Miranda Cowley Heller: Papírpalota

 

Miranda Cowley Heller, aki az HBO igazgatóhelyettese volt, első regényével jelentkezik a hazai olvasóközönség előtt. A Kult Könyvek sorozatban megjelent Papírpalota érzékeny, lírai történet egy asszony vívódásáról, akinek élete eddigi legnehezebb döntését kell meghoznia. Tartsatok öt bloggerünkkel, és nyerjétek meg a XXI. Század Kiadó által felajánlott példányt!

XXI. Század Kiadó, 2021

378 oldal

Fordította: Katona Ágnes

Goodreads: 3,92

Besorolás: romantikus, realista, családregény

Ez a ház, ez a hely minden titkomat ismeri.

Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent.

Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.

A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket.

Miranda Cowley Heller az HBO igazgatóhelyettese volt, vezetésével fejlesztették többek között a Maffiózókat, a Sírhant Műveket, a Drótot, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Ez az első regénye. Gyerekkorában minden nyarat Cape Codon töltött, most Kaliforniában él.

Őszinte leszek, ezzel a könyvvel véletlenül találkoztam, mert egy másik könyv helyett érkezett hozzám recenzióként, viszont, ha már itt volt nálam, akkor megbeszéltük, hogy elolvasom. Így utólag azt mondom, hogy a sors akarta így, mert bár nem egy vékony és nem is könnyű könyv, de nagyon tetszett.

A főszereplőnk Elle, aki a családjával és a barátaikkal a megszokott nyári nyaralójukban élvezik a pihenést Cape Codon. Elle egy ötvenes családanya, három gyerekkel, egy szerető férjjel, de az előző este, kicsit iszogattak és Elle és a gyerekkori jóbarátja Jonas összejönnek... Az asszonynak pedig döntenie kell, hogy mit is választ.. a szerető családját és férjét, akivel szeretik egymást, vagy pedig a gyerekkori barátját / szerelmét, akit egy tragédia elsodort mellőle, de sosem tudták feledni egymást... A döntés pedig nehéz...

Első olvasatra nem egy túl bonyolult történet. Szerelmi háromszög, ahol az asszonynak kell döntenie, hogy kit is választ. Első körben a fülszövegtől nem is jöttem lázba. Sőt, őszinte leszek a könyv eleje se fogott meg, lassan indult be, megint rengeteg szemszöget kaptunk, néha azt se tudtam, hogy kiről van szó, csak a fejezetek előtti dátumok és helyszínek segítettek picit. Aztán körülbelül a regény 20-25%-nál kezdett összeállni a kép. Kiderült, hogy a szerző nem csupán Elle életét mutatja be, hanem több generációra visszamenőleg avat be minket a család történetébe, amire ki merem jelenteni, hogy elég meredek...

Rengeteg szerelem, csalódás, válás, rossz döntések sorozata, családi erőszak, molesztálás, érzelmi bántalmazások - ezek mind-mind Elle családját jellemzik és egyenes úton vezetnek ahhoz, hogy Elle-nek ne legyen könnyű a döntése. Én pedig észre se vettem, csak faltam a lapokat és szinte "egyfekvőhelyemben" ki is olvastam a regényt. Olvasás közben pedig az érzelmek egész garmadáját éltem át, imádtam a testvérek - Anna és Elle se veled, se nélküled, egyszer egymást utáljuk, de mellette véd és dacszövetségben vagyunk kapcsolatát, sőt Elle és Jonas gyerekkori barátságát is, ahogy a két unatkozó? magára hagyott? gyermek, még a nagy korkülönbség ellenére is egymásra talál, barátságot köt, sőt egy közös tragédia összehozza, majd széttépi őket. Idegeskedtem és elborzadtam azon, amikor láttam, hogy Elle édesanyja, sőt nagymamája milyen traumákat élt át gyermekkorában, amik szinte előrevetítik, hogy Elle-nek és Annának sem lesz egyszerű gyermekkora. A családi erőszak mindig is borzasztó, de amit itt éltek át a gyerekek, arra szavak sincsenek. De az még inkább elborzasztó, hogy volt, ahol a szülő tisztában volt vele és inkább félrenézett, más esetben pedig annyira nem volt szoros a családi kötelék, hogy a gyermek el merje mondani az anyjának, hogy mi is történik vele... Nem tudok választani, hogy melyik a borzalmasabb, hiszen a vége mind a kettőnek ugyanaz, szenvedő gyerekek, akiknek ez a trauma kihat az egész életükre...

Ami viszont valami csoda volt, az a tájleírás. Ilyen gyönyörű és érzékletes leírásokat talán az "Ahol a folyami rákok énekelnek" című regényben olvastam. Bár a két helyszín elég messze van egymástól, de a tengerpart és az élővilág hasonló lehet. És itt ugyanezt kaptam vissza, egyszerűen imádtam a "Papírpalotát", ahogyan nevezték azt a kis házat és a hozzá tartozó kabinokat, a tavakat, az erdőt és a közelben lévő tengerpartot. Sokat megadtam volna azért, ha ilyen helyen tölthettem volna el a gyerekkorom nyarait, barátokkal, testvérrel bolyongani, kirándulni, kalandokat átélni.

A történet vége pedig? Biztosra veszem, hogy sok vitát szülne Elle döntése. Hogy én igazat adok-e neki? Nem tudom. Tényleg nem tudtam volna dönteni a helyében, sőt helyes döntést meghozni méginkább nem. Maradnál a családnál, a gyerekeidnél, a szerető férjednél, de valahol lélekben nem erre vágysz? Vagy választanád a gyerekkori jóbarátot, akivel mindig is szerelmesek voltatok egymásba, de az élet elsodort benneteket egymástól? Átélnéd-e a mindent elsöprő szerelmet, de az is lehet, hogy csak egy gyors fellángolás lenne és a testiség után nem maradna semmi más? Nehéz eldönteni. Elle pedig döntött. Hogy mit, azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Amit mindenkinek csak javasolni tudok, nemcsak a válaszért, hanem mert egy keserédes, néhol borzalmas, néhol gyönyörű történetet kaptok, amit vétek lenne kihagyni.

Borító: Gyönyörű, utal a történetre

Kedvenc karakter: Jonas, Peter, Elle, Anna

Szárnyalás: a Papírpalota

Mélyrepülés: Conrad és amit tett...

Érzelmi mérce: szégyen, megbotránkozás, szerelem, szomorúság, minden van ebben a regényben

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Miranda Cowley Heller regénye a kiadó Kult Könyvek sorozatában jelent meg, mostani játékunkban pedig a sorozat további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok a regény címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
November 19 - Utószó
November 21 - A Szofisztikált Macska
November 23 - Nem félünk a könyvektől
November 25 - Kelly és Lupi olvas
November 27 - Könyv és más