376 oldal
Fordította: Takács Ágnes
Goodreads: 3,98
Besorolás: new adult, romantikus
Azt hittem, mindig az enyém lesz, még akkor is, amikor búcsút kellett intenem neki.
Nem lett volna szabad elengednünk egymást, mégis megtörtént.
Ha tudom, hogy valaki a helyemre pályázik, sokkal kitartóbb lettem volna.
Két évvel később pontosan ott voltunk, ahol mindig is lenni akartunk. Megtartottam az ígéretemet. Ő viszont elfelejtette az övét. Nem elég, hogy továbblépett, a legjobb barátnőm segített neki ebben, hagyva, hogy összetört szívvel kezdjem az egyetemet.
Azt hiszem, ez az a rész, ahol azt kellene mondanom, hogy egy másik srác lépett a képbe, összeszedte a törött darabjaimat, és mosolyt csalt az arcomra. De ez nem az a történet.
A szívem, bár összetört, a szerelmet nem hajlandó feladni.
Nem lett volna szabad elengednünk egymást, mégis megtörtént.
Ha tudom, hogy valaki a helyemre pályázik, sokkal kitartóbb lettem volna.
Két évvel később pontosan ott voltunk, ahol mindig is lenni akartunk. Megtartottam az ígéretemet. Ő viszont elfelejtette az övét. Nem elég, hogy továbblépett, a legjobb barátnőm segített neki ebben, hagyva, hogy összetört szívvel kezdjem az egyetemet.
Azt hiszem, ez az a rész, ahol azt kellene mondanom, hogy egy másik srác lépett a képbe, összeszedte a törött darabjaimat, és mosolyt csalt az arcomra. De ez nem az a történet.
A szívem, bár összetört, a szerelmet nem hajlandó feladni.
Itt ez a kissé csalóka fülszöveg, ami persze jól hangzik, le is veszed a könyvesbolt polcáról, néhány utalásból azért látszik, hogy ez egy new adult történet, ránézésre erős szerelmi háromszöggel.
A csinos, szemüveges művészpalánta Daisy és a helyes, sportolónak készülő Quinn gyerekkoruk óta barátok, együtt nőttek fel gyakorlatilag. Szinte minden délután együtt lógtak a suli után, klasszikus barátságból szerelem kapcsolat az övék. Nem is zavarta meg ezt a szimbiózist különösebben egy harmadik belépése, hiszen a szép Alexisre mindketten barátként tekintettek. Ő később költözött a környékre és bevették a kis csapatukba, odafigyeltek rá, sőt ő lett Daisy legjobb barátnője. Daisy és Quinn nagy terveket szövögettek, biztosak voltak benne, hogy egymásnak vannak teremtve, még az egyetemet is együtt választották ki, ahova egy év különbséggel, de mindketten járni fognak. Aztán jön a hidegzuhany, a lány apja máshol kapott állást, így hirtelen eladták a házukat és messze költöztek. A búcsúnál, nagy sírás közepette persze mindkét fél megígérte, hogy ez a kis távolság nem lehet akadály közöttük.
Daisy egy idő után elbizonytalanodott, hogy a srác nem kereste elégszer, sőt a lány szülei folyamatosan azt sugallták keressen új barátokat helyben, végül elvették a telefonját is. Nagy nehezen eltelt a két év, és Daisy nagy reményekkel kezdi most meg az egyetemet, gondolja, végre újra összejöhetnek Quinn-el. És akkor jön az arculcsapás, a srác közben Alexis-el vigasztalódott, sőt, az a lány ide is követte, úgyhogy együtt járnak, az egyetemre is.
Szerintem sokaknak fog tetszeni ez a történet, mert könnyedén lehet vele haladni, a kettős nézőpont közelebb hozza a főszereplőket, sok a visszaemlékezős jelenet, tele szép szavakkal, romantikával. És rengeteg olvasó szereti a huza-vonát a szerelmesek között, pláne, ha hárman vannak, és nem is tudjuk eldönteni, ki is a felesleges harmadik. És ugye mennyien hiszünk az első szerelem erejében, és várjuk, hogy győzedelmeskedjen...
Sosem tagadtam, hogy szeretem a szerelmi háromszögeket és a kisebb nagyobb drámákat, de ez a történet nem tudott kellően magába rántani. Nekem a két fiú versengése egy lányért sokkal jobban bejön, mint egy srácért való civódás két lány között. Ráadásul itt olyan karakterekbe futottam, akiket egyáltalán nem tudtam még megkedvelni sem. Voltak részletek, amik nagyon nem illettek a történetbe, de leginkább azzal volt problémám, hogy az érettségi szintet nézve ez nem egy new adult, sokkal inkább egy young adult regény.
Kezdjük Daisy-vel, aki határtalanul naiv, azt képzeli, hogy miután minden kapcsolat megszakadt két éve a pasijával, majd itt az egyetemen találkoznak és hirtelen rájönnek, hogy ott folytathatják, ahol abbamaradt a szerelmük. Mikor kiderül, hogy Quinn továbblépett, a lány ostoba módon ezen csodálkozik. Miután megváltoztatta a számát, hát nem csoda, hogy a srác nem érte el. Elég sokára jönnek rá, ki felelős azért, hogy így történt, és én mérhetetlenül haragudtam ezért. Én is voltam 16/17 éves, halálosan szerelmes, hát nem hiszem, hogy nem találtam volna valami lehetőséget, hogy felvegyem a kapcsolatot a szerelmemmel, ha nem is telefonon, akkor valahogy másképp. Nekem túl sok volt Daisy drámázása, a könnyei, az önsajnálata. Az mondjuk jó lépés lett volna a részéről, ha megfogja magának Callum-ot - megjegyzem több volt a kémia köztük, mint Quinn-el - és ellovagolnak a naplementébe.
Quinn, na rég voltam már kiakadva ennyire egy főhősre, aki 16 évesen erősebb volt karakterileg mint a jelenben, szóval kész visszafejlődés. Az egész másképp nézne ki, ha nem pont Alexist választotta volna, mert pl. van a barátságkódex, meg ilyenek. Ráadásul ők is külön voltak egy évet, hihetetlen módon náluk működött a távkapcsolat? A későbbi hezitálását utáltam. A megcsalást utáltam. Annyira nyilvánvalóan meg tudja volna ejteni a szakítást, de puha pöcs volt. Nem éreztem igazi főhősnek.
Alexis, egy szerencsétlen harmadik kerék karakter, akit olyan hülye picsának írt meg a szerző, hogy senki sem sajnálja, amikor egyszer csak eltűnik a képből a végén. Mi lett vele? Csak engem érdekel? Nulla szimpátiát könyvelhet el ez a lány, hazudott döntő dolgokban, megszegett minden BFF szabályt, és még büszke is volt rá. Amikor tönkretette Daisy cuccait a koleszban, csak lestem, hogy ennek semmi következménye nem lett. Jó, hát a regény egészét tekintve mégsem kéne csodálkoznom, hiszen nem igazán volt életszerű az egész. A megcsalás után sem tudtam sajnálni, mert szándékosan kerülte napokig a srácot, hogy az ne tudjon szakítani vele időben, érezte ő, hogy ez következne.
Lássuk az erotikát. Őszintén szólva, a főszereplők első együttléte, még a múltban, hát életem legkiábrándítóbb leírása volt. Jesszus. Ezt kár volt beletenni, nem illett bele, inkább kínosnak éreztem, ez minden volt, csak nem romantikus. A jelenben már nem voltak ilyen gondjaim, szerencsére a szerző nem lőtt túl a célon a mennyiséget tekintve.
Érdekes módon a mellékszereplőket megkedveltem. Daisy szobatársa Pippa ráadásul összejövőfélben volt Quinn lakótársával Toby-val. Ők mindketten hordoznak magukkal némi terhet, de ebben a részben nem bontakozott ki a kapcsolatuk. A folytatás viszont az övék, erősen gondolkodom rajta, hogy elég érdekes lesz-e számomra ez a felütés.
Összességében olvastatta magát a könyv, az írásmóddal különösebben nem volt bajom, bár időnként túl lírai és túl nosztalgikus volt, mintha a visszaemlékezésekkel a szerző erősebbnek akarta volna láttatni ezt a kapcsolatot. A szülők logikáját a mai napi nem értem. Nálam a mellékszereplők értékesebbek, érettebbek voltak karakterileg. Ez a következő részre tekintve nem is baj, de így ez a rész csak egy jó közepes olvasmány volt számomra.
Képek: Pinterest
Borító: Daisy rendesen visszaköszön a borítón. Mint százszorszép. Még mindig nem vagyok oda a lábas borítókért...
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: Alexis a koleszszobában.
Mélyrepülés: Alexis a koleszszobában.
Érzéki mérce: A regényben az erotikus tartalom ez egyetlen, ami jogosan utal a new adult cimkére, a többi középiskolás szintű civódás.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése