J. L. Armentrout: Fall With Me - Zuhanj velem (Várok rád #4)

Könyvmolyképző Kiadó 2020 - Rubin pöttyös

464 oldal
Fordította: Császár László
Goodreads: 4,08
Besorolás: New Adult, realista, romantikus

Első ​szerelem, második esély, és ellenállhatatlan vonzalom, ami a tehetséges festőként alkotó pultoslány és az érte mindenre képes kemény, szexi zsaru között lüktet.
Roxy tizenöt éves kora óta fülig szerelmes Reece-be, és amikor felnőttként végre együtt töltött egy szenvedélyes éjszakát a látszólag elérhetetlen zsaruval, azt hitte, viszonzásra talál majd a szerelme. De nem így történt. Vagy legalábbis ő azt hitte. Reece azonban váratlanul újra berobban az életébe, amikor szabadlábra helyezik azt a férfit, aki annak idején súlyosan megsebesítette Roxy barátját. A támadó megbánta már, amit tett, Roxy azonban képtelen megbocsátani neki.
Roxy semmit nem szeretne kevésbé, mint megint odáig menni Reece-szel, a férfi azonban eltökélte magában, hogy bebizonyítja a lánynak ennek ellenkezőjét. Különösen, amikor kiderül, hogy egy pszichopata üldözi Roxyt. Roxy maga sem tudja, mi veszélyesebb: a pszichopata vagy az, hogy szembenézzen a rég eltemetett múlttal és megint feltárja a szívét.

Nem gondoltam volna, hogy az első két rész szárnyalása és a harmadik rész pici gyengülése után a negyediknél elvesztem az érdeklődésemet a továbbiakra nézve. Én sajnálom a legjobban....

A legrosszabb, hogy egy pillanatra sem tudtam azonosulni Roxy-val. Pedig a nevét imádom, a kisebbik lányomnál esélyes volt a Roxána név, de a család leszavazta. Szóval már emiatt is akartam kedvelni, de nem ment. Amit szerettem benne az a pólói felirata és a szarkazmusa.

Az szép volt tőle, hogy az évekkel korábban súlyosan sebesült barátját minden pénteken meglátogatta az intézetében, képeket festett neki és mivel Charlie nem kommunikált vele, így felolvasott neki. Az mondjuk más tészta, hogy mennyire volt helyes épp a Twilight részeit olvasni egy huszoniksz éves srácnak.  Óriási lelkiismeret furdalást okozott a lánynak Charlie állapota, hiszen annak idején miatta tört ki a veszekedés, ha akkor befogja a száját, akkor csendben leléphettek volna és Henry nem dobta  volna fejbe a srácot egy kővel. Ráadásul egyre romlik az állapota, már enni sem hajlandó. Számos monológ hangzik el ezzel kapcsolatban, és sajnos nálam nem a kellő hatást váltotta ki, hanem épp az ellenkezőjét. Túl sok volt belőle, nem tudom máshogy kifejezni, erőltetettnek éreztem. A család és a barátok is számtalanszor jelezték, hogy egyrészt nem ő tehetett erről, másrészt neki ettől még élnie kéne a saját életét, nem belemerevedni ebbe a helyzetbe. Miután kiderült, hogy Henry szabadlábra került, Reece, a százszor emlegetett  "egyéjszakás" kalandja, - aki most a helyi seriffhelyettes - hirtelen megjelenik és ........... egyikük sem tudja igazából mit akar.

Mindeközben Roxy egymás után megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztal az otthonában, a távirányító a hűtőben, a mosogató beindítva, több apró furcsaság, ami alapján meggyőzi magát, hogy szellem lehet a lakásban. Na itt padlót fogtam, mert egy kicseszett faék egyszerűségű krimi szálat rakott ide a szerző, amit az első oldalakon már el is spoilerezett. Komolyan nem hiszem el, hogy van aki ezen izgulni tudott. Roxy tudta nagyon jól, mi van a házzal kapcsolatban, mégsem kapcsolt. 

A másik óriási csalódás részemről, hogy az egész problémát Reece ás Roxy között a lány generálta egy hazugsággal. Nos, sok könyvvel a hátam mögött nyugodtan mondhatom, hogy ennél gyengébb cselekményszálat már rég olvastam. Meggyőzi magát, hogy ez nem is olyan nagy dolog, aztán mégis bolhából elefántot csinálnak. 11 hónapig nem árulja el az igazat a srácnak. Miért pont most? Ezt a kavarást már elég nehéz volt elviselni.

Reece azért bejött nekem, és nem csak az egyenruha miatt. Na jó, főleg azért, elég gyakran magam elé képzeltem a leírások alapján és elégedett voltam a látvánnyal. Imádtam a rángatózó arcizmait és az elbűvölő mosolyát. Megvannak neki is a saját kis démonjai, de azt hiszem az ő foglalkozásánál ezt vállalnia kell. Úgy gondolom erre fel kellett készülnie, az akadémián kellett ezzel foglalkozniuk.

Nem tudom azt mondani, hogy a kettejük közötti kémia utolérhetné az előző párosokét. Nagyon nem, de azért az erotikus jelenetek nagyjából rendben voltak. 

Visszatérve Roxyra, a végére persze sikerül helyére tenni magában a dolgokat, és rájön, hogy azt kell tennie az életével, ami boldoggá teszi, nem pedig azt erőltetni, amit mások elvárnak. Picit levon ebből a nagy önmagára találásból, hogy igazából csak ő hitte azt, hogy mást várnak el tőle. Valahogy annyira hiányos a mondanivaló.

Ami megint csak zavart, ez a szerencsétlen Henry-féle szál, aki annyira megtért a börtönben, hogy mindenáron beszélni akart vele, az egész regényen át üldözi, mégis, mire Roxy igent mond a beszélgetésre, a könyvnek hussss vége. Igazán kíváncsi lettem volna, vajon mit mondanak egymásnak, de a szerző ezt szépen eltusolta, és pontot tett a történet végére.

Nem biztos, hogy folytatom ezt a sorozatot, mindenesetre megvárom majd, milyen lesz a Forever with You fogadtatása, ugyanis a Steph-Nick párostól előre nem vagyok elájulva. Stephanie eleve egy negatív megítélésről indul, így lett megírva a karaktere, őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy Nick bármilyen mély érzelmeket tudna iránta táplálni, arról nem is beszélve, hogy ő meg egy egyéjszakás pasi, legyen bármilyen jóképű, nyilvánvalóan kapcsolatfóbiás. Kár, hogy nem  a Shepherden folytatódik a sztori, az volt a jó világ. Hiába bukkannak fel minden részben a korábbi szereplők, nem ugyanaz a feeling sajnos.

Borító: Illeszkedik a sorozathoz.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Jézusom, semmi.

Mélyrepülés: A krimi szál.

Érzéki mérce: Nagyjából rendben van a regény erotikus tartalma, bár a kémia nem olyan erős, mint a korábbi párosoknál. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!