Oldalak

2021. szeptember 26., vasárnap

Ally Carter: Uncommon Criminals - Különös bűnözők (Tolvajok klubja #2)

Könyvmolyképző Kiadó 2021. Vörös pöttyös
320 oldal
Fordította: Bosnyák Gabriella
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, kaland

A ​hírnév kötelez.
Katarina Bishopra sokféle címkét aggattak már eddigi rövid élete során: barát, unokahúg, gyermek, tolvaj. Ám az elmúlt két hónapban ő lett a lány, aki a bandájával kirabolta a világ legnagyobb múzeumát. Éppen ezért Kat meg sem lepődik, amikor felkérik, hogy lopja el a hírhedt Kleopátra-smaragdot, hogy visszakerülhessen jogos tulajdonosához.
Csakhogy van három gond. Először is, a drágakövet harminc éve senki sem látta. Másodszor, az Egyiptomi Birodalom bukása és Kleopátra halála után bárki birtokolta is a smaragdot, képtelen volt sokáig megtartani; a történelem pedig hajlamos ismételni önmagát. Kat csapatát mégis a harmadik probléma aggasztja leginkább: a kövön átok ül.
A lány, még ha nyakig benne van is a pácban, harc nélkül nem adja fel. Végtére is vele van a legjobb barátja – a nagyszerű Hale – és a csapat többi tagja. Együtt erednek Kleopátra smaragdjának nyomába, és miközben sorra cselezik ki az átkokat, rájönnek, hogy azoknak a trükköknek és svindliknek, amiket a tolvajcsaládok évszázadok óta sikerrel alkalmaztak, most semmi hasznát nem veszik.
Ez pedig azt jelenti, hogy Katarina Bishop kénytelen felrúgni a saját szabályait.

Ally Carter egy nagyon jó humorú író, ezt már bizonyította nekem a Cammie a kaméleon sorozatánál is, és ez a Tolvajok klubja sorozatnál sincs másképp. Ő olyan szerző, akinek azonnal lecsapok a megjelenéseire, bárcsak többet kaphatnánk belőle, mert remekül szórakoztat, kikapcsol.
A sorozat első részében már megismertem és megszerettem a karaktereket, úgyhogy nagy élvezettel vágtam bele az új történetbe, amelyben szépen lassan felbukkantak az első rész bandájának ifjú tagjai. Még akiket az elején hiányolni kényszerültem, azok is előkerültek nagy örömömre.
Tény, hogy nem vagyok egy nagy krimi fogyasztó, de korábban nagyon sokat olvastam ebben a műfajban is, főleg Agatha Christie műveit. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, amikor belegondolok, mekkora agymunka lehet minden egyes részletre odafigyelni. Imádom, amikor csavarodnak a szálak, te figyelsz, azt hiszed, na most okosan követsz mindent, aztán a végén leesik az állad, aztán mégegyszer.
Kat önbizalma a fellegekben jár, miután sikeres volt a múzeumi festmény visszaszerző akciójuk, az azóta eltelt pár hónapot merész, önálló lopásokkal töltötte. A csapatának tagjai ezt nem nézik jó szemmel, először is féltik a lányt, meg hát nem akarnának kimaradni a dicsőségből sem. És valóban, akadt olyan eset, ami erősen veszélyesnek bizonyult. Főleg W.W. Hale (még mindig nem derült ki a keresztneve) nyilvánítja ki csalódottságát, és Gabrielle sem boldog a mellőzés miatt. De nincs idő ezen keseregni, amikor itt az új felkérés. Egy özvegy és az unokája kéri fel Katerinát, hogy szerezze vissza a Kleopátra-gyémántot, ami jogosan az övék, egy lopás folyamán került Oliver Kellyhez. Kat azonnal ráharap az esetre, ugyanis az özvegy Visily Romanira hivatkozik, hogy ő ajánlotta nekik Katerina segítségét. Megcsinálják a bulit, és utána jön a feketeleves, átverték őket, az özvegy hamis, ahogy a története is. Most fordul komolyra a történet, ugyanis vissza kell szerezniük a gyémántot és helyretenni ezt a csalót, mindezt persze kilátástalan esélyekkel, ugyanis a következő elérhető alkalom a lopáshoz Monte Carloban lesz, a lehető legnagyobb biztonsági készültséggel  körülvéve. De vannak Kat számára lehetetlen kihívások?
Nos, ha tetszenek az Ocean's Eleven féle történetek, akkor tudod miről beszélek, amikor egy akciónál minden de minden apró részletet elő kell készíteni. B+C+D+végtelen  tervekkel lehetőleg. És azt az érzést is ismered a végén, amikor a szereplők egy-egy pillantást engednek meg maguknak egymás felé, de azokban a pillantásokban benne van az egész történet. Az a megelégedett pillanat mindent visz.
Ebben a részben sokkal több részlet kiderül a szereplők előéletéről, a múltról, jobban megismerhettem a családot. Kiderült, Eddie bácsi is volt fiatal, sőt, ikertestvérrel rendelkezik, aki a legjobb minőségű másolatokat készíti a műtárgyakról. Hogy egy hideg, havas hegytetőn él? Nem lehet probléma! A probléma csak a nőkkel van, főleg, ha ugyanabba a nőbe szeret bele egy testvérpár. Nem egyszerű dolgok ezek, ez többszörösen beigazolódott.
Persze felmerül egy kívülállóban, mennyire lehet pozitív kicsengése, hogy ebben a sorozatban ugyebár lopással foglalkoznak a szereplők, mi van az erkölcsi oldalával? Ezt nagyszerűen megoldotta a szerző, ugyanis Kat a második világháborúban eltűnt, elrabolt, elveszett műkincseket szerzi vissza a jogos tulajdonosainak. Ez egy misszió tulajdonképpen, ezzel foglalkozott az édesanyja is, akire annyira hasonlít. Katerina korban nem lett sokkal idősebb, még mindig alig 16, de ez a pár hónap is hozott változást a személyiségében, bár eddig is tudtam hogy nagyon okos, mostanra még tapasztaltabb lett, eléggé makacs is, de a végére belátta, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia, akkor sem, ha úgy érzi, képes lenne rá.
Nagyon cuki a szerelmi szál Kat és Hale között, abszolút a koruknak megfelelő mértékben,  végre valahára megtörténik az első csók, és igen nagy dilemmát okoz Katerinának, mi és miért történt pontosan. Hale jogosan érzi megbántottnak magát Kat önállósági mániája miatt, van ezen mit megbeszélniük. Bírtam, hogy a többiek idézőjeles házastársakként tekintenek rájuk, ez vicces beszólásokat eredményezett. Nagyon örültem, hogy a kellő ponton felbukkant újra Nick is, nagyon sajnáltam volna, ha ő kimarad, hisz gyakorlatilag kívülálló, de mégiscsak az ő oldalukon volt az előző akciónál is. És ő kellően emelte a feszültséget a párosunk között. Várom, hová fog ez még fejlődni.
A cselekmény izgalmas, gyors ütemű, igazi kalandregényként működik. Megint utazhattam a szereplőkkel keresztül kasul a világban, és hát a fő helyszín, Monte Carlo igazi telitalálat volt, a végjáték teljesen lenyűgözött, amihez nagyban hozzájárult a tökéletes helyszín és a poénok, amikre utólag jössz rá, mennyire ott volt az orrod előtt.
Meg voltam elégedve a regény végső tanulságával, amit Kat és a bandája csinálnak, ahhoz  egyértelműen csapatmunka  szükséges, ők különösen jók ebben, hiszen egyben családtagok és jó barátok is, akik minden körülmények között számíthatnak egymásra. Nagyon ajánlom ezt a sorozatot minden kalandregényt kedvelő vörös pöttyös rajongónak.

Borító: Imádom, hogy megkaptuk az eredetit.

Kedvenc karakter: Kat, Hale

Szárnyalás:  A Monte Carlo végjáték.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Cuki fiatal szerelem. 

Értékelés: 

 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése