Julia Quinn: A herceg és én (Bridgerton család #1)

Gabo Kiadó

392 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Goodreads: 3,97

Besorolás: történelmi romantikus

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.

Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…

Öt éve várakozott ez a könyv a könyvtáram legjobb romantikus könyveknek fenntartott polcán, és még várakozhatott volna évekig, ha nincs ez a mindent elsöprő sikerű Netflix sorozat, a könyv alapján készült Bridgerton.

Elég gyorsan, két este alatt kiolvastam a könyvet, aztán rögtön utána péntek este az első három részt megnéztem a soriból, majd másnap a maradék ötöt. És annyira néztem volna még tovább! 

A könyvváltozat is kedvenc lett, ahogy a sorozatot is imádtam, engem mindkettő lehengerelt. 

Aki olvasott már Jane Austen regényt, mondjuk leginkább a leghíresebb Büszkeség és balítélet címűt, az tudja, milyen egy angol nemeskisasszony élete, a felkészülés jegyében telik a fiatalkoruk, méghozzá arra, hogy a  legszerencsésebben tudjanak férjhez menni. A pénz nem minden, titokban arra vágynak, hogy a szerelem se maradjon ki a családalapításból, és ehhez tényleg szerencse is kellett, mert általában nem sok beleszólásuk lehetett a választásba, elintézték a szülők, gyámok, fivérek.

Daphne Bridgerton anyagi helyzete megengedné a választás lehetőségét, de épp nem dúskál kérőkben, pedig megvan minden adottsága hozzá, vonzó ifjú hölgy, mégis fivérei gyakorlatilag elriasztják a hozzá közeledő ifjakat. Második szezonja alatt sem talált még férjet, csak Nigel Belbrooke kérte meg a kezét, de udvarlása több, mint tolakodó. Egy bál alkalmával elég erőszakosan közeledik, de szerencsére épp akkor ér oda Simon Basset, Hastings hercege. Nem kell sok idő hozzá, hogy rájöjjenek, szükségük van egymásra, persze sajátságos érdekből, a herceg egy látszat érdeklődéssel elejét akarja venni a férje vadászó lányok és vérmes anyukáik támadásainak, Daphne pedig így kívánatosabbnak fog látszani a társaság férfiai szemében, ha egy herceg udvarol neki.

Ennek a kapcsolatnak a kimenetelét nem nehéz megjósolni, az olvasó borítékolva érezheti az eseményeket, persze, hogy valódi vonzalom alakul ki közöttük.

Azonban vannak bizonyos nehézségek, hiszen a herceg és a lány bátyja régi jó barátok, és első számú szabály a barátok között, hogy tabu a lánytestvér érdeklődés szempontjából. Aztán ott van a herceg családi háttere, ami igen szomorú, ugyanis az apja sosem kezelte fiaként, miután kiderült, hogy nehezen beszél, gyerekkorában meg kellett küzdenie a dadogással. Ezt sikerült leküzdenie, de az apja távol tartotta magától, így Simon, mikor befejezte a tanulmányait, el is hagyta évekre az országot. De ami a legszörnyűbb, titkos fogadalmat tett, hogy sosem lesz gyereke, vele kihal a család.

Aztán mégis elérkezik az a pont amikor Anthony, a lány bátyja csókolózáson kapja őket, és elégtételt követel, miután Simon nem akar belemenni a házasságba. Innen válik igazán érdekessé, hogyan kerül sor mégis az esküvőre és milyen további titkok akadályozzák Daphne boldogságát.

Mint az elején írtam, tökéletesen megvolt a Jane Austen feeling, még ha nem pontosan ugyanaz a kor, de a főszereplő család problémája ugyanaz, a lányoknak férjhez kell menni, lehetőleg születési sorrendben. Imádtam a regény minden sorát, bájos, humoros, romantikus volt, jól szórakoztam az elejétől a végéig. A szerző stílusát megkedveltem, megvannak az eszközei a jó olvasásélményhez, élveztem a bálokat, a táncot, a flörtöléseket, az egész hangulatot, ami uralta a regényt.

A karakterekre nem lehet panasz, Violet, az anyuka csak egyben hibázott, a végsőkig húzta a lánya felvilágosítását, ami nem is sikerült valami jól, ezzel a szerző elég jól rámutatott, mennyire tabu volt ebben az időben a felvilágosítás a lányok részére. Bezzeg a fiúk beavatása a bordélyokban lerendeződött gond nélkül. Szükség is volt rá, hiszen egy csók sem eshetett az udvarlás során következmények nélkül.

Visszatérve a karakterekre, Daphne is olyan volt,  mint a többi lány a Társaságban, férjhez akart menni és mivel imádta a gyerekeket, mielőbb saját családot akart. Kiemelte a tömegből, hogy okosabb és humorosabb volt a többieknél, nagyon élvezetes párbeszédek zajlottak Simonnal, vagy épp Anthony-val.  Simon tökéletes példája volt annak, hogy milyen személyiséggé válik egy gyerek, akinek elvették a családi szeretetet az életéből. Pedig "csak" az édesanyja halt meg a születésekor, ennek ellenére az apját is elveszítette, szavakkal le nem írható, mennyire megvetendő volt az apja. A tettei alapján nem csodálkoztam Simon fogadalmán, és azon, hogy nem is tért vissza az országba csak apja halála után.

A regényt keretbe foglalja egy titkos személy, bizonyos Lady Whistledown pletykalapja, melyekből minden fejezet elejére kapunk részleteket, bizony emlékeztet ez akár a Gossip Girl, vagy a Pretty Little Liars sorozatra, mindenesetre ez egy eredetileg 20 évvel ezelőtt megjelent regény, úgyhogy az ötlet eredetinek mondható. Nagyon élveztem ezeket a tanulságos, csipkelődő sorokat.

Nem akarom hosszabban húzni,  ha még a fentiek alapján nem derült volna ki, egyszerűen nem hiányozhat ez a regény egy történelmi romantikusokat kedvelő olvasó polcáról. De az kevés, hogy nem hiányozhat, el is kell olvasni.

A sorozatról: 

Szerelmes lettem. Regé-Jean Page nevét most hallottam először, de szerintem velem együtt sokan mások is itt szembesültek ezzel a sármos pasival.  Simon szerepére a könyv szerint egész más karaktert képzeltem el, de ha a szívemre teszem a kezem, be kell vallanom, miatta néztem meg a sorit és miatta vettem elő a könyvet is. (Előbb a könyvet kell olvasni, alap.)

Én nem szeretném a sorit kielemezni, miben hasonlított a cselekmény és miben volt teljesen más. Nekem nagyon tetszett, úgy ahogy volt, és mindenképp újra végig fogom nézni, elsőre eredeti hanggal néztem, csodás volt. 

Amit mégis kiemelnék az a lenyűgöző igényesség, ahogy kivitelezték a megfilmesítést. A modern kori nézők igényeire szabták, beleszőve mai problémákat is, de szerintem elég jól átjött az eredeti mondanivaló is. Kellőképpen hangsúlyos volt a nők helyzetének ábrázolása, több aspektusban is, mint ahogy a könyvben. Kaptunk némi plusz szerelmi viszonyokat, sőt szerelmi háromszöget is. Kerültek bele a könyvben nemlétező szereplők is, és ami a legmeglepőbb volt, hogy a titkos pletykagép személyét is megmutatták a végén. Erre a magyarázat az volt, hogy minden rajongó kb 1 mp alatt utána tud nézni, mivel a könyves sorozat már lezárult. Lady Danbury fergeteges volt, őt külön megszerettem, jobban, mint a könyvben. A férjes asszonyoknak szervezett estélye fergeteges ötlet volt.

Ha valami felsőfokú említést érdemel még az a gyönyörű kosztümök, díszletek voltak. Eszméletlen anyagokkal dolgoztak a ruháknál, még a legegyszerűbb ruha is káprázatos. A pasik sem maradtak le, szemet gyönyörködtető látványban részesítettek. Nem véletlen, hogy újra kell néznem ezt a sorozatot, minden részletet újra meg akarok csodálni. Ezen a linken interjút is olvashattok a jelmeztervezővel, Ellen Mirojnick-al.
Arról sem szabad megfeledkeznem, hogy mennyire meglepett a sok szex a sorozatban. Ennyi erotikára nem számítottam, de nem panaszkodom, Simon felettébb élvezetes látványt nyújtott minden helyzetben.

Azt nem tudni még, hogyan alakul a második évad, ha a könyvsorozatot veszik alapul, akkor Anthony szerelmi élete lesz a középpontban. 

Csodálkoznék, ha a következő Emmy díj átadásán ne tarolna a Bridgerton sorozat, rájuk szavazok!

Szívből ajánlom a filmet és a sorozatot is, olvassátok, nézzétek!

Képek: Pinterest, Netflix

Borító: Az új filmes borító 2021.01.19-től kapható. Nekem az eredeti van meg, de természetesen beszerzem a filmeset is.

Kedvenc karakter: Daphne, Simon

Szárnyalás: A Greenwich-i kirándulás.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Jóval mélyebb érzékiséget tartalmaz, mint Jane Austen, szóval többre számítsatok egy lányregénynél.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!