Szaszkó Gabriella: Engedj el (Glens Falls #1)

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads: 5

Besorolás: felnőtt, bántalmazás

 

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 

A bejegyzés nem kedvez azoknak, akik nem olvasták a Pennington-testvéreket.

Nem először olvastam ezt a regényt, ugyanis kiadói kérésre két évvel ezelőtt már sort kerítettem rá, és véleményeztem is a kiadó felé. Emlékszem, hogy akkor is hosszan a hatása alá kerültem, rémálmom is volt, ahogy most is, valahogy a tudatalattim nem tud befogadni olyan mértékű tehetetlen dühöt, amit kivált belőlem ez a történet. Nem is tudtam bájcsevegni a könyvről, elég keményen megírtam, hogy Maggie karaktere kikészített, James még erre is rátett egy lapáttal, szóval nem voltam boldog, amikor befejeztem az olvasást, nem volt meg az a bizonyos sóhajtás, mint általában. Most már sokkal higgadtabban olvastam újra, jobban bele tudtam merülni, de mégsem úsztam meg, hogy újra a padlóra küldjön ez a két karakter.

James, egy jómódú new yorki ügyvéd fia, egyetemre jár, próbál megfelelni  az apja elvárásainak, de természetesen nem mond nemet ha a barátai bulizni hívják. Teljesen véletlenül ismeri meg az alig 17 éves vidéki Margaretet, aki a szépségével valósággal megbabonázza, és a bárban való italozás után már együtt folytatják a szórakozást a barátja házibulijában. Gyakorlatilag mindketten részegek, mikor megtörténik a dolog, aminek következményeivel pár hét múlva James szembesülni kényszerül. A döbbenet után megbeszélik az abortuszt, amit James fizetne, de a lány nem megy el, és Jamest nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, megkeresi a lányt. Kiderül, hogy az alkoholista, züllött életű, erőszakos apja nem engedte el, és ha nem akarja, hogy mocsadék körülmények közé szülessen a gyereke, fel kell adnia az eddigi életét és el kell vennie feleségül a születendő gyermeke anyját. James apjának első dolga kitagadni a fiát, de szerencsére az egyetemi pénzéből tud venni egy kisvárosi házat, ahol elkezdhetik a közös életüket Maggie-vel. Csakhogy a szülés a legrosszabbat hozza ki a lányból, úgy érzi oda a szépsége, nem foglalkozik a kicsivel, főleg, mikor kiderül, hogy nem kislány a baba, amire ő annyira számított. Jamesnek egyedül kell megbirkóznia az etetéstől kezdve a pelenkázásig mindennel, miközben fogytán a pénzük, munkába kellene állnia. Csakhogy Maggie szülés utáni depressziója nem akar múlni, gyógyszerek helyett az alkoholt választja, átmeneti javulást az hoz, hogy a kisvárosi szomszédság nem győzi csodálni a szép gyereket, a képet, amit magukról mutatnak, így kicsit összeszedi magát. Még Jamest is meg tudja vezetni, legalábbis a farkán keresztül, ugyanis hipp-hopp úton van a második baba is. Amikor újra kisfia születik, Maggie kifordul magából, nem érdekli más, csak hogy meglegyen az alkoholadagja, szép ruhákat vehessen magának, és hogy a legjobb képet mutathassa a külvilág felé.

Gabi szomorkás, lírai hangvételű nyelvezetét nagyon szeretem, ebben a regényben sem kellett más stílust megszokni. Az idősíkok közötti váltások is kedvenc eszköze, ebben a regényben 1994 augusztusától indul a jelen, és 1977-től emlékezik a múltra, aztán 1995 februárjában ér össze a két idővonal. Naplót kezd írni ugyanis James, valahogy megérzi, hogy írásban is rögzíteni kell az emlékeit, szükség lehet még rá. Tehát magával az írással nem volt semmi problémám, engem a karakterek taglóztak le.

Maggie karaktere számomra visszataszító. Nem volt őbenne különösebb számítás a legelején, sodródott az árral, és igazából akkor döbbent rá a szerencséjére, amikor megtörtént ténylegesen az esküvő. Nem erőszakolta rá magát Jamesre, semmilyen értelemben. A szexbe ketten mentek bele, és a felelősségvállalásnál sem éreztem, hogy Jamesnek nem lenne más döntési lehetősége. Szóval én nem láttam Maggie-ben az első pillanattól az ármánykodást és számítást. Az esküvő után viszont foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy na lám, megcsinálta, kiszabadult az apja árnyékából és sikerülhet "normálisan" élni, felfelé kapaszkodni. Csakhogy a múlt sebei nem gyógyulnak olyan könnyen, főleg, ha a zsigerekig érnek. Sok  mindent megmagyaráz, ami kiskorától érte őt az apja révén, ami csak ebben a regényben derül ki. Mégis, nem értettem, hogyan nem látja, hogy meg kellene becsülnie a szerencséjét. A legjobbat kéne kihozni a helyzetből, de ő nem fogja ezt fel. Nálam ott vágta el magát, ahogy nem törődött a gyerekekkel, nem alakult ki az anyaság, csak alig minimális szinten. Ezt fel sem tudom fogni. Nem tudtam ugyanis nem anyaként olvasni a történetet, tudom, milyen két nehéz szülés, és a szülés utáni depresszióról is van fogalmam. Olyat már láttam, hogy egy anya gondolkodás nélkül elhagyja a gyerekét, akár a kórházban, akár később, hátat fordítva a családnak, de ilyenről még nem olvastam, hogy egyáltalán nem működnek az anyai ösztönök. Nem etet, nem tesz tisztába, felhangosítja a TV-t, hogy elnyomja a sírás hangját. Aztán később odáig jut a kötődés hiánya, hogy bűntudat nélkül elkezdi verni őket, büntetni és aztán még tovább jut, a molesztálásig. Azon gondolkodtam végig, hogy mi lett volna, ha néha látok rajta érzelmeket, vagy időnként egy jó szót, vagy valódi mosolyt, kedvességet. Nem volt ilyen, pedig akkor felcsillant volna a remény. Ez a kontraszt hiányzott, így egysíkúnak találtam a karaktert. A másik fura dolog vele kapcsolatban, hogy sosem hibázott. Pedig nincs olyan széria, ami mindig egy oldalnak kedvez. Egy olyan országban, ahol erős a szociális háló, tele van a környék otthonülő, figyelő szomszédokkal, soha de soha nem lepleződött le ez a nő, ez hihetetlen. A nálunk megszokott védőnőhálózat ugyan nincs ilyen formában, de minden intézményben van nurse, ovikban, iskolákban, kizártnak tartom,  hogy egy ilyen bántalmazás ne derüljön ki ilyen hosszú ideig, hiszen egy tragédiánál elővehetik a tanárokat is.

James. Az ég szerelmére, annyira másnak akartam látni. Annyira vártam, minden egyes oldalon, hogy segítséget kérjen, hogy belássa, hogy nem bírja egyedül végigcsinálni. Annyi rossz döntést hozott, meggyőzve magát arról, hogy a gyerekek érdekében teszi, és nem látta be, hogy csak egyre lejjebb jut. Voltak lehetőségek, csak be kellett volna látnia, hogy ha átmenetileg el is szakadna a fiúktól, be tudná bizonyítani az igazságot. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg a gyerekeket is meghallgatná a hatóság? Azt hiszem a 80-90-es években, egy menő ügyvéd apával tudott volna mit kezdeni. Mert az apja igenis mellé állt, igaz csak egyszer, de azt nem kellett volna elszalasztania. Nagyon haragudtam Jamesre ekkor, de még jobban azokban a hetekben, amikor szinte elmenekült otthonról és teljes két hetet Madisonnal töltött, aminek még értelme sem lett, pláne, hogy Davidet szétverte épp az anyja. 

Szörnyű, de azt kell mondanom, James 17 éven keresztül félt a beteg, alkoholista feleségétől, aki a szeme láttára tette tönkre a fiait. Chris hiába figyelmeztette, végül David látta jól, és ő meg is mondta az apjának, hogy már késő, sosem volt képes megvédeni őket. James persze alapvetően jó ember, de hagyta magát ennyi éven át megfélemlíteni, ezt nem tudom megbocsátani.

A vége tökéletes. Többször is elolvastam, és pont olyan zavaros, mint ahogy James érezte magát abban az állapotban, az utolsó útján. A végső gondolataiban érezni rajta a megkönnyebbülést, hogy már nincs rajta több teher, szinte boldog. Az epilógusért külön köszönet, ez azért adott egy kis megnyugvást, hogy legalább Davidnek van esélye megbirkózni az élettel.

 

Adja magát a kérdés, mindenképp kell ismerni a Pennington-fiúk sorozatot az előzményekhez? Nem feltétlenül szükséges, sőt, szerintem sokkal nagyobbat üt, ha nem ismeri az olvasó a végét, ugyanis pont a tragikus vég az, amit a fősorozat olvasói már ismernek. Az epilógust viszont nehéz így megérteni, őket letaglózhatja megnyugvás helyett. 

Azt hiszem a fentieken látszik, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv. Ezért jó. Ezért szeretem és gyűlölöm egyszerre.

Fogalmam sincs, miről fog szólni a Glens Falls sorozat többi része. Tulajdonképpen mindegy, mert egy függő bejegyzését olvastátok épp.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nagyon eltalált.

 

Kedvenc karakter: Chris, David

Szárnyalás: A new yorki kirándulás.

Mélyrepülés: Nem szerettem James álmait, túl ijesztőek.

Érzelmi mérce:  Nagyon megterhelő érzelmileg, csakis felnőtteknek ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOVASÓ

 

 Nyereményjáték

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú