Oldalak

2021. október 31., vasárnap

Cassandra Clare, Wesley Chu: Az elveszett Fehér Könyv (A legősibb átkok #2)

A napokban magyarul is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Az elveszett Fehér Könyv, amelyben Cassandra Clare és Wesley Chu A legősibb átkok sorozatában egy újabb Malec történettel örvendeztet meg bennünket. Kövesd végig a blogturnét, ismerd meg a regényt, és ha szerencsés vagy, egy példányt meg is nyerhetsz!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2021. Vörös pöttyös
464 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,0
Besorolás: Árnyvadász Univerzum, urban fantasy

Malec. ​Számukra egy veszedelmes küldetés a gonosz birodalmába nem egyszerűen munka, hanem romantikus kirándulás.
Az élet szép Magnus Bane és Alec Lightwood számára. Együtt élnek egy mesés lakásban, boszorkánymester fiukkal, Maxszel, aki épp járni kezdett, New York utcái pedig békések és csendesek – mármint épp annyira békések és csendesek, mint általában.
Mígnem egy éjjel két régi ismerős tör be Magnus lakásába, és ellopják tőle a nagy hatalmú Fehér Könyvet. Magnus és Alec, felismerve, hogy a tolvajokat ártalmas erők irányítják, mindent félredobnak, hogy visszaszerezzék a könyvet, mielőtt nagyobb kárt okozhatnak. Egészen Sanghajig kell követniük őket, Clary, Jace, Isabelle és a frissen árnyvadásszá avatott Simon segítségével.
Ám Sanghajban gyorsan kiderül, hogy sokkal nagyobb a baj, mint gondolták. Egy erőszakos támadás miatt Magnus mágiája egyre megbízhatatlanabb lesz, és ha nem tudják a városba özönlő démonok útját állni, jobb híján követniük kell őket oda, ahonnan jöttek – a holtak birodalmába. És amivel szembetalálják magukat, sokkal különösebb és aljasabb, mint amire valaha számíthattak…
Vajon sikerül-e leszámolniuk a fenyegető veszéllyel? És hazaérnek-e időben, mielőtt a gyerekük teljesen kikészíti Alec anyukáját?
Csatlakozz a csapathoz, és éld át a kalandjaikat!

Szerintem semmi szükség arra, hogy elkezdjem ecsetelni, mennyire elkötelezett vagyok az Árnyvadász Univerzum mellett, és minden egyes új olvasmány megjelenését tűkön ülve várom. Ez nálam alap és az is marad, míg le nem zárul minden, akkor meg lehet elölről kezdeni. Amikor először hallottam A legősibb átok sorozatról, boldoggá tett, hogy itt a kedvenc  párosaim egyike, Magnus és Alec lesznek a főszereplők, rájuk épül ez a melléksorozat. (Első rész értékelése ITT) A második részt  olvasva kicsit változott a véleményem, rájöttem, hogy Magnus van leginkább a központban meg  a többi boszorkánymester, a pokol hercegei, a démonokkal való örök küzdelem a béke fenntartásáért. Imádom Cassie-ben, hogy nagy gondot fordít a regényeiben a szerelem különböző formái, pl. az LMBTQ+ megjelentetésére, természetesen a Malec szál sem lesz mellékes a sorozatban, mindössze rájöttem, hogy az első rész kapcsolatépítési folyamata nem lép főcsapássá, és ugyan vannak romantikus pillanatok, sőt, a legnagyobb káoszban is találnak intim együttlétre lehetőséget, a fő mondanivaló azonban nem a kettejük romantikája.
Időben  Az Árnyvadász Akadémia sorozat után és jóval  a Lady Midnight előtti időszakban járunk, tehát a sorozat első részéhez képest 3 évvel később, 2010-ben. Természetesen  Magnus és Alec továbbra is a főszereplők, de ebben a részben csatlakozik a küldetéshez a régi nagy csapat, Clary, Jace, Isabelle, Simon, és ez nekem nagyon jólesett, imádtam viszontlátni őket.

Magnus és Alec a hétköznapok boldogságát élik, nevelik a kis Maxot, aki egy édes kis szeretetgombóc, de 24 órás figyelmet igényel, ugyanis játszás közben rendszeresen felgyújt dolgokat, vagy épp a mennyezeten lógva nevet le az apukáira. Egyik éjjel azonban megjelenik a lakásukban  Sinjun és Ragnor Fell és elviszik a Fehér könyvet, amit Magnus a gyerekkönyvek közé rejtett. Illetve leginkább elöl hagyta, szóval nem volt nehéz megszerezni. Ráadásnak Sinjun egy mágikus tüskés tőrt vág Magnus mellkasába, ami különleges erőt ad neki, csakhogy ez veszélyes dolog, mert egyre többet kíván majd ebből az erőből, és a harmadik vágás után  Sammael szolgálatába kerülhet örökre. A feladat tehát adott, vissza kell szerezniük a Fehér könyvet. A nyomok Sanghajba vezetnek, és Alec ragaszkodik hozzá, hogy ne egyedül induljanak útra. Maxot Alec anyjára hagyják, és a régi bandával indulnak útra, de már a megérkezésük is szó szerint bukdácsolással indul, mert a portálokat  zavarja valami ismeretlen erő.
Már eddig is tudtam, hogy Sanghaj Jem szülővárosa, de nem sejtettem, hogy itt újra találkozhatok vele, sőt a leszármazottaival is, ugyanis ők vezetik a helyi Intézetet. Nagyon tetszett, ahogy a kínai motívumok, az építészet, a legendák mind beépültek a történetbe. A helyi árnyvadászok közül Tian lett a segítségükre, és egyből szimpatikussá tette őt, hogy alvilági szerelme van, amit ugyan a családjaik elfogadnak, de a klávé nem nézné jó szemmel. Mindig jó  látni, hogyan működnek más országban az árnyvadászok, milyenek a helyi Intézetek,  jó volt újra Árnypiacon járni, vagy akár megismerni a helyi különlegességeket. Igazából még a megemlített kínai kaják illatát is érezni véltem. Részletesek és érzékletesek voltak a leírások, szívesen ott lettem volna velük. Részben. Ugyanis a történet nagy része az alvilágban játszódik, Sanghaj negatív verziójában, ami gyakorlatilag a pokol helyi verziója, úgyhogy a társaság immár másodszor is lejut a pokolba Magnus kedvéért.
Engem el tudott varázsolni a cselekményszál, izgultam a harcok során, egészen új problémák merültek itt fel, a portálok ontották magukból a démonokat, küzdelemből nem volt hiány. Mellesleg nem csak díszletnek volt ott a régi banda. Megvolt ugyan a maguk baja,  Jace például azon gondolkodott, elfogadja-e a felkérést a new yorki intézet vezetésére. Ő egyébként nagyon sokszor hozta a régi formáját a beszólásaival, vicces volt, és még mindig hatalmas az egója. Simon volt a legnagyobb gondban, őt mentálisan nagyon megviselte a barátja halála az Akadémián, ezt nem heverte még ki, ő volt az, aki a legtöbb átalakuláson és megpróbáltatáson ment át a közelmútban. Sajnos itt sem kerülik el a borzalmak, miután Sammael pontosan tudja, miért is felelős Simon. Izzy és Clary azért meg kell hagyni, nagyon jól megállták a helyüket, Izzynek volt egy különösen lehengerlő jelenete, ami emlékezetes marad az olvasóknak.

A végső csata után átmenetileg rendeződnek az erőviszonyok, bár Sammael egy nagyon fontos dolgot megtanult Magnustól és barátaitól, a csapatmunka sikert hoz, tehát a pokol hercegeinek is együtt kell fellépniük a fenti világ ellen. Sőt, meg fognak idézni valakit, akinek említése kapcsán igencsak megborzongtam. Milyen jó, hogy a könyv végére egy cuki novella került, ami felemelte a könyvértékelésemet, ami addig a 4 csillag körül állt. Ugyanis eddig a pontig nem voltam eléggé elégedett. Izgalmas a történet és végig feszültségben tartott, de valahogy éreztem, hogy ebben a regényben Cassie kevésbé volt jelen, mint a társszerzője. Voltak ennek is előnyei, de nekem hiányzott nagyon a régi hang. És hát, tudtam, hogy mindenki megmenekül. Zárójelben megjegyzem, hogy kicsit zavart, hogy a mellékszereplők említésekor külön ki volt hangsúlyozva, hogy már felnőttek. A nő, a férfi, így voltak említve gyakran a nevük helyett. Ezt nem kellett volna. Annyi idő még nem telt el, hogy ennyire élesen jelezni kelljen a felnőttségüket.
A záró novellában megkaptam, amit hiányoltam. Annyira, hogy a könnyem is kicsordult egy részletnél, mert Cassie elérte, hogy a szívem eldugott zugában lévő érzelmek is megmozduljanak egy réges-régi kedves szereplő kapcsán,  egy angyalféleség átsuhant felettem abban a pillanatban.
A kedvenc idézetemet a regényből muszáj megosztanom, ez annyira maga Magnus, hogy jellemzőbbet nem is lehet találni.
"– Jelen állás szerint – felelte Magnus – az élet abból áll, hogy újra meg újra a szeretetet választjuk, hiába tudjuk, hogy sebezhetőek leszünk miatta, és hogy később még nagyon fájhat. Talán nem is olyan sokkal később. Igazából nincs is választási lehetőségünk. Vagy a szeretet mellett döntünk, vagy egy üres világban élünk, ahol nincsen senki rajtunk kívül. És úgy aztán tényleg rettenetes leélni egy örökkévalóságot."
Összességében mindenképp csakis ajánlani tudom ezt a sorozatot, számomra akkor is izgalmas volt, ha tisztában voltam azzal, hogy mindenki megmenekül, hiszen már olvastam az időben később történteket. A szerzők kiemelték az összefogás, a szövetség erejét, együtt legyőzhetetlen ez a csapat. Mindezek mellett sokszor előjön az apaság témája, jó volt látni mindkét apukánál a végtelen szeretetet és felelősségtudatot, sosem feledkeztek meg arról, ki várja őket otthon. Maga a cselekményszál kellően izgalmas volt ahhoz, hogy várjam a harmadik részbeli nagy összecsapást, amire minden jel utal, hogy el fog jönni a The Black Volume of the Dead-ben (talán jövőre várható a magyar megjelenés), de ugyanakkor azt is látom, hogy az itt megismert aspektusok részei lesznek a végső sorozatnak, a The Wicked Powers-nek, ami 2023-ban jön ki majd.
Imádtam a rengeteg apró részletet, ami összeköti a történetet a többi könyvvel, az utalásokat, amiken el lehet gondolkodni. És a végén szereplő esemény feltette a koronát a regényre, és felejthetetlenné tette számomra. Igazi árnyvadászoknak nem fog csalódást okozni!
Képek: Pinterest

Borító: Fantasztikus.

Kedvenc karakter: Magnus

Szárnyalás: Ha nem számítom bele a végén a novellát, akkor Izzy jelenete.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Voltak ugyan romantikus pillanatok, minden párosnál, mégsem ezen van a hangsúly. Erőteljesebbnek éreztem az apaság kiemelését.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték
 
Hát lehet nem imádni Malec párosát? :) A mostani nyereményjátékunk során minden állomáson találtok egy Malec idézetet, a feladat, hogy eltaláljátok mely Árnyvadász könyvből idéztünk, és beírjátok a címet a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
 
Feladvány– Árnyvadász vagyok. – jelentette ki Alec. – Erről szól az életem, Magnus. Nem miattad mentem el. Legközelebb szeress bele egy biztosítási kárbecslőbe vagy…
– Alexander. – szakította félbe Magnus. – Nem lesz legközelebb. – Közelebb hajolt, a homlokát Alec homlokának támasztotta, zöld szemével a fiú szemébe nézett.

 
További állomások: 
10.31 Kelly és Lupi olvas
11.02 Readinspo



2021. október 30., szombat

Szaszkó Gabriella: Engedj el - INTERJÚ

 

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!
 
Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás
464 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, bántalmazás
 
James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
 
A blogturnénk utolsó állomásán interjút olvashattok a szerzővel, Szaszkó Gabriellával. Igyekeztem a regényre vonatkozó kérdéseken kívül néhány jövőbeli tervéről is infókat szerezni.
 
Nagyon sok olvasónak lett kedvence a Pennington-testvérek sorozatod, melyet a harmadik résszel lezártál. Honnan jött az ötlet, hogy előzményt írj a sorozathoz és hogyan dőlt el, hogy ez is több részes lesz?
Érdekesen alakult ez, ugyanis a Pennington-testvéreket a Vigyázz rám megírásával lezártam 2015-ben, és meg is írtam közte négy másik regényt – például a MidLife Crisis duológiát –, de folyamatosan a fejemben volt, hogy írni fogok egyszer egy előzményregényt. Csak előzményként gondoltam James-történetére, de amikor elkezdtem írni 2018-ban, megint azt éreztem, hogy ez nagyobb ennél. James maga életre kelt, és végül az Engedj el befejezésénél nagyon adta magát, merre is menjen tovább a történet. Rájöttem, hogy nagyon sok érdekes karakter vár még felfedezésre, például Matthew – James apja –, akikkel szerettem volna jobban megismerkedni. Végül ez a sorozat már azért sem a Pennington-testvérek néven haladt tovább, mert bővítette az univerzumot, a család többi tagjával ismerkedhetünk meg közelebbről.
 
Milyen szálon folytatod ezt a sorozatot az Engedj el után?  Ha nem titok, mesélj erről.
Az Engedj el folytatása most Maradj még munkacímen fut. Ebben a kötetben visszatérek David narrációjához pár évvel később. A könyv középpontjába James naplója kerül és Matthew Pennington – aki ugye David nagyapja –, aki élete vége felé járva szeretne közelebb kerülni az unokájához, David számára pedig újra megnyílik a múlt egy szelete így, hogy megismerkedik az apukája és a nagyapja múltjával is. Ugyan Matthew nem lett nézőpontkarakter a könyvben, de a regényben közelebbről megismerhetjük őt is. A múlt szál pedig szintén onnan folytatódik, ahol abbamaradt az Engedj el – ha erről hirtelen többet mondok, nagyon spoileres leszek!
 
Az Engedj el James Pennington szemszögéből mutatja be a múltat 1977-től, Margarettel való megismerkedésétől kezdve. Olvasóként egy kicsit ismertük őt már a korábbiakból, neked milyen volt az ő bőrébe bújni, miben változott a saját történetében?
Én mindig is tudtam, hogy Jamesben több van, mint amit David elmondásából lehetett tudni. Mialatt az ő bőrébe bújtam, nagyon közel került hozzám, nagyon megszerettem őt. Közben végig azt éreztem, nekem is borzalmasan nehéz elengednem őt és a történetet vele kapcsolatban, talán még sosem éreztem magam ennyire frusztráltnak írás közben. De ugye itt én magam sem igazán változtathattam, hiszen a másik sorozat miatt tudtam, merre kell haladnom, saját magamnak ástam gödröt, és ez szörnyű volt :P Főleg, ahogy egyre többdimenzióssá, hús-vérré vált előttem, színesebbek lettek a vágyai, a motivációi, így még inkább fájdalmas lett a történet.
 
Margaret karaktere meghatározza a korábbi sorozatot és ezt a regényt is. Mesélj arról, honnan jött az ő karaktere és milyen hatásokra alakítottad a személyiségét.
Margaret személyisége is sokban alakult a Pennington-sorozat és az Engedj el írása közben olyan szempontból, hogy úgy érzem, egy gyerek szemszögéből teljesen más ránézni egy bántalmazó szülőre, mint egy házastárséból. Az Engedj el írása közben úgymond már tovább diagnosztizáltam őt, már tudtam, hogy borderline-személyiségzavara van az alkoholizmus és a szülés utáni depresszió mellett, ahogy egyre jobban felfejtettem a családi hátterét is. Akit előzetesen csak „démonként” láttam, most tovább nőtt bennem egy sérült emberré. A karakter alapjait még akkor fektettem le a fejemben, amikor klinikai pszichológia mesterképzésre jártam, ugyanis sok esettanulmányban találkoztam borderline emberekkel, akik sokszor mesterien képesek manipulálni is a környezetüket. Tulajdonképpen ők adták az inspirációt, hogy megalkossam a sérült karakteremet, néha a jegyzeteimből néztem jellemzőket, és igyekeztem őt még hitelesebbé tenni.

Megfeleléskényszer kontra nagybetűs Szabadság. Ha befolyásolhatnád a karakteredet, megváltoztatnád James-t?  Mi az a pont, ahol elszakadna a cérna és a való életben máshogy írnád a sorsát?
Én úgy gondolom, hogy James egyetlen kilépése csak valamilyen más katasztrófával együtt történhetett volna meg, és sajnos nem tudom igazán máshogy elképzelni a sorsát ezen körülmények között. Maximum annyiban, hogy kérhetett volna aktívabban segítséget, de annak is megvolt az oka, hogy miért nem tette. Lebénította a félelem, aztán az apjával kapcsolatban a harag, a büszkeség. Nagyon pesszimista vagyok, de sajnos azt hiszem, a szociális hálónak szinte minden országban borzalmasan fejlődnie kellene, én úgy gondolom, nem elérhető a megfelelő segítség még akkor sem, ha valakinek hatalmas szüksége lenne rá. Annak is utána olvastam, hogy hány és hány apa küzd a gyermekkért olyan anyákkal szemben, akik nem tudják ellátni a gyermekeiket, és főleg a nyolcvanas-kilencvenes években esélyük sem volt megkapni a gyerekeik felett a felügyeleti jogot, mert automatikusan is anyának ítélték a gyerekeket. A Fathers’ Rights Movement most is rengeteg országban dolgozik ezen.
Szóval, ha elszakadna a cérna, James elszökhetne a fiúkkal, akkor viszont utolérné a törvény. Ha egyedül menne el pedig évek hosszú munkájával tudna annyi pénzt szerezni, hogy visszaszerezze a gyerekeit, akik addig vagy az anyjuknál vagy állami gondozásban lennének. Végig úgy éreztem, nincs számára jó választás.
 
Kicsit elszakadva az új könyvtől, beszéljünk másról is. Túl vagy egy időszakon, amikor gyakorlatilag másfél évig önkéntes elvonulásban éltél a pandémia miatt. Miben változtak az írói szokásaid ezalatt? Például többet tudtál írni, vagy inkább többet olvastál a szerkesztő/fordító munkád mellett?
Igen, tényleg másfél évig teljesen elszakadtam a világtól, Magyarországon sem jártam. Azt hiszem, ezt az időszakot mindig nagyon fontosként fogom emlegetni az életemben, mert úgy érzem, sikerült kicsit megállnom, és körbenéznem, ami nagyon fontos, ugyanis általában mindig rohanok a következő dologra, az új feladatokra. Nem mondanám, hogy sokkal többet írtam, bár tavaly befejeztem egy teljes regényt négy hónap alatt, ami meglepően gyors volt. Azt teljesen karanténregénynek érzem, maga a bezártság, az agorafóbia van a középpontjában. Nem tudom, hogy ez a sebesség a karanténnak köszönhető-e, mert inkább azt érzem, hogy tényleg egy kicsit megálltam és magamba szívtam a világot, lenyugodtam, ami lehetséges, hogy majd jóval később fog megmutatkozni majd az írásban. Most viszont készen állok az új tervekre, és haladok előre.
 
Nagyon nehéz témákkal foglalkozol a regényeidben, mi az, ami a hétköznapokban oldja ezt a nyomást?
Most abszolút furán hangzana, ha erre azt a választ adnám, hogy a hétköznapok nyomását csökkentem ezekkel a témákkal? :P Egyébként tényleg ez az igazság. Úgy érzem, ha nálam nehezebb sorsú karakterekkel foglalkozok, a saját életem feszültségei oldódnak. Ez nálam furcsamód kilépés, segít csökkenteni a frusztrációt, hogy felhívom a fontos kérdésekre a figyelmet, hogy foglalkozok valami mással a saját fejemen kívül.
 
Kicsit beszélj a közeljövőről, vannak friss terveid?  Milyen regénytémák foglalkoztatnak hosszútávon?
Hú, rengeteg friss tervem van. Most novemberben, a National Novel Writing Month során megpróbálkozom egy thriller írásával, amibe eddig még sosem mertem belevágni. Emellett írom a Glens Falls sorozat harmadik részét is. Közben angolul írok egy könyvet a szorongásról. De rengeteg minden más is érlelődik folyamatosan a fejemben. Szeretnék majd disztópiát is írni, egy novelláskötetet is összeraktam. Mindenképpen felnőtteknek szóló regényekkel készülök további kemény témákkal.

Köszönöm szépen a válaszokat, és az egész Szaszkó Gabi rajongó tábor nevében mondhatom, nagyon várjuk az új megjelenéseket!

 
 Nyereményjáték
 
A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
 
Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

2021. október 24., vasárnap

T.J. Newman: Zuhanás

 


T. J. Newman évekig dolgozott légiutaskísérőként, első könyvét, a Zuhanást éjszakai járatokon írta, miközben az utasok aludtak. A vérfagyasztó és pörgős thrillerben kemény választás elé állítják egy utasszállító repülőgép kapitányát: a családját menti meg, vagy az utasokat?
Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!

21. Század Kiadó, 2021
334 oldal
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Goodreads: 3,96
Besorolás: thriller

„Nem hagyom, hogy lezuhanjon a gép, és nem hagyom, hogy maguk megöljék a családomat.”

Most szálltál fel egy New Yorkba tartó repülőgépre.
Rajtad kívül még 143 utas van a fedélzeten.
De nem tudod, hogy harminc perce rabolták el a járat kapitányának családját.
Ahhoz, hogy a pilóta családja életben maradjon, mindenkinek meg kell halnia a gépen.
A családja csak akkor élheti túl, ha a pilóta követi az emberrablók utasításait, és szántszándékkal hagyja lezuhanni a repülőt.
Kellemes utat.
T.J. Newman könyvesbolti eladóból lett légikísérő, a Virgin America és az Alaska Airlines légitársaságoknál dolgozott 2011-től 2021-ig. A Zuhanás nagy részét éjszakai repülőutakon írta, miközben az utasok aludtak. Az arizonai Phoenixben él.
Ne maradj le az év egyik legjobban várt thrilleréről, iratkozz fel az értesítőre!

Ennek a könyvnek szintén a borítója fogott meg.. meg a fülszövege is persze, mert a szakmámhoz kapcsolódóan érdekel minden, ami a (polgári) repüléssel kapcsolatos. Mellette rettentően kíváncsi voltam, hogy tud-e ez a téma (gépeltérítés) valami újat mutatni, mert ha őszinte akarok lenni, szerintem már nagyjából kimerítettek a könyvek és filmek szinte mindent, ami az eltérítéssel kapcsolatos. Hogy tudott-e újat mutatni? Részben igen, részben nem. De az biztos, hogy egy rettentő pörgős, izgalmas, akciódús regényt olvashattam, aminél minden oldal után azt éreztem, hogy ez a történet filmvászonra kívánkozik.

A történet már az első mondatával hatalmasat üt:

"A nő ölébe pottyanó cipőben még benne volt a láb".

Na így se kezdődik túl sok regény :D. Az első pár oldalon kapunk egy rettentő véres, repülős tragédiát, a gépen robbanó bomba utáni káoszt és kétségbeesést... Ez a pár oldal úgy felpörgeti a történetet, hogy utána már nem nagyon ül le a történet.
Bill pilóta. Egy belföldi járat megbecsült és vén róka pilótája. Egy alkalommal épp egy Los Angeles - New York közötti járaton dolgozik, amikor kap egy videót, ahol a felesége és a két kisgyermeke a tét abban a "játékban", hogy vagy a gépet töröd darabokra egy kijelölt helyre irányítva vagy a családod hal meg... Na ez az a helyzet, amikor próbálj okos lenni.. hisz a kapitány mindene a családja, de a kötelességtudata (és emberiessége) sem engedi azt, hogy "simán" megöljön 143 embert (és saját magát).

A regényen tökéletesen látszik, hogy a szerzője a szakmában dolgozik, mert olyan részletesen, olyan hűen fest le mindent, ami a repüléssel kapcsolatos, hogy ezt így csak egy olyan ember ismerheti, aki ebben a közegben dolgozott. És az is látszik, hogy melyik munkahely volt az övé (azon kívül, hogy többször is említésre kerül a köszönetnyilvánításban, a fülszövegben is). Mert hiába a kapitány a főszereplő, hiába ő az, akinek szurkolunk, hogy helyes döntést hozzon, hiába van ott a minden lében kanál FBI ügynök, aki mindent megtesz, hogy megmentse a gépet, de akkor is a szememben a legjobb karakter, akit feltétel nélkül imádtam, a tetteiért, a hozzáállásáért, az Jo volt, az egyik légiutas kísérő. Ha nagyon szépen akarom megfogalmazni, akkor ez a regény egy óda a légiutas kísérőkhöz. A szerző gyönyörűen mutatja be, hogy az ebben a munkakörben dolgozók mennyivel többek mint "étel és italkínálók", mint akik "szigorúan ellenőrzik, hogy mindenkinek be van-e kapcsolva a biztonsági öve és kikapcsolta-e a telefonját". Ők ennél jóval többek. Az írónő pedig erre mutat rá a regényével. Mindamellett, ez egy tényleg nagyon izgalmas történet és bár, ahogy fentebb írtam, teljesen újat nem adott a már ismert gépeltérítős történetekhez, de egyszerűen így sem tudtam letenni a regényt, folyamatosan izgatott, hogy mi lesz a végkifejlet.
Párhuzamosan folyt két szálon a történet, nem tudom melyik volt az izgalmasabb.. a fenti, ahol a kapitány és a személyzet próbált rájönni, hogy ki lehet a "B terv", az eltérítő fenti segítője és hogy tudják kicselezni vagy a lenti.. ahol pedig az FBI próbált rájönni, hogy merre lehet a kapitány családja és vajon hol akarnak lecsapni a gépeltérítők...
Igazából egy dolog volt számomra picit csalódás, az pedig a "miért"... a problémát igen, valósnak éreztem, de hogy pontosan mit akartak ezzel elérni az elkövetők, az nem volt világos még a regény végén sem. 

Összességében egy rettentő jó debütáló regényt olvashattam, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti az akciódús thrillereket, a gépeltérítőst sztorikat, picit többet (vagy már a meglévő tudása mellé még többet) szeretne tudni a polgári repülésről és a légiutaskísérőkről.
Én pedig rettentően köszönöm, hogy elolvashattam ezt a regényt és tuti, hogy az írónő további regényeire is kíváncsi leszek!

Borító: Nagyon látványos, figyelemfelkeltő, tökéletes ehhez a regényhez!

Kedvenc karakter: Jo

Szárnyalás: a történet lendületessége

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom, izgalom és izgalom

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A repülőgép-eltérítés témája rengeteg filmet megihletett már. Játékunkban olyan nagy sikerű filmek címét keressük, amelyekben terroristák vették át az uralmat a fedélzeten. A megadott képek alapján találjátok ki a film címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Október 21 - A Szofisztikált Macska
Október 24 - Kelly és Lupi olvas
Október 25 - Könyv és más
Október 27 - Spirit Bliss A Sárga könyves út

2021. október 22., péntek

Szaszkó Gabriella: Engedj el (Glens Falls #1)


A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!
 
Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás
464 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, bántalmazás
 
James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
 
A bejegyzés nem kedvez azoknak, akik nem olvasták a Pennington-testvéreket.
Nem először olvastam ezt a regényt, ugyanis kiadói kérésre két évvel ezelőtt már sort kerítettem rá, és véleményeztem is a kiadó felé. Emlékszem, hogy akkor is hosszan a hatása alá kerültem, rémálmom is volt, ahogy most is, valahogy a tudatalattim nem tud befogadni olyan mértékű tehetetlen dühöt, amit kivált belőlem ez a történet. Nem is tudtam bájcsevegni a könyvről, elég keményen megírtam, hogy Maggie karaktere kikészített, James még erre is rátett egy lapáttal, szóval nem voltam boldog, amikor befejeztem az olvasást, nem volt meg az a bizonyos sóhajtás, mint általában. Most már sokkal higgadtabban olvastam újra, jobban bele tudtam merülni, de mégsem úsztam meg, hogy újra a padlóra küldjön ez a két karakter.
James, egy jómódú new yorki ügyvéd fia, egyetemre jár, próbál megfelelni  az apja elvárásainak, de természetesen nem mond nemet ha a barátai bulizni hívják. Teljesen véletlenül ismeri meg az alig 17 éves vidéki Margaretet, aki a szépségével valósággal megbabonázza, és a bárban való italozás után már együtt folytatják a szórakozást a barátja házibulijában. Gyakorlatilag mindketten részegek, mikor megtörténik a dolog, aminek következményeivel pár hét múlva James szembesülni kényszerül. A döbbenet után megbeszélik az abortuszt, amit James fizetne, de a lány nem megy el, és Jamest nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, megkeresi a lányt. Kiderül, hogy az alkoholista, züllött életű, erőszakos apja nem engedte el, és ha nem akarja, hogy mocsadék körülmények közé szülessen a gyereke, fel kell adnia az eddigi életét és el kell vennie feleségül a születendő gyermeke anyját. James apjának első dolga kitagadni a fiát, de szerencsére az egyetemi pénzéből tud venni egy kisvárosi házat, ahol elkezdhetik a közös életüket Maggie-vel. Csakhogy a szülés a legrosszabbat hozza ki a lányból, úgy érzi oda a szépsége, nem foglalkozik a kicsivel, főleg, mikor kiderül, hogy nem kislány a baba, amire ő annyira számított. Jamesnek egyedül kell megbirkóznia az etetéstől kezdve a pelenkázásig mindennel, miközben fogytán a pénzük, munkába kellene állnia. Csakhogy Maggie szülés utáni depressziója nem akar múlni, gyógyszerek helyett az alkoholt választja, átmeneti javulást az hoz, hogy a kisvárosi szomszédság nem győzi csodálni a szép gyereket, a képet, amit magukról mutatnak, így kicsit összeszedi magát. Még Jamest is meg tudja vezetni, legalábbis a farkán keresztül, ugyanis hipp-hopp úton van a második baba is. Amikor újra kisfia születik, Maggie kifordul magából, nem érdekli más, csak hogy meglegyen az alkoholadagja, szép ruhákat vehessen magának, és hogy a legjobb képet mutathassa a külvilág felé.

Gabi szomorkás, lírai hangvételű nyelvezetét nagyon szeretem, ebben a regényben sem kellett más stílust megszokni. Az idősíkok közötti váltások is kedvenc eszköze, ebben a regényben 1994 augusztusától indul a jelen, és 1977-től emlékezik a múltra, aztán 1995 februárjában ér össze a két idővonal. Naplót kezd írni ugyanis James, valahogy megérzi, hogy írásban is rögzíteni kell az emlékeit, szükség lehet még rá. Tehát magával az írással nem volt semmi problémám, engem a karakterek taglóztak le.
Maggie karaktere számomra visszataszító. Nem volt őbenne különösebb számítás a legelején, sodródott az árral, és igazából akkor döbbent rá a szerencséjére, amikor megtörtént ténylegesen az esküvő. Nem erőszakolta rá magát Jamesre, semmilyen értelemben. A szexbe ketten mentek bele, és a felelősségvállalásnál sem éreztem, hogy Jamesnek nem lenne más döntési lehetősége. Szóval én nem láttam Maggie-ben az első pillanattól az ármánykodást és számítást. Az esküvő után viszont foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy na lám, megcsinálta, kiszabadult az apja árnyékából és sikerülhet "normálisan" élni, felfelé kapaszkodni. Csakhogy a múlt sebei nem gyógyulnak olyan könnyen, főleg, ha a zsigerekig érnek. Sok  mindent megmagyaráz, ami kiskorától érte őt az apja révén, ami csak ebben a regényben derül ki. Mégis, nem értettem, hogyan nem látja, hogy meg kellene becsülnie a szerencséjét. A legjobbat kéne kihozni a helyzetből, de ő nem fogja ezt fel. Nálam ott vágta el magát, ahogy nem törődött a gyerekekkel, nem alakult ki az anyaság, csak alig minimális szinten. Ezt fel sem tudom fogni. Nem tudtam ugyanis nem anyaként olvasni a történetet, tudom, milyen két nehéz szülés, és a szülés utáni depresszióról is van fogalmam. Olyat már láttam, hogy egy anya gondolkodás nélkül elhagyja a gyerekét, akár a kórházban, akár később, hátat fordítva a családnak, de ilyenről még nem olvastam, hogy egyáltalán nem működnek az anyai ösztönök. Nem etet, nem tesz tisztába, felhangosítja a TV-t, hogy elnyomja a sírás hangját. Aztán később odáig jut a kötődés hiánya, hogy bűntudat nélkül elkezdi verni őket, büntetni és aztán még tovább jut, a molesztálásig. Azon gondolkodtam végig, hogy mi lett volna, ha néha látok rajta érzelmeket, vagy időnként egy jó szót, vagy valódi mosolyt, kedvességet. Nem volt ilyen, pedig akkor felcsillant volna a remény. Ez a kontraszt hiányzott, így egysíkúnak találtam a karaktert. A másik fura dolog vele kapcsolatban, hogy sosem hibázott. Pedig nincs olyan széria, ami mindig egy oldalnak kedvez. Egy olyan országban, ahol erős a szociális háló, tele van a környék otthonülő, figyelő szomszédokkal, soha de soha nem lepleződött le ez a nő, ez hihetetlen. A nálunk megszokott védőnőhálózat ugyan nincs ilyen formában, de minden intézményben van nurse, ovikban, iskolákban, kizártnak tartom,  hogy egy ilyen bántalmazás ne derüljön ki ilyen hosszú ideig, hiszen egy tragédiánál elővehetik a tanárokat is.
James. Az ég szerelmére, annyira másnak akartam látni. Annyira vártam, minden egyes oldalon, hogy segítséget kérjen, hogy belássa, hogy nem bírja egyedül végigcsinálni. Annyi rossz döntést hozott, meggyőzve magát arról, hogy a gyerekek érdekében teszi, és nem látta be, hogy csak egyre lejjebb jut. Voltak lehetőségek, csak be kellett volna látnia, hogy ha átmenetileg el is szakadna a fiúktól, be tudná bizonyítani az igazságot. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg a gyerekeket is meghallgatná a hatóság? Azt hiszem a 80-90-es években, egy menő ügyvéd apával tudott volna mit kezdeni. Mert az apja igenis mellé állt, igaz csak egyszer, de azt nem kellett volna elszalasztania. Nagyon haragudtam Jamesre ekkor, de még jobban azokban a hetekben, amikor szinte elmenekült otthonról és teljes két hetet Madisonnal töltött, aminek még értelme sem lett, pláne, hogy Davidet szétverte épp az anyja. 
Szörnyű, de azt kell mondanom, James 17 éven keresztül félt a beteg, alkoholista feleségétől, aki a szeme láttára tette tönkre a fiait. Chris hiába figyelmeztette, végül David látta jól, és ő meg is mondta az apjának, hogy már késő, sosem volt képes megvédeni őket. James persze alapvetően jó ember, de hagyta magát ennyi éven át megfélemlíteni, ezt nem tudom megbocsátani.
A vége tökéletes. Többször is elolvastam, és pont olyan zavaros, mint ahogy James érezte magát abban az állapotban, az utolsó útján. A végső gondolataiban érezni rajta a megkönnyebbülést, hogy már nincs rajta több teher, szinte boldog. Az epilógusért külön köszönet, ez azért adott egy kis megnyugvást, hogy legalább Davidnek van esélye megbirkózni az élettel.
 
Adja magát a kérdés, mindenképp kell ismerni a Pennington-fiúk sorozatot az előzményekhez? Nem feltétlenül szükséges, sőt, szerintem sokkal nagyobbat üt, ha nem ismeri az olvasó a végét, ugyanis pont a tragikus vég az, amit a fősorozat olvasói már ismernek. Az epilógust viszont nehéz így megérteni, őket letaglózhatja megnyugvás helyett. 
Azt hiszem a fentieken látszik, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv. Ezért jó. Ezért szeretem és gyűlölöm egyszerre.
Fogalmam sincs, miről fog szólni a Glens Falls sorozat többi része. Tulajdonképpen mindegy, mert egy függő bejegyzését olvastátok épp.
Képek: Pinterest
 
Borító: Nagyon eltalált.
 
Kedvenc karakter: Chris, David

Szárnyalás: A new yorki kirándulás.

Mélyrepülés: Nem szerettem James álmait, túl ijesztőek.

Érzelmi mérce:  Nagyon megterhelő érzelmileg, csakis felnőtteknek ajánlom.

Értékelés: 


 
 Nyereményjáték

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
 
Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

2021. október 19., kedd

Penelope Bloom: Her Bush - Megöntözném (Vonzódás tárgyai #6)


A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Vonzódás tárgyai sorozatának hatodik része  a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub négy bloggere a Her Bush - Megöntözném regényről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni a regény egy példányát.
 
Maxim Könyvkiadó Passion válogatás 2021. október 11.
240 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 4,21
Besorolás: Felnőtt, romantikus, humor

Valahogy minden rosszul alakult, amikor a sövényét nyírtam. Véletlenül kissé… félreérthető alakúra formáltam, olyasmire, amit nem biztos, hogy szívesen látna bárki a kertjében. Amikor először találkoztam Harry Barnidge-dzsal, az agyam azonnal átkapcsolt ősi, ösztönös üzemmódba. nevetséges fantáziaképek villantak be: hogy Harry fejbe billent egy kőbunkóval, becipel a barlangjába stb. A szókincsem erőteljesen lecsökkent, és talán kissé nyáladzani is kezdtem. De nem foglalkozhatok ezzel! Az egyetlen fontos dolog az életemben az, hogy a húgom álmait valóra váltsam. És eddig valahogy mindent sikerült elbaltáznom, úgyhogy most sikerülnie kell. Szóval, amikor Mr. Szívtipró felajánlja nekem, hogy segít egyengetni a véletlennek köszönhető művészkarrieremet, nem mondhatok nemet. Ahogy a régi mondás tartja, ha már felállítottad, minden megoldódik magától. Vagy valami ehhez hasonló. 
Az új kertészem mindent fogott, és teljesen a feje tetejére állította. Rengeteg nő próbálkozott már azzal, hogy felkeltse az érdeklődésemet, de Nell sövénye volt a legmerészebb. Mármint beszélgettünk, aztán egyszer csak a háromméteres növényből… Az lett, ami. Aztán meg az ország legnagyobb művészkritikusa kikiáltotta a sövényt művészeti alkotásként, így felajánlottam, hogy az ügynöke leszek… most már csak arról kell meggyőznöm, hogy többre vágyom munkakapcsolatnál. nem számít, milyen árat fizetek érte. És az sem, ha a legnagyobb riválisom megfenyeget, hogy tönkretesz, ha elmondom róla az igazságot.

Elérkeztünk a sorozat hatodik részéhez, melyben az előző részben megismert író, Peter Barnidge öccse és egyben menedzsere, Harry Barnidge a főhős, egy újabb lehengerlő külsővel rendelkező gazdag álompasi. Már megtudhattam róla korábban, hogy egy ideje nem kergeti a nőket, pár csalódás után megcsömörlött a kapcsolatoktól, hónapok óta szünetet tart.  A munkájának szenteli minden idejét, most is épp egy új könyvbemutatóra készül, amit a saját házának kertjében szeretne megrendezni, ezért felfogad egy kertrendező vállalkozást, akik fel is vonulnak egyik hajnalban, hogy rendbe szedjék a növényzetet. Köztük van Nell, a fiatal, csinos lány, aki répaszínű hajával azonnal felhívja magára az edzőterméből kibámuló tulajdonos figyelmét. Olyannyira, hogy Harry ki is megy hozzá, miután látja, hogy hosszú órák alatt, míg ő végzett az edzéssel és zuhanyzással, a lány alig haladt, amit megnyirbált az viszont művészi pontosságú. 

Kellemes kis beszélgetés alakul ki közöttük, miután Harry kihúzza a lányt a bokor mélyéről, és irányadásnak közli vele, hogy valami különlegeset vár el tőle, például alakítson szobrokat a sövényből, pontosan egy pingvint, amint az épp hóembert épít. Nos, Nellnek esze ágában sincs elárulni, hogy most végez életében először ilyen munkát. Viszont  igenis van művészi érzéke, szóval készen áll a nagy feladatra. Nem kell mocskos fantázia hozzá, hogy elképzelje az olvasó, hogy mit formál a szobor, ami egy pingvint akar ábrázolni a lába előtt két hatalmas hógolyóval. Régen nevettem ekkorát, mint ezen a poénon, lehet, hogy mások szerint nem vagyok komplett, vagy csak nem voltam elég fáradt épp, de én fetrengtem a röhögéstől ezen a jeleneten, nagyon jól részletezte a szerző. Kialakul Harry és Nell között egy kedves évődés, amit nem zavar meg a saját bénázásuk, valahogy természetes mindkettejüknek, hogy nem tökéletesek. Nellnek szerencsésen alakul a "karrierje", egy művészetekben járatos hölgy felkarolja őt és az alkotását az esti bulin, amire Harry meghívja, innentől úgy tűnik meg fog változni az élete. Persze hogy legyen valami akadály is a történetben, felbukkan egy helyes pasi, aki vállalná az ügynöki munkákat a lány körül, de Harry ismeri korábbról és tudja, hogy egy nőcsábászról van szó, aki az alkalmazottaival és az ügyfeleivel is gátlástalanul kikezd. Nem könnyű ezt Nell tudomására hozni, hogy ne tűnjön nyomulósnak,  sajnos a lány pont most van túl egy birtoklási problémákkal küzdő pasin, szóval a helyzet bonyolulttá válik. Szerencsére vannak jóbarátok, akiket be lehet vetni mindenféle cselszövésekre, ők kisegítik Harryt, miután látják rajta, hogy itt olyan lányról van szó, akivel komolyra is fordulhatnak a dolgok. 
Őszintén szólva Penelope Bloom hatodik könyve után már nem tudok újat mondani a  stílusáról, ez a rész is roppant szórakoztató volt, talán az egyik legviccesebb a sorozatból. Rengeteg szellemes párbeszéd kapott helyet, és a történet is szépen keretezte a szerelem kialakulását. A humor nagy adagban célozta  meg a társadalom bizonyos rétegét, akik csillió dollárokat képesek kiadni minden szarra, ami eléjük kerül művészet  címszó alatt. Ezen tényleg csak nevetni lehet, megérdemlik a kifigurázást. A karakterek közül Harry volt részletesebben megformálva, talán azért éreztem így, mert már ismertem, de az is lehet, hogy a szerző tökéletesen ír férfi szemszöget és ezért jobban tetszett. A lány kicsit bizonytalan karakter és sajnos nem sok derült ki a korábbi életéből, a még fiatalabb koráról, de ennek ellenére megkedveltem őt is, jól tudta kezelni a saját botladozásait. Nell végül tényleg tehetséges szobrásznak bizonyult, a lakásában számos szobor hevert eldugdosva, ami a végén azért megtalálta a közönségét, köszönhetően Harry zseniális ötletének. 
Mint fentebb említettem felbukkantak a korábbi szereplők is, közülük William vitte a pálmát, sőt, ő még saját fejezetet is kapott. A Nagyika is feltűnt, bár ő most visszafogottan szerepelt.  
Azt hiszem szükségem van időről időre kezembe venni egy-egy hasonló regényt, mert teljesen ki tudnak kapcsolni a hétköznapokból. A terjedelme nem túl hosszú, hétvégén egy délután-este alatt kiolvasható. Talán az összes eddigi rész közül ez tartalmazta a legkevesebb szexet, de ez teljesen rendben is volt, a karaktereknek nem is állt volna jól ennél vadabb vagy merészebb kapcsolat. Aranyosak voltak, megtalálták a szerelmet egymásban, kaptam egy cuki epilógust is a végére. Megadtam a négy pontot a történetnek, mert megtette a feladatát, kikapcsolt, jót szórakoztam rajta és a maga kategóriájában megérdemli ezt az értékelést.
Azt nem tudom, a kiadónak vannak-e további tervei a szerzővel kapcsolatban, de ahogy nézegettem még négy különböző humoros sorozata van, lehet válogatni.
Képek: Pinterest

Borító: Sorozatba illő, bár nem jelenik meg a lényeg.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A régi szereplők felbukkanása, William fejezete.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Nem ölel fel hosszú időt a regény, a szikra az első találkozásnál kialakul és egy cuki kibontakozásnak lehettem tanúja, lényegében egyetlen szexjelenettel.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 
Játék:
 
A különlegesen formált bokrok a játékunk tárgyai, nagyon egyszerűen csak fel kell ismernetek, milyen állatot formáznak a képen látható bokorszobrok. Minden állomások írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába az állatneveket.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
 

Állomások
Blogturné Klub

10.19 Kelly és Lupi olvas
10.22 Betonka szerint a világ...
10.25 Dreamworld
10.28 Hagyjatok! Olvasok!



2021. október 12., kedd

Susan Dennard: Truthwitch - Igazságboszorka (Boszorkafölde #1)

 
Könyvmolyképző Kiadó elhozta nektek Susan Dennard New York bestseller listás sorozatának, a Boszorkaföldének az első részét, az Igazságboszorkát. Tartsatok a Blogturné 7 bloggerével, olvassátok el az értékeléseket, a sorozathoz tartozó extrákat és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét!
 
 Könyvmolyképző, 2021
496 oldal
Fordította: Soponyai Alexandra Bianka
Goodreads: 3,83
Besorolás: fantasy, YA, romantikus,

Együtt ​megválthatjuk a világot?

Boszorkaföldén majdnem olyan sokféle varázserő létezik, mint ahányféle módon bajba lehet keveredni – és a mindenre elszánt Safiya és Iseult ezt mindenkinél jobban tudja.
Safiya igazságboszorka, vagyis képes az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól. Nagy hatalommal járó varázserő az övé, olyannyira, hogy egyesek még a gyilkosságtól sem rettennének vissza, ha így a saját oldalukon tudhatnák. Ez különösen igaz a nemességre, arra a társadalmi rétegre, ahová Safi is tartozik. A lánynak ezért titokban kell tartania a képességeit, nehogy bábuvá váljon a birodalmak közti játszmában.
Iseult fonálboszorka, aki látja az életeket átszövő fonalakat – a saját szívéből kiinduló fonalak azonban láthatatlanok számára. Az ő és Safi közt szövődött különös barátságnak köszönhetően a kitaszított lány egy vakmerő kalandokkal teli életbe csöppen, amelyben hűvös nyugalma tökéletes ellenpontja Safiya forrófejű, lobbanékony természetének.
A két lány nem vágyik másra, mint szabadon élni az életet, ám Boszorkafölde fölött a háború fellegei gyülekeznek. Safinak és Iseultnak egy bosszúszomjas vérboszorkával a nyomukban császárokkal, hercegekkel és zsoldosokkal kell megküzdenie, akik bármit megtennének azért, hogy megkaparintsanak egy igazságboszorkát. Vajon az eszes Merik herceg mennyire tud a segítségükre lenni?
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Ez a regény tipikus esete annak, hogy a borítót megláttam, beleszerettem és azonnal tudni akartam, hogy mit rejt ez a gyönyörűség. Őszinte leszek, pár értékelésbe azért beleolvastam a Goodreadsen, de mivel kapott a regény hideget és meleget is bőven, ezért még inkább érdekelt, hogy miről is szólhat.

A regény fő cselekményszála két fiatal lány köré összpontosul, mind a kettőjük boszorka, különleges képességekkel. Safi, az egyik főhősünk igazi különlegesség, igazságboszorka, képes a hazugságot és az igazságot megkülönböztetni egymástól. Ilyen boszorkából nincs túl sok, ezért nem véletlen, hogy igen keresett ez a "tudás", főleg a hatalmasságok körében. A barátnője, Iseult pedig fonálboszorka, ő látja az embereket összekötő szálakat, az érzelmeket. Az ő "tudása" elég gyakori, így ő úgymond biztonságban van.
Ők ketten semmi mást nem szeretnének, mint nyugalomban élni, azonban Safi miatt ez lehetetlen. Mindenki rá vadászik, szeretné megszerezni magának. Főleg, mert háború közeleg, ármányokkal, árulásokkal telve, ahol szinte életbevágó, hogy tudja mindenki a másikról, hogy igazat mond-e....

Forrás
Hát én nem hallgatok azokra az értékelésekre, amelyek szerint ez a regény picit túl van hypelva. Egyszerűen imádtam az elejétől kezdve a végéig és alig várom, hogy a folytatást a kezemben tarthassam.
A főszereplőkért egyszerűen odavoltam. Akár a szenvedélyes, néha picit túl heves, vakmerő, féktelen Safiról beszélünk, vagy a jóval nyugodtabb, átgondoltabb, okosabb párjáról, Iseulról, de ugyanide számítom Merik hercegét, aki az embereihez való végtelen hűségével, a temperamentumosságával és a tánctudásával!! (erre még visszatérek) vett le a lábamról. De persze a "sötét oldalnak" is megvan a tökéletes hőse, Audean, a vérboszorka, aki a lányokra vadászik és nyomában halál és rettegés jár. Az ő karakterét is imádtam, mert bár első ránézésre gonosz, de egy rettentően összetett karakter és mivel ő is saját szemszöget kap, így azért hamar kiderül, hogy ő sem kifejezetten "fekete", hanem annál jóval árnyaltabb személyiség.

A világfelépítést is szerettem nagyon. Hatalmas birodalom, politikai csatározások, különleges vallások, legendák és hidedelmek - mind a regényt jellemezték. Igen, lehet mondani rá, hogy sok kérdés nyitott maradt és nem kaptunk sok mindenre választ, de könyörgöm, ez egy sorozat első része. Ha már itt mindent megtudunk, akkor mit várhatunk a többi résztől? Én úgy éreztem, hogy az írónő pont annyi információt osztott meg velünk erről a világról, amennyire épp szükségünk volt. Ahogy majd haladunk a történetben (remélhetőleg) egyre jobban megismerünk mindent.

Ami fontos még nagyon, hogy a regény rettentő akciódús. Látszik, hogy az írónő sok videójátékot játszik, imádja a pörgős, akcióban gazdag történeteket és ezeket ügyesen át is tette a regényébe. Tengeri csata, tengeri szörnyekkel való küzdelem, szárazföldi harcok és persze a lányok valami brutálisan forgatják a pengéiket. De mindemellett a legfontosabb eleme a regénynek, a barátság. Két nő közti barátság. Ami annyira erős, hogy ilyet ritkán olvasni YA regényekben. Két teljesen különböző származású és hátterű lány, akiket az élet egymás mellé sodor és örök barátságot fogadnak. Mind a kettő más karakter, ugye az egyik forrófejű, a másik nyugodtabb, az egyik vakmerő, a másik átgondoltabban dönt - de mégis, tökéletesen kiegészítik egymást és vállvetve küzdenek egymásért. Imádtam a kettőjük közti kapcsolatot!

Természetesen nem lehet elmenni a romantikus szál mellett sem, pedig az még csak alig kialakulóban van. Merik és Safi... úristen, ritkán olvasni / érezni ilyen kémiát, mint ami ezen két szereplő között van. És nem, nem kell egyelőre még semmi testiség - hiszen YA történetről beszélünk, elég egy nézés, egy érintés és persze a TÁNC. Az eddig olvasott YA fantasy regényeim közül ők ketten adták elő az egyik legforróbb közös táncot. Szinte már határolta a +18-s karikát is. Ha ezek után nem lesznek ők ketten (majd persze a későbbiekben, mert egyelőre még fontosabb dolgok várnak rájuk) egy pár, akkor megeszem a kalapomat :D.

Összességében a regényt, ahogy már fentebb is írtam, imádtam. Sok esetben éreztem apróbb - nagyobb hasonlóságokat Sarah J. Maas stíusához - ami, mint kiderült, nem véletlen, hiszen nagyon jó barátnők Susannal. Mindenkinek ajánlom a történetet, aki egy nagyon összetett világról, szerethető főhősökről, izgalmas cselekményekről szeretne olvasni (és persze a TÁNC-ot ne feledjük.. amit többször is újra végig kellett olvasnom:D).

Borító: jajajajajajj, elvesztem, csodaszép, látványos, figyelemfelkeltő - imádom!

Kedvenc karakter: Safi, Merik

Szárnyalás: a történet és a főszereplők közti szoros kötelék és persze a romantikus szál!

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: huh... voltak forró jelenetek, de mennyire forróak! De minden a YA keretei között maradva

Értékelés: 

Nyereményjáték:
A sorozat első részében a főszereplőink sok időt töltenek tengeren. Így a játékunk is a tengerekhez kapcsolódik. Minden blogon találtok egy leírás egy tengerről. Megfejtésül a tengerek nevét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ausztrália északkeleti részén lévő peremtenger. Itt található Földünk legnagyobb korallzátonya, a Nagy-korallzátony.


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Október 6 - Hagyjatok!Olvasok!
Október 8 - Dreamworld - extra
Október 10 - Utószó
Október 12 - Kelly & Lupi olvas
Október 14 - Sorok között
Október 18 - Könyv és más
Október 20 - Dreamworld