Vírusnapló - könyvmoly módra

Nem szoktam túl sok személyes bejegyzést közzétenni, de most úgy gondolom, a covid-19 okot ad arra, hogy megosszam a tapasztalataimat erről a betegségről, természetesen összefüggésben az aktuális olvasmányaimmal. Mert ugye sokan vetik fel magukban, most aztán otthon fogsz ülni, lesz időd olvasni! Ja, nem olyan biztos.

Mini Read-a-thon-nal akartam kezdeni az évet, de végül nem írtam bejegyzést, mert csak az első nap ment jól (január 1.), a második napon már nem sikerült egy teljes könyvet kiolvasni.  Nem gondoltam még akkor, hogy elég sok könyv fog még a januáromba beleférni. A kisebbik lányom hozta haza a vírust, valószínűleg a szilveszteri buli óta lappangott benne, és január 7. péntek reggelre lázas is lett torokfájással. Még aznap hoztam neki egy gyorstesztet, ami negatív lett, a vasárnapi ismétlés már vadul pozitív. Ekkorra már nekem is jelentkeztek a tünetek, láz és olyan brutál torokfájás, amit eddig egyszer éreztem, a mandulaműtétem utáni napokban, mint akinek felvágták a torkát. A lányomnak két Pfizer oltása volt egyébként, nekem két AstraZeneca és egy Pfizer november végén. Hétfő reggel hívtam a háziorvost, aki intézkedett, hogy jöjjön a mentőktől a tesztelőkocsi, ettől függetlenül 10 nap karantén már garantált. Délután már hívtak is a mentősök, 2-3 nap múlva várhatom őket, telefonba nagyon kedvesek voltak. Azért a többes szám, mert tévedésből 2x is felhívtak. Különösebben extra gyógyszerre nem volt szükségem, volt itthon köhögésre, fájdalomra, lázra való orvosság. Rengeteg teát ittam, szóval nem árt, ha friss citrom is van mindig a hűtőben. Ezekben az első napokban nem volt kedvem semmihez. Inkább csak figyelemelterelésnek vettem elő Amy Harmon: The Bird and the Sword - A madár és a kard regényét, a 368 oldalt öt napomba tellett elolvasni.  Nagyon kimerített a köhögés és az állandó hőemelkedés, szerencsére kiemelkedően magas lázam nem volt, de az első három napban alig tudtam éjjel 2-3 órát aludni. Napközben csak néztem ki a fejemből, hogy a francba történik ez épp velem? Az nagyon sokat segített az elviselésben, hogy legalább a lányom hamar jól lett, neki kb 3 napig voltak tünetei, utána csak pár köhintés, sokat segített teát melegíteni, meg amire megkértem. 

 

Hálás vagyok a családnak, akik többször is bevásároltak, gyógyszertárba mentek és kész kaját is hoztak. Egyébként sokkal kevesebbet ettünk, úgy általában is, szóval több ideig elég volt egy-egy adag, és persze voltak tartalékaink is. A második héten már erőm is lett a főzéshez. Közben a mentős tesztelő csak az ötödik napon, péntek délután ért ki hozzánk, le kellett menni az utcára, mert nem jöttek fel. Be kellett ülni a mentőbe és  nekem a gyorsteszt rögtön pozitív lett, lányomnak kellett pcr is, az vasárnapra került fel a rendszerbe, ő is pozitív lett. Mivel már ekkor nem volt háziorvos rendelés, megint csak a következő hétfőn tudtam telefonálni az orvosomnak, aki közölte az aktuális új protokollt, a pozitív eredménytől számítva még újabb 7 nap karantén vár ránk. De hogy esetleg ezután még fertőzőek vagyunk-e, az senkit nem érdekel. Egyébként  egyszer sem volt senki ellenőrizni, hogy tényleg otthon dekkolunk-e.

Visszatérve az olvasáshoz, a torokfájás enyhülésével az olvasási kedvem is megnőtt, így belevágtam 11-én Jessica Park: Flat-out Love - Szeretni bolondulásig regényébe (386 oldal), mely majdnem nyolc éve csücsül a polcomon. Nagyon tetszett, úgyhogy rögtön folytattam is a Flat-out Matt - Titkolni bolondulásig (156 oldal) résszel, ezt hétfőre be is fejeztem. Ezután valami más műfajt szerettem volna beiktatni, mert a sorozat befejező része Celeste története, aki az előzőekben még gyerek, úgyhogy hagynom kellett pár nap szünetet neki, hogy 18 éves lehessen. Következett a covid második hete, és ez már kellemes volt olvasás szempontjából, több kedvem is lett hozzá, meg sokkal jobban is lettem, bár a fáradtság állandósult, pedig sokat feküdtem. Elővettem Penelope Ward: Jake Understood - Jake kitárulkozik regényt (328 oldal), aminek az első részét pár hónapja olvastam és nagyon szerettem. Jól szórakoztam ezen is, de nem lett csak négy pontos. Régóta terveztem már elolvasni egy régi kolléganőm ajándékát, a díjnyertes Christine Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül (124 oldal) kisregényét, mely különböző szituációkat elemez vicces fennhangon, amibe a családanyák, feleségek kerülnek. Huszonx éve várta ez a könyvecske, hogy elolvassam, őszintén szólva akkor sem értettem, miért kaptam, és most se, jobb szeretném azt gondolni, hogy csupán a címe miatt.

 

Következett végre a Flat-out Celeste - Celeste bolondulásig, ami újfent nagyon tetszett, és gyorsan csúszott a maga 360 oldalával. Ezzel sikerült egy teljes sorozattal végeznem, ez feldobott! Közben persze rengeteget neteztem is, és arra is volt időm, hogy a Moly-on átnézzem az új kihívásokat, persze, hogy feljelentkeztem jó párra, köztük egy olyanra is, ami arra késztet, hogy el is kell olvasni idén minden új könyves beszerzést. Vagyis, amit főztél edd is meg!  Ez úgy gondolom baromira ösztönző lesz azokra a pillanatokra, amikor épp rányomnék a könyves oldalakon a kosár-fizetés gombra. Úszok a könyvekben, sürgős selejtezésre lenne szükségem.

Január 19-én robbant a hír, meghalt síbalesetben Gaspard Ulliel, 37 évesen. Nem tértem magamhoz azóta sem.  Én előbb ismertem őt könyves álompasi dreamcastosként, mint színészként. Persze később sok filmjét megnéztem, de nekem ő mindig is Kingsley Edge marad az Eredendő bűnösökből. Többek között. Ugyanis ha képet keresgélek a posztjaimhoz, egyszerűen mindig beleakadok. Óriási veszteség, nagyon fáj a szívem érte.

Egy nap kihagyás után újabb könyvet poroltam le, Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el! (486 oldal) több, mint 5 éve várta, hogy elolvassam. Lupi annak idején kicsit uncsinak találta, én meg nem akartam csalódni, hiszen a Feszülő húr sorozat minden része nekem ötcsillagos szerelem volt eddig. Kár volt várni, mert imádtam minden sorát. A következő választásom Simone Elkeles: Chain Reaction - Láncreakció, a Perfect Chemistry harmadik része. Természetesen magyarul is tökéletes volt, faltam a 334 oldalt. Végül a covidos betegállományom utolsó napján, hétfő délelőtt elmentünk az igazolásokért a háziorvoshoz és ezzel befejezettnek tekintem ezt a betegséget, bár még időnként köhögök kicsit, remélem elegendő antitestem van bármilyen újabb támadás visszaveréséhez. Az én tanulságom: legyen otthon mindig az alapvető gyógyszerfélékből, köhögésre, lázra, fájdalomra, legyen citrom, teafű, könnyen elkészíthető kaja, esetleg pár adag fagyasztott készétel, ásványvíz. Meg pár jó könyv.

 

Összesítve: 2542 oldal, 8 befejezett könyv, ebből egy teljes sorozat, én - covid: 1:0

 

Vigyázzatok magatokra!

 

Abbi Glines: Te vagy nekem a rejtély - Sea Breeze #8

Maxim Könyvkiadó - 2021. december - Dream válogatás

288 oldal

Fordította: Sárossy-Beck Anita

Goodreads: 4,30

Besorolás: new adult, romantikus, realista

Abbi Glines Sea Breeze-sorozatának fülledt erotikájú folytatásában Dewayne és Sienna számára eljött az idő, hogy végre szembenézzenek a kettőjük között izzó, tüzes szenvedéllyel. Sienna Roy hat évvel ezelőtt megtudta, hogy teherbe esett a fiútól, akivel akkor együtt jár. Miután Dustin alig pár nappal később autóbalesetben meghalt, Sienna elhagyta Sea Breeze városát, hogy egyedül nevelje fel kisfiát. Most együtt térnek vissza, és hamarosan minden megváltozik. Dewayne Falco még mindig nem tudta feldolgozni az öccse, Dustin halálát. Bánatát nőkbe és alkoholba fojtja, így próbál elbújni a világ elől, és felejteni. Amikor azonban Sienna visszatér a városba, Dewayne rájön, hogy mégis vannak dolgok, amikért érdemes küzdeni. Sienna magában őrzi Dustin emlékét, de bármennyire is szerette a fiút, a szíve mélyén annak bátyja, Dewayne is érdekelte. És ez azóta sem változott. Kamaszkora színhelyére visszatérve Sienna érzi, hogy továbbra is vonzódik Dewayne-hez, mégis retteg attól, hogy újra szeressen. Amikor Dewayne ennyi év után megjelenik Sienna ajtaja előtt, a szerelem és a vágy újra fellobban köztük: itt az ideje, hogy véget vessenek érzelmeik rejtegetésének, és örökre együtt maradjanak.

Örömmel olvastam nemrég a hetedik részt a sorozatban, lényegesen jobb volt mint a korábbi, szóval visszatért a hitem Abbi Glines tehetségét illetően, mégis izgultam, hogy kiterjed-e ez a javuló tendencia a nyolcadik részre. És igen! Imádtam ezt a részt!

Sienna Roy 16 évesen elhagyta az otthonát, nem önszántából, a szülei kényszerítették erre, pedig éppen arra lett volna szüksége, hogy szeretet vegye körül, ugyanis épp kiderült, hogy teherbe esett. Sajnos a gyerek apja, a 17 éves kosaras sztárpalánta Dustin Falco nem vállalhatja a felelősséget, mert részegen egy fának hajtott és meghalt. Sienna vallásos családja pedig úgy látta jónak, hogy elküldik a lányt a nagynénjéhez Texasba, hogy ott szülje meg a gyereket, a környezetüknek meg azt mondják, idegileg kikészült és valamilyen orvosi intézetbe került. Hat év elteltével Sienna visszatér Sea Breeze-be a kisfiával Micah-val, akit eddig egyedül nevelt, mellette leérettségizett és a fodrász szakmát is kitanulta. Az édesapja nemrég meghalt, az anyja pedig idősotthonba ment a biztosítási pénzből, így a régi családi házukat a lányára íratta, mintegy bocsánatkérésként, enyhítve a kimaradt éveket. Ugyanis gyakorlatilag alig tartották a kapcsolatot, a nagyszülők nem is ismerték meg személyesen az unokájukat.

Dewayne Falco sosem tudta túltenni magát az öccse halálán, főleg annak a tükrében, hogy annak barátnője is eltűnt a városból, akibe ő is titkon szerelmes volt, de félreállt. Évek óta kizárólag egyéjszakás kalandjai vannak, nem akar hosszútávú kapcsolatot, és értetlenül figyeli a barátait, akik egymás után találnak rá az igazi szerelemre, vagyis a varázspuncira, ami elveszi az eszüket. Egy napon azonban egy idegen, lestrapált autó parkol a szülei házával szemben, ahol a lány és családja lakott. Azonnal átmegy és szembesül az immár felnőtt, gyönyörű nővé érett Siennával és annak kisfiával, akinek létezéséről eddig semmit sem tudott. Pedig a lány évekig küldözgette a képeket a gyerek fejlődéséről a Falco nagyszülőknek, ám Dewayne állítja, hogy soha nem kaptak meg egyetlen küldeményt sem. Óriási érzelmek szabadulnak fel, a Falco család hirtelen visszakap egy darabot Dustinból, hirtelen nagybácsi és nagyszülők lesznek belőlük. 

Azt hiszem, ezzel a sorozatrésszel Abbi végleg visszaédesgette magát a kedvenceim közé, sikerült egy nagyon cuki történetet írnia, szerethető szereplőkkel. Igazából Dustinra azért tudtam haragudni attól függetlenül, hogy 16-17 évesen ismerjük, milyenek a kamaszfiúk. Azért az ő viselkedése nem az átlagot tükrözi, a gyakran közbeiktatott visszaemlékezős fejezetekből megismerhetjük milyen volt, mennyit küszködött vele a bátyja, hogy helyes irányba terelgesse, kevés sikerrel. Sienna is rájön, mennyi mindenről nem tudott, és sajnos beárnyékolják ezek az új információk Dustin emlékét. Kicsit tartottam attól, hogy ez a testvér dolog árnyékot vet a szerelmi kapcsolat alakulására, ez még nagyobb tabu szerintem, mint a legjobb barát szerelmét elvenni. De nem volt ebben egy szemernyi rossz érzés sem, Dewayne karakterét megismerve az olvasó csakis drukkolni tud ennek a szerelemnek a beteljesüléséhez. A korábbi részekben mindig azt olvashattuk, hogy durva dolgokon ment keresztül ez a pasi, nem véletlenül épített falakat a szíve köré. Most végre megtudhattam, mi is történt korábban. A srác hiába vágyik őrülten Siennára, hosszú ideig tagadásban van az érzelmeit illetően, alulértékeli önmagát. A visszaemlékezésekből pedig világosan kiderül, hogy a kezdetektől odavolt ezért a vörös hajú lányért, mindig is őt védelmezte. 

Az a helyzet, hogy a regény kb 60%-áig öt ponton állt a véleményem, annyira tetszett a két karakter, na meg a kisgyerek kártya is remek húzás  egy romantikus regényben. Dewayne vívódása letaglózott, mennyire akarta a lányt, de közben a legjobb partnert akarta neki, akinek egy jobb embernek kellene lennie, mint ő. Plusz teljesen odavan a gyerekért, akiért mindent megtenne, hogy biztonságban tudja, és szeretne bepótolni minden elvesztegetett évet, ami a szeretetéből kiesett. 

Szóval itt 60% körül volt egy jelenet, ami nekem nem tetszett, és emiatt fél pontot levonok az értékelésből. Sokkal jobb lett volna, ha ez kimarad, mert igazából semmi szükség nem volt rá, nálam visszafelé sült el, mintsem előrevitte volna a kapcsolatot. Plusz volt még egy jelenet a végén, ami  túlzóan élesre sikerült, mondjuk ez nem a két főszereplő között zajlott, de nekem óriási tiszteletleségnek számít, ha valaki ennyire durván beszél egy nővel. Túl mélyre sikerült a földbe döngölés. 

Ezt leszámítva újból felfelé ívelt a történet, persze minden csavar és fordulat "abbis" volt, kellemesen kiszámítható. Emlékezetes marad számomra Sierra karaktere, ő egy nagyszerű nő, imádtam a kapcsolatát a fiával. Mindenek elé helyezte Micah-t, és a gyerek is imádta őt, szófogadó volt, okos és rettentő cserfes, ami sok poén forrása volt. Ez a lány mindenkivel kedves volt, legyen régi vagy új ismerős. Mellé Dewayne telitalálat választás, ahogy a morcos nagydarab medvét lassan megszelidítette, az nagyon cuki folyamat, és végül világosan kirajzolódott a különbség a két testvér között. Bizonyos dolgok alól nem menti fel a kora Dustint, önző volt és soha nem törődött kellően a lánnyal. Dewayne kapcsolata az unokaöccsével szintén imádnivaló, az első pillanattól egy húron pendültek, jó volt olvasni a közös programokról. Egy anya azért sosem tudja pótolni a gyerek számára az apafigurát is, szóval jó volt látni, ahogy csüng rajta a kissrác, milyen jól elvannak.
Ahogy a sorozat többi részében, itt is volt pár jelenet, amikor összejöttek a régi barátok itt-ott a városban, most különösen sok poénkodás volt Dewayne kontójára, hiszen alig várták a többiek, hogy kibújjon a csigaházából és végre boldog legyen valakivel. Nagy öröm volt találkozni velük újra a Live Bay-ben, a törzshelyükön.

Összességében meg voltam elégedve ezzel a résszel, sőt várakozáson felül teljesített, szóval mindenképp ajánlom, akár önállóan is olvasható. Végre úgy áradtak az érzelmek, ami ellen nem lehet kifogásom, és a cselekményt is jól összerakta a szerző. Tetszett, hogy a váltott szemszög minkét főszereplő fejébe be engedett látni, és a teljes kép kialakításához remekül alkalmazta Abbi a visszaemlékezős részeket. Bemutatott borzalmas és jó szülőket, kiemelte a család fontosságát, és természetesen azt, hogy meg kell adni azt a bizonyos második esélyt, ami jelen esetben félig inkább első. 

El sem hiszem, hogy már csak egy rész van a sorozatból, és lezárul egy korszak Trisha és Rock történetével.  Remélem hamar megkapjuk a kiadótól, most nagyon szívesen venném akár azonnal a kezembe. Köszönöm a Maxim Kiadónak az olvasás lehetőségét.

Borító: Spoileres!

 

Kedvenc karakter: Micah

Szárnyalás: Amikor Dewayne bemegy a suliba lekáderezni az igazgatóhelyettest.

Mélyrepülés: Az ordítozás a vége felé.

Érzelmi mérce: Az erotikus jelenetek kellően izgalmasak, de a sorozat többi részéhez képest talán visszafogottabb és kevesebb.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

K.A.Tucker: Four Seconds to Lose - Négy másodperc és nincs tovább (Tíz apró lélegzet #3)

A Könyvmolyképző Kiadó karácsony előtt jelentette meg K.A. Tucker legújabb romantikus regényét: Four Seconds to Lose - Négy másodperc és nincs tovább címmel, mely a Tíz apró lélegzet sorozat harmadik része. A turné során megismerheted a sztriptízbár-tulajdonos Cain és a táncosnak jelentkező Charlie történetét, ha velünk játszol, meg is nyerheted a regény egy példányát.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021. december 17. - Rubin pöttyös

448 oldal

Fordította: Varga Petra

Goodreads:

Besorolás: New Adult, romantikus, realista

 

Sztriptízklubot üzemeltetni nem olyan felemelő, mint amilyennek a legtöbb srác gondolja.
Hosszú munkanapok, munkavállalók egy pszichiátriára is elegendő problémával, a rendőrség folyamatos szaglászása – a huszonkilenc éves Cain kezd elbizonytalanodni kimondatlan küldetésében, hogy óvja a nőket, akiket felvett. Aztán a szőke, barna szemű Charlie Rourke belép az ajtaján, és a dolgok még sokkal bonyolultabbá válnak. Cain tartja a fogadalmát, hogy nem fekszik le az alkalmazottakkal.
A huszonkét éves Charlie Rourke-nak sok pénzre van szüksége, méghozzá gyorsan, hogy el tudjon tűnni, mielőtt túl késő lesz. Felfordul a gyomra a gondolattól, hogy levegye a ruháit egy klubnyi férfi előtt, de meggyőzi magát, hogy így legalább bevetheti színészi és táncosi képességeit. És bár a többi táncoslány alig várja, hogy megkaparintsa szexi, elegáns, gondoskodó főnöküket, a lányt ez egyáltalán nem érdekli. Végtére Charlie Rourke nem is létezik – és nem terelheti el a figyelmét romantikázással.
Charlie sajnos hamar rájön, hogy a Cain iránti érzései egyre inkább átveszik fölötte a hatalmat – és hogy talán nem is viszonzatlanok. De elveszíteni a férfit, ha rájön, mibe is keveredett, sokkal fájóbb lenne, mint bármi más, ami rá vár.
Hiszem, hogy nincsenek éveid, hónapjaid vagy heteid arra, hogy hatással legyél egy másik ember életére. Csak másodperceid vannak. Másodperceid arra, hogy megnyerd. És másodpercek alatt el is veszítheted. 

Egyik kedvenc szerzőm K.A. Tucker, a Tíz apró lélegzet sorozattal alapozta meg a biztos helyét a polcomon. (Lupi bejegyzése az első részről, az én bejegyzésem a második részről) Tudtam, hogy ez a rész más lesz, mint a sorozat első két része, hiszen eddig a két testvér, Kacey és Olivia kicsit sötét, de nagyon is érzelemdús történetét olvashattam, most pedig a felnőtt férfi, a szuperdögös Cain kapott saját regényt. Persze nagyon vártam, mit hoz ki a szerző ebből a karakterből, akit kicsit már megismerhettem korábban, és kellőképpen csodáltam is, hiszen annyi kiderült róla, hogy hihetetlenül rendes az alkalmazottaival, segíti, támogatja őket, és nem tart igényt a privát szolgáltatásaikra, ami mondjuk egy sztriptízbár tulajánál Miamiban nem épp általános. 

A női főszereplőnk - jelenleg Charlie néven fut, kétségbeesve keres sztripper állást a környéken, ugyanis egy nagyobb összeget kellene összegyűjtenie ahhoz, hogy letiplizhessen. Szeretne nyomtalanul eltűnni a nevelőapja szeme elől, aki drogfutárként használja a saját nevelt lányát. Charlie kicsi kora óta áll a befolyása alatt, a kényelmes élete fejében meg kell tennie pár nem éppen legális feladatot. Konkrétan el kell mennie találkozókra, átadni a cuccot és átvenni a pénzt. Ártatlan fiatal lány, flörtölget a szállodásokkal, sporttáskával jön-megy, váltogatja a sminkjét és a parókáit, nem gyanús senkinek. Őbenne azonban egyre gyűlik az ellenérzés, tudja, hogy bűncselekményben vesz részt, de ez nem olyan dolog, amire nemet mondhat. Kisgyerekként kezdte először használni a nevelőapja, fokozatosan vitte egyre veszélyesebb helyzetekbe. Az anyja meghalt évekkel ezelőtt, nincs senkije, akire támaszkodhatna. Most annyi az előnye, hogy egyedül van Miamiban, Sam inkább a távolból irányítja egy eldobható mobil segítségével. Charlie megismerkedik a sztriptízbár pultosával, aki úgy gondolja, meg kell próbálnia felvételt nyerni, itt kereshetne a legjobban a városban, híresen rendes főnökük nem vesz le a táncosoktól jutalékot. Cain ugyanis egyik fő feladatának tartja, hogy egyengesse a nála dolgozó lányok sorsát, hogy minél előbb saját lábra tudjanak állni. Cain rábízza a lányokra, hogy ki vállal privát táncot, semmire sincsenek kényszerítve, arra főleg nem, hogy neki bármiben is kedveskedjenek. 

Charlie ezt alig hiszi el, hogy ekkora szerencséje lehet, de sikerül, Cain azonnal felveszi, sőt, nem tud ellenállni a látványának, minden fellépését megnézi, pedig nem szokása bámulni a műsort. Cain pontosan tudja, mi babonázta meg, Charlie ugyanis sokban hasonlít régi szerelmére, akit meghalt, Cain nem tudta megvédeni a féltékeny vőlegényétől. De nem csak ez az egy rémálomszerű esemény rejtőzik a múltjában, az apja gyakorlatilag harcosnak nevelte, akinek pénzért kellett verekednie, testi és lelki sebekkel volt tele a fiatalkora. Aztán az egész családját meggyilkolták, és neki folytatni kellett az életét, 19 évesen, egyedül. Ekkorra már mindent látott a drog pusztításáról, ez tette tönkre az egész családját. Összeszedte magát, és 28 évesen egy menő bár vezet, de a kapcsolatait tekintve csak vonzó üzletasszonyokkal találkozik, egy-egy alkalomra, közös döntés alapján. És most itt van ez a lány, aki megbabonázza, aki ártatlan és profi táncos egyszerre, és tele van titkokkal, ahogy ő maga is. 

A váltott szemszögnek köszönhetően jól megismerhettem mindkét főszereplőt, mivel mindkettőjüknek rengeteg titka volt, a saját hang mindenképpen segített megérteni a tetteiket. Imádom a szerzőben, hogy különösen jók a leírásai, pergett a film a fejemben, jól el tudtam képzelni mindent, és Cain, nos, ő igazán bevésődött, tett róla a remek jellemzés. Az érzelmeket, vívódásokat is szerettem, nagyon tetszett a romantika alakulása, imádom, amikor meg kell szegni szabályokat, és itt Cain alapszabálya az, hogy nem alakít kapcsolatot alkalmazottal. Mégis, Charlie megtörte az ellenállását, de ez nem egyik napról a másikra történik, lassan jutnak egyre közelebb egymáshoz. Megvolt közöttük a kémia, egyedül a tengerpartos jelenet nem tetszett, nekem nem ez lenne az álomrandim. Egyiküknek sem tetszik, hogy hazugságokra építsenek, szóval nem könnyű belevágni ebbe a kapcsolatba, Charlie ugyebár tisztában van azzal, hogy nem maradhat a városban sokáig. Közben a lánynak teljesítenie kell az apja utasításait is, ami egyre zűrösebb, és közeledik a borítékolható lebukás. A regénynek ugyebár ez az egyik mondanivalója, milyen nehéz kikeveredni egy ilyen helyzetből, amikor zsarolnak azzal, hogy már ezer éve bűnrészes vagy. 

Nagyon félelmetes jeleneteket is olvashattam az adás-vétel ügyletek kapcsán, Charlie többször is volt kiszolgáltatott helyzetben, később életveszélyben. A lány egyébként remek színésznő, tanulta ezt is, ahogy valóban tanult táncolni is, sok helyzetben jól jött az álarc, a reakciók elrejtése. Tetszett benne, hogy előre gondolkodott, próbált kiutat keresni, még ha a kapcsolatait kell beáldozni is, nem rántotta magával a szerelmét. Mindez nagyot üt a végén annak tükrében, hogy kiderül, valójában ki is ő, mi az igazi neve és kora. Lesz ám meglepetés.

Nagyon tetszett a klub egysége, ahogy az alkalmazottak vigyáztak egymásra. Oké, ahol nők dolgoznak, mindig van egy kis cicaharc, de most inkább összességében gondolok az odafigyelésre. A szerző megalkotta az álomfőnököt, szerintem ez minden olvasóban nyomot hagy, de ismerve Cain előéletét, meg lehet érteni nem csoda, hogy az önállóság megteremtése mellett igyekezett óvni azokat, akik neki dolgoztak. 

Egy pillanatra azért a végén meglepett a szerző a megoldással, kicsit túl egyszerű is volt, meg túl brutális is. Mindegy, túltettem magam rajta, főleg annak tükrében, hogy pont most hallottam, hogy Escobar idején egy hétvége alatt 70-80 millió dollárt keresett csak Miamiban a drogokon. Egyetlen átlagos hétvégén. Na ebbe sok minden belefér.

Továbbra is nagyon szeretem és szívesen olvasom a szerző könyveit. A sorozat negyedik része Cain barátjáról Benről szól, remélem hamar megkapjuk a magyar kiadást.   

Képek: Pinterest

Borító: Jobb, mint a közzétett korábbi tervek, de lehetne egy fokkal jobb is.

Kedvenc karakter: Cain

Szárnyalás: Egy jelenetben a sorozat korábbi szereplői is feltűnnek.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az erotikus jelenetek kellően izgalmasak, de a lány drogfutári munkájának borzalmai is pulzusemelkedéssel járnak.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

Egyre több olvasó zárta a szívébe a romantikus történeteiről ismert K.A. Tuckert. A mostani játékunk során az író könyveiből találsz idézeteket. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely K.A. Tucker regényből származik az idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: "– Te vagy az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha is találkoztam, Livie. Olyan érzékenyen reagálsz az emberi szívfájdalomra. Olyan, mintha magadba szívnád mások fájdalmát. Hiába a szélsőséges félénkséged, szinte bármit hajlandó vagy megtenni, hogy ne vallj kudarcot. Nem szereted elbukni a teszteket, de még ennél is kevésbé szeretsz csalódást okozni az embereknek. Főleg azoknak, akiket szeretsz és tisztelsz."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.03. - Kelly & Lupi olvas
01.05. - Sorok Között extra állomás
01.07. - Könyvvilág

Abbi Glines: Te vagy nekem a veszély - Sea Breeze #7

Maxim Könyvkiadó 2020.

304 oldal

Fordította: Sárossy-Beck Anita

Goodreads: 4,28

Besorolás: New Adult, romantikus, rockzenész

Egy függőségben szenvedő embernek nem való az ártatlanság… Krit Corbin életében nagy szerepet játszanak a függőségek – és ezek közül is a szexfüggőség, mert a nőket mindig nagyon szerette. Csakhogy egy népszerű rockzenekar énekesének életébe ez is belefér. Megkaphat minden nőt, akit csak akar – bármikor és bárhol. Egyetlen egy kivételével.
Blythe Denton megszokta már a magányt. Egy papi családban nőtt fel, ahol soha nem fogadták el teljesen sajátjukként, és a kegyetlen nevelőanya gondoskodott róla, hogy Blythe soha ne felejtse el, mennyire érdemtelen a szeretetre. Így amikor végre lehetősége lesz elkezdeni az önálló életet, Blythe elköltözik. Ám egy olyan lakás lesz az új otthona, amelynek felső szomszédja egész éjszaka bulikat rendez és zajong. Egy ilyen buli alkalmával nyit ajtót egyszer Krit Blythe-nak, és megismerkedik új szomszédjával, aki arra kéri, hogy halkítsa le a zenét. Krit ráveszi a lányt, hogy maradjon. Blythe semmiben sem hasonlít azokhoz a lányokhoz, akik gyakori látogatói Krit lakásának, de Krit mégsem tud neki ellenállni. A lány barna haja, cuki szemüvege és szexis ártatlansága valahogy felkelti az érdeklődését.
Krit Corbin elhatározza, hogy megnyeri magának Blythe-ot, de lehet, hogy élete legnagyobb függőségébe került?

A Sea Breeze sorozat hatodik részénél elakadtam, 2020. áprilisában olvastam a Te vagy nekem a csábítást, blogbejegyzést sem írtam róla, mert nem tudtam volna jó szívvel ajánlani. Annyira hiányoztak a valódi érzelmek a történetből, hogy rá sem ismertem a szerzőre. Még 2020-ban megjelent  év vége felé a sorozat hetedik része is, a Te vagy nekem a veszély, de úgy éreztem, pihentetem még a szerzőt, így csak most vettem elő, a 2022-es év első napján, első olvasmányként, és bár nem volt tökéletes, többnyire meg voltam elégedve a történettel. 

Krit Corbin...  Kurt Cobain...  Ki az a drága olvasó, aki nem veszi azonnal észre ezt az égbekiáltó utalást, én legalábbis végig a Nirvana énekes-gitárosának fiatal kiadására gondoltam, sőt a fejemben a nevét is végig így mondtam ki, Kurt, Kurt, Kurt. Még jó hogy nem fonetikusan. Muhaha. És még szőke is a főhősünk, gödröcskével az arcán, egy nőfaló, szó szerint szexfüggő fiatalemberről beszélhetünk, aki Sea Breeze-ben él és a bandájával a környék bárjaiban adnak rendszeresen koncerteket.  Jó nagy rajongótáboruk van, akik jelentős részben fiatal lányok, szóval egy-egy fellépés után többet is hazavisznek, és hajnalig buliznak. Krit egy zenésztársával, Green-el osztozik az emeleti lakásukon, és nem csinálnak problémát abból, hogy szinte minden éjjel hangoskodnak, egészen addig, míg új lakó költözik a lenti lakásba. 

Blythe Denton élete eddig rendkívül sivár volt, édesanyja a születésekor meghalt, és egy lelkész házaspár nevelte fel, de úgy, hogy szó szerint semmi szeretetet nem kapott. El kellett viszont viselnie Mrs. Williams rá zúduló gyűlöletét, aki nem hagyott ki napot anélkül, hogy ne döngölte volna a földbe az önbecsülését. Csak azt kapta pici kora óta, hogy ő gonosz, csúnya, és nem érdemes senki szeretetére. Amikor a nő végül meghalt, a lelkész nevelőapja intézett a lánynak egy 10 óra autóútra levő kisvárosban, Sea Breeze-ben egy lakást, egy autót, ezer dolcsi készpénzt, és egy adminisztrátori állást a helyi parókián. Nem igazán érdekelte a további sorsa, csak az, hogy kellően távol legyen. Blythe beiratkozott a helyi fősulira, és tulajdonképpen hálás a sorsnak, hogy önálló életet kezdhet. Itt senki sem ismeri, nem lesznek előítéletesek vele szemben, végre megismerhet új embereket, saját ízlése szerint rendezheti be a lakást, és végre olyan ruhákat hordhat, ami jól is áll neki. Ebben a rég várt felemelkedett pillanatban ez a félénk, visszahúzódó lány megismerkedik a dögös rockénekessel, aki legszívesebben felfalná reggelire.

Jól hangzik a regény alapja, igaz?  Innentől végigkövethettem azt a cuki folyamatot, hogyan alakul át ez a két ember, hogyan csiszolódnak egymáshoz, mert mindkettőjüknek igencsak nagy változásokat kellett eszközölniük. Szerencsére Krit az első pillanatban tisztában van vele, hogy ez a lány nagyon más, mint akikhez ő hozzászokott. Látja, érzékeli, hogy Blythe nem igazán tapasztalt bármilyen szociális kapcsolatot illetően, gyakorlatilag alig beszélt eddig ellenkező nemű kortársával. Új neki minden, a finom kajáktól kezdve a mozi, koncert, randizás, beszélgetés, ez mind kimaradt eddig az életéből, pedig elmúlt már 18 éves.

Krit pedig már mintha túl sokat tapasztalt volna. Nők terén mindenképp, ugyanis imádja őket, és szinte sosem viszi kétszer ugyanazt a lányt az ágyba. Tisztázza is velük, hogy csak szexről szól a dolog, reggel tipli van. Egyedül Brit a kivétel, ő nem beszél sokat, és kéznél van, ha hívja.

Mióta Blythe belépett az életébe, valami megváltozott Kritben, megszállottja lett a lány ártatlanságának, nem tud többé távol maradni tőle, és ez rendkívül felkavarja, és kihat a banda életére is. Döntenie kell, elköteleződik a lány mellett, vagy elengedi, de akkor meg szétmarja a féltékenység. Óriási jó pont volt a szememben, hogy nem támadta le, hanem először kialakított egy barátságot a lánnyal, sok időt együtt töltve ismerték meg egymást.

Blythe számára kinyílt a világ, és el sem hiszi, hogy ő érdekelhet egy ilyen srácot, mint Krit, és a parókián is megkörnyékezi őt a helyi lelkész fia, szóval kezdi elhinni, hogy nem csúnya és gonosz. A szerző megint visszanyúlt a szexisten, rocksztár kinézetű (itt pont az is) főhőshöz és a jókislány hősnőhöz, ami az erőssége a történeteiben. Itt azért extrán megtolta a lány ártatlanságát, áradt belőle a naiv bizonytalanság, a törékeny szűziesség.  Krit folyton harcolt magával, próbált nagyon lassan haladni, és ez végül működött. Voltak részletek, ami azért elég hihetetlen volt a lánnyal kapcsolatban, hiszen azért csak járt suliba, nehezen tudom elképzelni, hogy sosem derült ki, hogy tetszhet a fiúknak, hát ehhez lesütött szemekkel és befogott fülekkel kellett járnia. Mindegy, végül is ő egy szerethető, a jövőbe tekintő, bármit túlélő típusú karakter, aki megérdemli, hogy révbe érjen.

Jó volt látni a sorozat korábbi karaktereit, a legtöbbet Trisha szerepelt, Krit nővére, aki erős, határozott egyéniség. Ő és Rock lesz a sorozat 9. részének szerelmespárja, ezt a részt nagyon várom.

Ami egy kicsit zavaró volt Blythe karakterének túlzásain kívül, az Krit korábbi életének részletei. Folyton hivatkoznak rá, hogy mennyi baja volt gyerekkorában, de részleteiben nem derült ki semmi. Ha már itt tartunk, azért Williams lelkész is megért volna egy misét! Hogyan is volt a múltban? És miért ennyire távolságtartó? Ez sem derült ki számomra, nyitott kérdés maradt, főleg annak tükrében, amik kiderültek a végére, vártam volna némi magyarázatot.

Persze a főszereplő pár szerelmének kibontakozása mellé kellett valami bonyodalom is, ami kötelező elem Abbinál, ahogy az eltávolodás és a  happy end is. Kitalálhatóak a fordulatok a végén, de nem lehangoló módon, csak épp a megszokott klisék szerinti megoldások jöttek szembe. 

Viszont az tagadhatatlan, hogy Abbi Glines remekül ért a szerelmi jelenetekhez, és kaptam is pár erotikus  scene-t, nagyon szépen és fokozatosan építette fel a két főszereplő  szexuális kapcsolatát, túlzások nélkül, élvezhetően tálalva.

Összességében jól szórakoztam ezen a regényen, nagyon "abbis" volt, és végre visszahozta azt a feelinget, amit a sorozat elején éreztem. Örülök, hogy visszafelé ível a tetszési indexem, és azonnal folytatni is tudom a sorozatot a következő résszel.

Borító: Őszintén szólva nincs sok köze a sztorihoz. A bejegyzésben jobbra látható eredeti borító viszont nagyon klassz, ez az outfit szerepel a könyvben is, Blythe ebben a cuccban megy az egyik randira.

Kedvenc karakter: Krit.

Szárnyalás: Imádtam a cameo-kat a korábbi szereplőkkel.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Igazából egy 16-os karika ráférne.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ