Vajon mit tehet egy robot, aki találkozik egy gyerekkel, holott a tudástára szerint már sok-sok éve nem élnek emberek a Földön? Nos, XR_935 úgy dönt, hogy egy veszélyes és kalandos útra indul Emmával. Kövessétek turnénkat, olvassátok el bloggereink véleményét Lee Bacon disztópikus meséjéről, és játsszatok velünk! A Maxim Könyvkiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti Az utolsó ember egy példányát!
272 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 4,07
Besorolás: Middle grade, sci-fi, disztópia
Egy hihetetlen barátság. Egy veszélyes küldetés. Történet arról, mit is jelent embernek lenni. Az emberek harminc évvel ezelőtt haltak ki. A világot gépek uralják. A tizenkét éves XR_935 teljesen meg is békélt ezzel. Az emberek nélkül ugyanis nincsenek háborúk, légszennyezés és bűnözés. A társadalom minden egyes tagjának van célja. Minden könnyen és hatékonyan megy. Egészen addig, amíg XR felfedez valami hihetetlent. Egészen addig, amíg XR nem találkozik egy tizenkét éves kislánnyal.
Örömmel kezdtem neki az olvasásnak, ugyanis gyerekkoromban nagy hatással volt rám Lester del Rey ifjúsági regénye A szökevény robot, mely a Delfin könyvek sorozat darabja volt a 70-es évekből. Azt hiszem, ez volt az első "igazi" sci-fi történetem, úgy 10-12 évesen, hát igen, akkortájt még csillagász akartam lenni, úgyhogy igencsak elvarázsolt ez a regény. Emlékszem, a robot maga mesélte el a kalandjait, és én simán tudomásul vettem, hogy ő eltér a többi gépszerű robottól, egészen emberi tulajdonságokkal is rendelkezik. 
Most pedig hasonló szituációban találtam magam, ebben a regényben is egy robot, a napelemek összeszerelésére szakosodott XR_935 meséli el a történetet. Ebben a világban a robotok már fejlett mesterséges intelligenciával rendelkeznek, és gyakorlatilag 30 éve átvették a hatalmat a Földön, miután az emberiség olyannyira tönkretette a természetet, hogy a robotoknak nem volt más választása, ők meg eltüntették az emberiséget. Kiirtották őket. Ez nagyon durván hangzik, igaz? Jelenleg az E1nök robot az irányító, aki az emberiség történetét részben zárolta, tehát a hétköznapi, vagy épp a kíváncsibb robotok sem tudnak a korábbi időket érintő információkhoz teljes egészében hozzájutni. Nem tudják, hogy az emberek gondoskodók és kedvesek is lehetnek, a robotok tömege azt hiszi, a legjobbat tették azzal, hogy likvidálták az emberiséget, mert csak így menekülhetett meg a Föld. Érdekes ötlet a szerzőtől, hogy a robotok az összeszerelésük=születésük után egy CsaládEgységben szoknak hozzá a pontosan kialakított társadalmukhoz.
Elvileg ugye minden betöltődik a memóriájukba, de mégis a gyakorlati életben adódhatnak megválaszolatlan kérdések, szituációk és jól jön a két Szülő, aki válaszol. Naponta 18 órát dolgoznak, aztán este rákapcsolódnak a töltőre, így zajlanak a mindennapok. XR_935 már 12 éve dolgozik, a munkahelyén egy kisebbfajta SkD_988 robottal, és egy hatalmas Ceeron_902 robottal nyomják a melót.
A kommunikáció minimális, ráadásul a kicsi robotnak csak kijelzője van, amin hangulatjelekkel kommunikál. Minden egyes nap végig kell hallgatniuk az E1nök beszédét, aki emlékezteti őket arra, milyen jó is a jelenlegi életük, és nem volt más választásuk a bolygó érdekében, mintsem megsemmisíteni az emberiséget.
A kommunikáció minimális, ráadásul a kicsi robotnak csak kijelzője van, amin hangulatjelekkel kommunikál. Minden egyes nap végig kell hallgatniuk az E1nök beszédét, aki emlékezteti őket arra, milyen jó is a jelenlegi életük, és nem volt más választásuk a bolygó érdekében, mintsem megsemmisíteni az emberiséget.
Emma a segítségüket kéri, elmondja, hogy egy földalatti titkos kolónia tagja, akik mind megbetegedtek, és neki egy térképen megjelölt pontra kell eljutnia, talán ott vár rá valaki, aki segíthet. Az anyukája adta neki a térképet, aki maga is gyerekkora óta a bunkerben él. Emma már ott született. Elindulnak hát, vállalva a kockázatot, és ez az út egy félelmetes, izgalmas, hatalmas felfedezés lesz mindannyiuk számára. XR abból indul ki, hogy a kislány csak 12 éves, így őt nem lehet felelőssé tenni az emberiség múltbéli hibáiért. De ez a tény magával vonz rengeteg felvetést arról, hogy mi is történik valójában a Földön, miért vannak titkolnivaló file-ok az Emberiség Történetének Archívumában, milyen is volt valójában a régi világ.
Imádnivaló volt olvasni a robotok okfejtéseit, a merev robotos gondolkodás után az új körülmények miatti árnyaltságot. Nagyon szórakoztató volt az, ahogy Emma az emberi nyelvet használta, tele szlenggel és szójátékokkal, ez folyamatosan megakasztotta a robotok gondolkodását. Vicces volt az is, hogy XR mindig kiszámolta fejben, minek mennyi az esélye, százalékosan, vagy épp megadta a másodpercek számát, mennyi ideig tartott végiggondolnia ezt-azt. pl. 0,4 mp. Aztán kezdtek előjönni bizonyos emberi érzelmek, vívódások, a kötelesség, a megbízhatóság és a kíváncsiság harca. De annyi minden történik velük és ez annyira más mint a napi rutinjuk, hogy sosem csodálkoztam egy-egy szituációnál, hogy nem a kaptár szabályait követik.
Nekem nagyon tetszett a regényt uraló poszt-apokaliptikus hangulat, emberek nélküli világ, viszont humanoid robotokkal teli, akik a lehető legoptimálisabb módon "élnek" a földön. Az izgalom bizony nem hiányzott, maga az út mindig tartogatott meglepetéseket, folyamatosan kerülniük kellett a lebukást, nehogy más robotok feladják őket. Persze egy idő után a rendszer felfedezi, hogy a három robot nincs a megszokott helyén, így konkrétan bujdosniuk kellett a drónok és a vadászatra élesített robotok elől. Mégsem volt annyira félelmetes, hogy emiatt ne lenne adható egy alsós gyerek kezébe. Egy dolog nagyon fura volt, és ez a bináris számolás. A fejezetek sorszáma is így szerepel. Mindent a 0 és az 1 segítségével fejeznek ki, így számolnak. Sorry, de nem vagyok matekzseni ebből egy kukkot sem értettem, de a mai gyerekek biztos otthon vannak ebben is.
Összességében bármennyire kiszámítható a regény cselekménye, nekem végig fenntartotta az érdeklődésemet, és garantálom, hogy a kisiskolás olvasókkal is így lesz. Végül az emberiség megkapja a lehetőséget az újrakezdésre, a remény soha nem hagyja el a Földet, sem most, sem a jövőben, és ez nagyon jól van így.
Képek: A regényben szereplő illusztrációk.
Borító: Cuki
Kedvenc karakter: Mindenki
Szárnyalás: Ahogy rácsodálkoztak a régi emberi cuccokra.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Egy-két szomorkásabb rész is akad, de semmi félelmetes.
Nyereményjáték
Történetünk három robot nem szokványos kalandját beszéli el, ezért a mostani feladatunk is kalandos életű robotokról szól. A feladatotok az, hogy a képek alapján találjátok ki az egyes állomásokon található robotok nevét!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
További állomások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése