Vírusnapló - könyvmoly módra

Nem szoktam túl sok személyes bejegyzést közzétenni, de most úgy gondolom, a covid-19 okot ad arra, hogy megosszam a tapasztalataimat erről a betegségről, természetesen összefüggésben az aktuális olvasmányaimmal. Mert ugye sokan vetik fel magukban, most aztán otthon fogsz ülni, lesz időd olvasni! Ja, nem olyan biztos.

Mini Read-a-thon-nal akartam kezdeni az évet, de végül nem írtam bejegyzést, mert csak az első nap ment jól (január 1.), a második napon már nem sikerült egy teljes könyvet kiolvasni.  Nem gondoltam még akkor, hogy elég sok könyv fog még a januáromba beleférni. A kisebbik lányom hozta haza a vírust, valószínűleg a szilveszteri buli óta lappangott benne, és január 7. péntek reggelre lázas is lett torokfájással. Még aznap hoztam neki egy gyorstesztet, ami negatív lett, a vasárnapi ismétlés már vadul pozitív. Ekkorra már nekem is jelentkeztek a tünetek, láz és olyan brutál torokfájás, amit eddig egyszer éreztem, a mandulaműtétem utáni napokban, mint akinek felvágták a torkát. A lányomnak két Pfizer oltása volt egyébként, nekem két AstraZeneca és egy Pfizer november végén. Hétfő reggel hívtam a háziorvost, aki intézkedett, hogy jöjjön a mentőktől a tesztelőkocsi, ettől függetlenül 10 nap karantén már garantált. Délután már hívtak is a mentősök, 2-3 nap múlva várhatom őket, telefonba nagyon kedvesek voltak. Azért a többes szám, mert tévedésből 2x is felhívtak. Különösebben extra gyógyszerre nem volt szükségem, volt itthon köhögésre, fájdalomra, lázra való orvosság. Rengeteg teát ittam, szóval nem árt, ha friss citrom is van mindig a hűtőben. Ezekben az első napokban nem volt kedvem semmihez. Inkább csak figyelemelterelésnek vettem elő Amy Harmon: The Bird and the Sword - A madár és a kard regényét, a 368 oldalt öt napomba tellett elolvasni.  Nagyon kimerített a köhögés és az állandó hőemelkedés, szerencsére kiemelkedően magas lázam nem volt, de az első három napban alig tudtam éjjel 2-3 órát aludni. Napközben csak néztem ki a fejemből, hogy a francba történik ez épp velem? Az nagyon sokat segített az elviselésben, hogy legalább a lányom hamar jól lett, neki kb 3 napig voltak tünetei, utána csak pár köhintés, sokat segített teát melegíteni, meg amire megkértem. 

 

Hálás vagyok a családnak, akik többször is bevásároltak, gyógyszertárba mentek és kész kaját is hoztak. Egyébként sokkal kevesebbet ettünk, úgy általában is, szóval több ideig elég volt egy-egy adag, és persze voltak tartalékaink is. A második héten már erőm is lett a főzéshez. Közben a mentős tesztelő csak az ötödik napon, péntek délután ért ki hozzánk, le kellett menni az utcára, mert nem jöttek fel. Be kellett ülni a mentőbe és  nekem a gyorsteszt rögtön pozitív lett, lányomnak kellett pcr is, az vasárnapra került fel a rendszerbe, ő is pozitív lett. Mivel már ekkor nem volt háziorvos rendelés, megint csak a következő hétfőn tudtam telefonálni az orvosomnak, aki közölte az aktuális új protokollt, a pozitív eredménytől számítva még újabb 7 nap karantén vár ránk. De hogy esetleg ezután még fertőzőek vagyunk-e, az senkit nem érdekel. Egyébként  egyszer sem volt senki ellenőrizni, hogy tényleg otthon dekkolunk-e.

Visszatérve az olvasáshoz, a torokfájás enyhülésével az olvasási kedvem is megnőtt, így belevágtam 11-én Jessica Park: Flat-out Love - Szeretni bolondulásig regényébe (386 oldal), mely majdnem nyolc éve csücsül a polcomon. Nagyon tetszett, úgyhogy rögtön folytattam is a Flat-out Matt - Titkolni bolondulásig (156 oldal) résszel, ezt hétfőre be is fejeztem. Ezután valami más műfajt szerettem volna beiktatni, mert a sorozat befejező része Celeste története, aki az előzőekben még gyerek, úgyhogy hagynom kellett pár nap szünetet neki, hogy 18 éves lehessen. Következett a covid második hete, és ez már kellemes volt olvasás szempontjából, több kedvem is lett hozzá, meg sokkal jobban is lettem, bár a fáradtság állandósult, pedig sokat feküdtem. Elővettem Penelope Ward: Jake Understood - Jake kitárulkozik regényt (328 oldal), aminek az első részét pár hónapja olvastam és nagyon szerettem. Jól szórakoztam ezen is, de nem lett csak négy pontos. Régóta terveztem már elolvasni egy régi kolléganőm ajándékát, a díjnyertes Christine Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül (124 oldal) kisregényét, mely különböző szituációkat elemez vicces fennhangon, amibe a családanyák, feleségek kerülnek. Huszonx éve várta ez a könyvecske, hogy elolvassam, őszintén szólva akkor sem értettem, miért kaptam, és most se, jobb szeretném azt gondolni, hogy csupán a címe miatt.

 

Következett végre a Flat-out Celeste - Celeste bolondulásig, ami újfent nagyon tetszett, és gyorsan csúszott a maga 360 oldalával. Ezzel sikerült egy teljes sorozattal végeznem, ez feldobott! Közben persze rengeteget neteztem is, és arra is volt időm, hogy a Moly-on átnézzem az új kihívásokat, persze, hogy feljelentkeztem jó párra, köztük egy olyanra is, ami arra késztet, hogy el is kell olvasni idén minden új könyves beszerzést. Vagyis, amit főztél edd is meg!  Ez úgy gondolom baromira ösztönző lesz azokra a pillanatokra, amikor épp rányomnék a könyves oldalakon a kosár-fizetés gombra. Úszok a könyvekben, sürgős selejtezésre lenne szükségem.

Január 19-én robbant a hír, meghalt síbalesetben Gaspard Ulliel, 37 évesen. Nem tértem magamhoz azóta sem.  Én előbb ismertem őt könyves álompasi dreamcastosként, mint színészként. Persze később sok filmjét megnéztem, de nekem ő mindig is Kingsley Edge marad az Eredendő bűnösökből. Többek között. Ugyanis ha képet keresgélek a posztjaimhoz, egyszerűen mindig beleakadok. Óriási veszteség, nagyon fáj a szívem érte.

Egy nap kihagyás után újabb könyvet poroltam le, Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el! (486 oldal) több, mint 5 éve várta, hogy elolvassam. Lupi annak idején kicsit uncsinak találta, én meg nem akartam csalódni, hiszen a Feszülő húr sorozat minden része nekem ötcsillagos szerelem volt eddig. Kár volt várni, mert imádtam minden sorát. A következő választásom Simone Elkeles: Chain Reaction - Láncreakció, a Perfect Chemistry harmadik része. Természetesen magyarul is tökéletes volt, faltam a 334 oldalt. Végül a covidos betegállományom utolsó napján, hétfő délelőtt elmentünk az igazolásokért a háziorvoshoz és ezzel befejezettnek tekintem ezt a betegséget, bár még időnként köhögök kicsit, remélem elegendő antitestem van bármilyen újabb támadás visszaveréséhez. Az én tanulságom: legyen otthon mindig az alapvető gyógyszerfélékből, köhögésre, lázra, fájdalomra, legyen citrom, teafű, könnyen elkészíthető kaja, esetleg pár adag fagyasztott készétel, ásványvíz. Meg pár jó könyv.

 

Összesítve: 2542 oldal, 8 befejezett könyv, ebből egy teljes sorozat, én - covid: 1:0

 

Vigyázzatok magatokra!