272 oldal
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Goodreads: 3,65
Besorolás: felnőtt, mágikus realizmus
Ön is vágyott már rá, hogy Monsieur Perdu irodalmi gyógyszertárában keresgéljen? Íme a kedvenc regénye, a szerelemről szóló könyv Nina George világhírű bestselleréből, a Levendulaszobából: Déli fények. Lírai regény a szerelemről, provence-i langyos nyáréjszakák varázsáról és az élet utáni sóvárgásról.
Nina George világhírű bestsellerében, a Levendulaszobában a „könyv a könyvben”, vagyis az ismeretlen szerző, Sanary Déli fények című műve Monsieur Perdu irodalmi gyógyszertárának a szíve: „A Déli fények volt az egyetlen, amely anélkül érintette meg, hogy megsebezte volna. A Déli fényeket olvasni maga volt a homeopátiás boldogság-dózis.”
Nina George, bestseller szerző az új regényével megajándékozza az olvasót azzal a könyvvel, amely Monsieur Perdu életének horgonya, és amely az utazása során irányt mutat neki: a Déli fények történet a szerelemről a maga összes csodálatos alakjában. Mese és vigasztalás, akárcsak egy séta a kávézók és kivilágított ablakok mentén, a tágas láthatáron, amely olyan lágy Provence déli fényében, ahol minden arc mögött el nem mesélt vágy rejtőzik a fenntartások nélküli élet után.
Most végre elolvashatjuk a szerelem teljes történetét.
Nina George világhírű bestsellerében, a Levendulaszobában a „könyv a könyvben”, vagyis az ismeretlen szerző, Sanary Déli fények című műve Monsieur Perdu irodalmi gyógyszertárának a szíve: „A Déli fények volt az egyetlen, amely anélkül érintette meg, hogy megsebezte volna. A Déli fényeket olvasni maga volt a homeopátiás boldogság-dózis.”
Nina George, bestseller szerző az új regényével megajándékozza az olvasót azzal a könyvvel, amely Monsieur Perdu életének horgonya, és amely az utazása során irányt mutat neki: a Déli fények történet a szerelemről a maga összes csodálatos alakjában. Mese és vigasztalás, akárcsak egy séta a kávézók és kivilágított ablakok mentén, a tágas láthatáron, amely olyan lágy Provence déli fényében, ahol minden arc mögött el nem mesélt vágy rejtőzik a fenntartások nélküli élet után.
Most végre elolvashatjuk a szerelem teljes történetét.
Csaknem pontosan hét évvel ezelőtt turnéztam a szerző Levendulaszoba című könyvével, ami különleges hatással volt rám, abban az évben, 2014-ben az általam olvasott könyvek közül a legjobb felnőtt könyvnek választottam, és valóban gyógyír volt a lelkemnek. A Déli fények fülszövege lényegében nem is árul el sokat a regényről, inkább azt részletezi, hogy ez volt az a regény, ami a Levendulaszoba főhősének, Monsieur Perdunak volt a kedvenc regénye, amit sokat emlegetett abban a történetben. Nos, Nina George a regény végén olvasható megjegyzésben elárulta, hogy rengetegen érdeklődtek a Levendulaszoba megjelenése után, hol olvasható a Déli fények? Igazi regény, vagy kitalált? Végül részben olvasói nyomásra megírta ezt a regényt, amely igazán különleges lett.
Az első nem mindennapi adalék az, hogy ezt a regényt a Szerelem szemszögéből olvashatjuk, a szerelem megszemélyesítője a mesélő. Számomra így a kezdetektől adott egy pluszt, mert nagyon ritka választás a szerzők részéről az ilyen narráció. Ez is részben hozzájárult a felismeréshez, hogy ebben a történetben nagy szerepe lesz a lélek rejtelmeinek, sőt bizonyos mágikus elemek is előfordulnak, örültem, hogy hosszú idő után egy mágikus realizmus címkéjű regényre találtam.
Főszereplőnk Marie-Jeanne Claudel, aki nagyanyja hirtelen halála után nevelőszülőkhöz kerül a dél-franciaországi Nyons-ban. A történet kezdetekor 10 éves, (1968-ban járunk) éli a hozzá hasonló kiskamaszok életét, de érzi magán és egyre több bizonyosságot szerez arról, hogy más, mint a többiek. Lát az embereken különös pontokat, fényeket, amik halványan megcsillannak, vagy épp fényesen hívják fel magukra a figyelmet. Déli fényeknek nevezi el, ez annyira találó, simogató, melengető elnevezés. Rajta kívül nem látja ezt senki. Egy öreg olajfa ismeri csupán a gondolatait, akivel beszélgetni szokott, ennek az olajfának az árnyai alatt találtak rá annak idején. A lány később rájön, hogy ezek a fények legkésőbb 13 évesen jelennek meg az embereken és azt a pontot mutatják, ahol a Szerelem megérintette őket. Onnan indul a kötelék, amely összekötheti őket a szerelmükkel. Ám nincs két egyforma fény, nincs két egyforma szerelem, kötődés. Marie-Jeanne szerencsés abból a szempontból, hogy nevelőapja vonzódik a könyvekhez, és mivel abban a korban még nem voltak könyvtárak vidéken, a meglévő zsibvásáros vállalkozása mellé felvette a könyvkölcsönzést is. A környező falvakba, tanyákra vitték a könyveket, persze nem minden nehézség és ellenállás nélkül, de hamarosan elfogadták az emberek és kialakult egy jövedelmező üzletág. Az olvasó közben megismerheti a festői környéket és az ott lakókat, néhányat kiemelten, akik valami módon kötődtek a lányhoz. Ő pedig felismeri, hogy milyen sokan vannak, akiknek nem adatott meg valamilyen okból, hogy megtalálják a párjukat, nem merik megtenni az első lépést, vagy nem is tudják merre induljanak. A könyvek szeretetét felhasználva könyvklubbot alakítanak, és Marie-Jeanne-nek alkalma nyílik összehozni a leendő szerelmeseket, miközben ő már tudja, neki ez talán soha nem adatik meg, az ő déli fénye hiányzik.
Nyons |
A könyv viszonylag rövid, mégis órákat tudnék mesélni róla, mennyire megérintett ez az eszme, a szerelemről való értekezés, magától a Szerelemtől eredő gondolatok, vagy éppen a szereplők életéből vett példák. Minden élet más, minden szerelem egyedi és megismételhetetlen. Lehet több is az ember életében, és amikor épp a legújabbat éled át, a korábbiak eltörpülnek, igaz?
A szereplők csodálatosak, mindenki más, egyedi és a szerelmet is ezerféleképp élik meg. Hogy is lehet érzelmek, szerelem nélkül élni? Lehet, de nem érdemes, még ha csak egyszer éljük át, és ha csak fájó emlék marad, akkor is megérte szeretni, valakit, valamikor. A szerelem sokféle lehet, ezt tudjuk, lehet, hogy boldogságot hoz, de okozhat bánatot és szenvedést is. Vágyakozást hozhat, de nem csupán kéjjel párosulót, mindenek felett álló szeretetet is megélhetünk, olyat, ami a halállal sem enyészik el. A szerelem nem válogat, nem számít a távolság, a kor, ahogy a nem sem.
Nem mondanám, hogy ez egy romantikus regény, a szokásos értelemben, hanem magáról a szerelem alakulásáról szól, a szerelemhez való viszonyunkról. Adunk-e esélyt egyáltalán a kialakulásának, mennyire múlik rajtunk, vagy csupán a sors vagy a szerencse műve. Természetesen a Sors és a Szerencse is megszemélyesül a történetben, ahogy a Logika, a Halál, a Kéj, a Kíváncsiság, az Értelem, a Szórakozás és még sorolhatnám estig. Szórakoztatóak és tanulságosak voltak a megnyilvánulásaik.
Nem mehetek el szó nélkül a dél-francia hangulat mellett. Csodálatos utalásokat, leírásokat olvasva azonnal vettem volna elő a bőröndömet, és foglaltam volna egy nyons-i szállodába, vagy inkább egy vendégházba, hogy érezzem az emlegetett illatokat és kóstolhassam az ételeket, italokat. Sajnos még nem jártam Franciaországban, de ha mennék, erre a területre vezetne az első utam.
Ó és persze az irodalmi utalások! Örömmel olvastam, mennyi említett művet ismerek magam is, sokat olvastam is közülük. Érdemes lenne kijegyzetelni és jobban utána nézni a számomra ismeretleneknek, de majd egy újraolvasás során megejtem. Én sem olvastam gyorsan ezt az amúgy rövidke regényt, de szerintem csakis lassan érdemes, jól átgondolva az olvasottakat. Ízlelni és átérezni kell a sorokat, volt amit többször is elolvastam, mert bizonyos mondatokon nem lehet csak úgy átlendülni. Nyilván az ember belehelyez gondolatokat a saját életébe, a saját tapasztalatai szerint, szóval megadatik az elkalandozás lehetősége. Elég gyakran, ha jobban belegondolok.
Annak is szívből ajánlom a könyvet, aki nem olvasta a Levendulaszobát, ugyanis nincs összefüggés köztük.
Nem egészen értettem egyet a befejezéssel, Marie-Jeanne döntésével, nekem ez nagyon is olvasókiszolgáló megoldás volt, mintsem eléggé drámai, most ebben az esetben én nagyobb áldozatot is elviseltem volna. A regény valójában a fenti oldalszámnál rövidebb. Az utószó/köszönetnyilvánítás utáni Műhelytöredékek nekem már nem hiányoztak. Bővel kaptam a történetben is ezekből a filózásokból, fura volt még ez a ráadás, nekem nem tett hozzá az addigiakhoz, jobb lett volna beledolgozni a regénybe.
Összességében emlékezetes marad ez a könyv nekem, mert a szerelem mellett a könyvek nagyszerűségéről is szól, végül is a könyvek hozták össze ezt a társaságot, ezeket a szerelmeket. És az is nagyon igaz, hogy minden könyv egy kapu, egy új világ, ahogy például ez is.
"A könyvek időutazóvá teszik az embert, alakváltóvá, testet cserélővé, gondolatolvasóvá és halhatatlanná; következésképpen a könyvek az utolsó megmaradottak, korunk nagy alkímiái."
Borító: Nekem túl minimál.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: A könyvklub ötlete.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: -
Érzelmi mérce: -
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése