A Homokból és hamuból című nagysikerű történelmi regény után a Libri
Könyvkiadó most újabb Amy Harmon kötetet hoz el a magyar olvasóknak. Ez
alkalommal a szerző csodálatos, időutazós romantikus regénye kerülhet fel a
magyar polcokra, amely a gyönyörű Írországba repít el bennünket. Tartsatok
velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a
könyvből!
Libri Könyvkiadó, 2020
564 oldal
Fordította: Getto Katalin, Horváth Viktor
Goodreads: 4,31
Besorolás: történelmi fikció, romantikus
Anne Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy
imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként
elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják
az emlékek, és visszarepítik az időben.
1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél,
sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr.
Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja.
Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új
személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele.
Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a
függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem
vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért,
amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?
Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy
különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet
2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé
szavazták.
Időutazás? Írország? Romantikus történet? Ide vele! Írország számomra hatalmas szerelem, főleg, amióta ott jártam és belekóstolhattam az ottani életbe, hallgathattam valódi ír beszédet, megkóstolhattam az ételeiket és láthattam a "zöld ezer árnyalatát", amiről többek között a sziget a nevét kapta.
Az időutazós történetek pedig az Outlander óta nagy szerelmeim, bár Diana Gabaldon elég magasra tette a mércét, hogy azt bármilyen hasonló témájú könyv "megugorja" vagy legalábbis elérje a szintjét. Amy Harmon azonban megpróbálta.... és azt mondhatom, hogy sikerült hasonló jó történetet papírra vetnie.
Anne nagyon pici kislányként elveszíti a szüleit, így a nagypapája, Eoin neveli fel, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az unokáját megismertesse Írországgal, azzal a gyönyörű szigettel, ahonnan származnak. A halála után egy kérése marad, Anne vigye el a hamvait Írországba, egy adott városba és a város melletti tóba szórja szét. Az unoka eleget is tesz a kérésének, de a tavon köd támad, rálőnek és mire újra eszméletre kel, már nem 2001-ben, hanem 1921-ben találja magát. A város ismerős, de minden más teljesen ismeretlen a számára. Illetve egy ember még ismerős... Eoin, aki abban az időben még kisfiú és frissen veszítette el az ír lázadásban a szüleit. Anne rettentően hasonlít Eoin eltűnt anyukájára és ez mindenkinek feltűnik, többek között a megmentőjének, az orvos Thomasnak is, aki a kisfiú családjának a legjobb barátja és titkon szerelmes volt az édesanyába... Anne nem meri elárulni, hogy ő nem az eltűnt asszony, így a család befogadja.
Vajon meddig lehet a titkot megtartani? Egyáltalán elárulhatja-e és ha igen, akkor kinek, hogy egyrészt a jövőből érkezett és kristálytisztán tudja, hogy mi fog történni a közeljövőben? Közel engedheti magához Thomast, akibe titkon beleszeret? Van visszaút a saját életébe vagy egyáltalán vissza szeretne menni?
 |
| Lough Gill tó - forrás |
Anne részei viszont nagyon jók lettek, egyszerűen imádtam. Igaz, itt nem annyit időt ugrottunk vissza az időben, mint az Outlandernél, de azért a 2001 kontra 1921 sem kevés idő. Épp annyi a különbség, hogy Anne kellően megszenvedjen azért, hogy szoknyát és ruhákat kell újra hordania, hogy szerezzen egy borotvát a lába szőrtelenítéséhez, hogy megküzdjön egy fűző felvételével és olyan női dolgokat szerezzen be magának, amelyek akkoriban vagy nem léteztek vagy teljesen máshogy néztek ki. Nagyon tetszett az akkori vidéki élet bemutatása. Imádtam, amikor ruhákat vett magának, ahogyan egy akkori ruházati bolt fel volt szerelve, amilyen a kiszolgálás volt.
És persze az embereket sem hagyhatom ki. Thomas... én nem zúgtam bele szinte azonnal, ahogy Anne tette a jóképű doktorba, de szépen lassan én is megkedveltem őt. Sajnos a szerelmi szál nekem picit "felületes" volt, az írónő, ahhoz képest, hogy ez félig-meddig egy romantikus regény, ezt valahogyan elnagyolta. Pedig voltak benne olyan szerelmi vallomások, amelyeket elolvasva teljes mértékben elolvadtam:
"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást."
De valahogy picit gyorsan történt nekem minden, nem tudtam annyira beleélni magam, annyira gyorsan történt minden.
Vagy ott van Eoin, a kisfiú, aki határtalanul boldog, hogy visszakapta az "édesanyját". Akiről mi tudjuk, Anne tudja, hogy kivé válik és meddig fog élni és milyen életutat jár be és megszakad a szívem, amikor egy-két tette, mondata, ajándéka Anne-nek visszaköszön a történet elejében.
És persze nem hagyhatom ki az ír történelem egyik nagy alakját sem, Michael Collinst, aki számomra eddig egy teljesen ismeretlen férfi volt, de rajta (és persze Thomas naplóbejegyzésein) keresztül jobban megismerhettem, hogy min ment keresztül az ír nép akkoriban.
A történet pedig? Hát én végig izgultam... eleinte azért, hogy Annet befogadják-e. Majd azon, hogy vajon vissza akar-e menni vagy itt akar maradni.. majd azon, hogy vajon TUD-e itt maradni vagy valami visszaviszi-e a saját idejébe. És igen, volt egy rész, egy pár fejezet, amit őszintén szólva megkönnyeztem és nagyon nehezen tudtam túltenni magam rajta.
Azt is bevallom, hogy a történet elejét elnagyolva olvastam, mert annyira siettem, hogy visszakerüljünk a múltba. Aztán, ahogy befejeztem az olvasást, az első pár fejezetet újra olvastam, mert teljesen új értelmet nyert pár mondat, néhány párbeszéd, amit igazán csak akkor értettünk meg, amikor már befejeztük a regény olvasását.
A történet vége pedig? Hm.. bár szeretem a pozitív befejezéseket, nekem ez itt picit sok volt. Jobban szerettem volna egy olyan keserédes befejezést olvasni, amire azok a fejezetek utaltak, amelyeket megkönnyeztem. De valószínűleg egyedül vagyok ezzel, hiszen mindenki a boldog befejezést szereti olvasni, csak én vagyok már túl öreg hozzá, hogy automatikusan ezt várjam.
Összességében, a kisebb hibáitól eltekintve egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik Írországot, ismerik (vagy még nem) a történelmét és odavannak az időutazós regényekért.
Borító: Tetszik, szerintem kifejezi a történetet (megnéztem az összes többi kiadás borítóját is, azt kell, hogy mondjam, szerintem a magyar lett a legjobb!)
Kedvenc karakter: Anne, Thomas, Eoin
Szárnyalás: a történet maga
Mélyrepülés: a (nekem) picit sok történelem
Érzelmi mérce: romantikus, gyönyörű szerelmi vallomásokkal - de lesz benne könnyes rész is, arra készüljetek fel!
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
A könyvben fontos szerepet töltenek be W. B.Yeats versei, így mostani játékunk
során az egyes állomásokon egy-egy Yeats versből találhattok részleteket. A
feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon
található költemény címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Libri Könyvkiadó
által felajánlott példányt a könyvből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A
nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Lelkem szigetvilágok
s partok dala veri fel,
ahol az idő feledne
s a Bánat nem érne el;
de mögöttünk maradna
láng, rózsa, liliom,
volnánk csak sirályok,
édes, a ringató habokon!
A blogturné további állomásai:
Október 26 -
Veronika’s Reader Feeder
Október 28 -
Pandalány olvas
Október 30 - Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése