Tóth Gábor Ákos legújabb könyvében a millenniumi Balatonra kalauzol el
bennünket, egész pontosan Balatonfüredre. Bloggereink egy utolsó balatoni
kiruccanásra invitálnak benneteket, mielőtt elbúcsúzunk az idei nyártól.
Tartsatok velünk, és ha ügyesen válaszoltok az állomásokon feltett kérdésekre,
egy nyereménypéldányt is nyerhettek a kötetből!
21. Század Kiadó
384 oldal
Besorolás: történelmi
Édesvízi mediterrán – A kezdetek
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton
partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az
ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel
az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek
előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek
Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj
elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak
benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát
felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a
szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós,
az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a
Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár
alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi
levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves
gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton
partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az
ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Idén Balaton lázban égtem, így egy (majdnem) jelenkori krimi után, most a 19. század végi Balatonhoz utaztam. Mindig is érdekelt, hogy hogyan nézhetett ki a Balaton és azt azt körülvevő városok / falvak a régmúltban, amikor még kevésbé volt felkapott nyaralóhely.
A szerző pedig pontosan ide visz el minket.
A főhősünk egy fiatal újságíró, akit félig büntetésből, félig munkából küldtek le ide, hogy tudósítson a legújabb társasági hírekről, pletykákról. Ő pedig nem túl nagy lelkesedéssel, de leköltözik, megismeri a tősgyökeres füredieket, szerelembe esik, több-kevesebb sikerrel próbál minél eladhatóbb és érdekesebb pletykákat begyűjteni, részt vesz a híres füredi Anna-bálon, találkozik az akkori kor híres embereivel és rajta keresztül betekintést nyerhetünk abba a korba, amikor a Balaton még csak keveseknek volt nyaralóhelye - a gazdagabbak inkább a tengerpartra utaztak, a szegényebbek pedig ide se nagyon jutottak el.
Persze szép lassacskán a hazai "elit" is felfedezi a tó szépségeit, egyre többen építenek villát, járnak le vitorlázni, megalakul a Yacht-klub és néhányan már a tóba is bemerészkednek. De a Balaton aranykora azért még jóval odébb van.
És a Balaton már akkor is csodaszép volt - kevésbé zsúfolt és beépített. A szerző pedig gyönyörűen ír a tájról, Füredről, az ott élő emberekről. Szívesen tettem volna egy időutazást abba a korba és néztem volna meg én is "magyar tengert". Ezek a leírások, ezek a visszatekintések segítettek abban, hogy a kevésbé olvasmányos, vagy a számomra kissé lassú részeket is túléljem.
Mert a főhős nem volt számomra szimpatikus karakter, léha, minden porcikájából érezni, hogy mennyire nem szeretne itt lenni, inkább vissza szeretne jutni a számára otthonos Pestre. De mégis szükségünk van rá, hogy általa megismerjük a régmúlt Balatonját, érdekes betekintést kapjunk az akkori társasági életbe, megtudjunk kevésbé ismert történeteket híres emberekről és csak úgy élvezzük a várost és tavat. A történet végére, azért kapunk egy kis jellemfejlődést, de nekem ez kevés ahhoz, hogy megszeressem a főszereplőnket.
Érdekes volt olvasni arról, hogy akkoriban mi számított az újságok számára is fontos társasági eseményeknek, hogy már akkor léteztek a "szennylapok", amelyeket semmi más nem érdekelt, csak a tragédiák, a botrányok és a főhősünk hiába próbál érdekesebbnél-érdekesebb cikkeket írni a füredi életről, a főnökét semmi nem érdekli, csak az, amin kellően csámcsoghatnak az emberek.
És a regény vége? Nagyon tetszett, ahogyan végül alakultak a dolgok (nem írok semmit, mert nem akarok spoilerezni). Számomra ez a befejezés így, ahogy volt tökéletes.
Összességében tetszett a regény, de őszinte leszek, úgy érzem, hogy az ilyen típusú regényhez még nem értem meg kellően. Voltak zökkenőim, volt, hogy picit pihentetnem is kellett a történetet, de végeredményben megkaptam azt, amit szerettem volna: megismerhettem a 19. századi Balatont és az ott élő embereket.
Borító: Figyelemfelkeltő, kellően retró, imádom! Bár az is igaz, hogy a történet nem annyira romantikus, mint amennyire a borító sugallja.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: a helyszín és a korszak leírása
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: van benne romantika, de nagyon nem ez a történet fő vonala
Értékelés: 
Nyereményjáték:
A Balatoni futár főszereplője, Csengődi, a könyv során több balatoni helyszínen
is megfordult. Minden egyes állomáson koordinátákat találtok, amelyek alapján
megtalálhattok egy-egy nevezetességet a Balaton körül. Az állomáshoz tartozó
rubrikába ennek a nevezetességnek a nevét várjuk.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
46.770513, 17.241255
A blogturné további állomásai:
Szeptember 6. - AmbivalentinaSzeptember 9. - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 10. - Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése