Oldalak

2021. december 18., szombat

Adventi blogturné 2021


 „Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
 
Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.
December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni.
Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.
 
Fogadjátok szeretettel a Maxim Könyvkiadó szerzőjének, Szaszkó Gabriellának novelláját!
 
Karácsonyi lélek

Némán kezdett szállingózni a hó a szürke kisváros felett. Puha, hangtalan csenddel értek le a fehér pamacsok a langyos aszfaltra, amely azonnal magába szívta őket, eltüntetve ezzel a karácsony halvány ígéretét. A lakók persze próbálkoztak ünnepet csempészni a házakba, néhol némán pislákolt egy-egy túlzottan rövid karácsonyi égősor. Pár lámpaoszlopra csillagokat rögzítettek, de az utcai lámpák semmitmondó sárga fénye elnyelte a gyenge ünnepi hangulatot. Üres, fagyos szürke utcák és lecsupaszodott fák szegélyezték a szorosan bezárt házakat.
Egy fehér arcú, sápadt fiú leszegett fejjel járt odakint. Szorosan maga köré fonta a karját, és reménykedve kapta fel a fejét minden neszre. Karácsonyi csengőket akart hallani és édes nevetést. Érezni az arcán a ropogó tűz kellemes melegét és a mézeskalács ünnepi illatát. Nagyvárosban szerette volna tölteni az ünnepet, sőt igazából könyörgött a főnökeinek, hogy a színesre díszített terekre mehessen, ahol forralt bor és hangos nevetés töltötte be a vásárokat. De a Karácsonyi Lelkek nem válogathattak, minden évben máshol kellett szolgálatot teljesíteniük. Így idén neki ez a néma, haldokló kisváros jutott. Itt kellett volna elhintenie a karácsony szellemét, a meleg boldogságot. Úgy érezte, esélye sincs erre.
Hangos beszélgetés hangzott fel a háta mögött, mire a lehető leggyorsabban láthatatlanná vált. Az apró család hatalmas fenyőfával érkezett. Az édesapa egyedül tartotta a nála is termetesebb örökzöldet, és hangosan szitkozódott:
– Műfenyő! Én mondtam, hogy jövőre műfenyőt veszünk. Nincs nekem ehhez se kedvem, se energiám! Még bele is kell vágni a talpba.
– Talán nem karácsonyeste kellett volna elmennünk fát venni, és akkor nem ez a hatalmas lett volna az utolsó példány – sóhajtott fel az édesanya.
– Nem a Jézuska hozza a karácsonyfát? – kérdezte egy nyolcéves, csillogó szemű teremtés. Tekintetében mélyen megbújt az ünnep. Talán ő lehetett az egyetlen, aki a kopott, koszos karácsonyi csillagra percekig csodálkozó pillantással nézett a város főterén. Neki tetszett a túlméretezett, olcsó ruhákból kirakott Mikulás, ami a bank előtt díszelgett. Mások vagy szidták a csúnyaságát, esetleg sietve elrohantak mellette.
– Nálunk nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, hanem az apád – szólalt meg a férfi. – De szerinted, hogy is bírna el a kis Jézus egy ekkora monstrumot? A kis Jézus ma születik meg, még akkora sincs, mint a húgod.
A kislány tekintete a babakocsira vándorolt, amit az anyukája tolt maga előtt. Abban aludta édes álmát a kicsi testvére. Tényleg aprócska volt, nála kisebbet szinte el sem lehetett képzelni.
– A Jézuskának varázsereje van, azért bírja el a karácsonyfát – fonta össze a karját maga előtt. – És hozott is volna nekünk is, ha nem lennétek ilyenek!
– Milyenek? – mordult fel az apja, miközben kivette az ajtó kulcsát, és beleillesztette a zárba.
A Karácsony Lélek besurrant a résnyire nyitott ajtón. Két apró gyerek mellett remélte, hogy meg fogja találni az ünnepi hangulatot a nagyobbacska ház zárt ajtaja mögött, de ahogy az édesapa felkapcsolta a villanyt, azonnal lebiggyesztette a száját.
A karácsonyi hangulatot mintha erőszakkal kiszippantották volna a lakásból. Egyetlen elhagyatott teamécses sem árválkodott az ablakpárkányon. A fa minden háznál állt már ilyenkor, a legtöbb lakásból sült hal és bor illata áradt.
Itt csak az édesapa dörzsölgette a kezét a kihűlt kandalló előtt. A kislány rózsaszín kabátjában állt a szoba közepén, nem is lett volna túl sok értelme levennie a fagyos helyiségben. A szeme azonban továbbra is eltökélt, bizakodó és kíváncsi maradt.
A Karácsonyi Lélek sóhajtott egyet. Ránézett a kislányra, majd képzeletbeli ingujját felgyűrve elhatározásra jutott. Mindig is szorgalmas munkaerő volt, ezért mindent meg kellett tennie, hogy ez a rózsaszín habcsóknak is beillő apróság nehogy elveszítse az ünnepi hangulatát.
A mogorva apuka lassan elkezdett tüzet rakni a kandallóban. A Karácsonyi Lélek elmosolyodott, főleg, amikor tekintete az ebédlőasztalon elhelyezkedő adventi koszorúra siklott. Ezzel már lehetett mit kezdeni! A sápadt Lélek arca azonnal kipirult, ahogy megérezte a kandallóban ropogó tűz melegét. Könnyed varázslatot hintett a táncoló lángokra, amitől fahéj illata lengte be a nappalit. A kislány kezét melengetve ült le a kandalló mellé, anyukája fehér mázzal díszített mézeskalácsokat és forró, habos kakaót készített neki egy piros tálcára. Kabátját levéve lassan majszolgatni kezdte a süteményt. Apja mérges morgolódását meg sem hallotta a karácsonyillatú tűz melegségénél. A Karácsonyi Lélek a vállára telepedett, igyekezett kizárni a világ kellemetlen zajait, édesanyja ideges kapkodását a konyhában, apja korántsem ünnepi arckifejezését, az edények fülsértő csörömpölését.
Kishúgát közelebb húzta magához, aki egy nyolchónapos csodálkozásával figyelte a hatalmas karácsonyfát. Testvéréhez hasonló barna szemében felvillantak az égősor fényei. Gurgulázó nevetést hallatott, amikor édesapja hangosan káromkodva ejtett le egy nagy adag szaloncukrot a földre.
A Karácsonyi Lélek elmosolyodott, és közelebb húzódott a két gyermekhez. Az illatok belopóztak az orrába, a melegség megtöltötte a lelkét.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és csillámokat szórt a nappali unalmas barna szőnyegére. Csak akkor merte bevallani magának, hogy félt. Rettegett, amikor a szürke utcán állva kereste a karácsonyi hangulat cseppjeit. Minden évben úgy érezte, hogy a világ közelebb állt ahhoz, hogy elveszítse az ünnepet a szívéből. A felnőttek közül csak pár példány törölte ki a könnyet a szeméből, amikor meglátta a piszkos utcán felvillanó fényeket. Egyre kevesebben néztek fel a szállingózó hópelyhek rengetegére. Egyre többen kapkodtak, szitkozódtak, lökdösődtek.  
Ha egy Karácsonyi Lélek nem találja meg az ünnepet senkinek sem a szívében, akkor halálra van ítélve. De azon a napon ő megmenekült. Két barna szempár, és lassan a gyerekeikkel együtt nevető szülők is csatlakoztak a tűz mellett a habos kakaóval.
A Karácsonyi Lélek lassan megnyugodott, és behunyta a szemét. Magába szívva a szeretet minden cseppjét.

Megragadva az alkalmat, kívánunk minden kedves olvasónknak nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket!  Ne felejtsétek, év végén jövünk a szokásos összefoglalónkkal! 
Kelly és Lupi

Nyereményjáték:

Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
Feladvány: Hogy hívják a Pennington testvéreket? 
 
 
Adventi blogturné

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése