Augusztusban elhozza nekünk a Könyvmolyképző Kiadó Paullina Simons A bronzlovas könyvének várva várt folytatását, amely ismét garantáltan megérinti az olvasói szíveket. Ha Ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen küzd meg Tatjána és Alexander a háború további borzalmaival, az elszakadás nehézségeivel, és hogy vajon sikerül-e újra egymásra találniuk, akkor tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a könyv egy példányáért.
648 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 4,29
Besorolás: Felnőtt, történelmi romantikus, II. világháború
Tatjánának tizennyolc évesen és várandósan, csodával határos módon sikerül elmenekülnie a háború sújtotta Leningrádból nyugatra, abban a hiszemben, hogy megözvegyült. Férjét, Alexander Belov őrnagyot, a Szovjetunió sokszorosan kitüntetett hősét letartóztatta Sztálin hírhedt titkosrendőrsége, és jelenleg éppen kivégzésére vár hazaárulásért és kémkedésért.
Tatjána új életet kezd Amerikában. A háborúra készülő New Yorkban olyan munkát és barátokat talál és olyan élet vár rá, amilyenekről álmodni sem mert. A gyász elől azonban nem menekülhet és egyre hallja Alexander hívó szavát.
Mindeközben Alexander élete nagyobb veszélyben van, mint valaha. A férfi, aki amerikainak született, de már fiatalon Oroszországban rekedt, a Vörös Hadseregben szolgál és a túlélés jegyében szovjet polgárnak adja ki magát. Számára még nem ért véget a háború és Oroszország esetleges győzelme és veresége egyaránt a biztos halált jelenti számára.
Ahogy közeleg a második világháború borzalmas végjátéka, Tatjánát és Alexandert körbeveszik a múlt árnyai és egymás emléke. Alexander Európa romjai között sem menekülhet a sztálini rezsim elől. A világ túlsó felén Tatjánának a fiára, Anthonyra kell elsősorban gondolnia. Mindkettejüknek meg kell küzdenie a végzettel és kétségbeejtő helyzetükkel, miközben az életük forog kockán.
Tatjána új életet kezd Amerikában. A háborúra készülő New Yorkban olyan munkát és barátokat talál és olyan élet vár rá, amilyenekről álmodni sem mert. A gyász elől azonban nem menekülhet és egyre hallja Alexander hívó szavát.
Mindeközben Alexander élete nagyobb veszélyben van, mint valaha. A férfi, aki amerikainak született, de már fiatalon Oroszországban rekedt, a Vörös Hadseregben szolgál és a túlélés jegyében szovjet polgárnak adja ki magát. Számára még nem ért véget a háború és Oroszország esetleges győzelme és veresége egyaránt a biztos halált jelenti számára.
Ahogy közeleg a második világháború borzalmas végjátéka, Tatjánát és Alexandert körbeveszik a múlt árnyai és egymás emléke. Alexander Európa romjai között sem menekülhet a sztálini rezsim elől. A világ túlsó felén Tatjánának a fiára, Anthonyra kell elsősorban gondolnia. Mindkettejüknek meg kell küzdenie a végzettel és kétségbeejtő helyzetükkel, miközben az életük forog kockán.
Vannak igazán emlékezetes történetek, amelyek mélyebben érintenek meg, hosszabb ideig velem maradnak, A Bronzlovas ezek közé tartozik. Több száz oldal valós történelem egy szívfacsaró szerelmi történettel átszőve. Ez nem mindenkinek való regény, a háború kegyetlenségét nehéz elviselni, de olyan egyszerű nehézség is befigyel, hogy sokan megijednek egy többszáz oldalas történettől. Nem tudják, mit veszítenek! De aki ráérez Tatjána és Alexander szerelmi történetére, az minden bizonnyal olyan szerelmes lesz a sztoriba, mint én. Mivel kegyetlen függővég volt az első rész vége, alig vártam, hogy olvashassam a következő részt, amit most meg is jelentet a kiadó, négy hosszú év után. Érdekes, hogy ennyi idő elteltével még mindig élénken él bennem a fiatalok minden küzdelme, fájdalma, szerelme, az egész történet, és azóta is töretlenül vágyom rá, hogy saját szememmel lássam Szentpétervárt, az ikonikus helyszíneket.
Ott tartottunk az első rész végén, hogy Tatjana Helsinkin keresztül el tudott menekülni New Yorkba, azzal a tudattal, hogy Alexander meghalt. Megszülte a kisfiát, Anthony-t, és ott maradt a bevándorlók kórházában, hogy ápolónőként dolgozhasson, a hadifoglyok jelentik neki a fő információforrást. Mindenkin próbál segíteni, hiszen az alaptermészetéhez tartozik mások támogatása, a rászorulók ápolása, ráadásul valóban ért ehhez, van tapasztalata a korábbi időkből.
Érdekes a regény felépítése, mert párhuzamosan követhettem Tatjána és Alexander szemszögét a jelenben, és közben visszamehettem a múltba is, szépen lineáris időrendben elmesélte a szerző, hogyan került a Barrington család Amerikából a Szovjetunióba, és hogyan boldogultak az első években. Erről már az első rész során nagyon szerettem volna bővebben hallani, mint kiderült, rajtuk kívül is nagyon sok család hitt a kommunizmus ideájában, olyannyira, hogy hátrahagyva az addigi életüket, készek voltak többezer mérföldet utazni ide. Ilyen nagy távolságból minden másnak tűnik, messziről könnyű hinni az álmokban, aztán jön a lassú szembesülés a valósággal. Nagyon érdekes volt látni ezt a folyamatot, ezeket az eseményeket, amelyek befolyásolták Alexander kamaszkorát. 11 éves volt, amikor odakerültek, és ő viszonylag jól tudott alkalmazkodni, fényévekkel jobban, mint a szülei. Megtanulta könnyen a nyelvet, barátokat is szerzett és abszolút korrekten látta, mi folyik ebben az országban. Az apjában sokáig élt még a hit, viszont az anyja elég hamar kiábrándult, és az alkoholt választotta kétségbeesésében. Az ő előrelátása viszont még többször visszaköszönt a regény folyamán. A politikai vonatkozások is nagy hatással voltak rám, még ennyi idő távlatából is nyomasztó volt olvasni arról, mennyire könnyedén tüntettek el embereket, családokat, soha senki nem volt biztonságban, a hatalom bárkire lecsaphatott.
Egy kamaszfiú a Szovjetunióban is szembesül ugyanazokkal a problémákkal, mint bárhol máshol a világon, például azzal, hogy elkezd érdeklődni a másik nem iránt. Alexander még távol van a nagykorúságtól, amikor szó szerint behálózza egy idősebb nő az emeletükről, aki megtanítja mindenre, amit tudnia kell, később aztán a saját korosztályából kerülnek ki a barátnői. Nem volt nagy meglepetés, hogy ez a srác csak azt nem kapta meg, akit nem akart. Később, mikor besorozták, már ott tartott, hogy nem igazán randizott kétszer ugyanazzal a lánnyal. Dásával sem ez volt a terv, ami végül bekövetkezett, de az igazi nagy változást persze Tatjána hozta el az ő csapongó szerelmi életében.
A másik fontos téma, amit meg akartam ismerni Alexander életéből, az, hogyan került ő a Belov családhoz, hogyan vette fel hivatalosan és minden kétséget kizáróan a nevüket, hogyan szerzett hivatalos papírokat, és persze mi történt a vér szerinti szüleivel pontosan. Ahogy közeledtünk időben a jelenhez, minden kérdésemre választ kaptam.
Visszatérve a könyv szerkezetére, a jelenben is folytatódik Alexander története, onnantól, hogy véghezviszi a teherautós akciót, és gyakorlatilag arra számít, hogy kivégzik, jobb esetben börtönbe viszik. Végül egy büntetőszázadhoz kerül, ami igazi túlélésért folyó harc. Bár lefokozták, de itt is vezető maradt, aki felelős az embereiért, megannyi alkalommal bizonyította, hogy ember maradt az embertelen körülmények között. Iszonyatos küzdelem folyt az életben maradásért, de még ebben a helyzetben is meglepett a szerző egy fordulattal, amire aztán senki nem számít. Komolyan, az állam koppant a földön, kész őrület.
Nagyon sokszor emlékeznek mindketten Lazarevóra. Újabb és újabb emlékeket ismerhettem meg, sokszor egészen erotikus hangon mesélve, nekem legalábbis úgy tűnt, sokkal nyíltabban, szókimondóbban írta meg a szerző ezeket a sorokat. Mindkettejükben ezek az emlékek tartották a lelket, hogy kitartsanak, hogy legyen erejük életben maradni, megtalálni egymást, mert a másik nélkül csak félemberek.
Tatjána New Yorkban... Nehéz szavakat találni, hogy leírhassam, milyen érzéseket közvetített a szerző vele kapcsolatban. Nem volt egyedül, hiszen ott volt a kisfia, a munkája, az orvos, aki támogatta, egy klassz barátnő is akadt, családostul, akik törődtek vele, mégis, annyira kegyetlenül magányos volt a gondolataival, hogy megszakadt a szívem. Emlékezett és emlékezett... Egy idő után meg is lett ennek az eredménye.. Apró, nagyon aprónak tűnő részletekből egyszer csak felcsillant a remény. Orbeli, ki az, vagy mi az? Olyan soká derült ki! És a kitüntetés, vajon miért került a hátizsák rejtett zsebébe? Végül rájön, hogy nincs minden veszve, többé már nem olyan biztos, hogy halott a férje. Tatjána a korábbiaknál is erősebb, határozottabb lett, kételyek ide vagy oda, hol van már a régi törékeny, naiv lány...
Ott tartottunk az első rész végén, hogy Tatjana Helsinkin keresztül el tudott menekülni New Yorkba, azzal a tudattal, hogy Alexander meghalt. Megszülte a kisfiát, Anthony-t, és ott maradt a bevándorlók kórházában, hogy ápolónőként dolgozhasson, a hadifoglyok jelentik neki a fő információforrást. Mindenkin próbál segíteni, hiszen az alaptermészetéhez tartozik mások támogatása, a rászorulók ápolása, ráadásul valóban ért ehhez, van tapasztalata a korábbi időkből.
Érdekes a regény felépítése, mert párhuzamosan követhettem Tatjána és Alexander szemszögét a jelenben, és közben visszamehettem a múltba is, szépen lineáris időrendben elmesélte a szerző, hogyan került a Barrington család Amerikából a Szovjetunióba, és hogyan boldogultak az első években. Erről már az első rész során nagyon szerettem volna bővebben hallani, mint kiderült, rajtuk kívül is nagyon sok család hitt a kommunizmus ideájában, olyannyira, hogy hátrahagyva az addigi életüket, készek voltak többezer mérföldet utazni ide. Ilyen nagy távolságból minden másnak tűnik, messziről könnyű hinni az álmokban, aztán jön a lassú szembesülés a valósággal. Nagyon érdekes volt látni ezt a folyamatot, ezeket az eseményeket, amelyek befolyásolták Alexander kamaszkorát. 11 éves volt, amikor odakerültek, és ő viszonylag jól tudott alkalmazkodni, fényévekkel jobban, mint a szülei. Megtanulta könnyen a nyelvet, barátokat is szerzett és abszolút korrekten látta, mi folyik ebben az országban. Az apjában sokáig élt még a hit, viszont az anyja elég hamar kiábrándult, és az alkoholt választotta kétségbeesésében. Az ő előrelátása viszont még többször visszaköszönt a regény folyamán. A politikai vonatkozások is nagy hatással voltak rám, még ennyi idő távlatából is nyomasztó volt olvasni arról, mennyire könnyedén tüntettek el embereket, családokat, soha senki nem volt biztonságban, a hatalom bárkire lecsaphatott.
Egy kamaszfiú a Szovjetunióban is szembesül ugyanazokkal a problémákkal, mint bárhol máshol a világon, például azzal, hogy elkezd érdeklődni a másik nem iránt. Alexander még távol van a nagykorúságtól, amikor szó szerint behálózza egy idősebb nő az emeletükről, aki megtanítja mindenre, amit tudnia kell, később aztán a saját korosztályából kerülnek ki a barátnői. Nem volt nagy meglepetés, hogy ez a srác csak azt nem kapta meg, akit nem akart. Később, mikor besorozták, már ott tartott, hogy nem igazán randizott kétszer ugyanazzal a lánnyal. Dásával sem ez volt a terv, ami végül bekövetkezett, de az igazi nagy változást persze Tatjána hozta el az ő csapongó szerelmi életében.
A másik fontos téma, amit meg akartam ismerni Alexander életéből, az, hogyan került ő a Belov családhoz, hogyan vette fel hivatalosan és minden kétséget kizáróan a nevüket, hogyan szerzett hivatalos papírokat, és persze mi történt a vér szerinti szüleivel pontosan. Ahogy közeledtünk időben a jelenhez, minden kérdésemre választ kaptam.
Visszatérve a könyv szerkezetére, a jelenben is folytatódik Alexander története, onnantól, hogy véghezviszi a teherautós akciót, és gyakorlatilag arra számít, hogy kivégzik, jobb esetben börtönbe viszik. Végül egy büntetőszázadhoz kerül, ami igazi túlélésért folyó harc. Bár lefokozták, de itt is vezető maradt, aki felelős az embereiért, megannyi alkalommal bizonyította, hogy ember maradt az embertelen körülmények között. Iszonyatos küzdelem folyt az életben maradásért, de még ebben a helyzetben is meglepett a szerző egy fordulattal, amire aztán senki nem számít. Komolyan, az állam koppant a földön, kész őrület.
Nagyon sokszor emlékeznek mindketten Lazarevóra. Újabb és újabb emlékeket ismerhettem meg, sokszor egészen erotikus hangon mesélve, nekem legalábbis úgy tűnt, sokkal nyíltabban, szókimondóbban írta meg a szerző ezeket a sorokat. Mindkettejükben ezek az emlékek tartották a lelket, hogy kitartsanak, hogy legyen erejük életben maradni, megtalálni egymást, mert a másik nélkül csak félemberek.
Tatjána New Yorkban... Nehéz szavakat találni, hogy leírhassam, milyen érzéseket közvetített a szerző vele kapcsolatban. Nem volt egyedül, hiszen ott volt a kisfia, a munkája, az orvos, aki támogatta, egy klassz barátnő is akadt, családostul, akik törődtek vele, mégis, annyira kegyetlenül magányos volt a gondolataival, hogy megszakadt a szívem. Emlékezett és emlékezett... Egy idő után meg is lett ennek az eredménye.. Apró, nagyon aprónak tűnő részletekből egyszer csak felcsillant a remény. Orbeli, ki az, vagy mi az? Olyan soká derült ki! És a kitüntetés, vajon miért került a hátizsák rejtett zsebébe? Végül rájön, hogy nincs minden veszve, többé már nem olyan biztos, hogy halott a férje. Tatjána a korábbiaknál is erősebb, határozottabb lett, kételyek ide vagy oda, hol van már a régi törékeny, naiv lány...
Úgy gondolom, hogy innentől nem szabad többet mesélni, mert szavakkal nem lehet elmondani, milyen érzés volt követni Tatjána útját vissza Európába, ahol annyi hosszú hónap után végre találkoznak. Innentől minden felsőfokú izgalomban zajlott, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, olyan idegállapotba kerültem, hogy nem lehetett hozzám szólni.
A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható.
Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon.
A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható.
Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon.
Időnként elgondolkodom, a való életben vajon vannak-e ilyen szerelmek, és ha igen, akkor meg akarnám-e élni ezt? Megéri ennyire szeretni, ha ilyen szívfájdalom az ára? Megéri ennyire szeretni, ha amikor elveszítjük a szerelmünket, bele is halhat a lelkünk, megszakadhat belé a szívünk? Nem akarom erre megadni a választ.
Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró.
Innen ne olvasd, ha folytatni akarod a sorozatot.
Megtettem, amit nem nagyon szoktam, belenéztem, ugyan miről fog szólni a harmadik rész, miután véget ért a háború és új életet kezdhetnek Amerikában. Sajnos olyan véleményekbe futottam, ami eléggé elvette a kedvemet a befejezéstől. Úgyhogy pillanatnyilag úgy érzem, nekem itt kerek vége lett a sorozatnak, esetleg, ha eltelik újabb 4 év a magyar megjelenésig, akkor talán kíváncsi leszek rá, de most nem érzem, hogy szívesen olvasnék a ballépéseik sorozatáról, akármilyen cukik lesznek a végén 80 évesen együtt megöregedve, körülöttük az unokákkal.
Az első két rész számomra all-time-fav.
Képek: Pinterest
Borító: A pasi nem az én Alexem, de a hangulata tökéletes.
Kedvenc karakter: Mindenki
Szárnyalás: Hát kb az első oldaltól az utolsóig minden.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Az első részhez hasonlóan tele van megrendítő és szívfacsaró érzelmekkel, elő lehet készíteni a zsepiket.
Értékelés:
Nyereményjáték
Paullina Simons népszerű regényét már rengeteg nyelvre lefordították, mostani játékunkban ezeket idézzük fel kicsit. Minden állomáson megtaláljátok a Tatjána és Alexander könyv valamely külföldi borítójának egy részletét, és azt kell kitalálnotok, hogy milyen nyelvű könyvhöz tartozik az adott borító. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába tehát az adott nyelv megnevezését várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások:
08.04. Kelly és Lupi olvas
08.07. Könyvvilág
08.10. Sorok Között extra állomás
08.13. Utószó extra állomás
08.07. Könyvvilág
08.10. Sorok Között extra állomás
08.13. Utószó extra állomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése