408 oldal
Fordította: Barthó Eszter
Goodreads: 3,94
Besorolás: new adult, romantikus, realista
Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?
Más magyarázatot nem látok rá, miért vagyok úgy oda Colin Fitzgeraldért. Általában nem vonzanak a kivarrt, videojáték-őrült kocka izomagyak, akik lököttnek és felszínesnek tartanak. És az előítéletei mellett az is ellene szól, hogy a bátyám haverja.
És hogy a barátja belém van zúgva.
Ja, és említettem már, hogy lakótársak vagyunk?
Nem, mintha számítana. Fitzy egyértelművé tette, hogy nem érdeklem, holott úgy szikrázik köztünk a levegő, hogy félő, leég tőle a házunk. Én sosem voltam az a fajta lány, aki fut egy pasi után, és nem most fogom elkezdeni. Épp elég gondot okoz nekem az új suli, a seggfej tanárom és a bizonytalan jövőm. Ha a szexi lakótársamnak végre megjön az esze, és rájön, mit szalaszt el…
…tudja, hol talál.
Más magyarázatot nem látok rá, miért vagyok úgy oda Colin Fitzgeraldért. Általában nem vonzanak a kivarrt, videojáték-őrült kocka izomagyak, akik lököttnek és felszínesnek tartanak. És az előítéletei mellett az is ellene szól, hogy a bátyám haverja.
És hogy a barátja belém van zúgva.
Ja, és említettem már, hogy lakótársak vagyunk?
Nem, mintha számítana. Fitzy egyértelművé tette, hogy nem érdeklem, holott úgy szikrázik köztünk a levegő, hogy félő, leég tőle a házunk. Én sosem voltam az a fajta lány, aki fut egy pasi után, és nem most fogom elkezdeni. Épp elég gondot okoz nekem az új suli, a seggfej tanárom és a bizonytalan jövőm. Ha a szexi lakótársamnak végre megjön az esze, és rájön, mit szalaszt el…
…tudja, hol talál.
Nemrég fejeztem be az Off-Campus sorozatot, gondoltam a spin-off sorozatába is belekezdek, mielőtt még túl sok idő telne el a szeretett hokisaim nélkül. Persze tudom, hogy itt új szereplők lesznek, de a korábbi kedvencek felbukkanására azért számítok.
Ki ne ismerné a mondást, The chase is better than the catch! Scooter óta legalábbis ez ugrik be elsőnek a címről, és bármennyire is sajnálom, ez erre a regényre nem volt igaz...
A női főszereplőt, Dean kishúgát korábbról ismerni lehetett, és az sem volt titok, hogy már akkoriban kinézte magának Colin Fitzgeraldot. Most itt az alkalom, hogy közelebb kerüljön hozzá, ugyanis Dean segítségével épp beköltözött negyedik lakótársnak a hokis csapattársakhoz a régi bérelt házba. Colin, Hunter és Hollis három különböző egyéniség, de abban egyet értenek, hogy meg fognak birkózni ezzel a helyzettel.
Az egy dolog, hogy némileg ismertem már Summert, de akkor csak egy magabiztos, csinos, gazdag lány benyomását keltette, aki imád bulizni, és mindig garantáltan megkapja, amit akar. Most azonban ennél több is kiderült róla, kezdve azzal, hogy tanulási problémákkal küzd, írásban nehezen fejezi ki magát. Nem szereti, hogy felületesnek tartják, de néha meg úgy éreztem, szívesen bújik a "csinos szőke bombázó" szerep mögé.
A szilveszteri bulin sajnos kihallgat egy beszélgetést, amiből világossá válik számára, hogy Colin ahelyett, hogy közelebb akarna kerülni hozzá, inkább taszítja a stílusa, nem akar egy ilyen pörgős, társaságközpontú, felszínes, drámakirálynő pasija lenni.
Colinról is kialakult bennem egy kép korábbról, ő visszafogottabb természetű, de persze nagyon is dögös, tetovált, kigyúrt sportoló. Mivel váltott szemszögű a történetvezetés, első kézből tudhattam meg, mennyire introvertált ő valójában. Amellett, hogy imádja a hokit, egészen komoly tudású számítógépes játékfejlesztő, ráadásul művész is, aki fest, ő maga álmodja meg a játéka grafikai hátterét is, a karakterekkel együtt. Igazából nagyon kevés ideje van, szóval nem igazán fér bele a vad társasági élet.
De tagadhatatlan kettejük között a vonzalom, minden szabály és józan ész ellenére nem tudják kiverni egymást a fejükből, pláne, hogy egy fedél alatt élik a hétköznapokat.
Egész jó történet alakulhatott volna ebből, de azt kell mondanom, legnagyobb sajnálatomra nekem főleg Fitzy karaktere nem jött be. A visszahúzódó természete mögé rendelt probléma szerintem nem volt elég mély, ezt karcsúnak éreztem. Ez szinte mindennapos. Az meg egyenesen rombolt a karakterén, hogy mennyire nem vette figyelembe a tesószabályt, ráadásul Hunter képébe hazudott. Mindezek nem hirtelen zajlottak, mindenre lett volna ideje, bevallani, elrendezni, őszintének lenni. Nekem nem volt elég tökös ez a srác. Ellenben túlságosan is tehetséges volt. Vegyük már figyelembe, hogy az egyetemi sport kb minden szabadidejüket elveszi a játékosoknak. Ő emellett programokat ír, grafikai háttérrel, ami szintén egy időrabló tevékenység. Nekem ez sok volt a jóból.
Summer karakterét a szokásosnál sokkal feministábbra vette a szerző, megfejelve egy #metoo mozgalom cselekményszállal. Nem mondom, hogy nem kellett volna ez a regénybe, nagyon is átéreztem Summer érzéseit, meg a vívódásait, hogy valós, vagy beképzelt dolgokra alapoz, szerintem sok olvasó átment hasonló érzéseken a való életben is. De egészen fura volt, hogy Summer, aki mindenkivel kedves és jópofa - kivéve Norát, ja mert ő randizni mert Colinnal - végül pont Norának segített megmenekülni az erőszak elől. Előtte meg hogy utálta... Persze mindenki ezt tette volna a helyében, de akkor hirtelen már sorstársak lettek és egy telefonhívással el volt minden intézve. WTF?
Amúgy Summer karaktere különleges volt, elütött az eddig megszokott lányoktól. Ő gond nélkül vállalja önmagát, a Prada őrülettől a valóságshow-k iránti rajongásáig. Laza, mosolygós, vidám, igazi extrovertált, nőies egyéniség. Csak én éreztem, hogy mennyire ott volt emögött az anyagi biztonság?
Nagyon tetszett Brenna karaktere, még az is, hogy egy másodperc alatt lettek egymás legjobb barátnői Summerrel. Brenna szókimondó, pimasz csaj, nagyon jól szórakoztam a beszólásain.
Imádtam találkozni a korábbi szereplőkkel, főleg Tucker volt édes a vége felé, kár hogy Fitzy még előtte sem mert megnyílni rendesen.
Azt hiszem az Off-Campus sorozattal kicsit magasra tettem a lécet, és sokkal többet vártam a romantikus száltól. A szerző stílusával, humorával itt sem volt gond, hangos hahotával fogadtam a helyzetkomikumokat, pl. Dean belépőjét a szállodai lakásukba. De gyakran éreztem azt, hogy egy helyben toporgunk, nincs előremenetel, nem haladunk. És a lényeg, hiányoltam az érzések kialakulását, elmélyülését, nem volt meg az íve a szerelmi szálnak, amihez pedig hozzászoktam a szerzőnél. Nem bírom ki, hogy ne említsem meg a szerelmi háromszöget, ami egy nagyon gyenge hasonlata a klasszikus értelemben vett változatnak. Ezt a toposzt egyébként is ellőtte már korábban a szerző, nem hiányzott ide, és nem is volt komoly, nem volt reális.
Ettől függetlenül olvastatta magát a regény, minden panaszom ellenére azért nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, és mindenképpen olvasni fogom a következő részt is, ami Brenna regénye lesz, a The Risk.
Borító: Tetszik
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: A szerelmi háromszög - mert nem is volt igazi.
Mélyrepülés: A szerelmi háromszög - mert nem is volt igazi.
Érzéki mérce: Elég soká kerül sor a lényegre, és időnként elég fura szituk kerekednek ki.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése