A Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg Kandi Steiner regénye a Weightless - Súlyok nélkül, mely egy végzős, önmagát kereső lány, Natalie sorsát tárja elénk a felnőtté válás rögös útján. Testi, lelki súlyokkal való küzdelem ez a történet, tiltott szerelemmel fűszerezve. Kövesd végig a blogturné állomásait, és ha szerencséd lesz meg is nyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
330 oldal
Fordította: Barcza Gerda Adrienne
Goodreads: 4,11
Besorolás: realista, romantikus, mentális problémák
Te képes vagy viselni egy fájdalmas szerelem súlyát?
Emlékszem a fényekre. Emlékszem, le akartam fényképezni, ahogy vörösen és kéken villództak rideg, szenvtelen arcán. De tudtam, hiába lennék képes elmozdulni onnan, ahol a lábam földbe gyökerezett… hiába szaladnék a fényképezőgépemért, akkor se tudnám megörökíteni a pillanatot. Nincs zársebesség, lencse vagy fénytechnika, ami hűen visszaadhatná az érzéseimet, ahogy a szemébe néztem.
Bíztam benne, szerettem, és bár a testem megváltozott azon a nyáron, ő biztosított a segítségéről: hogy megmaradjak annak, aki belül vagyok, függetlenül attól, hogy a külsőm átalakult.
De aztán minden megváltozott.
Ellopta az ártatlanságomat. Megsebezte a szívemet. Elvette mindazt, amit úgy hittem, az életemről tudok, hirtelen kihajította az ablakon, és közben darabokra törte a világomat összetartó üveget.
Emlékszem a fényekre.
A szenvedélyesen, kétségbeesetten, tüzesen felizzó piros csíkokra. Az éles, könyörtelen, rideg kék sugarakra. Jelképei voltak mindannak, amit azon a nyáron el kellett szenvednem. És mindannak, amivel nem akarok szembenézni soha többé.
Önbizalomhiány, túlsúly, szerelmi csalódás – hogyan lehetünk úrrá a félelmen, fájdalmon, bánaton?
Emlékszem a fényekre. Emlékszem, le akartam fényképezni, ahogy vörösen és kéken villództak rideg, szenvtelen arcán. De tudtam, hiába lennék képes elmozdulni onnan, ahol a lábam földbe gyökerezett… hiába szaladnék a fényképezőgépemért, akkor se tudnám megörökíteni a pillanatot. Nincs zársebesség, lencse vagy fénytechnika, ami hűen visszaadhatná az érzéseimet, ahogy a szemébe néztem.
Bíztam benne, szerettem, és bár a testem megváltozott azon a nyáron, ő biztosított a segítségéről: hogy megmaradjak annak, aki belül vagyok, függetlenül attól, hogy a külsőm átalakult.
De aztán minden megváltozott.
Ellopta az ártatlanságomat. Megsebezte a szívemet. Elvette mindazt, amit úgy hittem, az életemről tudok, hirtelen kihajította az ablakon, és közben darabokra törte a világomat összetartó üveget.
Emlékszem a fényekre.
A szenvedélyesen, kétségbeesetten, tüzesen felizzó piros csíkokra. Az éles, könyörtelen, rideg kék sugarakra. Jelképei voltak mindannak, amit azon a nyáron el kellett szenvednem. És mindannak, amivel nem akarok szembenézni soha többé.
Önbizalomhiány, túlsúly, szerelmi csalódás – hogyan lehetünk úrrá a félelmen, fájdalmon, bánaton?
Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a történet. Az volt a titka, hogy számtalan ponton tudtam azonosulni Natalie érzéseivel, ráhangolódtam, és végig drukkoltam, hogy révbe érjen, lehetőleg boldog befejezéssel.
Szerintem a fülszöveg eléggé drámaira sikerült, és ad némi félreértésre is okot, hiszen minden mondat többféleképpen értelmezhető és a történetre visszatekintve nem csak egy konkrét személyre gondolhatok, akik megsebezték valamilyen módon a főszereplőt.
Natalie Poxton megszokta, hogy jól él, a mostohaapja a kisváros egyik leggazdagabb embere, megkapott mindent, amire csak vágyott egész gyerekkorában. Két éve Mason személyében fiúbarátra is lelt, aki vele együtt most végzi a középsulit, nagyon jó családból származik, és ha nem nagy túlzás, szinte a lelki társának tekinti. A barátai szinte mind a közeli főiskolára készülnek, neki is választania kéne, de hirtelen egész más fordulatot vesz az élete.
Óriási csalódás éri, miután Mason otthagyja, és egy másik lánnyal mutatkozik, aki új a városban, és ami Natalie-nek (és mindenkinek) a legszembetűnőbb: hosszú lábakon tipegő, vékony szépség. Nos igen, eddig nem említettem, de Natalie 14-es méretű, gömbölyded lány, hosszú sötétszőke hajjal. Zárójelben megjegyzem, az amerikai 14-es méret itthon kb 44-esnek felel meg, egy fiatal lánynak ez azért sok. Natalie mindig is kerekebb volt az átlagnál és eddig ez nem okozott neki túl sok fejtörést, ugyanúgy lógott a barátaival, mint bárki más. Szenvedélyesen szeret fényképezni, a gépével a kezében, Masonnal az oldalán eddig mindig biztonságban érezte magát. Most azonban szembe kell néznie a tényekkel, ha a többiekkel ő is a helyi főiskolára megy, semmiben sem változik az élete, csak további csalódásoknak teszi ki magát. Változtatnia kell. Kívül, belül.
Pár nap lelki dagonyázás után a szülei ráveszik, hogy ne adja fel, a gyorskaják habzsolása helyett vegye az útját az edzőterem felé, ahol személyi edzőt fogadtak neki, anyukája szerint így tudja a legjobb módon visszaszerezni Masont. Csakhogy a személyi edző nem más, mint a helyi rosszfiú, Rhodes, néhány évvel idősebb nála, és amilyen gyönyörű, izmos a külseje, annyira kemény, magába zárkózó, távolságtartó a személyisége.
Csodás volt az íve ennek a történetnek, amelyben ez a két sebzett lélek találkozik, és mindkettőjüknek embert próbáló utat kell bejárniuk, hogy újra tudjanak bízni, nyitott szívvel fordulni egymás és mások felé. Egyiküknek sem sikerült volna ez a másik nélkül.
Sajnos nagyon jól bele tudtam élni magam Natalie helyzetébe, amikor belép az edzőterembe, és alá kell vetnie magát a méreckedésnek és utána a munkának, aminek minden pillanatát úgy éli meg, hogy a következő ismétlés után vége az életének. Aztán a fizikai megpróbáltatások napról napra könnyebbek lesznek, de mégsem, hiszen Rhodes fokozatosan erősít a feladatokon. Nat elég nehezen tudja feltörni a srác páncélját, aki általában elég mogorva, de addig addig csacsog - főként zavarában, míg eléri, hogy beszélgessenek. És ahogy lassan kiderülnek róla dolgok, Nat úgy kavarodik bele az érzelmekbe, világossá válik, itt már rég nem Mason visszaszerzése a cél. Rhodes felnyitja a szemét, tükröt tart elé, szó szerint is, és ráébreszti, hogyan lássa magát, motiválja, hogy elérje a céljait.
Elsősorban Nat személyisége ragadott magával ebben a történetben, annyira valóságos volt, igazi problémákkal, amikkel magunk is folyamatosan küzdünk. Legszívesebben magamhoz öleltem volna a nehéz pillanatokban, és együtt örültem vele a sikereinek. Rájött, hogy magával kell törődnie, magában kell bíznia, és nem marad el a siker. Imádtam, ahogy kivirágzik belülről is, önbizalmat nyer, és bátran mer gondolni a jövőjére.
Rhodes egy nagy meglepetés volt. Gyanúsan rosszfiúsra lett beállítva, úgyhogy nem csodálkoztam a csontvázakon, amik sorra kerültek elő a szekrényből. Aztán Nat kezdte lebontani a szíve köré emelt falakat, és jó kis lassú égésű kapcsolat alakult ki közöttük, nem is gondoltam volna az elején, hogy ennyire szenvedélyes részletekbe is belemerít a szerző. Meglepődtem az intim jelenetek taglalásán, nem vártam volna el az épp csak 18 éves Natalie-tól, hogy ilyen őszintén kitárulkozik.
Szerettem ebben a fiúban, hogy nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg Natalie-ról, ő látja, hogy ez a lány milyen kincs, mennyire szép a lelke, valójában félti is saját magától. Pedig ő is egy csodálatos ember, oké, tett bizonyos dolgokat, de mindig annak az érdekében, hogy kiderüljön az igazság a testvéréről.
Persze a történet szálai jól összegubancolódnak a vége felé, hiszen a környezetük nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat, és ez még csak a kisebbik gond. Közben nyomozás folyik a srác elveszett ikertestvére után, és ennek kapcsán nem várt fordulattal lepett meg a szerző a végjátékban.
A többi szereplőről se feledkezzek meg, szerettem Nat egyetlen barátnőjének, Willow-nak a karakterét, sajnos elég keveset szerepelt, de nagy lelkesedéssel támogatta minden szempontból. Őt nem érdekelte a kinézete, egyszerűen mellette állt. Mason egy pöcs, az új csaja meg egy ribanc, ennyi. Az anya és a nevelőapuka történetét nem spoilerezem el, lesznek meglepetések.
A szerző stílusát megszerettem, élvezet volt olvasni, ahogy ennyi érzelmet belevitt a történetbe. Hatással volt rám, ahogy fentebb is írtam, az első oldaltól megvolt a kapcsolódásom a főhőssel. Kiemelte a bullying kegyetlenségét, mennyire nehéz is ezen átlépni, valamint a társadalmi különbségek nehézségeit is valóságosan ábrázolta. Nem jött rosszul a történetbe a krimi szál, hogy még izgalmasabb legyen a befejezés. Sokszor azon vettem észre magam, hogy az ügyes horgoknak köszönhetően nem tudom letenni a könyvet, mindig folytatni akartam a következő fejezetet.
Nagyon tetszett a végén az epilógus, jó volt látni, merre is folytatták az életüket.
Záró megjegyzésként: nem hibátlan ez a könyv, de rám pozitív hatással volt, és nagy érzelmeket váltott ki, úgyhogy én fel is teszem a kedvencek polcára.
Képek: Pinterest
Borító: Tetszik a borító.
Kedvenc karakter: Natalie, Rhodes
Szárnyalás: Az evezős kirándulás.
Mélyrepülés: Az a bizonyos Dale jelenet a végén.
Érzéki mérce: Meglepően érzéki jelenetekkel találkoztam.
Értékelés:
Eljátszottunk a gondolattal, ki az a kedvenc színészünk, aki elég motiváló lenne ahhoz, hogy edzőterembe vonulva boldogan elvégeznénk az általa kitűzött feladatokat? Ismerjétek fel a személyi edzőinket és írjátok be a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
További állomások:
Blogturné Klub
05.06 Kelly és Lupi olvas
05.08 Hagyjatok! Olvasok!
05.10 Sorok között
05.12 Fanni’s Library
Blogturné Klub
05.06 Kelly és Lupi olvas
05.08 Hagyjatok! Olvasok!
05.10 Sorok között
05.12 Fanni’s Library
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése