teszi, Thomas szavaival.

Anne részei viszont nagyon jók lettek, egyszerűen imádtam. Igaz, itt nem annyit időt ugrottunk vissza az időben, mint az Outlandernél, de azért a 2001 kontra 1921 sem kevés idő. Épp annyi a különbség, hogy Anne kellően megszenvedjen azért, hogy szoknyát és ruhákat kell újra hordania, hogy szerezzen egy borotvát a lába szőrtelenítéséhez, hogy megküzdjön egy fűző felvételével és olyan női dolgokat szerezzen be magának, amelyek akkoriban vagy nem léteztek vagy teljesen máshogy néztek ki. Nagyon tetszett az akkori vidéki élet bemutatása. Imádtam, amikor ruhákat vett magának, ahogyan egy akkori ruházati bolt fel volt szerelve, amilyen a kiszolgálás volt. 

És persze az embereket sem hagyhatom ki. Thomas... én nem zúgtam bele szinte azonnal, ahogy Anne tette a jóképű doktorba, de szépen lassan én is megkedveltem őt. Sajnos a szerelmi szál nekem picit "felületes" volt, az írónő, ahhoz képest, hogy ez félig-meddig egy romantikus regény, ezt valahogyan elnagyolta. Pedig voltak benne olyan szerelmi vallomások, amelyeket elolvasva teljes mértékben elolvadtam:

"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást."

De valahogy picit gyorsan történt nekem minden, nem tudtam annyira beleélni magam, annyira gyorsan történt minden.

Vagy ott van Eoin, a kisfiú, aki határtalanul boldog, hogy visszakapta az "édesanyját". Akiről mi tudjuk, Anne tudja, hogy kivé válik és meddig fog élni és milyen életutat jár be és megszakad a szívem, amikor egy-két tette, mondata, ajándéka Anne-nek visszaköszön a történet elejében. 

És persze nem hagyhatom ki az ír történelem egyik nagy alakját sem, Michael Collinst, aki számomra eddig egy teljesen ismeretlen férfi volt, de rajta (és persze Thomas naplóbejegyzésein) keresztül jobban megismerhettem, hogy min ment keresztül az ír nép akkoriban.

A történet pedig? Hát én végig izgultam... eleinte azért, hogy Annet befogadják-e. Majd azon, hogy vajon vissza akar-e menni vagy itt akar maradni.. majd azon, hogy vajon TUD-e itt maradni vagy valami visszaviszi-e a saját idejébe. És igen, volt egy rész, egy pár fejezet, amit őszintén szólva megkönnyeztem és nagyon nehezen tudtam túltenni magam rajta. 

Azt is bevallom, hogy a történet elejét elnagyolva olvastam, mert annyira siettem, hogy visszakerüljünk a múltba. Aztán, ahogy befejeztem az olvasást, az első pár fejezetet újra olvastam, mert teljesen új értelmet nyert pár mondat, néhány párbeszéd, amit igazán csak akkor értettünk meg, amikor már befejeztük a regény olvasását.

A történet vége pedig? Hm.. bár szeretem a pozitív befejezéseket, nekem ez itt picit sok volt. Jobban szerettem volna egy olyan keserédes befejezést olvasni, amire azok a fejezetek utaltak, amelyeket megkönnyeztem. De valószínűleg egyedül vagyok ezzel, hiszen mindenki a boldog befejezést szereti olvasni, csak én vagyok már túl öreg hozzá, hogy automatikusan ezt várjam. 

Összességében, a kisebb hibáitól eltekintve egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik Írországot, ismerik (vagy még nem) a történelmét és odavannak az időutazós regényekért. 

Borító: Tetszik, szerintem kifejezi a történetet (megnéztem az összes többi kiadás borítóját is, azt kell, hogy mondjam, szerintem a magyar lett a legjobb!)

Kedvenc karakter: Anne, Thomas, Eoin

Szárnyalás: a történet maga

Mélyrepülés: a (nekem) picit sok történelem

Érzelmi mérce: romantikus, gyönyörű szerelmi vallomásokkal - de lesz benne könnyes rész is, arra készüljetek fel!

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyvben fontos szerepet töltenek be W. B.Yeats versei, így mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy Yeats versből találhattok részleteket. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található költemény címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Libri Könyvkiadó által felajánlott példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Lelkem szigetvilágok 

s partok dala veri fel, 

ahol az idő feledne 

s a Bánat nem érne el; 

de mögöttünk maradna 

láng, rózsa, liliom, 

volnánk csak sirályok, 

édes, a ringató habokon!

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Október 26 - Veronika’s Reader Feeder

Október 28 - Pandalány olvas

Október 30 - Kelly és Lupi olvas

Blogturné linkje 

Erin Watt: Bukott örökös (The Royals #4)

Könyvmolyképző Kiadó - Rubin pöttyös könyvek 2020

344 oldal

Fordította: Benedek Dorottya

Goodreads: 3,89

Besorolás: ya/na, romantikus, realista

Easton Royalnak mindene megvan: vonzó külső, sok pénz, éles ész. Életének egyetlen célja, hogy a lehető legjobban szórakozzon. Sosem gondol a következményekre, mert nem kell miattuk aggódnia.
Egészen addig, amíg fel nem tűnik Hartley Wright, és fel nem forgatja egyszerű életét. Ő az egyetlen lány, aki nemet mond neki, hiába vonzódik a fiúhoz. Easton képtelen megfejteni, és ez csak még ellenállhatatlanabbá teszi a számára.
Hartley-nak nincs rá szüksége. Szerinte Eastonnak előbb fel kell nőnie.
Lehet, hogy igaza van.
Ellenségek. Szabályok. Megbánások. Eastonnak életében most először nem elég a Royal-korona. Kénytelen megtanulni, hogy minél magasabbról indul valaki, annál nagyobbat bukhat.

Eltelt fél év, mióta olvastam ezt a részt, ez talán elég idő ahhoz, hogy ne essek túlzásokba, amikor kifejezem a csalódottságomat a történettel kapcsolatban.

Az eddigi részek - kivéve a 3.5 részt, nagyon szórakoztatóak voltak, szó szerint tapadtam az oldalakhoz és ez annak köszönhető, hogy ez a szerzőpáros megalkotta Ella és Reed karaktereit, valamint a köréjük épített sztorit, az öt fiútestvértől kezdve az elit iskolás életen át a sztriptíztáncig, az egészet megforgatva a bonyodalmakban, ami a pénz és még több pénz, a szerelem és a féltékenység körül kavarodik. Ez valami olyan bombasztikus elegyet képezett az első három részben, ami hatalmas rajongótábort szerzett a sorozatnak, köztük voltam én is.

Azt vártam, hogy a többi testvérnek is ilyen jó legyen a saját története. Gideoné nagyjából elment, de nem hiszem, hogy valaha újraolvasom, és nagyon reménykedtem benne, hogy Eastoné újra felfelé ível majd. Az eddigiek alapján bíztam a karakterében, ne felejtsük el, hogy először ő csókolta meg Ellát, (ezt jó pár alkalommal vágta Reedhez, mintha ez valamire jogosítaná, és ne felejtse el az olvasó sem)  mégsem az övé lett, de ezt nem sajnáltam, viszont kívántam neki, hogy legyen már szerelmes egy lányba, aki nem könnyű eset, akiért harcolni kell. Ez majdnem így is lett, de csak majdnem.

Azzal nem volt problémám, hogy a szerzők milyen hangon szólaltatták meg Eastont, az szinte tökéletes volt, ilyennek képzeltem el a belső hangját, amit az egész könyv folyamán élvezhettem. 

De az egész személyisége, a tettei egyáltalán nem nyűgöztek le. Túl sok volt a hiba, az ebből adódó önmarcangolás. Borzalmasan össze van zavarodva, segítségre lenne szüksége, elsősorban valami masszív elvonóra. Azt gondolja, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani, rettentően bosszantott, amikor folyamatosan pofára esett, de nem tanult semmiből. Nyilvánvalóan önpusztító életet él, mégis van benne valami, ami miatt meg akarnád menteni, ha tehetnéd. Hatalmas a szeretetéhsége, hogy belesajdul a szíved. Ez részben az anyukájukkal történtek miatt van, hiszen miatta nagy a lelkiismeret furdalása, ez egy erős érzelmi tényező az olvasó felé. Ennek ellenére sem bocsátom meg neki, hogy gyakorlatilag egy önző fasz. Nem tetszett, ahogy a lányokról beszél, ahogy kezeli őket, és ezen Hartley képbe kerülése sem segít jó ideig.

Nagy problémám volt, hogy nem ismertem meg rendesen Hartley-t. Fogalmam sincs miért akarta megszerezni őt Easton valójában, nem alakult ki "varázs" kettejük között. Nekem nem volt valós ez a kapcsolat, nem hittem el, hogy ez egy érzelmi ív, egyáltalán nem éreztem egy deka kémiát sem közöttük. Easton pont olyan gyerekes volt, amilyennek a lány tartotta. Bizonygatta magának, hogy a hajsza izgalma érdekli, de közben az zavarta, amilyen véleménnyel volt a lány.  Elég sokáig egyoldalú volt a közeledés, engem eléggé türelmetlenné tett ez a folyamatos elutasítás.

Hartley meg amolyan fordított Ella volt, aki előbb volt jómódú, majd a szinte nyomort választotta, a megalkuvás helyett. Emberileg minden elismerésem az övé, 10-es karakter lenne a leírtak alapján, de nem lett szimpatikus, valahogy nem volt hihető. A sztorija is több sebből vérzett, tudnám sorolni a kérdéseimet, de szó szerint nem érdekelt már az olvasás során sem, hogy pl. miért nem tűnt fel senkinek sehol, hogy több éve egyedül él. Na jó, valamit azért megmozgatott bennem, imádtam, ahogy a testvéréhez ragaszkodott.

A másodlagos karakterekből meg kicsit túl sok volt a rosszból. Ha eddig azt hitted, Steve a rosszfiú, nem ismerted még a lány apját. Fúj.  

A sulis drámakirálynős harcot azt hiszem, nem akarom megemlíteni sem, ahogy a féltékenységi drámát sem. Jézusom.

 

A történet vége meg egyszerűen túl sok..., katasztrófák halmaza, egy szappanopera paródiát nagyobb lelkesedéssel olvastam volna.  Miután befejeztem, sokáig azt gondoltam, számomra itt a vége a sorinak, de persze tovább fogom olvasni, nem tudok elszakadni tőlük. Ebből valahogy hiányzott az a bizonyos tűz. Talán az is közrejátszik, hogy nincsenek már szorosan együtt a testvérek, nincs az a nagy véd és dacszövetség, mint korábban. Basszus, azért mindent egybevéve nem tudok hármasnál rosszabbat adni rá, de  ha dühös vagyok egy könyvre, csak a rosszra emlékezem. Nagyon várom, hogy emelkedjen a színvonal a következő részben.

 

Borító: Illeszkedik a sorozathoz.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Jézusom, semmi.

Mélyrepülés: Ez nem az az Easton volt, akit korábban megismertem, az ikrek dettó.

Érzéki mérce: Aki a korábbiak miatt számít valami forróra, annak üzenem, egy csak langyi. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

Marie Pavlenko: Én vagyok a napod

Marie Pavlenko díjnyertes regénye, az Én ​vagyok a napod idén ősszel jelent meg a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Egy olykor humoros és szellemes, máskor szívfacsaró ifjúsági könyv turnéjára invitálunk most benneteket. Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

 

Menő Könyvek 2020.08.24

380 oldal

Fordította: Tótfalusi Ágnes

Goodreads: 4,32

Besorolás: YA, kortárs, coming-of-age, LMBT-szál

Déborah úgy kezdi az érettségi évét, hogy egy pár cipője sincs, Isidore-nak, az utcáról felszedett kutyának köszönhetően, aki lázas szenvedéllyel rágja szét mindegyiket. De nem ez a legnagyobb baj, távolról sem ez…
Az a legnagyobb baj, hogy az édesanyja dühödt tempóban vagdossa szét a színes magazinokat, az apja pedig egy hosszú, göndör hajú ismeretlen nővel enyeleg.
Az érettségi pedig ott lebeg a láthatáron, és Déborah-nak sok segítségre, barátokra, bátorságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy átvilágíthasson a tornyosuló felhőkön, mint a nap.

Mi alapján választok a könyvek közül? Mint mindenki más, természetesen megnézem a borítót és elolvasom a fülszöveget. Ezen könyv esetében egyik sem hatott rám különösebben, a szerzőt sem ismertem, mégis a cím megmozgatott valamit bennem. Pár éve a Neked adom a Napot nagy kedvencem volt, arra emlékeztetett a cím, nem is kellett csalódnom, pontosan olyan jó könyvet kaptam.

A másik vonzó ok az, hogy egy kis változatosságot vártam a francia környezettől, 99%-ban ugyanis amerikai ya történeteket olvasok, felüdülés néha eltérni a megszokott sémáktól.

 

A fülszövegben is olvasható, Déborah családi problémákkal küzd, konkrétan a szüleivel van baj,  mind a kettővel. Már a történet elején szembesül az olvasó az apuka félrelépésével, hiszen fényes nappal a lánya gimnáziuma felé sétál a nőjével, akinek külseje merőben más, mint az anyjáé, véletlenül sem összetéveszthetőek. Közben az anyuka meg furán viselkedik, a párizsi otthonukban felhalmozott újságokat szabdalja szét, kivagdossa a képeket órákon, napokon keresztül.

Közben elkezdődik a lány végzős éve, és valahogy nem sikerül a tanulásra koncentrálni,  a legjobb barátnőjével is megromlik a viszonya, mert Eloise összejön egy pasival, és attól kezdve mintha megfeledkezne Déborahról. Még szerencse, hogy új baráti társasága akad az utolsó tanévre, Jamal, a tarantulapókos srác és Viktor, az új tanuló lesznek vele jóban és rosszban. A tanév végére az is kiderül, melyik srác lesz a befutó Déborah szívében, és rendeződnek-e a családi problémák.

Olyan volt olvasni ezt a regényt, mint sok-sok sivár és egyhangú nap után kilépni a napsütésbe és érezni az arcomon a friss fuvallatot. A szerző csodálatos érzékkel szólaltatta meg a főszereplőt, ennek a lánynak valódi a hangja, igazi problémákkal kell szembenéznie. Enyhén szólva nem az a legnagyobb baja, hogy ki fogja meghívni a sulibálba, hanem az, hogy mi fog történni, miután az apja elköltözik, és ennek következtében az anyukája összeomlik.

Déborah szókimondóan, nagyon jó humorral mesél E/1-ben, igazi, mai szófordulatokkal, ami hitelessé tette számomra a hangját. Tisztában van vele, hogy nem tökéletes, értve ezt a külsejére éppúgy, mint a helyzetére az életben, de minden igyekezetével azon van, hogy alkalmazkodjon és javítson a lehetőségei szerint. Úgy éreztem, felültem mellé arra a bizonyos érzelmi hullámvasútra, végigutaztam vele ezen az úton, hol boldogan, hangosan röhögve a poénokon, hol szomorúan, kicsorduló könnyekkel küzdve. A felnőtté válás nem könnyű folyamat senkinek, átlagos családi élet mellett sem egyszerű rájönni, mi akarunk lenni, hová menjünk továbbtanulni, hogyan viseljük el a nehézségeket. Déborah az átlagnál nehezebb helyzetben van, hosszú az út, amin végig kell mennie az anyukájával együtt. 

Azért megjegyzem, nagyon megdöbbentett az anyukával történt dolog és nagyon drukkoltam a felépülésének. Kettejük kapcsolata megjárta a mélységet és lassú lépésekkel jutott egyre magasabbra, hogy végül kiderüljön, miért is választotta a szerző ezt a címet. Nagyon szeretem azokat a regényeket, ahol jó szülő-gyerek viszonyra lelek, mert sajnos inkább az a jellemző, hogy mennyire elhanyagolják a gyerekeiket, hol egyik, hol másik, vagy épp mindkettő szülő. Meg kell említenem, hogy az apukával való kapcsolatot is remekül ívelte a szerző, végiglépkedtünk vele is az elfogadáshoz vezető úton.

Imádtam az irodalmi utalásokat. Én is kb. Déborah korában olvastam a Nyomorultakat és én is ennyire oda voltam érte, mint ő. Minden egyes említésnek megvolt a mondanivalója. Ahogy nem voltak véletlenszerűek a fejezetcímek sem, mind dalokból, versekből vett részletek kissé átalakítva. Ennek jegyzéke megtalálható a könyv végén. 

Jamal és Victor a két srác, akik végigkísérik a lányt a történeten, mindkettő szuper karakter, akik meglepetéseket tartogatnak ám! Nagyon kellett az ő barátságuk a történetbe, hogy a családi drámát ellensúlyozza egy kis szerelmi szál is. De más izgalmak is akadtak, elég az hozzá, hogy Jamalnek tarantulái vannak, hatalmas terráriumban, egy alkalommal meg is szökik egyikük, nagy kalamajkát okozva, Victornak meg egyetemista barátnője van, de hát akadálya lehet ez egy bimbódzó szerelemnek? Mindketten igaz barátaivá válnak, akikkel akaratlanul is  olyan dolgot találtak ki, egy szójátékot, aminek később hatalmas jelentősége lesz, a Pompás Hulláknak.

Pár szót érdemel Párizs is, és a francia szokások, megtudhattam, hogy itt úgy osztályoznak a suliban, hogy az elérhető max 20-hoz viszonyítanak, például a dolgozat 14/20 az már jónak számít. Mint általában a középsulis regényekben, itt is szerepelt egy odafigyelő tanár, aki segítette Déborah magára találását, ő a filozófia tanár volt, egyben ebben az évben az osztályfőnökük is, és pontosan tette a dolgát, nagyon szerethető a karaktere.

Arra számítottam, hogy sokkal több szó esik majd az ételekről, de néhány croissanton meg macaronon kívül csakis pizzát meg sajtos tésztát ettek állandóan. Ez azért megdöbbentett, bár a magyar fiatalok se gulyást esznek, hanem szintén pizzát meg hamburgert.

Még egy szó a kutyusról! Isidore egy utcáról összeszedett kutyi, haláli volt, ahogy a "muszáj levinni pisiltetni" kötelességből hogyan válik Déborah életének biztos pontjává, hogyan lesz igazi kedvenc.

Örömmel teszem ezt a könyvet a kedvencek polcára, mert imádtam olvasni, meghatott, megnevettetett, elgondolkodtatott,  képes volt mély érzelmeket kiváltani, ugyanakkor szórakoztatott is a humorával. Érzékeny témákat érintett, és nagyon jól kezelte ezeket, a családi és baráti kapcsolatok fontosságát kiemelte és a regény végén megadta a válaszokat a kérdéseimre. Nem csak a young adult korosztálynak ajánlom, hanem  felnőtteknek is. 

Borító: Nehéz kérdés. Az ábráknak jelentősége van, de én sosem szerettem a szimbolikus borítókat. Az egyik francia kiadás itt jobbra, sokkal jobban tetszik.

Kedvenc karakter: Déborah, Jamal

Szárnyalás: A legviccesebb a jógaóra volt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A regény közepén a csúcspont megrázó, a feszültség a befejezésig finoman ott van, a szerelmi szál aranyos.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Déborah a történet során A nyomorultak könyvet olvassa, ezért a játék is ehhez a témához kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy képet a 2012-es könyvadaptáció egyik szereplőjéről, a feladat pedig megfejteni, hogy melyik karaktert ábrázolja a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSOK

Blogturné Klub
10.19. Könyvvilág
10.21. Kelly és Lupi olvas
10.23. Csak olvass!

Sarah Dessen: Figyelj rám!

 

Sarah Dessen kultikus regénye, a Figyelj rám! új borítóval jelent meg ismét, hogy egy új generáció is megismerhesse Annabel Greene időtlenül tökéletes történetét.

Az extra állomásokkal tarkított blogturnén ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát a kiadó felajánlásából.

Könyvmolyképző, 2020

384 oldal

Fordította: Kecskés Eszter

Goodreads: 4,06

Besorolás: YA, romantikus, realista

Annabel ​Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…

Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.

Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából.

De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának? Vigyázat, ha elkezded olvasni, nem tudod letenni! Hidd el, nem érdemes kockáztatni, hogy elkobozza a tanár: ne olvasd órán, pad alatt…

Őszinte leszek ezzel a regénnyel már egyszer találkoztam, jó pár éve, egy másik kiadó jóvoltából. Akkor a fülszövege miatt megvettem, de valahogy az olvasásig soha nem jutottam el, mert mindig volt valami más, valami sokkal "divatosabb", "felkapottabb" könyv, így ez a köny is a polcra került, a "majd valamikor elolvasom" könyveim közé.

De most ismét előkerült, ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó vette a szárnyai alá ezt a történetet, így most én is időt szakítottam rá és elolvastam.

Forrás

A regény egy gimnazista lányról szól, Annabelről, akiről először csak annyit tudunk meg, hogy valami történt vele a nyáron, ami miatt az iskolakezdéskor kirekesztett lesz, így a gondtalan és irigyelt élete odalett egy szempillantás alatt. Aztán szépen lassan kiderül, hogy a legjobb barátnője azt hiszi, hogy lefeküdt a pasijával és ezért Annabelről azt híreszteli, hogy k*rva. A tanulók nagy része persze részt vett azon a bulin, ahol az "eset" megtörtént, ráadásul a legjobb barátnő az iskola egyik felkapott lánya, Annabel pedig nem nagyon tagad, nem védi meg magát, ezért mindenki tényként kezeli a dolgot.

Főhősnőnk már rég elveszítette a régi barátait az új barátnő miatt, ezért teljesen egyedül marad. Nagy magányában egyetlen egy elég különc srác áll vele szóba, Owen, aki a múltja miatt szintén "kirekesztett" és a két magányos lélek összebarátkozik.

Manapság már nagyon sok hasonló témájú regényt olvasni, de amikor ez a regény kijött, még eléggé "új" volt a téma. Én, ahogy már többször is említettem, rég belefáradtam a sok borzalmas titkot rejtő regénybe, de ez a történet még így is megfogott, nem is tudnék róla egy rossz szót sem ejteni. 

Ami számomra a legfontosabb dolog volt, hogy az írónő nem csupán a főhősnőbe "töltött életet", hanem a mellékszereplők nagy része is teljes háttértörténetet kapott.

Tetszett, hogy ennyi melléksztorira koncentrálhattam. Itt volt Annabel édesanyja, aki teljesen összetört a saját édesanyja halála miatt és a lányok "menedzselésével" próbálta újra az életet teljessé tenni. Vagy Annabel két nővérének a története, akik szintúgy, mint Annabel, modellek voltak és ez mind más-más problémához vezette őket. Whitney története különösen megrázó volt, aki az anorexiába menekült és ezt brutális részletességgel tárta elénk az írónő.

Ezek így összességében mind ahhoz vezettek, hogy a legkisebb lány, Annabel, akinek amúgy "pompás és irigylésreméltó élete volt", amikor valami borzalmas dolgon megy keresztül, inkább magában tartja, hisz a többiek problémája az övénél sokkal kisebb... És ezt volt nagyon borzalmas olvasni, hogy a családban ennyire elvész a legkisebb lány... Az apuka, akinek néha megfejthetetlen ennyi nővel együtt élni, bár imádja a családját, de képtelen olvasni a sorok között és odafigyelni a problémákra, vagy az édesanya között - aki maga is pszichiátriai eset és nem tud odafigyelni a legkisebbre. És akkor még a nővéreket meg sem említettem.

Forrás 

De ekkor jön Owen, aki maga is problémás. A háttértörténete alapján neki sincs egyszerű dolga, ő a zenébe menekül. Véletlenül találnak egymásra Annabellel és a kapcsolatuk pedig lassan bontakozik ki, 

eleinte én is csak pislogtam, hogy ez a két ember hogy fog összetartozni, annyira különbözőek voltak. De itt jól működött az ellentétek vonzzák egymást kifejezés, a sok-sok szurkolásomat végül siker koronázta:). Mondjuk számomra is voltak nehezebb részek, teljesen együtt tudtam érezni Annabellel, amikor Owen a rettentően fura zenei stílusát próbálta a lánnyal megszerettetni. :)

A borzalmas titok pedig? Nem fogom elárulni, hogy mi történt a főhősnőnkkel, de annyit megosztok, hogy amikor a regény íródott, akkor ez még elég szörnyű dolog volt. Manapság a többi hasonló témájú regényben ennél sokkal borzalmasabb dolgok történnek a főhősökkel, DE - az biztos, hogy én semmilyen módon nem szeretném ezt átélni, akár van ennél rosszabb, akár nincs. 

A történet vége pedig? Számomra megnyugtató befejezést kapott a regény, bár pár szál elvarratlan maradt, de azokra pedig úgyis csak a jövő adhatna választ (vagy egy második rész, bár azt nem támogatnám, ez a regény így jó egymagában).

Az ilyesfajta történetek továbbra sem a kedvenceim, de az biztos, hogy Sarah Dessen ezzel a regénnyel maradandót alkotott és ha ilyen történetre kell példát mondanom vagy ajánlanom hozzá egy regényt, az biztos ez lesz!

Borító: Nem rossz ez sem, de nekem az eredeti borító jobban bejött

Kedvenc karakter: Owen, Whitney, Annabel

Szárnyalás: Owen és Annabel kapcsolata

Mélyrepülés: ami történt...

Érzelmi mérce: hullámvasútnyi mélységű és magasságú érzelmek kavalkádja, mindent meg fogsz találni, ami egy ilyen regényben elvárható

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Sarah Dessen rajongó vagy? Akkor ez a játék könnyű lesz számodra! Minden állomáson találsz egy idézetet az írónő valamely regényéből. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott könyv címét, amiből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

− Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. (…) Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 15 – Sorok között
Október 16 – Readinspo
Október 18 – Kelly & Lupi olvas
Október 20 – Readinspo extra állomás
Október 22 – Veronika’s Reader Feeder
Október 24 – Sorok Között extra állomás

Penelope Bloom: Her Muffin - Felfalnám

A Maxim Kiadó jelenteti meg Penelope Bloom  Bekapnám sorozatának harmadik részét Her Muffin - Felfalnám címmel. Emily, Ryan és egy hatalmas halloween party a főszereplője a történetnek, de találkozhattok az előző részek kedvelt szereplőivel is. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Passion válogatás újabb humoros, romantikus regényéről! Ne feledjétek, a turné végén a Maxim kiadó jóvoltából meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

 

Maxim Könyvkiadó - Passion válogatás 2020

224 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Goodreads: 4,03

Besorolás: Adult, romantikus

 

Egy ​dögös, új főnök szexi testtel és isteni muffinokkal.
Aki ráadásul a középsulis szerelmem.
És nem emlékszik rám.
Ugyan mi gond lehet?
Persze azon kívül, hogy őt látva alig bírom a bugyimban tartani a saját muffinomat, pedig pár hónap múlva fel kell pattannom egy repülőre, hogy Párizsba utazzak egy művészeti suliba, ahol végre valóra válhatnak az álmaim, amikre igazán, hosszú-hosszú évek óta vágyom. Nem hagyhatom, hogy egy pasi keresztbe tegyen ennek. Szerencsére csak egy gyors munkát kaptam tőle, pár dekorcuccot kell csinálnom egy nagy halloweenbulira. Szóval Emily, te szexmániás, nem szabad megtörnöd, még akkor sem, amikor a pasi édesebbnek néz ki, mint a péksütemények, amiket süt. És még akkor sem, ha utánad ő a legnagyobb rajongója az őszi-téli ünnepi időszaknak. Vagy ha ugyanúgy imádja a horrorfilmmaratonokat. Vagy ha elolvadsz már csak a mosolyától is. Szóval bármilyen álomszép is a szeme, tökéletes a teste, tudom, hogy fel kell szállnom arra a gépre, és ki kell vernem a fejemből a gyönyörű gyerekeinket, akikkel a fehér kerítéses házunkban éltünk volna. Ugye?

 

Mindenképpen olvasni akartam a His Banana sorozat következő részét a kiadó Passion sorozatában, tetszett az első és a második rész, jól szórakoztam a túlzottan szexinek egyáltalán nem mondható könyveken. A szójáték a címekkel kissé túlzó, sokkal erotikusabb tartalmat sugall, mint amit valójában kap az olvasó. 

A szóban forgó harmadik rész címére megint csak felkaptam a fejem. Méghozzá azért, mert eredetileg His Treat az angol cím és ezt abszolút nem értem, miért kellett megváltoztatni. Talán a His-Her sorrendje miatt? Akkor a továbbiakban is változtatásra lesz szükség, mert nem szimetrikus a sorozat ebből a szempontból.

 

Az előző két részben meglehetősen megkedveltem a szereplőket, így természetesen nem bántam, hogy ez a rész is kapcsolódik hozzájuk.  Ryan a Buborékos pékség alkalmazottja volt, most már főnökké lépett elő, sikeresen terjeszkedik az üzletlánccal. Emily pedig úgy kerül képbe, hogy festőórákat tart az idősotthonban, ahol William feleségének nagymamája is él. Korábban is kaptunk ízelítőt a nagyi poénjaiból, hát őszintén szólva ebben a részben is elég vulgárisan fejezi ki magát, persze sok humorral, de azért én inkább kicsit megrökönyödtem ezeken, valószínűleg azért, mert senki nincs a környezetemben, aki ennyi idősen - 80 fölött csakis a szexről beszélne. 

Emily pontosan adja a szomszédlány típusát, kicsit csóró, széllelbélelt, ábrándozó, csinos, szép lány, és bizony valós álmokat dédelget, pár hónap múlva Párizsba fog utazni, ugyanis felvették a művészeti egyetemre, új kihívások várnak rá. Ezért tudatosan kerüli a komoly pasizást, mert pontosan attól tart, hogy egy váratlan szerelem esetén kockára tenné a jövőjét.

Ryan néhány csalódás után ott tart, hogy inkább a barát kategóriában marad a nőknél, nem akarja újra megégetni magát, nem vágyik érzelmekre, neki aztán nem fog senki lógni a nyakán. Mégis Emily valahogy megmozgatja a fantáziáját, érzi, hogy valahonnan ismerős neki, de nem jön rá, honnan.

Emily persze vágja, hogy egy középsuliba jártak és volt is köztük valami, mégis a lány gyakorlatilag megbocsátja neki, hogy semmire sem emlékszik ebből. Ha jobban belegondolok, kb 10 év telhetett el, és azt hiszem ezen a ponton jogosan ráncoltam a szemöldököm, hiszen 10 év távlatában még nem változik annyit az ember, hogy ne lehessen felismerni, hajszín ide vagy oda. Ez  20-30 év elteltével lenne hihető, akkor már talán előfordulhat, hogy valaki annyira megváltozik, hogy pár találkozás és beszéd után sem felismerhető. 

A lényeg az, hogy Ryan egy dekorációs munkát ajánl a lánynak, egy nagyszabású halloween party alkalmából. Persze a találkozások, megbeszélések alkalmával szikrázik köztük a levegő, így kezd kialakulni a bonyodalom, amire egyikük sem készült, de mindenféle - főleg William által szervezett - "véletlenek" folytán egyre közelebb kerülnek a beteljesüléshez. Na de mi lesz ezután? Szerelem vagy mindenki megy a saját útján tovább?

A könyv első felében egy kicsit szenvedtem, erőltetettnek éreztem a helyzeteket, a beszélgetéseket, de később jobb lett a helyzet, ahogy jobban megismertem a főbb karaktereket és az új mellékszereplőket. Emily legjobb barátnője például egy nagyon para nőszemély, el tudnám képzelni, hogy ő is saját könyvet kapjon, nagyon érdekes volt a személyisége.

Rengeteg a vicces helyzetkomikum, ami abból adódik, hogy a barátok össze akarják hozni őket, Ryan lakótársa, Steve, aki egyébként egy csajozógép, összeáll a kleptomániás Williammel, szerintem nem is kell többet mondanom, el lehet képzelni, mennyit marháskodnak össze a cél érdekében. Itt is volt azonban egy olyan poén, amin nem tudtam igazán nevetni, nagyobb baj is lehetett volna belőle.   

A kissé klisés történetvezetésen kívül azonban nem tudok nagyobb hibát találni, a könyv nem akar többnek látszani, mint ami, egy könnyen olvasható, szórakoztató rövid regény. Ebben a részben a főszereplők közelebb állnak a hétköznapi emberekhez, nem milliárdosok, keményen dolgoznak minden fillérért, ez mindenképp plusz pont. A váltakozó nézőpont nekem itt is nagyon bejött, ez a kedvenc nálam. 

Az erotika a korábbi két részhez hasonlóan nem lett túltolva, sőt, itt nagyítóval kell keresni a szexet, bár a vágy állandó és sistergő, ha  akciódús történetre vágysz, azt itt nem kapod meg. Kíváncsi vagyok, hogy ez a visszafogottság a sorozat végéig kitart vajon?

A történet vége mi más lehetne, mint HEA, de mégsem a szokásos módon. A szerző csavar egyet rajta és nekem ez nagyon tetszett, megérdemelne a világ jóval több Ryan-féle felfogású pasit. 

A sorozat ezen része egy kicsit visszavett nálam a lendületből, de ez nem tántorít el a szándéktól, hogy folytassam tovább a sorozatot, és nem is kell sokat várni, hiszen decemberben jön a His Package - Megkapnám.

Borító: Megfelelő a címhez, bár  az eredeti színben legalább passzolt a halloweenes témához.

Kedvenc karakter: Ryan

Szárnyalás: William felbukkanásai.

Mélyrepülés:  A liftes baleset rosszabbul is elsülhetett volna.

Érzéki mérce: Aranyosan romantikus,  kevés erotikával.

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

 

Mivel történetünk egyik főszereplője, Ryan imádja a különféle ünnepeket, úgy gondoltuk, hogy minden állomáson mutatunk egy édességes képet, ami alapján ki kell találnotok mely ünnepre gondoltunk.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]
16 - Betonka szerint a világ...
18 - Kelly és Lupi olvas
20 - Dreamworld
22 - Hagyjatok! Olvasok!

Sawyer Bennett: Uncivilized - A vadember

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában debütál hazánkban Sawyer Bennett: Uncivilized - A vadember című könyve, amely Tarzan és Jane történetének felnőtteknek szóló újramesélése. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

 

Könyvmolyképző Kiadó - Rázós könyvek 2020.

384 oldal

Fordította: Kádár Pál

Goodreads: 3,94

Besorolás: Felnőtt, romantikus, erotikus

Nyers ​és erős. Talán veszélyes is?
Egy magányos harcos, egy vadember… egy ízig-vérig veszélyes férfi vagyok. Az esőerdő érintetlen vadonában éltem egy olyan közösségben, amelyben feltétel nélküli tisztelet övezett, és ahol minden nő ellenkezés nélkül behódolt nekem.

Most azonban felfedeztek. Arra kényszerítettek, hogy visszatérjek egy olyan világba, melyet már régen elfelejtettem, és egy olyan kultúrába, melyről már csak halvány emlékeim vannak.

Dr. Moira Reed antropológust kérték fel, hogy segítsen nekem visszailleszkedni a civilizációba. Az ő feladata lecsiszolni durva éleimet. Az ő feladata megtanítani engem, hogyan lavírozzak új életemben. Be akar törni.

De soha nem fog sikerülni neki.

Mert vad vagyok, szabad és nyers, és csak egyetlen dolgot akarok a gyönyörű Moira Reedtől….

Nemsokára én leszek a tanár és ő lesz a diák.

A fülszövegre hagyatkozva jelentkeztem a könyv turnéjára, semmit sem tudtam a "valódi" tartalomról. A bloggertársaim rögtön figyelmeztettek, hogy kb. miről is lesz itt szó, de nem akartam visszalépni, kíváncsi voltam, hogy mi váltotta ki a többiek reakcióit.

Megkaptam... Alig kellett beleolvasni, hogy leszűrjem, ennek a regénynek semmi más célja nincs, mint szórakoztatni az olvasót  tömény szexjelenetek sorával, aminek egy Tarzan-Jane retelling ad keretet.

Zacharias Easton hétévesen maradt szülők nélkül az Amazonas őserdeiben, szerencséjére az egyik őslakos közösség vezetője magához vette és saját fiaként nevelte fel. Először akadtak gondjai a többi gyerekkel a nyilvánvaló különbözőség miatt, de aztán bebizonyította, hogy teljes értékű tagja a falunak. Erős felnőtt férfivé vált az évek során, aki elveszi amit akar, és ebbe az is beletartozik, hogy a törzsük szexuális szokásai a férfiak maximális dominanciáján alapszik. Konkrétan a nő letérdel és onnan a férfi irányít. Az anyanyelvét a környéken dolgozó misszionáriustól kapott könyvekkel sikerült megőriznie, így amikor 18 év után Moira Reed antropológus érte jön, elvileg gond nélkül megérthetnék egymást. Csakhogy Zach nem akar "hazamenni", hiszen senkije nem maradt a családjából, csak a szülei barátja, a gazdag keresztapja szeretné, ha kipróbálná az amerikai életet is. Ezzel egyébként a nevelőapja is egyetért, így nagy nehezen, de igent mond Zach a nagy utazásra. Jó, mondjuk az olvasó rögtön látja, hogy a vörös hajú bombázó tudósnő erősen vonzza az alfahímünket, és ez kölcsönösen igaz, innentől nehéz eldönteni, hogy melyikük ugorna hamarabb a másikra, ha tehetné, de ne aggódjatok, erre nem kell sokat várni. Moira egyébként Randall, a keresztapuka megbízásából végzi ezt a beilleszkedést segítő munkát, így először akad némi kontroll benne, de aztán elég könnyen meggyőzhető arról, hogy ez a beilleszkedés segítés akár szó szerint is érthető.

Persze a srác elég jól veszi az akadályokat, sok mindenre emlékszik a gyerekkorából is, de a mai kifejezésekkel meggyűlik a baja, de még sorolhatnám, mennyi helyzetkomikum ad mosolygós perceket az olvasónak. Meztelenül járkálás otthon, evőeszközök hanyagolása, a Google felfedezése, ezek a részek roppant viccesek, de nyilvánvaló,  hogy az igazi szórakoztatást a szexjelenetek adják, amik végigmennek a palettán, hogy finoman szóljak. Annak örültem, hogy a BDSM nem jellemző, gyakorlatilag csak az elején merült fel, inkább Zach dominanciáján van a hangsúly, ezt nagyon szeretné megőrizni, az irányítást nem akarja kiengedni a kezéből (vagy a farkából). Nem akar különösebb érzelmeket, de mint várható, ez azért változik idővel. 

Mondanivaló szempontjából sokra nem számítottam, de akadt azért valamicske. Bár fogalmam sincs mennyi igaz az említett törzsi szokásokból, ezt elég nehéz volt elfogadnom, nem igazán ment. Sokszor felmerült  a kulturális és társadalmi különbségek kérdése, az mindenképp egy jó kis ellentmondás volt, hogy a nagy szabad Amerikában mennyi szabálynak kell megfelelni, ellentétben az őserdővel, ahol valóban szabad lehet az ember.  Az evidens, hogy Zach nem akar más pénzéből élni, ha marad az Államokban, rendes munkával akarja megkeresni a kenyerét. Elég világosan elítélte a szerző az egyéb ingyenélő szereplőket, kellett pár utálható karakter is, tették is  a dolgukat. 

Az is várható volt, hogy nem könnyű választani az őserdőbeli szabad élete és a "nő" között,  de  a döntés nem okozott meglepetést a végén. Nem hiszem, hogy karakterek szempontjából különleges lenne a regény, hiszen a csinos-vörös-okos-tanár hölgy ütközik a vad-domináns-alfahím-Tarzan pasival, amely kombinációból számomra a Tarzan a hívószó, ami kiemelkedik, mert imádom az összes létező feldolgozást a témában.

(Leginkább az Alexander Skarsgård féle Tarzan Legendáját, erre gondoltam is párszor az olvasás során... amikor az erős, széles hátakról volt szó...)

Persze itt nem csecsemőkorától nevelkedett a vadonban a srác, így nem teljesen ugyanaz a megszelídítés folyamata, de a vademberből lett civilizált szerelmes pasi séma ugyanaz. Szerettem Zachben, hogy mindig feszegette a határait, amiket azért elég jól érzékelt. Voltak pontok, amikor nagyon együttéreztem vele, például az önmagát kereső Zach meghatott. Moira talpraesett nő, intelligens, többnyire jól kezelte a helyzeteket, gondoskodó volt és felettébb lelkes bizonyos területeken. 

És még a csokis kekszet is megsütötte a pasinak, a gyerekkorból eredő emlék miatt, ez volt a kedvenc sütije, amit az anyukája sütött neki annak idején.

A szerző stílusa tetszett, gyorsan olvasható a szöveg, és a váltott nézőpont kedvemre való volt itt is. A hasonló témájú történetek közül számomra azonban nem volt kiemelkedő. 

Ami előnye volt a Tarzan-téma miatt, azt lehúzta a rengeteg túlzás, a rettentő méretek és hatványozott orgazmusok. A kevesebb több lehetett volna, nekem legalábbis zsánertől független szempont, hogy ne essen ekkora túlzásokba a szerző. Másrészt sokszor éreztem zavarónak azt is, hogy Zach ezt vagy azt a dolgot vajon honnan tudja, ha a másikat meg nem. Bár már tudom kb. mire számíthatok, azért adnék esélyt egy másik történetnek is a szerzőtől. Jók a borítótervezői, az már biztos.

Összességében szórakoztató volt a könyv, amit a szexet kedvelő felnőtt olvasóknak ajánlok, nem véletlen az a 18-as karika.

Borító: Figyelemfelkeltő...

Kedvenc karakter: Zach

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: A  törzsi harcok leírásai.

Érzéki mérce: szex, szex és szex

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az állomásokon egy-egy Tarzan történetét feldolgozó filmből találhattok fotókat. A Rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található film címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példányt a könyvből!

 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:

10/12 - Sorok Között
10/14 - Kelly és Lupi olvas
10/16 - Veronika’s Reader Feeder