Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

 

Pam Jenoff történelmi regényében a második világháborúban komoly feladatot ellátó női titkosügynökök körébe repít el bennünket. Tartsatok velük, hogy megismerkedjetek a bátor lányokkal, asszonyokkal, akik annyi mindent feláldoztak a győzelemért és ha szerencsétek van, még az Agavé Kiadó által felajánlott könyvet is megnyerhetitek a turné végén.

AGAVE, 2021

384 oldal

Fordította: Török Krisztina

Goodreads: 3,88

Besorolás: történelmi fikció

1946, ​Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.

Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.

Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.

Mindig elhatározom, hogy több háborús könyvet nem olvasok el, mert a legtöbb nagyon megvisel lelkileg. Aztán mindig látok egy-egy újabb könyvet, figyelemfelkeltő fülszöveggel és újra "elcsábulok". Ennél a regénynél se történt másként.

A történet három különleges nő életébe vezet be bennünket.

Az egyikük Grace, vele a háború után ismerkedhetünk meg. A férjét elveszítette - nem, nem a háborúban, hanem a háború előtt egy autóbalesetben. Megpróbál kiszakadni az otthoni sajnálkozó pillantások szorításából, így New Yorkba költözik. Egyik reggel munkába sietvén egy bőröndöt talál egy pad alatt. A böröndöt kinyitva sok más minden mellett egy csomó fotót talál fiatal lányokról. Ez kíváncsivá teszi és elkezd nyomozni, hogy kié a bőrönd és miért vannak ott a fotók.

A másik hölgy Eleanor, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál dolgozik. Mivel az átdobott férfi ügynököket sorban elkapják és kivégzik, azt javasolja a feletteseinek, hogy állítsanak ki egy csupa nőkből álló csapatot - ők kevésbé vannak szem előtt és ők végezzék el azt a feladatot, amivel a férfiak nagy része csődöt mond.

A harmadik főhősünk pedig Marie. Vele szintén a második világháború alatt ismerkedünk meg, egyedül neveli a kislányát és nagyon rossz körülmények között él. Egy nap ajánlatot kap egy különleges munkára, és mivel a fizetség jó, így igent mond rá, még akkor is, ha érzik, hogy nem igazán neki való ez a munka. De mindent belead és végül át is kerül Franciaországba, hogy az ellenállást erősítse.

A hármójuk közül kettő életútja volt számomra érdekes, Marie és Eleanor története. Grace abból a szempontból volt "fontos", hogy a végén ő nyomozott és hozott el egy csomó érdekes információt. De valahogy ő teljesen hidegen hagyott. Mintha csak azért tették volna bele a karakterét, hogy rendben le lehessen zárni a történetet. Helyette viszont inkább betettem volna Josie-t, aki Marie társa volt az ügynökcsapatban. Abban a lányban annyi energia és potenciál lett volna egy saját történethez és ehhez képest annyira keveset kaptunk belőle :(.

Elenaort nagyon szerettem, ő volt az egyik legjobban megalkotott szereplő, bár Marie részei mellett eltörpültek az ő fejezetei. A szörnyű múltja mellett egy rettentő erős asszony, aki képes volt a férfiak világában is helyt állni és megszervezni azt a csapatot, ami egy ideig elég sikeresen működött. Kifelé egy kemény kiképző és főnök arcát mutatta, de jó párszor láthattuk, hogy a lányaiért mennyi mindent megtesz és mennyire fontos számukra a sorsuk.

Forrás

Marie számomra már picit felemás karakterre sikeredett. Értettem, hogy miért választották ki (tökéletesen beszélt franciául, jobban, mint bármelyik másik ügynöklány), de mellette semmi másban nem jeleskedett. Persze, kellettek a nők a csapatba, de őt átdobni az ellenséges területre számomra olyan volt, mint egy előre megtervezett kivégzés... csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják elkapni.

Ehhez még hozzátettek egy szerelmi szálat - természetesen Marie beleszeret az ellenállás vezetőjébe és a férfi is viszonozza az érzelmeit. De nekem ez se volt tökéletes. Annyira instant, azonnali lett ez a szerelem - ahhoz képest, hogy elég sokat olvashattunk arról, hogy Marie mennyire utálja a férfit, hogy számomra egy picit hiteltelen lett ez a nagy érzelmi fellángolás. De talán ez annak a számlájára volt írható, hogy kevés idő jutott a szereplőkre.

Ha Grace kimaradt volna, akkor Eleanor és Marie számára is több oldal juthatott volna és ez szerintem a történet javára vált volna (vagy ha nem is őket bővítette volna a szerző, de legalább Josie belekerülhetett volna).

Mellette viszont a megszállt Franciaország, a második világháborús Anglia és a háború utáni New York leírása tökéletesre sikerült. Persze itt sem ártott volna egy picit több idő, hogy jobban beleéljük magunkat, de összességében átjött, amit a szerző be akart mutatni. Franciaországban együtt izgultam Marievel, hogy nehogy lelepleződjön, együtt fáztam, áztam vele, átéreztem, hogy mennyire retteghetett, amikor olyan feladattal bízták meg, ami a képességei határát súrolták.

A kiképzésük se volt leányálom, ahol a sok bekerült fiatal lány azt se tudta, hogy mire vállalkozott - mert azt ugye csak részletekben árulták el nekik. De a napi erőnléti edzések, majd a rádiózás elsajátítása és a bombák élesítése számomra is elrettentő feladat volt, nemcsak nekik.

És a történet vége? Valahol megnyugtató, valahol keserédes, valahol viszont rettentően felkavaró - még akkor is, ha ez egy történelmi fikció és semmi bizonyíték nincs arra mutatva, hogy ez tényleg így megtörténhetett. De ismerjük az emberi jellemet, ismerjük a győzni akarást és azt is, hogy mennyire nem számít az emberi élet egy ekkora volumenű háborúban, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy ez megtörténhetett a valóságban is.

Bár pár hibáról írtam az értékelésben, de egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert a történet magával ragadott, együtt izgultam Marie-vel, Eleanorral és persze Grace-szel is. A regény révén pedig a háború egy újabb, talán kevesek által ismert részét ismerhettük meg, amiről úgy érzem, hogy minél több embernek tudnia kell.

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Marie, Josie, Eleanor

Szárnyalás: Eleanor kitartása a lányai mellett

Mélyrepülés: az árulás

Érzelmi mérce: van benne szerelmi szál, nem is egy, de a történetnek nem ez a fő szála

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékban olyan könyvek borítóit mutatjuk meg, amelyekben szintén kémnők szerepelnek, csak kitakartuk a szerzőt és a címet :) Megfejtésként a könyv szerzőjét és magyar címét kérjük a megfelelő sorba írni

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 21 - Olvasónapló
Május 23 -  Kelly és Lupi olvas
Május 25 - Csak olvass!
Május 27 - Könyv és más