A Maxim Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amélie Wen Zhao debütáló regénye, A vér hercegnője. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Ana, a vér-affin és a cirillai alvilág fondorlatos vezérének, Ramson Sebesnyelvnek veszélyekkel teli kalandját, melynek egyetlen célja van: a bosszú.
Tartsatok velünk ezen az árulással és vérrel teli úton, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
416 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3,86
Besorolás: YA, fantasy, mágia
A cirilliai birodalomban elnyomják és megalázzák az Affinokat. Természetellenesnek és veszélyesnek tartják legkülönbözőbb adottságaikat, melyekkel a környező világot uralják. És Anasztácija Mihajlova hercegnő szörnyű titkot hordoz. Halálos vér-affinitása átokként kíséri az életét, amit emiatt kénytelen volt eddig a palota falai mögé rejtőzve élni. Amikor Ana apját, a cárt meggyilkolják, a lány világa összeomlik. Az uralkodó halálával hamisan őt vádolják, ezért kénytelen elmenekülni a palotából, és csakis úgy tisztázhatja magát, ha felkutatja az apja gyilkosát. De a palota falain kívül Cirillia nem olyan, mint amilyennek hitte. Elterjedt a korrupció, és egy nagyobb összeesküvés van folyamatban, ami már az egész világot fenyegeti. És csak egyetlen ember elég korrupt, hogy segítsen Anának az összeesküvés végére járni, és ez nem más, mint Ramson Sebesnyelv. Ramson, a cirilliai alvilág fondorlatos bandavezére baljós tervet dédelget, bár könnyen lehet, hogy e tekintetben méltó ellenfelére talál Anában, ugyanis megeshet, hogy ebben a történetben maga a hercegnő a legveszélyesebb játékos mind közül.
Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon szeretem az oroszos hangulatú történeteket, és nagy örömmel konstatáltam, hogy ez a regény bizony egy alternatív Oroszországban játszódik. Azonnal megragadott ez a feeling, amit mesterien alakított ki a szerző. Rengeteg oroszos hangzású kifejezést alkalmazott, a történelmi háttér, a hatalmi rendszer felépítése mind jellemző erre a területre. Nem titok, hogy egy Anastasia ihletésű történetről beszélhetünk, ahol a cári család legfiatalabb sarja Anastácija Mihajlova eltűnése után pár hónappal kezdődik a cselekmény. Ana rendelkezik egy különleges képességgel, ami rendkívül veszélyes. Még évekkel ezelőtt történt, hogy egy ünnepség alkalmával, kb nyolc éves lehetett akkor, nem tudta irányítani a rajta eluralkodó késztetést, és ezzel megölt ártatlan embereket. Affinitásnak hívják ezt az erőt, és többféle irányultsága lehet, az Affinok uralhatják a szelet, tüzet, növényeket, földet, jeget, félelmet, akaratot, stb. de a legjelentősebb a vér feletti uralom, ami Ana sajátja. Képes a gondolataival magához húzni egy ember vérét, ide-oda rángatni, vagy épp lecsapolni azt. Persze vannak korlátai ennek az erőnek, hosszú tapasztalat kell az uralásához.
Az első eset után a cár megparancsolta, hogy különböző praktikákkal nyomják el a lányban ezt a képességet, de csak azt érték el, hogy az évekig tartó kínzás - gyakorlatilag mérgezés - hatására csak erősödött, miután immunissá vált az ellenszerre. Apja elfordult tőle, az anyját elvesztették, egyedül a bátyja tartotta benne a lelket, aki nem a szörnyeteget látta benne.
A cár egyre gyengébbé vált, valami lassan elemésztő kór gyötörte, végül Ana rajtakapott egy ismeretlent, amint az utolsó adag mérget adta be neki. Ahogy Ana próbálta megmenteni az apját, kiszedni belőle a rossz vért, azonnal megvádolták, hogy ő követte el a gyilkosságot. A folyóba vetette magát a halál elől, de megfogadta, hogy egy cél élteti innentől, megtalálni apja gyilkosát és tisztára mosni a saját becsületét. Hónapok teltek el, mire rátalált egy börtönbe zárt szélhámosra, akiről az a hír járja, hogy ismerheti a alkimista gyilkost, de legalábbis megmondja merre találja.
Az első eset után a cár megparancsolta, hogy különböző praktikákkal nyomják el a lányban ezt a képességet, de csak azt érték el, hogy az évekig tartó kínzás - gyakorlatilag mérgezés - hatására csak erősödött, miután immunissá vált az ellenszerre. Apja elfordult tőle, az anyját elvesztették, egyedül a bátyja tartotta benne a lelket, aki nem a szörnyeteget látta benne.
A cár egyre gyengébbé vált, valami lassan elemésztő kór gyötörte, végül Ana rajtakapott egy ismeretlent, amint az utolsó adag mérget adta be neki. Ahogy Ana próbálta megmenteni az apját, kiszedni belőle a rossz vért, azonnal megvádolták, hogy ő követte el a gyilkosságot. A folyóba vetette magát a halál elől, de megfogadta, hogy egy cél élteti innentől, megtalálni apja gyilkosát és tisztára mosni a saját becsületét. Hónapok teltek el, mire rátalált egy börtönbe zárt szélhámosra, akiről az a hír járja, hogy ismerheti a alkimista gyilkost, de legalábbis megmondja merre találja.
Ramson Sebesnyelv erősen kétes múltú csaló, aki örömmel fogadja a lehetőséget, hogy a lány segítségével kiszabadulhat a rabláncról, de abban a pillanatban cserben is hagyná, ahogy a saját érdekei úgy kívánnák. Gyorsan rájön, hogy a lány értékes, az Affinitása egyedi és fondorlatosan Cserét ajánl neki, ami a megállapodás evilági megfelelője. Együtt kell eljutniuk a célhoz, de az már más kérdés, hogy a körülményekkel együtt párszor változnak a feltételek.
Én fantasy regényen ennyit még nem izgultam. A szerző mestere a feszültségkeltésnek és annak fenntartásának. Veszélyes, merész, véres, sötét kalandban volt részem, minden sort élvezettel olvastam. A mágia az Affinokban rejlik, minden egyes képesség félelmetes hatalmat ad a gazdájának, amit akár egymás ellen is használhatnak, nem csak az emberek ellen. A kialakított világban elnyomják a mágiát, az Affinokat különböző csellel, szerződésekkel szinte rabszolgaként tartják, fondorlatos módon kihasználják a képességeiket. Csak kevesen élnek szabadon, ők is inkább rejtőzve, mivel az alvilág a hatalommal karöltve üldözi őket. Ana és Ramson az útjuk során sok Affinnal találkozik, a történetben gyakran harcolnak vagy szövetkeznek egymással, változó, hogy ki melyik oldalon áll. Ana Affinitása a legpusztítóbb, így amikor újra felbukkan a hosszú eltűnése után, azonnal híre megy, és az alvilág ura, Kerlan feni rá a fogát. Ana egyébként kedvenc hősnőim sorába lépett, legfőképp azért, mert erős elhatározásokat tesz, és véghez is viszi. Az ő gyerekkora szörnyűvé válik az első véletlen gyilkosság után, nagyon nehéz feldolgoznia a történteket, és hogy mihez kezdjen a továbbiakban, hiszen alig áll mellette valaki. Senki sem magyarázza el neki pontosan, mi ő valójában és hogyan uralja a képességét. Ezt rejtenie kell, tagadnia. Ő más, mint a többiek, ez rossz, ezt hallja folyamatosan. Évekig tartó szenvedés után nem csoda, hogy mindenáron igazságot akar. De nem hagyhatom szó nélkül, hogy a történtek ellenére is tudott naiv lenni, nem is egy alkalommal. Sokszor éreztem, hogy a jót feltételezi, pedig utána a lehető legrosszabb történik. Egy biztos, az erkölcsi morál erős benne, amiből nem is enged - hacsak nem uralkodik el rajta a vörös köd, ami persze hatalmas lelkiismeret furdalást okoz utólag és újabb bizonytalanságba sodorja.
Ha hallgatsz rám, minden egyes apróságra odafigyelsz az olvasás során, és nem bízol senkiben, de senkiben.
Ramson. Hát ne várj romantikát ebben a regényben, ha semmit sem vársz, akkor talán értékeled azt a hangyabokányit, amit kapsz. De mégsem, ezt nem lehet romantikának nevezni. Ez a pasi alapos kivesézést érdemelne, de minden egyes szó spoileressé tenné a bejegyzést. Ő egy félelmetesen összetett karakter, alaposan elcseszett gyerekkorral és még komorabb, embert zakkantó kamaszkorral. Épphogy felnőtt, de már ezer életveszélyen van túl, az esze vág, mint a borotva, és mindig nyolc lépéssel előrébb gondolkodik másoknál. (Kivéve, mikor elkapják és megkínozzák) Mégsem tévedhetetlen, de az a típus, aki képes kimászni bármilyen slamasztikából, mindenhol számíthat segítségre, különféle egyességek kapcsán, még véletlenül sem barátságból, vagy ilyesmi, azt hagyjuk inkább ebben a világban. A szerző épp megfelelő mértékben tudott humort és sármot vinni a karakterébe, hogy az olvasó olvadozhasson, ha éppen nincs kiakadva rá. Nagyon érdekes, szinte antihős, annak ellenére fogod kedvelni, hogy látod majd, mit művelt a múltban, és hogyan manipulál a jelenben. Teljesen kiakasztott, hogy az elején is, és aztán később is gondolkodás nélkül feláldozná Ana-t, egész a végéig nem tudtam bízni benne.
A regény E/3-ban íródott Ana és Ramson szemszögéből. Később a vége felé csatlakozik hozzájuk Linn szemszöge is, egy szintén fontos Affin, akire érdemes odafigyelni, mert a következő részben ő kiemelt szereplő lesz. Óriási szükség volt erre a váltott szemszögre, mert alaposan odavágott már a kezdetektől, hogy ne higgyek el semmit, ami elhangzik, az illető nem egészen azt gondolja, mint amit kimond. A regény dinamikája magával ragadt, és számomra letehetetlen volt, mert a lírai leírások mellett, a jellemzően oroszos hangulattal együtt is erőteljes akciók zajlottak, kemény és véres harcok folytak, és nagyon észnél kellett lenni az elméleti lépések követéséhez is. Mindemellett jócskán voltak visszaemlékezős részek, gondosan elmagyarázva az előzményeket. Ez egy young adult fantasy, mégis leginkább a 16 éven felüli korosztálynak ajánlanám, mert több szinten is megterhelő jeleneteket, cselekményszálat tartalmaz. Lesznek megrendítő események, veszteségek, amik rendesen szíven szúrnak, de ha jobban belegondolok, ez annyira nem meglepő fordulat. Érzékenyen érintheti az olvasókat az Affinok szinte rabszolgasorban történő tartása és kihasználása.
Az egyetlen dolog, amiért én egy fél pontot levontam, egyfajta hiányérzet, ami a regény végéhez közeledve kapott el. Igen, zajlik a végjáték, és teljesen okés az is, ha egy történet nem ér kielégítően jó/boldog véget (mivel alapvetően sorozatról van szó ez érthető), de nem kaptam elég pozitív sugallatot az én ízlésemnek megfelelően. Nem tudom mennyire érthető pontos leírás nélkül, de nekem nem volt elég az a reménynek alig nevezhető valami, amivel itt zárt a történet. Mégis kimondom, hiányzott valami konkrét Ana és Ramson között. Nem is én lennék, ha nem néztem volna utána a következő résznek, szóval nincs ok az aggodalomra, de nekem külön tudomásul kellett vennem, hogy nem egy rózsaszín tündérmesében vagyok. Egy csipetnyit hiányoltam azt is, hogy arra nem tért ki a szerző hosszasabban, honnan jön ez az affinitás dolog. Nem örökletes, de akkor mégis mi? Talán később kiderül.
Ide kapcsolódik az a kis zűr, ami az eredeti megjelenéskor zajlott. Azt olvastam, hogy különböző okokból át kellett szerkesztenie a szerzőnek bizonyos dolgokat. Felmerült némi plágium is, de ezzel nem értek egyet, bár nem ismerem az eredeti verziót. A felhozott egyezőségek simán csak hasonló toposzok, amik nélkül nem is létezne ya fantasy műfaj. Zaklatták a rabszolgaság témája miatt, olyanok is, akik nem is olvasták az ARC-t. Viszont ez tényleg érzékeny téma és nem is gyakori ya regényben, ez igaz, de szerintem semmi baj nincs vele. A szerző bevándorló maga is, aki a saját bőrén tapasztalta a kirekesztést, a gyűlöletet, az egyenlőtlenséget és a félelemérzet kialakulását amiatt, hogy nem képes integrálódni, mert azt éreztetik vele, hogy ő más. A regényén keresztül megmutatja, hogy igenis harcolni kell az elnyomás ellen, ha nem is tudjuk saját magunkat megváltoztatni, de azt megválaszthatjuk, mit kezdünk a képességeinkkel, és harcolhatunk egy jobb jövőért, ahol tisztességes és egyenlő bánásmódban részesül mindenki. Nincs is ennél aktuálisabb téma manapság! Most kell a legjobban kiállni magukért azoknak, akik egy kicsit is MÁSnak tartanak. És nekem/nekünk nincs más dolgunk, mint kiállni melléjük. Nagyon rég olvastam már ennyire jó regényt. A félelem és kilátástalanság közepette is megmutatta, hogy el kell tudni fogadni önmagunkat, és a remény nem veszik el soha. Nagyon várom a második részt, remélem még ennél is jobb lesz.
Én fantasy regényen ennyit még nem izgultam. A szerző mestere a feszültségkeltésnek és annak fenntartásának. Veszélyes, merész, véres, sötét kalandban volt részem, minden sort élvezettel olvastam. A mágia az Affinokban rejlik, minden egyes képesség félelmetes hatalmat ad a gazdájának, amit akár egymás ellen is használhatnak, nem csak az emberek ellen. A kialakított világban elnyomják a mágiát, az Affinokat különböző csellel, szerződésekkel szinte rabszolgaként tartják, fondorlatos módon kihasználják a képességeiket. Csak kevesen élnek szabadon, ők is inkább rejtőzve, mivel az alvilág a hatalommal karöltve üldözi őket. Ana és Ramson az útjuk során sok Affinnal találkozik, a történetben gyakran harcolnak vagy szövetkeznek egymással, változó, hogy ki melyik oldalon áll. Ana Affinitása a legpusztítóbb, így amikor újra felbukkan a hosszú eltűnése után, azonnal híre megy, és az alvilág ura, Kerlan feni rá a fogát. Ana egyébként kedvenc hősnőim sorába lépett, legfőképp azért, mert erős elhatározásokat tesz, és véghez is viszi. Az ő gyerekkora szörnyűvé válik az első véletlen gyilkosság után, nagyon nehéz feldolgoznia a történteket, és hogy mihez kezdjen a továbbiakban, hiszen alig áll mellette valaki. Senki sem magyarázza el neki pontosan, mi ő valójában és hogyan uralja a képességét. Ezt rejtenie kell, tagadnia. Ő más, mint a többiek, ez rossz, ezt hallja folyamatosan. Évekig tartó szenvedés után nem csoda, hogy mindenáron igazságot akar. De nem hagyhatom szó nélkül, hogy a történtek ellenére is tudott naiv lenni, nem is egy alkalommal. Sokszor éreztem, hogy a jót feltételezi, pedig utána a lehető legrosszabb történik. Egy biztos, az erkölcsi morál erős benne, amiből nem is enged - hacsak nem uralkodik el rajta a vörös köd, ami persze hatalmas lelkiismeret furdalást okoz utólag és újabb bizonytalanságba sodorja.
Ha hallgatsz rám, minden egyes apróságra odafigyelsz az olvasás során, és nem bízol senkiben, de senkiben.
Ramson. Hát ne várj romantikát ebben a regényben, ha semmit sem vársz, akkor talán értékeled azt a hangyabokányit, amit kapsz. De mégsem, ezt nem lehet romantikának nevezni. Ez a pasi alapos kivesézést érdemelne, de minden egyes szó spoileressé tenné a bejegyzést. Ő egy félelmetesen összetett karakter, alaposan elcseszett gyerekkorral és még komorabb, embert zakkantó kamaszkorral. Épphogy felnőtt, de már ezer életveszélyen van túl, az esze vág, mint a borotva, és mindig nyolc lépéssel előrébb gondolkodik másoknál. (Kivéve, mikor elkapják és megkínozzák) Mégsem tévedhetetlen, de az a típus, aki képes kimászni bármilyen slamasztikából, mindenhol számíthat segítségre, különféle egyességek kapcsán, még véletlenül sem barátságból, vagy ilyesmi, azt hagyjuk inkább ebben a világban. A szerző épp megfelelő mértékben tudott humort és sármot vinni a karakterébe, hogy az olvasó olvadozhasson, ha éppen nincs kiakadva rá. Nagyon érdekes, szinte antihős, annak ellenére fogod kedvelni, hogy látod majd, mit művelt a múltban, és hogyan manipulál a jelenben. Teljesen kiakasztott, hogy az elején is, és aztán később is gondolkodás nélkül feláldozná Ana-t, egész a végéig nem tudtam bízni benne.
A regény E/3-ban íródott Ana és Ramson szemszögéből. Később a vége felé csatlakozik hozzájuk Linn szemszöge is, egy szintén fontos Affin, akire érdemes odafigyelni, mert a következő részben ő kiemelt szereplő lesz. Óriási szükség volt erre a váltott szemszögre, mert alaposan odavágott már a kezdetektől, hogy ne higgyek el semmit, ami elhangzik, az illető nem egészen azt gondolja, mint amit kimond. A regény dinamikája magával ragadt, és számomra letehetetlen volt, mert a lírai leírások mellett, a jellemzően oroszos hangulattal együtt is erőteljes akciók zajlottak, kemény és véres harcok folytak, és nagyon észnél kellett lenni az elméleti lépések követéséhez is. Mindemellett jócskán voltak visszaemlékezős részek, gondosan elmagyarázva az előzményeket. Ez egy young adult fantasy, mégis leginkább a 16 éven felüli korosztálynak ajánlanám, mert több szinten is megterhelő jeleneteket, cselekményszálat tartalmaz. Lesznek megrendítő események, veszteségek, amik rendesen szíven szúrnak, de ha jobban belegondolok, ez annyira nem meglepő fordulat. Érzékenyen érintheti az olvasókat az Affinok szinte rabszolgasorban történő tartása és kihasználása.
Az egyetlen dolog, amiért én egy fél pontot levontam, egyfajta hiányérzet, ami a regény végéhez közeledve kapott el. Igen, zajlik a végjáték, és teljesen okés az is, ha egy történet nem ér kielégítően jó/boldog véget (mivel alapvetően sorozatról van szó ez érthető), de nem kaptam elég pozitív sugallatot az én ízlésemnek megfelelően. Nem tudom mennyire érthető pontos leírás nélkül, de nekem nem volt elég az a reménynek alig nevezhető valami, amivel itt zárt a történet. Mégis kimondom, hiányzott valami konkrét Ana és Ramson között. Nem is én lennék, ha nem néztem volna utána a következő résznek, szóval nincs ok az aggodalomra, de nekem külön tudomásul kellett vennem, hogy nem egy rózsaszín tündérmesében vagyok. Egy csipetnyit hiányoltam azt is, hogy arra nem tért ki a szerző hosszasabban, honnan jön ez az affinitás dolog. Nem örökletes, de akkor mégis mi? Talán később kiderül.
Ide kapcsolódik az a kis zűr, ami az eredeti megjelenéskor zajlott. Azt olvastam, hogy különböző okokból át kellett szerkesztenie a szerzőnek bizonyos dolgokat. Felmerült némi plágium is, de ezzel nem értek egyet, bár nem ismerem az eredeti verziót. A felhozott egyezőségek simán csak hasonló toposzok, amik nélkül nem is létezne ya fantasy műfaj. Zaklatták a rabszolgaság témája miatt, olyanok is, akik nem is olvasták az ARC-t. Viszont ez tényleg érzékeny téma és nem is gyakori ya regényben, ez igaz, de szerintem semmi baj nincs vele. A szerző bevándorló maga is, aki a saját bőrén tapasztalta a kirekesztést, a gyűlöletet, az egyenlőtlenséget és a félelemérzet kialakulását amiatt, hogy nem képes integrálódni, mert azt éreztetik vele, hogy ő más. A regényén keresztül megmutatja, hogy igenis harcolni kell az elnyomás ellen, ha nem is tudjuk saját magunkat megváltoztatni, de azt megválaszthatjuk, mit kezdünk a képességeinkkel, és harcolhatunk egy jobb jövőért, ahol tisztességes és egyenlő bánásmódban részesül mindenki. Nincs is ennél aktuálisabb téma manapság! Most kell a legjobban kiállni magukért azoknak, akik egy kicsit is MÁSnak tartanak. És nekem/nekünk nincs más dolgunk, mint kiállni melléjük. Nagyon rég olvastam már ennyire jó regényt. A félelem és kilátástalanság közepette is megmutatta, hogy el kell tudni fogadni önmagunkat, és a remény nem veszik el soha. Nagyon várom a második részt, remélem még ennél is jobb lesz.
Borító: Gyönyörűséges
Kedvenc karakter: Ana, Ramson
Szárnyalás: Nagyon tetszett a világfelépítés, az Affinok sokfélesége.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: A címből is adódik, hogy itt kapunk pár véres, megrázó jelenetet, amihez kell gyomor.
Nincsen nagy romantika, sőt kicsi sem.
Nincsen nagy romantika, sőt kicsi sem.
Értékelés:
Nyereményjáték
Ana, a Blood Heir hősnője különleges képesség birtokában van, ezért mostani játékunk során a hozzá hasonlóan kivételes hősnőké és képességeiké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy kérdést, két, hozzátartozó válaszlehetőséggel, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyik állítás igaz, majd annak a betűjelét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Feladvány: Milyen képesség birtokában van a Vágymágusok hősnője, Szépvölgyi Rianna?
A) Szipoly B) Tűzmágus
A) Szipoly B) Tűzmágus
További állomások:
08/14 Kelly Lupi olvas
08/16 Deszy könyvajánlója
08/18 Dreamworld
08/20 Readinspo
08/22 Fanni’s Library
08/24 Könyv és más
08/16 Deszy könyvajánlója
08/18 Dreamworld
08/20 Readinspo
08/22 Fanni’s Library
08/24 Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése