Oldalak

2021. október 30., szombat

Szaszkó Gabriella: Engedj el - INTERJÚ

 

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!
 
Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás
464 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, bántalmazás
 
James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
 
A blogturnénk utolsó állomásán interjút olvashattok a szerzővel, Szaszkó Gabriellával. Igyekeztem a regényre vonatkozó kérdéseken kívül néhány jövőbeli tervéről is infókat szerezni.
 
Nagyon sok olvasónak lett kedvence a Pennington-testvérek sorozatod, melyet a harmadik résszel lezártál. Honnan jött az ötlet, hogy előzményt írj a sorozathoz és hogyan dőlt el, hogy ez is több részes lesz?
Érdekesen alakult ez, ugyanis a Pennington-testvéreket a Vigyázz rám megírásával lezártam 2015-ben, és meg is írtam közte négy másik regényt – például a MidLife Crisis duológiát –, de folyamatosan a fejemben volt, hogy írni fogok egyszer egy előzményregényt. Csak előzményként gondoltam James-történetére, de amikor elkezdtem írni 2018-ban, megint azt éreztem, hogy ez nagyobb ennél. James maga életre kelt, és végül az Engedj el befejezésénél nagyon adta magát, merre is menjen tovább a történet. Rájöttem, hogy nagyon sok érdekes karakter vár még felfedezésre, például Matthew – James apja –, akikkel szerettem volna jobban megismerkedni. Végül ez a sorozat már azért sem a Pennington-testvérek néven haladt tovább, mert bővítette az univerzumot, a család többi tagjával ismerkedhetünk meg közelebbről.
 
Milyen szálon folytatod ezt a sorozatot az Engedj el után?  Ha nem titok, mesélj erről.
Az Engedj el folytatása most Maradj még munkacímen fut. Ebben a kötetben visszatérek David narrációjához pár évvel később. A könyv középpontjába James naplója kerül és Matthew Pennington – aki ugye David nagyapja –, aki élete vége felé járva szeretne közelebb kerülni az unokájához, David számára pedig újra megnyílik a múlt egy szelete így, hogy megismerkedik az apukája és a nagyapja múltjával is. Ugyan Matthew nem lett nézőpontkarakter a könyvben, de a regényben közelebbről megismerhetjük őt is. A múlt szál pedig szintén onnan folytatódik, ahol abbamaradt az Engedj el – ha erről hirtelen többet mondok, nagyon spoileres leszek!
 
Az Engedj el James Pennington szemszögéből mutatja be a múltat 1977-től, Margarettel való megismerkedésétől kezdve. Olvasóként egy kicsit ismertük őt már a korábbiakból, neked milyen volt az ő bőrébe bújni, miben változott a saját történetében?
Én mindig is tudtam, hogy Jamesben több van, mint amit David elmondásából lehetett tudni. Mialatt az ő bőrébe bújtam, nagyon közel került hozzám, nagyon megszerettem őt. Közben végig azt éreztem, nekem is borzalmasan nehéz elengednem őt és a történetet vele kapcsolatban, talán még sosem éreztem magam ennyire frusztráltnak írás közben. De ugye itt én magam sem igazán változtathattam, hiszen a másik sorozat miatt tudtam, merre kell haladnom, saját magamnak ástam gödröt, és ez szörnyű volt :P Főleg, ahogy egyre többdimenzióssá, hús-vérré vált előttem, színesebbek lettek a vágyai, a motivációi, így még inkább fájdalmas lett a történet.
 
Margaret karaktere meghatározza a korábbi sorozatot és ezt a regényt is. Mesélj arról, honnan jött az ő karaktere és milyen hatásokra alakítottad a személyiségét.
Margaret személyisége is sokban alakult a Pennington-sorozat és az Engedj el írása közben olyan szempontból, hogy úgy érzem, egy gyerek szemszögéből teljesen más ránézni egy bántalmazó szülőre, mint egy házastárséból. Az Engedj el írása közben úgymond már tovább diagnosztizáltam őt, már tudtam, hogy borderline-személyiségzavara van az alkoholizmus és a szülés utáni depresszió mellett, ahogy egyre jobban felfejtettem a családi hátterét is. Akit előzetesen csak „démonként” láttam, most tovább nőtt bennem egy sérült emberré. A karakter alapjait még akkor fektettem le a fejemben, amikor klinikai pszichológia mesterképzésre jártam, ugyanis sok esettanulmányban találkoztam borderline emberekkel, akik sokszor mesterien képesek manipulálni is a környezetüket. Tulajdonképpen ők adták az inspirációt, hogy megalkossam a sérült karakteremet, néha a jegyzeteimből néztem jellemzőket, és igyekeztem őt még hitelesebbé tenni.

Megfeleléskényszer kontra nagybetűs Szabadság. Ha befolyásolhatnád a karakteredet, megváltoztatnád James-t?  Mi az a pont, ahol elszakadna a cérna és a való életben máshogy írnád a sorsát?
Én úgy gondolom, hogy James egyetlen kilépése csak valamilyen más katasztrófával együtt történhetett volna meg, és sajnos nem tudom igazán máshogy elképzelni a sorsát ezen körülmények között. Maximum annyiban, hogy kérhetett volna aktívabban segítséget, de annak is megvolt az oka, hogy miért nem tette. Lebénította a félelem, aztán az apjával kapcsolatban a harag, a büszkeség. Nagyon pesszimista vagyok, de sajnos azt hiszem, a szociális hálónak szinte minden országban borzalmasan fejlődnie kellene, én úgy gondolom, nem elérhető a megfelelő segítség még akkor sem, ha valakinek hatalmas szüksége lenne rá. Annak is utána olvastam, hogy hány és hány apa küzd a gyermekkért olyan anyákkal szemben, akik nem tudják ellátni a gyermekeiket, és főleg a nyolcvanas-kilencvenes években esélyük sem volt megkapni a gyerekeik felett a felügyeleti jogot, mert automatikusan is anyának ítélték a gyerekeket. A Fathers’ Rights Movement most is rengeteg országban dolgozik ezen.
Szóval, ha elszakadna a cérna, James elszökhetne a fiúkkal, akkor viszont utolérné a törvény. Ha egyedül menne el pedig évek hosszú munkájával tudna annyi pénzt szerezni, hogy visszaszerezze a gyerekeit, akik addig vagy az anyjuknál vagy állami gondozásban lennének. Végig úgy éreztem, nincs számára jó választás.
 
Kicsit elszakadva az új könyvtől, beszéljünk másról is. Túl vagy egy időszakon, amikor gyakorlatilag másfél évig önkéntes elvonulásban éltél a pandémia miatt. Miben változtak az írói szokásaid ezalatt? Például többet tudtál írni, vagy inkább többet olvastál a szerkesztő/fordító munkád mellett?
Igen, tényleg másfél évig teljesen elszakadtam a világtól, Magyarországon sem jártam. Azt hiszem, ezt az időszakot mindig nagyon fontosként fogom emlegetni az életemben, mert úgy érzem, sikerült kicsit megállnom, és körbenéznem, ami nagyon fontos, ugyanis általában mindig rohanok a következő dologra, az új feladatokra. Nem mondanám, hogy sokkal többet írtam, bár tavaly befejeztem egy teljes regényt négy hónap alatt, ami meglepően gyors volt. Azt teljesen karanténregénynek érzem, maga a bezártság, az agorafóbia van a középpontjában. Nem tudom, hogy ez a sebesség a karanténnak köszönhető-e, mert inkább azt érzem, hogy tényleg egy kicsit megálltam és magamba szívtam a világot, lenyugodtam, ami lehetséges, hogy majd jóval később fog megmutatkozni majd az írásban. Most viszont készen állok az új tervekre, és haladok előre.
 
Nagyon nehéz témákkal foglalkozol a regényeidben, mi az, ami a hétköznapokban oldja ezt a nyomást?
Most abszolút furán hangzana, ha erre azt a választ adnám, hogy a hétköznapok nyomását csökkentem ezekkel a témákkal? :P Egyébként tényleg ez az igazság. Úgy érzem, ha nálam nehezebb sorsú karakterekkel foglalkozok, a saját életem feszültségei oldódnak. Ez nálam furcsamód kilépés, segít csökkenteni a frusztrációt, hogy felhívom a fontos kérdésekre a figyelmet, hogy foglalkozok valami mással a saját fejemen kívül.
 
Kicsit beszélj a közeljövőről, vannak friss terveid?  Milyen regénytémák foglalkoztatnak hosszútávon?
Hú, rengeteg friss tervem van. Most novemberben, a National Novel Writing Month során megpróbálkozom egy thriller írásával, amibe eddig még sosem mertem belevágni. Emellett írom a Glens Falls sorozat harmadik részét is. Közben angolul írok egy könyvet a szorongásról. De rengeteg minden más is érlelődik folyamatosan a fejemben. Szeretnék majd disztópiát is írni, egy novelláskötetet is összeraktam. Mindenképpen felnőtteknek szóló regényekkel készülök további kemény témákkal.

Köszönöm szépen a válaszokat, és az egész Szaszkó Gabi rajongó tábor nevében mondhatom, nagyon várjuk az új megjelenéseket!

 
 Nyereményjáték
 
A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
 
Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése