384 oldal
Fordította: Szujer Orsolya
Goodreads: 4,27
Besorolás: new adult, romantikus, realista
Menekülés a hazugságok elől
Livie Cleary mindig is maga volt a tökéletesség – de hamarosan rá kell jönnie, hogy a tökéletesség nem is olyan nagyszerű, mint amilyennek beállítják, és az ember bizony néha hibázik, miközben próbálja kideríteni, ki is ő.
„Hadd legyek rád büszke!” Ezek voltak Livie apjának a hozzá intézett utolsó szavai. A szülei tragikus halála óta eltelt hét évben Livie minden tőle telhetőt megtett, hogy minden egyes döntésével, szavával, tettével eleget tegyen ennek, miközben hatalmas erővel és érettséggel gondoskodott a nővéréről. De most, hogy elkezdődnek az egyetemi évei, váratlan kihívások teszik próbára a kitartását – és a szívét.
Livie sziklaszilárd tervvel érkezik a Princetonra, és ezt végig is akarja vinni: remek eredményeket érni el az óráin; bejutni az orvosira; és találkozni egy rendes, tiszteletre méltó sráccal, akihez egy nap majd hozzámehet. Tervében egyáltalán nem szerepelnek vodkabombák, sem egy imádnivaló, bulikirálynő szobatárs, akinek nem tud nemet mondani, sem Ashton, az evezőcsapat arrogáns – és hihetetlenül vonzó – kapitánya, aki eddig sosem látott dühkitöréseket vált ki Livie-ből. Ami ennél is rosszabb, hogy Ashton a legjobb barátja és lakótársa annak a Connornak, aki viszont tökéletesen megfelel Livie elvárásainak. De akkor meg miért Ashton jár folyton a fejében?
Livie Cleary mindig is maga volt a tökéletesség – de hamarosan rá kell jönnie, hogy a tökéletesség nem is olyan nagyszerű, mint amilyennek beállítják, és az ember bizony néha hibázik, miközben próbálja kideríteni, ki is ő.
„Hadd legyek rád büszke!” Ezek voltak Livie apjának a hozzá intézett utolsó szavai. A szülei tragikus halála óta eltelt hét évben Livie minden tőle telhetőt megtett, hogy minden egyes döntésével, szavával, tettével eleget tegyen ennek, miközben hatalmas erővel és érettséggel gondoskodott a nővéréről. De most, hogy elkezdődnek az egyetemi évei, váratlan kihívások teszik próbára a kitartását – és a szívét.
Livie sziklaszilárd tervvel érkezik a Princetonra, és ezt végig is akarja vinni: remek eredményeket érni el az óráin; bejutni az orvosira; és találkozni egy rendes, tiszteletre méltó sráccal, akihez egy nap majd hozzámehet. Tervében egyáltalán nem szerepelnek vodkabombák, sem egy imádnivaló, bulikirálynő szobatárs, akinek nem tud nemet mondani, sem Ashton, az evezőcsapat arrogáns – és hihetetlenül vonzó – kapitánya, aki eddig sosem látott dühkitöréseket vált ki Livie-ből. Ami ennél is rosszabb, hogy Ashton a legjobb barátja és lakótársa annak a Connornak, aki viszont tökéletesen megfelel Livie elvárásainak. De akkor meg miért Ashton jár folyton a fejében?
A sorozat első részéről Lupi írt bejegyzést még 2014-ben. Később én is elolvastam, és tavaly került sorra nálam a 0,5 rész (In Her Wake - Sodrás), amit nem javasolok az első rész előtt elolvasni, szerencsésebb lett volna 1,5 részként szerepeltetni, mert bár előzménynek tekinthető, mégis hatalmas spoiler az igazi első részre nézve. Mivel most benne voltam a történetben, gondoltam jöhet a második rész, most, hogy egy new adult olvasási hullám ért el.
Livie-t már az első részben alaposan megismertem, ő a szó legnemesebb értelmében vett jókislány, aki maximális teljesítményt nyújt az iskolában, mindig a legrászorulóbbakat segíti önkéntesként. Végre elkezdődik a suli, és Kacey elkíséri a Princetonba, az első ismerkedős héten vele van, támogatja és "vigyáz rá". Szerencsére egy helyes lány lesz a szobatársa, akit már sokan ismernek, mert az evezőscsapat edzőjének a lánya, az első bulijukba is együtt mennek hármasban. Nos, ismét előjött az ivós fóbiám, én ugyan ezt megérteni nem tudom, de már a sokadik new adult könyv után végre elfogadom, hogy az amerikai fiataloknak vízválasztó az első lerészegedés, mert ők ettől várják a kellő lazulást, és aztán meg folyamatosan inniuk kell, ahányszor ki kell engedniük a gőzt újabb és újabb bulikon.
Kacey és dr. Stayner szerint is, Livie-nek át kell esnie azokon a dolgokon, amin a többi 18 éves is, mert túl mereven a saját magának felállított szabályok szerint él, és évek óta eldöntött irányelvek alapján tervez. Konkrétan a 7 évvel ezelőtti baleset óta nem is tudja más úton elképzelni a jövőjét, csakis aszerint, ami az apjának is megfelelt volna.
Ez az első buli a legváratlanabb helyzetekbe sodorja a lányt, miután megszámolhatatlan mennyiségű vodkabomba csúszik le a torkán, egészen vad dolgokat művel, méghozzá Ashton oldalán, a csóktól a tetoválásig terjedően buliznak ezen a vad éjszakán. Livie ráadásul másnap semmire sem emlékszik, aztán lassan jönnek elő az emlékek, és Ashtonról kiderül, nem igazán az a srác, akit ő elképzelt magának. Ráadásul barátnője is van, hogy a többi kis titkáról ne is beszéljünk. Ellenben megismerkedik Connorral, aki Ashton lakó és csapattársa is egyben, tisztelettudóan udvarolni kezd neki.
Igazából sosem éreztem, hogy igazi szerelmi háromszög alakulna ki, mert Livie mindig is Ashtonhoz vonzódott, mivel ő mesél, tisztában voltam az érzéseivel. És nagyon jól tudja, hogy Ashton titkol valamit, megvannak a maga démonjai, és én bíztam is benne, hogy nem véletlenül teszi a dolgait úgy, ahogy. Tipikus hős típus a srác és én ki is élveztem minden mozzanatát. Akkor olvadtam el teljesen, amikor kimondja a lánynak:
Tökéletes íve van a történetnek, a cselekmény minden szálát tekintve. Természetesen a szerelem alakulása is nagyon fontos és elsődleges Ashton és Livie között, ahogy lépésről lépésre győzik le az akadályokat és a titkokat. Csodás volt megélni ennek a szerelemnek a lépéseit, Ashton egy mély érzésű, sebzett lélek, akire nagyon ráfért már a szabadság. Ez amúgy is egy vezérszál a saját életemben is, mindig mindenhol nagyra tudom értékelni a szabadságvágyat, imádom, ha egy a karakterekben is megtalálom ezt. Hiába mutatott mást ez a fiú, de ott voltak a mondataiban, a cetlijeiben, a mozdulataiban, tetteiben minden, amibe Livie belekapaszkodhatott, és amiért érdemes volt küzdeni.
De emellett Livie végre követ el hibákat, ahogy éli az új életét, és dr. Stayner sajátságos terápiája segítségével eléri a belső változásokat, amire már nagyon szüksége volt. Nagyon nehéz szakmát választott, ez igazán mély elköteleződés és ebben biztosra kell menni, engem olvasóként is megviselt a kórházi önkéntes munka. Ez félelmetes volt.
A szerző javára legyen mondva, hogy jó adag humorral és szarkazmussal ellensúlyozta a lelkileg megterhelő részeket, időnként dőltem a röhögéstől pár poénon. Nagyon jól alakította a karaktereket, tetszett a történet minden mozzanata, végül is már az első rész alapján is felvettem a kedvencek polcára, most még inkább biztosította a helyét. A mellékszereplők is hatottak rám, a doki valami fenomenális figura, imádtam minden mondatát. Connort viszont egy picit sajnáltam, mert rendesnek tűnt, és Livie egy kissé felültette, de aztán a későbbiekben már nem sajnáltam annyira.
Nagyon szerettem ezt a történetet, igaz, hogy az epilógus már-már a szirupos kategóriába esik, de inkább emiatt nem is emelek szót. Néha ez is kell. Nagyon jó volt a végén találkozni a korábbi szereplőkkel, imádtam a gyönyörű tengerpartos-naplementés befejezést. Remélem sikerül a kiadónak a további két részt is megjelentetni, én nagyon várom.
Képek: Pinterest
Borító: Gyönyörűséges.
Kedvenc karakter: Ashton, Livie
Szárnyalás: Az eddigi olvasmányaim szerinti "Legjobb első találkozás" díja Ashtonnak.
Mélyrepülés: A piálások.
Érzéki mérce: Csodás az érzelmi ív a könyvben és szépen végig is mennek az érzéki fokozatokon.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése