Ádám Veronika: Távolból őrzöm

 

Nemrégiben jelent meg az első regénye Ádám Veronikának a Jaffa Kiadó jóvoltából, melynek nemcsak szépirodalmi, hanem történelmi jelentősége van, hiszen miközben egy csodálatos női barátságnak lehetünk szemtanúi, a történet megismertet minket azzal is, hogy miért hagyták el oly sokan az országunkat a XX. század elejétől kezdve, hogy Amerikában folytassák az életüket. Kövessétek bloggereinket, hogy megismerhessétek ezt az érdekes regényt, és ha velünk játszotok, akkor meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

Jaffa, 2020

288 oldal

Besorolás: realista

Edit ​az 1930-as években érkezik Amerikába. Pontosabban: menekül. Az akkor már a háború felé tántorgó Európából, Magyarországról, ahol orvosnak akart tanulni, de ez a lehetőség neki és sorstársainak nem adatik meg. Az Újvilág számára nemcsak az új élet reményét jelenti, de magát az életet. A helyet, ahol valóra válthatja álmait.

Roni a nyolcvanas években jár először Amerikában. A szabadságát tölti, de nem turistaként. Egy kutatóintézet laboratóriumában dolgozik. Ahogy aztán minden nyáron sok éven át. Ő is az álmait szeretné valóra váltani – tudományos álmait, amelyeknek beteljesítésére az akkori szocialista Magyarországon kevés lehetőség nyílik.

Egy forró nyári napon Roni egyszerre csak ott találja magát Edit árnyas kertjében – még nem sejti, hogy egy életre szóló barátság kezdete ez. Eleinte a szakmájuk, hivatásuk köti össze őket, de lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Roni barátnője elbeszéléséből nemcsak Edit, hanem a családja – és ezen keresztül egy kezdetben ortodox, majd lassan asszimilálódó, a 20. századi történelem kegyetlen viszontagságainak kitett közép-európai zsidó család – fájdalmasan tipikus sorsával ismerkedhet meg. Megrendülten fedezi fel az addig számára ismeretlen világot. Roni gyökerei máshonnan erednek, de útjaik mégis keresztezték egymást. Ők ketten megérkeztek egymáshoz. És ezt az immár örökre szóló búcsú sem teheti semmissé.

Két nő az Atlanti-óceán két partján. Sok ezer mérföld választja el őket, mégis oly közel vannak egymáshoz.

Ádám Veronika különleges érzékenységgel és érzékletességgel megírt első regénye két tehetséges, elszánt, akár a sorssal is dacoló nő évtizedeken, kontinenseken és generációkon átívelő története. Egy kivételes barátság mozaikszerűen, epizódról epizódra kibontakozó, érzelmekkel telített, személyes élményekkel hitelesített, bensőséges krónikája. A Távolból őrzöm nagyfokú empátiával és ugyanakkor a természettudós pontosságával megrajzolt portréiból és élettörténeteiből egyszerre kaphatunk képet a 20. század első felének Magyarországáról, többek közt a második világháború alatti zsidó ellenállás egy kevéssé ismert fejezetéről, a rendszerváltás előtti és utáni értelmiségi létről és az amerikai felső középosztály életéről. Világok találkozásának lehetünk tanúi.

Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a regényt, akkor azt mondanám, hogy SORSOK. Nem mondom, hogy nem olvastam még hasonló regényt, de ahogy "öregszem", egyre inkább érdekelnek az ilyen jellegű történetek. Itt is elég volt elolvasnom a fülszöveget és bár tényleg megismertem már elég sok háborús és háborút követő életet, de mindig van újabb, ami érdekes lehet. Egyébként ezt a Blogturné Klubnak köszönhetem (és természetesen a kiadónak, aki megkeresett minket ezzel a regénnyel), mert a könyvesboltban a polcról lehet, hogy nem vettem volna le, de így felfigyeltem rá és nagyon örülök, hogy elolvastam. 

Két nagyon érdekes életutat ismerhettem meg. Az egyik a magyar Roni élettörténete, aki a férjével együtt kutató, és a munkáit nyáron az Egyesült Államokban végzi. Bár minden lehetőségük adott lenne ahhoz, hogy disszidáljanak (a 80-s években járunk), de mégsem teszik, nem tudják a magyar gyökereiket elvágni, így csak kihasználják az utazási lehetőséget és azt, hogy nyaranta jobb munkakörülmények között tudnak dolgozni. Itt ismerkednek meg Edittel, aki viszont még a háború előtt költözött ki az Egyesült Államokba és azóta is ott él. Számára a Magyarország elveszett, hiszen itt nem tudott orvosként érvényesülni, illetve a háború miatt is menekülnie kellett. Persze azért nem végérvényesen szakított a szülőhelyével, hiszen magyar barátai vannak, még a kutyája is magyar és nagy örömmel fogadja Roniékat is. A két nő barátságot köt, innentől kezdve Roni a férjével (és később a kisfiával) a nyarait már Editnél tölti, Edit pedig megnyílik neki és beavatja a nem is olyan irigylésre méltó életébe. A nyaralások alatt és Edit elbeszéléseiben pedig feltűnnek a rokonok, ismerősök is, így még több megrázó élettörténetet ismerhetünk meg. 

A történet mesélője Roni, aki a jelen korban látogatja meg az egyre betegebb Edit barátnőjét és visszaemlékezik a barátságuk kialakulására, a közös beszélgetésekre, "kalandokra". Így néha ugrálunk az időben, hol a jelenben vagyunk, hol a múltban, de az írónő nagyon ügyesen oldotta meg az átkötéseket, emiatt egyszer sem éreztem magam összezavarva.

A sorsok pedig ahogy már írtam megrázóak. A szereplők nagy része zsidó származású és tudjuk, hogy ez mit jelentett a 30-s, 40-s években. Üldözést, megalázást, gyilkosságokat, koncentrációs tábort... A történetünk szereplői pedig mind túlélők, akik így vagy úgy, de túlélték ezt a viharos időszakot. Volt, aki Amerikába menekült, de volt, aki nem volt ennyire szerencsés és Magyarországon élte túl ezt az időszakot. De nemcsak a háború tudja a sorsokat alakítani, hiszen a szereplőink hús-vér emberek, így szeretnek, csalódnak, újrakezdik az életüket, némelyikükből hős válik. Szépen lassan áll össze a sok kerettörténetből egy nagy egész, ahogy szinte egy teljes generáció élettörténetét megismerhetjük. Azét a generációét, akik túlélve a nagy világégést, szinte a nulláról tudta újrakezdeni az életét.

Az írónő pedig tökéletesen fűzi össze a mondatokat, imádtam ezt az elbeszélő stílust, nagyon kevés párbeszéddel, de annál több elmeséléssel. 

A szereplők közül ki kell emelnem Editet, ezt a nagyon erős asszonyt, aki képes volt hazát váltani és újrakezdeni mindent. Két lábbal abszolút a földön áll, hiszi, sőt tudja, hogy mindent, amit elért, azt magának köszönhet. 

"- Nem hiszek az imában. Nem hiszem, hogy kuncsorogni lehet Isten segítségéért, ha van egyáltalán. Én az emberben hiszek, abban, hogy emberek tudnak jót tenni egymásnak - és rosszat is, amiből láttam eleget. Elfogadom, akit megnyugtat, jól teszi, ha imádkozik. Nekem egyedül kellett megharcolnom mindenért. Sokszor maradtam egyedül, volt, hogy az életemért küzdöttem, kire számíthattam? Ki segített nekem? Persze, most jól élek, mindenem megvan, biztonságban vagyok, de ezt csak magamnak köszönhetem."

Roni is szimpatikus volt, de az erős Edit mellett elhalványult. Én sosem voltam ennyire hazafi, számomra furcsa volt, hogy nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy egy jobb helyen, jobb körülmények között éljenek és dolgozzanak. De gondolom ez abban a korban más lehetett. Az én szüleimnek is megvolt a lehetősége, hogy itthagyják Magyarországot (körülbelül abban az időben, amikor Roni is megtehette volna ezt), de ők is azt választották, hogy itthon maradnak (bár később ezt már nagyon bánták). Szóval nem szólom le ezért. 

Érdekes volt viszont Roni szemén át betekintést kapni az Amerikában élő, magyar felső középosztály életébe, hogyan szórakoztak, miként élték a mindennapjaikat, hogy volt, aki még magyarul se volt hajlandó megszólalni, más pedig jobban ismerte a magyar irodalmat, mint néhány itthon élő honpolgár. De mindegyikük hátterében egy-egy tragédia állt, ami valahol, valamilyen szinten de összekötötte őket. 

A történet vége pedig (számomra) szintén megrázó, őszintén bevallom, én megkönnyeztem. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a köszönetnyilvánításnál kiderült, hogy a regényt valós emberek igaz története ihlette. Ezzel így lett kerek a történet.

Összeségében nagyon tetszett a regény és remélem, hogy fogok még az írónőtől mást is olvasni!

Borító: Szép, de számomra nem valami figyelemfelhívó. Bár a történet alapján magam se tudnám, hogy milyen borító lenne figyelemfelkeltőbb.

Kedvenc karakter: Edit

Szárnyalás: a két nő barátsága

Mélyrepülés: ami Edittel és a családjával történt

Érzelmi mérce: szomorúság, bánat, öröm, egy csipetnyi szerelem, barátság - rengeteg érzelem ötvöződik a történetben!

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A regényben nagyon fontos szerepet kap a barátság, ezért játékunkban most olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén nagy jelentőséget kap a nők közötti barátság. Minden állomáson egy-egy idézetet olvashatsz, melyek történetesen egy-egy ilyen regény felütései, és a feladatod az lesz, hogy kitaláld, mely történet kezdődik ezekkel a szavakkal.

Figyelem! A nyereménykönyvet csak magyarországi címre postázzuk! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

„Ma reggel telefonált Rino, azt hittem, megint pénzt akar, készültem is nemet mondani. De más miatt hívott: eltűnt az anyja.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

November 10 - Utószó

November 12 - Kelly és Lupi olvas

November 14 - Könyv és más